Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

Egyes szám éra 2000 korona Szerkesztőség: Deák Ferenc­utca 2 (FflreáliikoUral szem­ben). Telefon 13-33. Kiadó­hivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. Telefon 16 34. Előfizetési árak: Egy h tajpra helyben 40CC0, Buda­p iten és vidéken 45100 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasibon 1C00 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000| kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100<>/0-al drágább. Szeged, 1925 március 17, KEDD. VI. évfolyam. Szólásszabadság. A főváros a községi választásokra készül. A kormány megbízottjától, Ripka kormánybiztos­iéi vezefeti páti, a demokrata párt s a Wolff párt egyenlően elszánt tűzzel állott ki a harc­iérre. Csak az elszántság egyenlő persze, mert hadifölszereltségben Ripka, azaz voltaképen Bethlen miniszterelnök pártja vezet. Ennek im­pozáns fegyvertárában halmozódnak: a szabad szó, a szabad tgiiáció és mindazok a biztató előryök, amelyek nálunk választásokon régi idők ől fogva áhaában közelebb állnak a kor­mánypártisághoz, mint az ellenzékiséghez. Hogy ez mennyire igy van, az igen szemlél etően tű­nik ki a vasárnap tartóit választási pártgyülé­sekből. A demokraták gyűlésén Peyer Károly szociáldemokratát fenyegette meg szómegvonás­sal és a gyűlés feloszlatásával a rendőrség ki­küldötte, mert a miniszterelnök személyét vak­merösködölt belevonni a vilába, mert válaszolni bátorkodott a miniszterelnök mult heti válasz tási beszédének érdekes kijelentésére a lökiő, meg a gersliről. Tudvalevően a pesti népnek jobbak biányában ezt a túlzottan spártai menüt lehetett csak a kommün egyhangú étlapjáról élveznie, mialatt a sanyarú lakomát — a mi­niszterelnök szerint — Vázsonyi népvezér Svájc­ból nézte távcsövön. Peyer a gyülesea Vázsonyi ismert válasza alapján azt ftlelte erre, hogy ö a tök- és gersliélvezők köxé tartozott, mialatt a miniszterelnök meg Blcsböl nézte a patti nép­élelmezést. Peyer — igaz — nem akait kizelkedni a mi­niszterelnöknek ezekkel a szavakkal. Ha jobban tisztelné a tekintélyt, mondhatott volna valami szebbet is. De ö is csak válaszolt, mint a mi­nap Vázsonyi. S ezzel a ténnyel, ba ugyan­o'yan formában gúnyolódott ir, mint a minisz­terelnök, semmiféle törvény szerint sem köve­tett el felségsértést. Csak Isten kegyelméből fclkent királyoknak van joguk gúnyolódva sér­tegetni, ugy, hogy a viszont- gunyorkáért felség­sértés büntette cimén felelősség járjon. Minde­nütt, abol alkotmányos kormányok kormányoz­nak, megkülönböztetett tisztelet jár a miniszter­elnöknek, de személyét > törvények sehol sem mondják sérthetetlennek és szentnek, mint a királyokét és a császárokét. De íz alkotmányos uralkodók törvényben biztosított szentségének és sérthetetlenségének kitünö biztositéka, ha m8guk sem mondanak gúnyos sértéseket, ami viszont valóban könnyebb nekik, mint a mi­niszterelnököknek, hiszen csak uralkodnak, de — legalább hivatalosan — nem kormányoz­nak, politizálnak és korteskednek. Az alkotmá­nyos miniszterelnökök nem szentek és sérthe­tetlenek s személyük belekerülhet a politikai vitába, ami igen gyakran elkerülhetetlen, mert hivatali méltóságuknál fogva ők a hivatott leg­főbb politikusok, az állam politikájának felelős vezetői. Valóban alkotmányos miniszterelnök, akinek nincsenek diktátori hajlamai, nem is tilthatja meg, hogy személyét, épp ugy, mint egy uralkodóét, szóval se érintsék. Hiszen bántó­dasok ellen bő módja van védekezni s legjobb mód erre, ha maga sem bánt, mert igy meg­könnyíti a tárgyilagos bírálat lehetőségét és nem provokálja a nem kívánatos tekintéiy­sirelmeket. Egy másik választási pfrtgyüléien, Wolffékén, Friedrich Istvántól megvonták a szót. Községi választásról van szó, de Friediich a leintés sze­rint, országos politikát ke?ert a beszédébe. Ámde, ba a miniszterelnök mult heti előadására emlékszünk vissza, ő sem szorítkozott kiiáróla­gosan Budapest főváros községi politikájára. Két­ségkívül érdekes beszédének nem a gázgyári katlanok jó, vagy rossz cug|a, nem a villamos­közlekedés kdleilenségei, nem "á fővárosi gtz­dáUodás hibái voltad a főtémái, hanem sokkal általácosabb politikai dolgok, noha az a gyűlés is községi választási gyűlés volt, amelyen ő szó­nokolt. Már prdig, ha a miniszterelnök csak •zázadrésznyire volna is olyan demokrata, mint amilyen meggyőzésre számoitartósn hirdette már a demokráciát: akkor talán nem is vette volna rossz néven, ha Ct is legtlább figyelmeztetik, hogy ne politizáljon községi választasi gyűlésen, amikor már ez egyszer c«akugyan olyan szigo­rúan tilos. Ámbár azt, hogy miért tilos, megle­hetősen nehéz megérteni. A községek, különö­sen a főváros községének politikája nem egé­Ki legyen Walkó (Budapesti tudósttónk telefonjelentése.) Az egységes pártot a választójogi problémán kivül most igen élénken foglalkoztatja az a kérdés, bogy a kereskedelmi minisz'eri székben ki le­gyen Walkó Lajos utóda. Eiidöszerint három jelolt van : Kállay Tibor volt pénzügyminisz­ter, Szabóky Alajos pénzügyi áliamtiikár és Hoyos Miksa gróf. Mindhárom jelölt ellen azon­ban a különböző csoportok állást foglalnak. Az egyik rész afgaiyoskodik, brgy ba Kállay ke­rül a miniszteri székbe, akkor revánsot vesz azokon, akik annak idején mini pénzügyminisz tert megbuktatták. Hoyos Miksa gróf esetleges minisztersége miatt sz egységes párt ipari és merkantil csoportja aggályoskodik, mert az ő személyében túlsúlyba kerülne az agrárkép­viselet. Szabóky Alajos ellen a Kállay- és Hoyos-pártok együttesen vonulnak fel azzal a jelszóval, hogy a kereskedelem terén Szabóky személye a pártra nézve nem jelentene kelló garanciát. Az egységes pártban különben a kö vetkező programot állították fel: Az első helyen áll Kállay Tibor. Esetleges kudarc esetén Szabóky Lajosnak van nagyobb esélye. Hoyos grófnak nem nagy esélyei vannak. Andrássy a felaőházi javaslatról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Szeged budapes i munkatársa felkereste And­rássy Gyula grófot és megkérdezte vé eményét a felsőházi törvényjavaslattal kapcsolatosan Andrássy vála:zábsn azt mondotta, hogy ebbCI a kérdésből kifolyólag önként felmerült az a kér­dés, hogy ez az uj felsőházi javaslat nem e 62-ik szám. szen független az országos politikától és éppen a mostant fővárosi választás, még ha akárhogy akarnák, sem hhítne politikamentes. Mert poli­tika, az ismert waifenaui, bénította meg Buda­pest közigazgatását s politika tette szükségessé az uj választást. A gyűlésekre kirendelt felügye­lők tehát, ugy látszik, némi túlzással tisztelik a kormánytekintélyt s minden jelek ellenére az ember sziveseboen hinné, hogy talán ez a mi­niszterelnöknek sincs egészen inyére. miniszter utóda? hosszabbitaná meg a mostant nemzetgyűlés képviselőinek mandátumát további őt évvel. További nyilatkozatában rámutatott azokra a hibákra, amelyek az uj javaslatban előfordul­nak, hogy nagyon könnyen előfordulhat az az eset hogy a tulajdonképent törvény hozótestűlet a felsőház lenne. A betiltott választási plakátok. (Budopesti tudósilónk telefonjelentése.) A fő­városi választásokkal kapcsolatosan Telsch Oyu a, a báztula donosok vezetője összehívta a ház­tulajdonosokat és arra igyekezett őket kapaci­tálni, hogy csatlakozzanak a Ripka-párthoz, mert — mint mondotta — minden polgárnak ott van a helye. Rábeszélése közben azt is mondotta, he gy hiszen a háztulajdonosok a Bethlen-kormánynak hálával tartoznak és le vannak kötelezve, mert a kormány a háziuaj­donosoknak kedvező lakbérterveze'et törvény­erőre emelte. A szcciáfdemokraták ezzel az üggyel kap­csola ban ülést tartottak és plakátokat akartak kiragasztatni és terjesztetni, amelyekben töb­bek között az fordul elő, hogy ,a Háztulajdo­nosok Szövetsége Ripka Ferenc pártjához csat­lakozott és a Wolff pártot is támogatni fogja". A plakátokat természetesen terjesztésük ciőtt bemutatásra fceküldötlék a városházára. Nagy meglepetésre a városházáról a plakátokat csak­hamar vi«szaküldötték a pártnak a következő határozat kíséretében: „A plakátok terjesztését és kiragaszlását nem engedélyezem". Buzáth alpolgármester. A német fajvédők Ludendorffot kívánják elnöknek. Berlin, március 16. A Montag Morgen kü lön tudósítója Jelenti Münchenből: Htttler, a Völkischer Kurier hasábjain olyan elnökjelöltet követel, akiben mrgleslesedve látja a német nép szabadságakaratáf. Hitiler lapjában tegnap Ludendotff nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, brgy egész erej't rendelkezésére bocsátja a nép és az állam jsvára. Hittler ez iddg tiltakozott minden eddig megnevezett jelölt ellen; farres jelöltségét szintén ellenezte. A tudósiló azt hiszi, bogy a német fajvédők p irtja Ludendorffot hivatalosan elnökjelöltté kiál'ja ki, még pedig rövid időn belül. Herriot a vatikáni francia nagykövetség ellen. Páris, március 16. A pénzügyi bizottság költ­ségvetési kérdésekkel foglalkozva, nagy vitában tárgyalta a külképviseletek ügyét s a vitában szé­les medeiben kiterjeszkedtek a régóta vajúdó vati­káni követség kérdésére. Herriot miniszterelnök a többi közt kijelentette, hogy a vatikáni nagykövetség megszüntetése szá­mára politikai kérdés s ez egyáltalán nem jár együtt a katolikus hitélet üldözésével, mert azt a francia kormánynak kötelessége védelmezni. Neki csak az a szándéka, hogy az egyház és az állam különválasztásáról szóló törvény szellemében az egyházi és világi területeket egymástól elhatá­rolja. A különválasztás a háború alatt soha nem vált a nemzeti egység ártalmára. Szerinte a Szent­székhez való viszony dolgát nem kellett volna újra szőnyegre hozni. Ez azonban megtörtént a vatikáni nagykövetség felállításával. A mostani többség akkor, amikor ellenzék volt, a nagykövet­ség újra való felállítását belpolitikai okokból elle­nezte. Erkölcsi kötelesség tehát, hogy azokat az eszméket, amelyekért ellenzék korában sikra szállt, most valóra váltsa annál is inkább, mert a Szent­szék részéről nem történt semmi, ami ennek a magatartásnak megmásitását igazolná. Saint- Martin szenátor kérdésére válaszolva, ki­jelentette Herriot, hogyha a Szentszék belép a Nemzetek Szövetségébe, Franciaország előzékeny­séget fog tanúsítani. Raiberti szenátor kifejtette, hogy a pápaság a világ közvéleményének nagyhatalma s ezt most egyszerű doktriner kérdés miatt nem célszerű el­kedvetleníteni. Herriot elismeri, hogy a pápaságnak óriási a befolyása, de csak lelkiekben. Arról van szó, hogy megtudjuk, mi az érdeke Franciaországnak: a katolikusokat védje-e, vagy a lelkiismereti szabad­ságot. Amerikának, Svájcnak és Olaszországnak nincs képviselete a Vatikánnál. Keresztuthoz ér­tünk : vagy konkordátum a nagykövetség fenn­tartásával, vagy szabad egyház a szabad államban, a nagykövetség megszüntetésével. A miniszterelnök nem tudja, vájjon beleegyezik-e a Vatikán egy ügyvivő kiküldésébe. Herriot azzal fejezte be a vitát, hogy ő az engedmények terén elment a leg­szélső határig. Hiven kitart elvei mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom