Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-15 / 37. szám

1925 február 15. SZEQBD 3 II csődönkivüli kényszeregyezség reformja. Dr. Meszlény Artúr előadása a kereskedők szövetségében. Szeged, február 14. (Sóját tudósítónktól.) A Szegedi Kereskedők Szövetsége, híven kulturális programjához, már régebben felkérte dr. Meszlény Artúr egyetemi magántanárt, nyugalmazott ítélőtáblai bírót, hogy társon elöadáit a mai gazdasági élet egyik leaktuálisabb kereskedelmi problémájáról, a csődönkivüli kényszeregyezség reformjáró). Meszlény Artúr volt az ugyanis, aki a jelenleg érvényben levő rendeletet tiz évvel eze őtt kodifikálta. Dr. Meszlény Artúr örömmel fogadta el a szövetség meghívását és nagy érdeklődési el várt előadását „A csődönkivüli kényszeregyezség reformja" cimen szombaton este tartotta meg nagyszámú kereskedő és jogász közönség előtt a Lloyd nagytermében. A szövetség előadó üléiét Virtes Miksa elnök nyitotta meg és dr. Meszlény Artúrt a kereskedelmi és iparksmára nevében Wimmer Fülöp üdvözölte. Dr. Meszlény Artúr ezu:án feszült érdeklődés mellett kezdte meg előadását. Rövid történeti visszapillantás után a jelenleg érvényben levő rendelet létrejöttének körülményeit ismertette. A tiz év előiti magyar gazdasági és jogi viszonyok miatt jó rendelet készitese lehetetlen volt, mivel azonban szűkség volt egy rendeletre, amely a csődönkivüli kényrzeregyezség ügyét szabályozza, megalkották a TOSSZ, de a körülményekhez képest a lehető legkevésbé rossz rendeletet. Nincs törvény a világon, amely a kényszeregyezíéget teljesen szabályozná. Néhány államban, igy tz Unióban is, teljesen megszüntették a kínyszeregyczeég intézményéi, de olt erre a nrgyon kedvező konjunktúrák miatt éppen ugy nincs szükség, mint ahogyan nálunk sem kerü t a meglévő rendelet alkalmazására tor a nagyszerű konjunktúrák éveiben. Rámutatott ezután arra, hogy a kényszeregyezségi rendelet el'en ma mindéi oldalról felhangzó panaszok figyelmen kivül hagyják azt a gyökerestül megváltozott gazdasági helyzete', amely bt n a rendelet megalkotásának idejével szemben ma vagyunk. Akfeor minél tágabb teret kellett biztosítani a kényszereiyezségnek, hegy a háború gazdasági rázkódiatásaival tzen ben oltalmat nyujisunk sz adósnak, ma a szolid adóst meg akarjuk menteni, de a tartozásoktól való olcsó szabadulás előmozdítása nem célunk. Ezért híve a kényszeregyezségi eljárás megreformálásának, de azt nem a sablonosan is bru áU'san ható n inimális kvótában, hanem oly rendelkezésekben keresi, amelyek lehetővé teszik, hegy a kedvezményben csak az azt megérdemlő adósokat részesítsük, az ellenőrzést hatályosabbá tegyük, a vísszaéléfek elleni jogi reakciót erősítsük. Evégből egy sor újítást javasol, főkép, hogy az eljárás megindítását vizsgálat előzze meg, amely megállapítsa, valóban fizetésképtelen- e az adós és milyen hányadra vau fedezete s a biró tagadhassa meg az eljárás megindítását, ha az adós feltűnően alacsony hányadot ajánlott, a biró tagadhassa meg az egyezség jóváhagyását, ha az ü dós fizetésképtelenségének bejelentését szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból annyira halogatta, hogy ennek folytán fedezete lényegesen csökkeni, vagy ha az adós kereskedői megbízhatósága kétséges] végül, ha az egyezség a hitelezők közös érdekének meg nem felel. Javasolja továbbá, hogy az egyezség elfogadásához ne csak a követelések össiege szerinti kétharmad többség, hanem a felenlevő hitelezők fejenkinti háromnegyed több- ! sége is szükséges legyen. A minimális hánya- | dot csak az uj csődtörvény életbeléptetésével kapcsolatban pártolja, mely reformot egyébként is sürgődnek tartja. A nagy tudással és tökéletes tájékozottsággal előadó t szellemes fejtegetéseket a nagyszámú hallgatóság feszült figyelemmel kísérte végig és az előadó professzort beszéde végeztével szűnni nem akaró tapssal ünnepelte. Wimmer FfllPp kamarai elnök meleg szavakkal mondott köszönetet a hallgatóság nevében »z előadónak, akinek felhívja figyelmét arra sz eszmére, amely a legutóbbi hasonió tárgyú megbeszélés alkalmával merüli fel és amely szerint célszerű lenne, ha minden kényszeregyezsésj eljárás megindítása előtt a kényszeregyezséget kérő kereskedőről egy indiferens harmadik mondaná meg, vájjon eddigi működése és kereskedői múltja méltóvá teszi-e az esetleges kedvezményre. Ezzel az e'őadó ülés véget ért. aMAMMMMMMaMMMMMMMaMAAMMMMMMMMM ? A Szegedet rendőri segédlettel akadályozzák meg, hogy jogos helyiségét birtokban tarthassa. Szeged, február 14. (Saját tudósítónktól.) Az idén január 5 én fizeitok ki a bért azért a helyiségén, amelyet a városi bérházban bére'tünk ki kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda céljaira. Ismeretesek azok a bonyodalmak, amelyek e bérlet körül keletkeztek. Somogyi Szilveszter polgármester két hétlel a bérbevétel után, pont azon a napon, amelyen a kurzusujság a részünkre biztosított bérlet miatt támadást intézett ellene, kijelentette, hogy csak kölcsönkönyvtár és jegyiroda céljaira adta nekünk bérbe a helyiségei. Tette ezt a kijelentést azután, hogy megelőzően m jd te'jes két hétig reklamíroztuk feltűnő betűkkel, hegy kiadóhivatalunkat a városi bérházba helyezzük ál. A polgármester előttünk ujkeletü állásfoglalásából azonban anny val inkább le kellett vonnunk a konzekvenciákat, mert valami titkos ülésen a városházán elhatároz'ák, hogy a Szeged-rek a legközelebbi negyedévkor, amikor a felmond* s joga üzle'ekre nézve tudvalevőleg megnyílik, fe mondanak. A helyiséget tehát visszaadtuk a vérosnak és más helyiség után néztünk. Segítségünkre volt ebben a munkánkban az a rokonszenv, amelyet a város hatóságának, különösen a polgármesternek velünk szemben tanúsítóit eljírása a javunkra kiváltott. Igy iőrként, hogy egy tőlünk te jesen lávoíálló ur, aki eddig az egyik velünk szembenálló politikai táborban kereste és találta az elhelyezkedést, fe hívta figyelmünket, hogy a felszámoló Bud pesii Áitalár os Gabonakereskedelmi r-t.-nak (Báger) szegedi helyisége, mely özv. Aigner Nsndorné hátában, Széchenyi-tér 3. már az a bizodalmas pusztai hang volt, amit a rekvirálós világban nem hozott be a városba. Le is teszem rá mindjárt az újságot a kezemből. — Adjon isten jónapot, tekintetes ur. No, hogy mondja az újság? Zavari-e mán a török a szervet 7 Mindenekelőtt annak örültem neki, hogy a szervián szervvé rövidült. Aztán megadtam a diplomáciai felvilágosítást. — Nem zavari, mert előbe egy kicsit kipihegi magát. — Ejnye, henjnye I — csóválta meg a Kossuthszakállas, ősz fejét. — Pedig addég nem lesz belőlünk semmi, még a török nem zavari a szervet. Azután közelebb hajol hozzám és súgva mondja, hogy valahogy tul a Tiszán meg ne hallják a szavát. — Hallja-e? Levelet köllene irni a török császárnak. — No? — Nézek az öreg turáni becsületes szemébe. — Hát azt köllene neki mögirni, hogy van ám itt török péz kocsiderékkal, csak éppen ki köllene ásni. De annyi ám, hogy mind ki lehetne vele rakni a szögedi utcákat. — Ejnye, hejnyel — mondom most már én is. — Hát. Üsmeri tán a Jajhalmát, akit Bojárdahalmának is hinak? Mert ugy hitták a török császár lányát, akit alája töttek. — No, az régen lehetett. — A nagyapám idejibe vót, tudja, még akkor nem ez a mostani török császár létözött, hanem ennek is a nagyapja. Itt volt akkor a fővárosuk a törököknek. Ötömösőn. Emitt, Majsán, mögint vót egy török kaszárnya, aztán az az őrnagy, aki arra lakott, beleszeretött ebbe a Bojárdába. Sirtritt a lány, istenködött a török őrnagy, de a török hogy egy őrnagynak adja az egyetlen leánygyermökét, hanem akkor inkább odaadja apácának. Hát az mög kapta magát — mert tudja, mán nagyon benne vót az üdőben —, masinát ivott, vagy mit csinált magának, de abban a minutumban kiadta a lelkét. Olyan igaz, minthogy Isten az égben van. Hát azt temették ide a Jajhalomba, kilenc hordó pénzt is töttek mellé, hogy ha valaki mögtanájja, mingyárt lássa, hogy ez valami nagy családból való löhetött. — No, ez szép történet — mondom —, sohse hallottam még. — Hát mán hogy hallotta vóna? Senki ezt az égvilágbn én rajtam kivül nem tudja, én is csak az édösapámtul hallottam, nem is mondtam vóna el senki Isten fiának, de nem tudtam már tovább kitürnl — Nini — mondom —, de hát miért köll ehhez a török császár? Hiszen mink is kiáshatnánk tán a kincset. — Jaj, tudja, azt nem lőhet, mert ugy tötte az apám a testamentumot, hogy olyan ne nyúljon a kincshöz, akinek jussa nincs hozzá, mert azt menten elkapják a leikök. Mán pedig én ugy itélöm, hogy ahhoz csak a török császárnak van jussa. Mivel ezt minden rendes ember igy ítéli, megállapodtunk Korponai bácsival, hogy még ma megteszem a jelentést a török császárnak. S ehol már irom is neki, hogy küldje hamar a kincstartó basáját, ásassa föl a Bojárdahalmát. Aztán zavarjuk hamar a szervet. A folyosón megint pattyognak a papucsok, titoktudó Korponai visszaóvakodik hozzám és letesz az asztal sarkára kétszáz koronát. — Ezt mög béllegre hagyom itt, mert hallom, hogy most igön nagy sarc van a béllegbe, a Ilii a laiij, I015HBWUU a luiur. uniagy, uc a tuiua i iiugy niuai Jgun y aaru Vö császár azt mondta, hogy ü aztat nem töheti, I nehézség essön bele, aki kitanálta. szám alatt, May R. Miksa bankháza mellett van, rövidesen felszabadul és hogy ez a helyiség méltányos fel ételek mellett megszerezhető. Ugyanez az ur, akinek kitűnő összeköttetései vannak a Báger Budapesten székelő igazgatóságához, megígér e, hogy a helyiség megszerzése ügyében a központban támogaini fog. Ez meg is történt. Mi megkezdtük a tárgyalásokat s amikor a Bágerrel megállapodtunk, a háztulajdonos ügyvédjéhez fordultunk, aki kijelen ette fele képviseletében, hogy a dolog rendben van, a helyiséget megkapjuk, azonban uj szerződést kell kötnünk. A do'og teljes megértéséhez tartozik ugyanis, hogy a Bágetnek szerződése volt a tulajdonossal, amely a bérletet, a legszélesebbkörű átruházási joggsl együtt, 1931. október 3l-ig biztosította a bérlőnek. Mi mégis készséggel kijelentettük, hogy hajlandók vagyunk uj szerződést kötni és az uj szerződés minden pontjára nézve megállapodtunk. Másnap ?zonban, am kor a szerződés aláírására került volna a sor, a háztulajdonos ügyvédje közölte velünk, hogy a helyiség a Szeged részére nem kapható. Már most annak a szerződésnek, ame'y a háztulajdonos és a Báger között fennállt, 5. pontja szórói-szóra a következőket mondja: „A bérleti idő tartama alatt a szerződés felmondás u ján egyik fél által sem bont h tó fel, de a bérlő jogosítva leend a bórleli jogviszonyt az őt megillető jog kkal a bérbeadó értesítése mellett a házban levő bérlők foglalkozási ágával nem azonos üzletkörrel másra ruházni." Et az átruházás febiuár 6-án szabályszerűen megörtént és 8 án, vasárnap, a helyiséget berendezéssel együtt, amelyet megvettünk, birtokba vettük. Az átruházatról a Báger, megfelelően a szerződés 5. pontjának, szabá yszerüen értesítette a háztulajdonost, aki azonban 48 óra mulví, ügyvédje u ján, most már azonban más ügyvéd u ján, azt válaszolta, hogy az átruházást nem veszi tudomásul és hogy a helyiségbe újból bi ne mehessünk, lehnt, hogy jogos birtoklásunkat fenn ne tarthassuk, a zárakat biztosítékkal Iát a el. Ügyvédünk, dr. Barta D„zsft utjín tiltat óztunk ez erőszakos aktus rlLn és megkíséreltük a biztosítékot a zárból eltávolíttatni, de a háztulajdonos ügyvédje megakadályozta eftben a lakatost. Ezek ulán birtokháboritás címén beadtuk a keresetet a háztulajdonos ellen és bár erőszakos módon akadályozták meg a bennünket jogosan megillető helyiség jogos birtoklásában, elhatároztuk, hogy bevárjuk a jogszerű fejleményeke'. A posta aronban le akarta szerelni azt a két telefont, amelyre a Báger előfizetett s amelyet ugyanakkor, amikor a helyiségei ránk átruházta, lemondott. E leszerelés körül történtekkel érünk el oda, amiért eímaradhatclbnul szükségesnek láttuk az ügyet nyilvánosságra hozni. Ahhoz, hogy a telefont leszerelhessék, be kell jutni a helyiségbe. Ez rendszerint az ajtón ketesz ül szoko t megtörténni és rendszerint ugy, hogy az ajtót a saját kulcsával kinyitják. A kulcs a mi birtokunkban volt, minthogy ugyanakkor, amikor a helyiséget átve tűk, átvettük természetesen az összes kulcsokat is. Csak a kulccsal nem lehetett azonban a helyiséget kinyitni, minlhogy a háztulajdonos a zárba biztosítékot tett. Ezért megállapodás jött létre, hogy szom-