Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-25 / 45. szám

Egyes siám ára 2000 k tMrkesztfetc t» kiadóhlva. Mii Deák Perenc-utca 2. (Föraáliakoláral íremben.) Teleiül 13-83. A .Szeged" megjelelik hétfő kivételével minden Egyes szám ára 2000 koiooa. Előfizetési árak: Egy Mnapra helyben 40000, BudaTetten (s vidéken 45C00 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 1G00 kor. SzővegkOzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szöig 2000, jeligés 3000 kor SzOvegköztl közlemények soronként 10.000, családi értesilés 50.000. Nyilttér és gyásx jelentés 100<>/o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 február 25, SZERDA. 45-ik szám. A betétek biztosítása. Egy régi, 1912-ben kelt vidéki újság karácsonyi száma kerül kezembe, amelybe sz ismerős szerkesztő kedvéért cikket irtam az akkor is nagyon aktuális problémáról, a betétek biztosításáról. De ma — mikor e probléma megoldása éppen a rengeteg bankbukás következtében legalább olyan égetően sürgős kérdés, mint akkor volt — mosolyognom kell, ha elolvasom ezt a cikket és benne azokat a módozatokat, melyeket a betétek biztosításáról e sorok irőja, de meg a kompetens közgazdasági irók is a pénzügyi sajtóban napról-napra ajánlottak. A gazdasági viszGnyok felfordulásával ezek mellett a módozatok mellett ugyancsak jól jártak volna az intézetek és betétesek! A sok mód közül egyik legnépszerűbb és legcélravezetőbbnek látszó volt az, hogy az intézetek köteleztessenek a náluk kezelt betétek egy bizonyos percentuális részét — éppen a mobilitás érdekében — járzdékokban elhelyezni. Ezzel két célt akartak elérni: egyik a betétek egyrészének biztos és mobil értékekben való elhelyezése, másik pedig az akkor nagyon elhanyagolt jíradék piacnak kis felelevenítése. Ezzel kapcsolatban az intézetek a járadékot igyekeztek volna a polgárság széles rétegében népszerűsíteni és elhelyezni. Tudvalevő ugyanis, hogy nálunk a boldog békevilágban a jaradékot a legtöbb ember csak hírből ismerte és legfeljebb csak az osztálysortjátékot kultiválta. No most már képzeljük tl mi történik, ha a fenti, akkor igen helyesnek látszó tervet elfogadják és kötelezik iz intézeteket, hogy betétjük jelentékeny részét járadékokba helyezzék el. Ha bármelyik akkor ajánlott módot választották is volna a betétek biztosítására, eredményt egyikkel sem értek volnak el, mert ilyen világégés, ilyen méreteiben eddig nem ismert gazdasági válság a legreálisabb számvetést, a legszilárdabban felépített alkotást is halomra dönti. Hogy azonban a betétek biz'osi'ása a gazdasági életnek fontos és megoldásra váró problémája, e tekinteben nincs eltérő véle (tény betevők és betétgyűjtők között. Hogy a betétek biztosításának mi volna a legbiztosabb módja, a legjobb orvossága, az erre való válasszal a gazdasági élei egyelőre adós marad. Intézményes biztosítékot a gazdasági élet szabadságának megőrzése mellett majdnem lehetetlen adni. Egy bizonyos; az, hogy jelenleg a betétes az intézetnek legmostohább hitelezője, mert mig például a visszleszámitolási hí elező a hitelt kérő intézet ál al is zsirált és azonkívül rendszerint még két-három aláírással ellátott biztosítékot nyuj ó váltót kap, addig tudjuk jól, hogy a betevő a bank által kiállított egyszerű elismervényt, vagy könyvecskét kapja. Tudjuk azt is, hogy az igazgatóság a kereskedelmi törvény értelmében is rendszerint ciak a részvénye erejéig vállal anyagi felelősséget és nagyon ritka az az eset, akikor egy bank bukásánál a biróság az igazgatóság tagjait magánvagyonukkal is felelőssé teszi a nem kellő kereskedői gondossággal vezetett ügyletekből származott veszteségekírt; mert a biróság az igazgatósági tagokra a vagyoni felelősséget rendszerint csak akkor mondja ki, ba a veszteségek kifejezetten olyan bünügygyel kapcsolatos üzletekből származ'ak, amelyekről az igazgatóságnak tudomással kellett bírnia. Ebből is megállapítható, hogy a bütétes az intézetnek a legmostohább hitelezője. Éppen ezért kellene gondoskodni arról, bogy a betétesek fokozott védelemben részesüljenek és törvényhozásiig kellene kimondani, hogy a betétes különleges jogállású hitelezője a< intézetnek. A betetetnek, mint hitelezőnek kü'önleges jogállása ki volna mondható elsősorban csőd esetére, amikor is a hat hónapon belül kivett betétek semmi körülmények között vissza nem követelhetők. A fe ügyelőtizotfság és igazgatóság fokezottabb mértékben volna anyagilag felelős a betétesekkel szemben. Addig is azonban, mig intézményes rendelkezésekkel a betétesek jogviszonyát az intézetekkel szemben nem biztosi ják. éppen a mai napirenden levő bankbufcásokkal kapcsolatban a visszaélések roeggáilá&ának, de legalább megnehezítésének egyetlen módja a legmesszebbmenő, központbtl irányított ellenőrzés. Hogy lthetne rzt a gyakorlatban megoldani ? Anint tudjuk, ma az intézetek két csoportba tartoznak. Az rgyik tagja a Pénzin'ézeti Központnak (a P. K.-nak), a másik nem. Az a csoport, amelyik tagja a P. K.-nak, az alaptőke nagyságához mérten bnonyos fokú elenőrzés alatt áll és olyan előnyöket is élvez, amelyek életfeltételének a létminimumát megadják. Azok az intézetek pedig, amelyek nem tartoznak a P. K.-nak kötelékébe, előnyöket nem kapnak, de ellenőrzés alatt sem állanak. Ma a P. K. megnehezíti az intézeteknek a kötelékébe való felvételét. Ha csak Szegeden a közelmúltban történt bankbukásokból szerzett szomorú tapasztalatokból vonjuk le a tanulságokat, nem annak a törekvésnek kellene dominálni, hogy a P. K -ba való bejutást megnehezítsék, hanem ezzel elenkezően annak, hogy minden kötelékébe nem tartozó pénzintézet statusát és vezetését a legszigorúbb vizsgálat alá vegyék, azt vagy felszámoltassák, vagy ped g belekényszeritsék a P. K. tagjai sorába. A P. K. már megtervezett és nagyszerűen bevált revizori gárdáját az újonnan felvett intézetek számának arányában kiépíteni kellene annyira, hogy minden, különösen kisebb intézet lehetőleg havonként egyszer a vesékig menő ellenőrzés alá kerüljön. Az ilyen ellenőrzés természetesen nemcsak az adminisztrációra, az ügyvezetésre, hanem főként — a helyszínén is beszerzendő információk alapján — a bonitásra és mobilitásra terjedne ki. Ha azután az ilyen ellenőrzés a legcsekélyebb aggályos tünetet mutatná, az azonnali felszámolás volna elrendelendő, amikor is a hitelezők vagyonának legnagyobbrésze még megmenthető volna. Természetes, hogy az ellenőrzésnek még ez a fokozott módja sem volna biz ositék a 100 százalékos bankbukások megakadályozására, de mindenesetre lényegesen csökkentené és még a mai nehéz és bizonytalan gazdasági viszonyok mellett is a minimumra redukálná a bankbukásokat. De ha a központból irányított szigorú ellenőrzés csak azt eredményezné, hogy az intézetek felett állandóan Damoklesz kardjaként lebegne a revízió és ezzel kapcsolatban a felszámoltatás lehetősége, már ennek a hatása alatt is elővigyázatosabbak lennének a bankok vezetői, az üzleteket jobban megválogatnák és nehezebben mennének bele a mostani kosztpénzjellegü betét mellett áru- és más természetű spekulációs üzletekbe. Ha a mostani állapotok továbbra is igy tartanak, eljutunk megint oda, bogy mindenki inkább gyümölcsözetlenül őrzi a pénzét odahiza, elvonja ezzel a tökét annak rendeltetéstől, a kereskedelmi forgalomtól, nagyobbítja a mostani mesterségesen előidézett pénzszakét, megbénítja, majd teljesen megállítja a kereskedelem és ipar vérkeringését. Lehetnek ez ellen az általam megpendített radikális revíziók ellen némi jogosnak látszó aggályok. Ilyen aggály volna elsősorban, hogy az intézetek, melyek eddig úgyszólván teljes függetlenségüket és szabadságukat megőizték, erős felügyelet, szinte gyámság alá kerülnének, ami viszont az üzletkötéseket nehézkessé tenné, megbénítaná. Ezek — és e szükreszabott cikk keretében fel nem sorolható más okok — lehetnek figyelembe vehető aggályok, de a mostani túlságos nehéz és labilis gazdasági viszonyok mellett, amikor mtsok pénzével igen sok intézet oktalanul és lelkiismeretlenül Csáki szalmájának módjára gazdálkodott, az ilyesféle aggílyok háttérbe szorulnak és nem jöhetnek tekintetbe. Inkább legyen az üzletkötés nehézkes, inkább jöjjön létre sokkal kevesebb üzlet, mintsem a minden ellenőrzés nélkQl könnyelműen létrejött üzletek miatt szenvedjen az egé«z közgazdasági élet és százak és ezrek veszítsék tl keservesen megtakarított filléreiket —a. —i. NMMMMMMMM^^ A kényszeregyezségnél a minimális kvóta megállapítását kívánják. Ankét a kényszeregyezségi eljárás reformjáról. mellett ujabb korlátozások bevezetése nem válna a kereskedelem előnyére. Etikai szempontból helyesnek tartaná a bizottság működését. A minimális kvóta bevezetését nem tartja szükségesnek. Vértes Emil, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének elnöke az egyezkedési eljárás szükségét hangoztatja, a minimális kvóta bevezetését helyesli, amelynek körülbelül 30 százaléknak kellene lenni. Weiszberger Ernő, a Hitelezői Védegylet ügyésze a kényszeregyezségi eljárás terén mutatkozó visszaéléseket teszi szóvá és az eljárás reformját követeli. Balkányi Kálmán, az OMKE igazgatója rámutat arra, hogy a minimális kvóta éppen a hitelezőknek nem érdeke. Félő ugyanis, hogy az adósok sohasem fizetnek többet ennél és maximális kvótának fogják tekinteni. Morvay Jenő helyettes államtitkár ezután összefoglalja az elhangzott véleményeket. Kijelenti, hogy a minisztérium a felvetett kérdéseket alaposan meg fogja vizsgálni és igyekezni fog a panaszokat orvosolni. Megállapítja, hogy az értekezlet legnagyobb részben a minimális kvóta bevezetése mellett foglalt állást. Magyarország és Ausztria pénzügyi helyzetét márciusban tárgyalja a Nemzetek Szövetségének Tanácsa. Budapest, február 24. Ma délelőtt a kereskedelmi minisztériumban az érdekképviseletek bevonásával ankét volt a csődön kivüli kényszeregyezség reformja tárgyában Morvay Jenő helyettes államtitkár vezetése alatt. Az ankéton résztvettek az összes kereskedelmi és ipari érdekeltségek képviselői. Az értekezletet Morvay Jenő helyettes államtitkár nyitotta meg, majd Marton Gyula, a budapesti kereskedelmi és iparkamara alelnöke szólalt fel. A maga részéről a minimális kvóta behozása mellett foglalt állást. Drucker Győző a hitelezői védőegylet nevében beszélt. Nem helyesli a mai rendszert, mert egyenesen animálja a kereskedőket a visszaélésre. Javasolja, hogy alakítsanak birákból, jogászokból és közgazdasági férfiakból egy bizottságot, amely gazdasági és etikai szempontból mondjon bírálatot a kényszeregyezségekről, mielőtt azokat a biróság elrendelné és csak ennek a bizottságnak a jóváhagyásával kerülhessenek az ügyek a törvényszék elé. A minimális kvóta bevezetését szükségesnek tartja. Ezután az OMKE ügyésze szólalt fel. Rámutatott a kereskedők mai súlyos helyzetére, amely Genf, február 24. Március 9 én a brit birodalom képviselőjének elnökiésével 33. ülésezésére ül össze a Nemzetek Szövetségének Tanácsa. Ennek az ülésezésnek napirendjén elsősoiban azokbéke megszervezésével és a fegyverkezés csökkentésével állnak összefüggésben. Ezek: a nemzetközi vitás esetek békés elintézéséről szóló jegyzőkönyv; a Tanács vizsgálati joga Németnak a kérdéseknek csoportja szerepel, amelyek a I ország, Ausztria, Magyarország és Bulgária fegy-