Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-05 / 28. szám

1926 február 5 S Z E CTB D 3 A Szegedet még mindig nem árusíthatják az utcán, a polgárság és munkásság fizessen elő rá! Üzemredukcióra készülnek a vas- és gépüzemek. (Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) A magyar VBs- és fémfeldoIgozCk, valmint a gépiparasok érezték meg elsősorban a mult esztendő gazdasági inmobilitását, amelynek oka az 1924. év első felében a korona leromlásától való nyugtalanság volt. Ennek dacára ebben az időDen özemek?t még rendesen tudtak folytatni, mert a váltalatok pénzüket nyersáiuba fektetsék. Az év második felében, amikor koronánk s abillá kezdett válni és amikor már gazdasági javulást vártunk, akkor az a baj álli elő, hogy nem csupán a belföldi piac felvevőképe; sége csökkent, hanem éppen koronánk javulása foly'án exportáruink elvesztették a külföldön versenyképességüket, azonkívül csökkent a Balkán felvevőképessége is. Ilyen állapotok következtében kénytelenek voltak gyáraink üzemüket csökkenteni és folytonos létszámredukciót alkalmazni, ami pedig azt eredményezte, hogy hogy fit esztendő alatt 38 000 munkást bocsájtottak el. A gazdasági válság azonban még mindig egyre tart és igy a közeljövőben a magyar vasgyárak ismit kénytelenek lesznek ' üzemüket redukálni, a munkanélküliek száma tehát nagymértékben ismét gyarapodni fi»g. Egy tanu felismerte Léderernében azt a nőt, akit a meggyilkolt Boross István társaságában látott. Budapest, február 4. A Léderer-féle rablógyilkosság kiderítése után a főkapitányság nyomozást kezdett Boms István bútorgyáros néhány évvei ezelőtt történt meggyilkolása ügyében is. Ezzel kapcsolatban tegnap jelentkezett a rendőrségen Lefkcvics Sándor kereskedő, aki jóbarátágban volt Borossal. Lefkovics kijelentette, hogy ö szembcsüés esetén feiismerné azon nőt, akit Barossal együtt többször látott. A déli órákban megtörtént a vizsgálóbíró szobájában a szembesítés, de először próbaként két Léderernéhez tmonló testalkatú szőke női vezettek be, akikre Lefkovics azonnal kijelentette, bogy nem azonosak az általa Borossal látóit növel. Ezután a fegyőrök Lédererné Scbwartz Máriát vezették be, akinek a megjelenésekor a kereskedő azonnal kijelentette, hogy ez az a nő, akit Boros Istvánnal együtt látott. Lédererné, amikor a szembesítéshez vezették, összetörve, lesoványodva, gyűrött ruhában állott ott és igy nenezen volt felismerhető, különösen olyannak, aki évek óta nem látta. Lefkovics ránézett, kissé gondolkodott és leérte a vizsgálóbírót, hogy intézzen néhány szót az asszonyhoz, hangjából talán felismeri. A vizsgálóbíró erre azt kérdezte tőle, hogyan tölti napjait a fogságban ? Alighogy Lédererné válaszolni kezdett, Lefkovice azonnal felkiáltott és határozott hangon ezeket mondotta: — Ez a Lédererné. Ezt az asszonyt láttam én annyiszfjr Boros gyárigazgató társaságában. Erre egy csomó fényképet tettek Lefkovics elé, amelyek közül ö azonnal kiválasztotta Boros gyárigazgató fényképét ée igy a hatóság emberei meggyőződhettek róla, bogy csakugyan ismerőse voüí Borosnak. Lefkovics ezután több kérdés! intézett az asszonyhoz — Mondja asszonyom, nem ismer engem, én vagyok a Lejkovics. Lédererné tétovázva válaszolt: —.Kérem, én magát nem ismerem, semmire sem emlékszem. Meglátszott rajta, hogy kétségbeesetten viaskodik önmsgáva-1 és a megjelenteknek az volt a véleménye, hogy az asszony is megismerte Lsíkovlcsot. Az egész szembesi'és pír percig tartolt, utána Léderetnét levitték cellájába. A vizsgálóbíró pedig megkezdte Lefkovics kihallgatását. Lefkovics elmondotta, bogy üzleti összeköttetésben állott Boros Istvánnal, nemcsak mint butorgyárossaf, hanem tőzsdei ügyekben is kapcsolatot tartott fenn vele. Részletesen ismertette a vizsgálóbíró előtt Boros családi körülményeit és elmesélte azokat az estélyeke', amelyeket ő, Boros István, Léderer és Lédererné társaságában töltött. Különösen sokat volt együtt a Britannia halljában és a szemben lévő Weslsnd- kávéházban, ahol nagyon jól ismerték Lédereréket. Amikor Borost meggyilkolták, azonnal sejtette a dolgot, hogy a gyilkosságot csakis azok követhették el, akik Borossal többször együtt voltak és tudták, hogy mindig nagyobb összegű pénz volt nála. Ltfkovics kinaligatása után Bubics vizsgálóbíró, Makay ügyészségi alelnök és Fogi rendőrkapitány megbeszélték, hogy miiyen irányban terjesszék ki a nyomozást, mert remélik, hogy a legközelebbi napokban az eddigi adatok alapjan sikerül Jelentős bizonyítékokat feltárni. Lédererné szembesítése után Fogl József rendőrkapitány két detektiveseporita! továbbra is lázasan nyomoz a Boros-féle gyilkosság ügyében. Kihallgatták mindazokat a tanukat, akik a Léderer-ügyben már vallomást tettek és erről a gyilkosságról közelebbi adatokat tudnak. Az a vélemeny ugyanis, hogy Lédereréknek minden tagadás ellenére mégis csak közük volt a Boros-féle gyilkossághoz. A Nemzeti Jegybank Szabadság-téri palotájában dr. Bubits Jenő vizsgálóbíró szombaton délben megjeient jegyzőjével és ott több igazgató jelenleteben lakatossal felnyittatta Léderer Sándor iróasz'alának fiókját. A fiókban néhány százezer koronát találtak. sovány jövedelem lenne. Néhány kölcsönközvetitö ugy segít magán, hogy záloghitelre rendezktdik be, kisebb-nagyobb kölcsönöket folyósít zálog, vagy aranyfedezel és uzsora kosztkamat mellett. Van olyan is, aki heti négy, sőt hat százalékkal dolgozik, ami pedig évi negyvennyolchetvenkét százaléknak felel meg. A kisemberek, a fixfizetésből tengődő tisztviselők, munkások gyakran jutnak, Különösen a hínap második felében, pénzzavarba. Sürgősen kell néhány százezer korona kenyérre, fára, miegymásra. A kényszerűség cdshajtja őket a „kölcsönközP veíiiők" műintézetébe. Először azt szeretnék, ha a közvetítő tényleg közvetítené a pénzt. A közve'iő is igy szeretné, legalább is igy mutatja. Később azonban sajnálattal közli, hogy nem tud kölcsönt szerezni, nincs senkinek pénze. Erre a kö'csöntigénylő természetesen kétségbeesik. A közvetítő vigasztalja és meghaiódottságában kijelenti, hogy kivételesen saját pénzéből segit rajta, de csak megfelelő garancia melett. Tessék biz'ositékul behozni néhány arany gyürüt, órát, ékszert és tessék aláírni egy nyilatkozatot. Ai áldozat természetesen megörül a kivé'eles Ogynöki jóindulatnak és gondolkozás nélkül teljesiti feltételei'. Hogy mennyire „Kivédés" ez a jóindulat, azt ékesen bizonyüja, hogy néhány szegedi kölcsönközvetilő nyomtatott, vagy sokszorosított kötelezvény és zálogszerződés blankettákkal dolgozik. Két ilyen blankettát láttunk. Az egyik gépírásos és levél a formája: X. Y. fa közvetítő neve) urnák Szeged. A mai napon eladtam Önnek korona, azaz korona árban, de fenntartom rá visszavásárlási jogomat hó ig. Amennyiben ezen időig a fenti összeget nem fizetném vissza, ugy visszavásárlási jogomról lemondtam. Szeged, 1925 ^ hó —— án. Lakás — — —_ I

Ez a levél a következő „üzletet" burkolja: A közvetítő kölcsönt folyósított zálogtárgyak ellenében. A zálogtárgyakat névlegesen megveszi, mert zálogvételre nincsen jogosultsága, de bizonyos ideig fenntartja a zálogadó visszavásárlási jogát. Igy kijátszva a törvényes rendelkezéseket, olyan kosztkamatot számithat, amilyent csak tud és akar. A másik blanketta már — nyomtatvány. A szövege a következőket mondja: Zálogszerződés. Alulírott ezennel elismerem, hogy N. N. (a közvetítő tseve) szegedi lakos feljogosított pénzközvetitőtöl a mai napon K , azaz ——' korona kölcsönt kaptam. Ennek a kölcsönnek ndgyobb biztosítására zálogba adtam a következő ingóságokat i Eljárás indult a zálogkölcsönökkel manipuláló kölcsönközvetitök ellen. Szeged, február 4. (Saját tudósitónktól.) Hihetetlenüi hangzik, — de állítólag közgazdasági iga i ság, — hogy minél kevesebbet ér a magyar pénz, annál drágább. A háború előtt, amikor száz korona száz aranykoronát ért, tiltoti uzsoráéit csukták le azt a zugbankárt, aki nyolc százaléknál nagyobb kamatot szipolyozott ki klienseitől. Ma ellenben, amikor száz korona alig ér öt aranyfillért, senki sem csudálkozik a negyven százalékos évi kamaton — ami talán meg sem haladja a töivényesen engedélyezett kamatlábat. Az uzsorát azért nem szüntették meg ezek az ótiási méretű lehetőségek, sőt talán soha nem űztek olyan visszaéléseket a pénzzel, leromlott koronából soha nem élősködött annyi konjunktura lovag, mint manapság. A háború előtti 2'jgbankárok, akik egy-két percentnyi uzsorájukért nagy kockázattal és az örökös rettegés véres verejtékével fizettek, szinte hozzátartoztak a mindennapi élet romantikájához. A i mostaniak nem igen kockáztatnak semmit, szabadon űzik elődjeik áldatlan mesterségét, csakhogy sokkal nagyobb és lelkiismeretlenebb arányokban és lelket'enül kihasználják a kisemberek állandósult pénzügyi zavarait. Nem véletlen és nem megmagyarázhatatlan jelenség a zálogházak eltűnése. Szegeden legalább tudomásunk szerint egyetlen zálogház sem működik. A konjunktura valamennyit megölte. Zálogház-nyitáshoz ugyanis iparengedély és óvadék kell és a zálogház a törvényesen engedélyezett kamatlábnál nagyobb hasznot nem vehet zálogos kölcsönzés után. A zálogházak helyét az úgynevezett kölcsönközvetitő Intézetek foglalták el. Ezeknek az intézeteknek — rengeteg burjánzott fel belőle Szegeden — arra van iparengedélyük, hogy a kölcsönadót és a kölcsönvevőt összehozzák, de ezért a törvényes ügynöki jutaléknál többet nem kö etelhe'nek. Ez az Dgynfiki jutaiék természetesen nagyon Kötelezem magam arra, hogy a kölcsönadott összeget, valamint annak •|0-os kamatét a hitelezőnek megállapodásunk értelmében 192 év hó napján visszafizetem. Abban az esetben, ha ezen kötelezettségem elmulasztanám, feljogosítom hiteleEŐmet, hogy a zálogul adott tárgyakból követelését, összes járulékaival együtt tetszése szerint bírói uton, vagy bírói közbenjárás nélkül a zálogba adott tárgyak értékesítése utjtn kielégíthesse. Ezen nyilatkozatot előttem felolvastak, ennek tartalmát megértettem, jóváhagytam és aláirtam, illetőleg kézjegyemmel elláttam, Szeged, 192— év hó napjáa. Előttünk, mint tanuk: A szegedf iparhatóság bizalmas feljelentések alapján szerzett tudomást ezekről a visszaélésekről és azonnal megkezdte a vizsgálatot, amelynek során meggyőződött a feljelentések valódiságáról. Az eljárást a visszaélő müintézetek eilen megindították és az iparhatóság az államrendőrséggel is közölíe tapasztalatait. Az iparhatóságnál tudtuk meg ezzel kapcsolatban, hogy az egyik szegedi kölcsön közveti tő ügynökség már nyolc hónappal ezelőtt engedélyt kapott a kereskedelmi minisztertől zálogház nyitására, iparengedélyét azonban a mai napig sem váltotta ki, mert tizenötmillió korona illetéket kellett volna fizetnie érte és iparengedéllyel özött zálogüzletek után a törvényesen engedélyezett kamatnál nagyobbat' nem számíthatott volna. Most iparengedély nélkül Joiyősttott zologkölcsönöket — uzsorakamatra.