Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-19 / 64. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztőség: Deák Perenc­ntca 2 (FóreáUskoUral izem­ben). Telefon 13-33. Kiadó­khratal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér lt. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor- sugárut 1. Telefon 16-34. Előfizetési árak: Egy k kúpra helyben 40000, Buda­pesten és vidéken 45000 kor. Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 5Ó0, 1 hasábon 1000 kor. SzOvegkOzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000| kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyási jelentés 100«/o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 19, CSÜTÖRTÖK. 64-ik szám. Hitelválság. Szeretnők hamarjában megállapítani, hogy banyadik válságot éljük már 1914 óta. Elöször megszenvedte a gazdasági élet a hadüzenetet, azután i külföldtől való elzárattatásf, megszen­vedte a tömeges bevonulásokat és a munkás­kezek hiányát, majd az összeomlást, a munka­ié köliséget és dolgozni nem akarást, a korona leromlását, átmeneti feljavafását és ujabb zuha­nását. Megszenvedett még sok minden egyebet, aminek az ismertelége nem férhet bele egy rö­vid veietö cikknek a keretébe. A válságokat részben a szaktudósok, részben a gazdasági közvélemény többé kevésbé találó nevekkel ru­házta fel. Igy 1serkedtünk meg az összeom­lási kriziise1 j koronapánikkil, a termelési vál­sággal és frankválsággal. A legutolsó és leg­aktuálisr a ezeknek a változó cimü és tartalmú megpr jáltatásoknak a sorában a hitelválság. Az .gész gazdasági élet alapjában véve a hite' 4! van felépítve. Az a pénzmennyiség, ame­ly az állam kíbocsájt, vagy amely bankjegyek k májában forgalomba kerfl', a tényleges ügy­' ,iek egy csekély hányadának fedezésére sem /olna elegendő. A forgalomnak tulnyomórésze igy valóságos fizetési eszközök hiányában jel­képi eszközökkel bonyolódik le. Az egymással flzleti összeköttetésben álló felek elismerik egy­más tartozásait és követeléseit. A számlákon megterhelések és jóváírások történnek, anélkül, hogy egy fillér is kerülne valósággal a forga­lomba. A londoni clearing-house ntponla sok­milliót egyenlít ki, még pedig nem leromlott magyar koronában, hanem valóságos jó angol fontokban és végezetül a fennmaradó különbö­zetnek a kif zetésére néhány shilling is elegendő. Ez a gazdasági életben a hitel kifejlődésének a legmagasabb formája. De ha visszamegyünk az alapokig, azt kell látnunk, hogy még az is, aminek valóságos, reális értéket tulajdonítunk, alapjában véve nem egyéb, mint a bi'elnek egy bizonyos formája. Tegyük fel, hogy igazi ezüst koronások és ö»­koronások, ahogy régente nevezték, nagybecske­rekek vannak nálunk forgalomban és ezekkel fizetünk a fűszeresnek, mészárosnak, hentesnek és utcasarki kofának. Vájjon nem merüit-e fel annak fde|én akárhányunknak az agyában a gondolat, hogy mi az, ami ezeknek a kerekre szabott fémdaraboknak az értékét megadja ? Es végiggondolva az egész folyamatot, nem Jutot­tunk- e arra a meggyőződésre, hogy alapjában véve még az ezüstnek és aranynak értékét is csak a jóságába vetett bit adja ineg? Míg h< „valóságot" pénzzel fizetünk is, az sem egyéb tolajdonhépen, mint a hitelnek egy bizonyos formája. Ha a hitelnek ez a röviden vázolt organizá­ciója valahol csorbát szenved, válságba jut az egész gazdasági é'et és beáll a hitelválság. Ennek az állapotában leledzünk a jelen pilla­natban. Vigaszlalásnak talán vigasztalás, bár meglehetősen szomorú, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ezt a válságot érzik. A miénkkel pontosan azonos jelenségek mutatkoz­nak a szomszédos Ausztriában, Csehországban, a győztes Franciaországban, sőt a nagy hábo­rús vsgyonokat felhalmazó Nagybritanniában és Amerikában is. Hogy mi volt a kezdete ennek a hitelválságnak, honnan indult ki és mi okozta, teljes bizonyossággal megállapítani nem lehet. Csak a jelenségeket látjuk szomorú valóság for­májában. A mezőgazdaságnak nincsen pénze, hogy befektetéseket eszközöljön, az iparos nem tudja a termeléshez szükséges anyagi eszközö­ket elö'eremteni, a kereskedő nem tudja raktá­rát felfrissíteni, a közönség nem tud vásárolni, valamennyi együtt pedig nem tud kötelezettsé­geinek megfelelni. A nemfizetés általános jelen­séggé vált as egész vonalon. Az üzleti élet megakadt. A gyáros nem tud, vagy nem mer hiteibe eladni, a feeresfcedö pedig nem tud kész­pénzért vásárolni. A bankok megszorítják a hi­teleket. Százesztendős cégek és tekintélyes vál­lalatok, amelyeknek aktivái még a mai nehéz viszonyok mellett is sokszorosan túlhaladják a pisszivákaf, kerülnek egymásután válságba. A közgazdasági érdekképviseletek vállalhatnák Höfernek a szerepét. Bőséges veszteséglistákat adhatnának ki elhullóit tagjaikról. Nthéz volna megmondani, hogy hol volna ennek a válságnak a megoldása. Ahol nincs áru, ott lehet termelni, ahol nincs munkaalka­lom, ott lehet teremteni, de az elveszeit bizal­mat mindennél nehezebb helyreállítani. Ezért súlyosabb talán a mostani válság minden meg­előzőnél. Néhány összeomlás, ken?szeregyezség és csőd megriasztotta a gazdasági életit. A pénz­nek ciikulác ós sebessége mrglassudott, ugyan­azon mennyiségű forgalomnak a lebonyolításá­hoz sokkalta nagyobb mennyiségű fizetési esz* köz szdkiéges, ugyanskior pedig a pénznek és a tebbi gazdasági eszközöknek nagyrésze elbújt a különböző rej'ekhelyekre, ahonnét csak nagy­nehezen lehet előcsilogitnL Ezért nagyon szo­morúak a legközelebbi jövőnek a kilátásai, ezért nem lehet a helyzetnek hirtelen megjavulására, az építkezéseknek megindulására és a kereske­delmi életnek felélénkülésére siámitaní. Mikor azonban ilyen vigasztalan, sö ét szí­nekben ecseteljük a gazdasági helyzetnek a képit, egy jelenséget nem hallgathatunk el. £< a jelenség a kósza hireknek felelőssigtelen por­tálása. A viszonyok elég súlyosak, nem szüksé­ges azokat még ujabb és nagyrészt alaptalan riasztó hirekkel is tetézni. Akár túlzott közlé­kenységből, akár megfontolatlanságból, akár üz­le i irigységből áll valaki az ilyen hirek portá­lásának szolgálatába, rosszul cselekszik. Az ilyen hirek terjesztése még a konkurrencia szempont­jából sem üzlet, mert minél feszültebbé válik a helyzet, annál inkább jelentkezik a visszahatás az egész vonalon. A hitelválságnak csak az óva­tosság és nyugalom lehet a kettős orvossága. A harmadik orvosság az idő, amelynek kúrája kivül esik az emberi számításoknak a körén. MMWMMWMÍMMMMWM^^ Herriot — Tartufff. A francia kamara zajos üiéae. A kamarában erre hatalmas lárma tört ki. A teremörök azonnal körülfogták a miniszteri székeket, hogy a minisztereket megvédelmezzék. A kamara erre elhatározta, hogy Poltou szavait cenzúrázza, vagyis nem veszi szavait jegyző­könyvbe. Le Troqaer képviselő kijelentette, hogy hivei ugyan nem helyeslik Poitou képviselő meg­jegyzését, sajnálják azonban, bogy a Ház a cenzúrát kimondta. Miután a nyugalom nem állt helyre, az el­nök kénytelen volt kevéssel 7 óra előtt az ülést felfüggeszteni. MMWMMMMMIMMI^^ Szilágyi Lajos és líázsonyi birálata a választójogi javaslatról. Páris, március 18. A kamara ma az e'zász­lotbaringiai közigazgatás újjászervezésétől szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Waláer képviselő a laikus-(örvény behozatala ellen nyilatkozott és felolvasta Milierand és Poincaré nyilatko­zatát, amelyben a két államféifiu megigérte, hogy Elzász-Lotharingiának minden tradícióját és jogát érintetlenül hagyják. Felolvasta-to­vábbá Herriot miniszterelnöknek egy nyilatko­zatát is, amelyben a miniszterelnök ugyanilyen értelemben nyilatkozik. Herriot miniszterelnök a felolvasáskor bólin­tott, mire Poltou du Plessig képviselő felállt és odakiáltotta a miniszterelnöknek: „Tartuffel" (Budapesti tudósitónk telefonjelentise.) A nemzetgyűlés 25-ös választójogi bizottsága ma délelőtt 11 órakor Kállay Tibor elnOklésével folytatta a választójogi javaslat tárgyalását. Az első szőnek Szily Tamás egységespárti képviselő. A magyar népiéleknek a Tisza-féle választójog kell, mondja Szily. Togadja azt, hogy a választójog emberi jog volna, ö vá­lasztójogot csak annak adna, aki a magyar eszméhez hű, aki erkölcsös, aki intelligens és értelmes. A női választójognak ellene van. Meskó Zoltán ilt közbeszól: Hallod-e, a vi­déken nincs Gerbeaud. Ti csak azoknak akar­játok megadni, akik a Oetbeaudba járnak. (Elénk derültség.) Szily Tamás: Nem adna egyetlenegy nőnek sem választójogot. Ami a titkosság kérdését illeti, ennek nem híve. A magyar jellemmel a nyilt szavazás fér össze és egyezik meg. A ja­vaslatot elfogadja. Szilágyi Ltjos: A választójogi javss'at a te­rületi integritás szempontjából a legnagyobb mértékben aggályos é3 karos. Veszélyes az, bogy sz ideiglenes határon (ul élő magyarok több joggal, szélesebben kiterjesztett választó­joggal rendelkezzenek, mint idebent az anya­országban. Igy nem fognik idekívánkozni a határon tul élők. — A bolsevizmus szempontjából is elhibá­zott a választójogi javaslat, mert a kommunis­ták szekere rúdját tolja előre és a választói jogosultságból kizárt tömegek elkeseredése fel­tétlenül balra hajtja a tömeget. A harmadik szempont: a felekezeti szempont. Megállapítja, hogy a választójogi javaslat nem a zsidókat zárja ki, hanem a keresztény tömegeket. Mint­hogy a javaslat csupán Bethlen rendszerének uraimát biztosítja, még általánosságban sem fogadhatja el a javslatot. Vázsonyi Vilmos szó'al fel: Ez a választó­jogi javaslat még mindig abban az eszmekör­ben mozog, amelyben mozogtak azok, akik az 1917. évi választójogi javaslatot tárgyaiák és akik hónapokon keresztül arról vitatkoztak, vájjon hat elemi, vagy négy elemi végzettség­hez kössék-e a választói jogosultságot. A választó­jog kérdésében is az ilet a döntő. Az ország­ban levő erők megvannak és ezekről tudomást nem venni nem lehet. A nemzetiségeket sem lehet megtartani választójogi papirossal és ez sem akadályozta meg a nemzetiségeket abban, hogy mikor a kedvező konjunktura elkövetke­zett, megcsiná'ják a maguk politikáját. Régeb­ben a választójognál a reikció a nemzetiségi kérdésekre hivatkozott nyiltan, titokban azon­ban a 67 biztosítására gondolt. Ma is egészen világos, hogy a többsignek kormányozható vá­lasztójog kell. Az egész javaslatnak az a lelke, hogy keresnek egy kormányzati választójogot. Ezu'án áttért annak a kérdésnek a megvita­tására, hogy nyilt legyen a szavazat jog, avagy titkos ? — Nem a karakter kérdése a választójog, mint azt a kormány be akarja álitani, hanem a függőségnek és a függetlenségnek a kérdése. /kinek a kenyere a szavazástól függ, annak leszélhetnek karakterről. A titkos szavazás ki­zárja és érteimellenné teszi a korrupciót. Tirror is van a választásokon, még pedig kétféle terror: felülről és alulról jövő. A bizottság egységet párti tagjai itt közbe­kiáltanak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom