Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-15 / 37. szám

t»«ke»ztftség és kladóhtva. Wl Deák Ferenc-utca 2. (F6­rUliskoláral szemben.) Tele­In 13-33. A .Szeged' megjele­lik bétiö kivételével minden uf. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy tompra helyben 40CC0,Buda­testen és vidéken 45c UO kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, l hasábon 1100 kor. Szövegközi 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100«t-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 február 15, VASÁRNAP. 37-ik szám. Nemzeti szimbólum. Költők Írásaiban, festők, szobrászok müvei­ben, színokok besxédeiben sok szimbóluma volt már a magyar nemzetnek és ezek a szimbólu­mok, ba igazak voltak, ha nem, bizonnyíl méltók voltak a megtapiolisra. Mi tudunk egy szimbolumot, amit senki se nevezett még an­nak és ami tán nem is ösztökélné tapsra a nemzetet, mert nem olyin szép szimbólum, mint például a haragos oroixlán, vagy a teher alatt növő pálma, vagy a fellegek mögül elő­sütő nsp. Ez a szimbólum nem tartozik se az állatorsiágbs, se a növényországba, se a koz­mogóniába, ennek a szimbólumnak az a ne­vezetessége, hogy — nincs. Ezer esztendő óta megcsinálhattuk volna, száz esztendeje meg akarjuk csinálni, öt esztendő óta minden tava­szon megjelenik a hire az újságokban: no most már meglesz I — Az idén, ezen a héten egyik fővároii lapban már a tervrajza is meg­jelent : ide nézzetek, magyarok, ilyen lesz I Es tudta a szerkesztő, tudta a rajzoló, tudta a nyomdász, tudta a rikkancs, tudta az olvasó, hogy nem ilyen lesz, semmilyen se lesz, egy* általán nem is lesz meg. Mindenki szeretné, Bethlen Istvántól kezdve a fehértói csőizig, mindenki tudja, hogy ha megcsinálnánk, felérne egy u] honfoglalással, de mindenki tudja, hogy nem csináljuk meg. Ez a mindig készülő, de soha el nem készülő szimbólum a Duna-Tisza-csatorna. Éppen az a 8zimboli»ztikus benne, bogy minden tavaszon megássák újságpapíron, de soha senki a földbe még bele nem nyomta érte az ásóját. A magyar ezer év első kilencsztz esitende­Jének nem lehet érte szemrehányást lenni. Akkor verekedni kellett kunnal, besenyővel, törökkel, tatárral, némettel, legtöbbet magamagunkkal: nem értünk rá a vércsatornák miatt csatornát ásni az élet vizének. Igaz, hogy más népek is verekedtek, de azért a németek már a XIV. században csatornát ástak ax Elba és a Keleti­tenger közt. Colbert a XVII. században kötötte ösize a két francia tengert az óriás Languedre­csatornával. Sőt a XVIII. században már orosz cár is akadt, aki a Keleti-tengerből a Kaspi­tengetbe csinált utat a két világrészt összekötő Ladoga-csatorníval. Csakhogy nekünk nem vol­tak Nagy Pétereink, akik az ország javára Is tudtak volna erőszakoskodni. A Duna—Tisza­csatorna gondolatának első felvetője nem volt országot kormányzó méltóiág, vidéki polgár­ember volt, szegedi földmérő, Vedres Istvánnak hívták. 1805-ben ez a különös indzsellér egész könyvet irt a pesti-szegedi nagy csatornáról. Szép könyv volt, okos könyv volt, képes, tér­képes, kiszámítva benne költségek és hasznok summája, a végébe még az is oda volt vetve, hogy a csatorna liszai torkolatánál ax ócska szegedi várat át kell alakítani orsxágos keres­kedelmi tárházzá. Mint vár úgyse való semmire, néhány lézengő Don Miguel-baka vigyáz benne a patkányokra, hogy meg ne egyék őket a benne raboskodó olasz hazafiak, mint orsxágos tárház pedig köxpontja lesz a magyar gabonakereske­delemnek. Ez is okos beszéd volt, Vedres Ist­ván nyilván mégis olt hibázta el a dolgot, hogy az ócska várat is felvette a plánumai köxé. A vár kasxárnya volt, a kas? árnya pedig mindig tabu volt, ahhoz nem volt sxabad hozzányúlni akkor se. Hizaáru'áii pört ugyan nem indí­tottak e hajdani destruktív ellen, tőt iz akkori sajtó, a Tudományos gyűjtemény nagyot kuko­ritott .ezen Jelei hazánkfiának honnunk javát erányxó kimlvelt elme szüleményéire, de a helytartótanács axt mondta rá, sohse Jó az a nagy sietség. Azóta százhúsz esztendő telt el és ezalatt elkészült a szuezi csatorna, átvágták a görög isztmost, a Panama-csstornával összekötöttek két világrészt és két hemiszférát, csupa olyan gigantikus alkotás, amire senki se gondolt még a század elején, — csak a Vedres István ma­gyar csatornája mmdt meg a haza javát erányzó kimlvelt elmeszüleménynek: vezércikk­lémának és kormányprogramnak. Sohse csatorna, mindig csak csatormügy. Miért? Pénz nem volt hozzá? Amit egy állam sorsának intézői nagyon akarnak, trra mindig van pénz. Szak­embereink nem voltak hozzá? Kevés ország termett annyi mérnök-zsenit, mint a magyar föld s világbirü csatornaépítőket adtunk a kül­földnek is. Az államfő akadékoskodott? A csa­torna nem érintett semmi felségjogot, Ferenc József nem is ellenkezett, söt tetszett neki a terv. A háború előtt egyszer magától fölvetette a kérdést valami udvari parádén, azt kérdezvén az akkori miniszterelnöktől, mikor készül már el a nagy csatorna ? A miniszterelnök egy kicsit zavarba jott és meg kellett vallania, hogy a sok terv hozza zavarba. A tiszai torkolat meg­osztotta a szakembereket, volt, aki Szegedet pártolta, volt, aki Szolnokot, legtöbben a cson­grádi torkolatért buzoglak. Ha Ferenc József muszka cár lett volna, akkor fog egy léniát, huz a Dunától a Tiszáig egy vonalat és azt mondja: itt legyen a csatorna! (Igy rajzolta meg cári plajbász a világ legegyenesebb vasúti vonalát, a pétervárit.) De Ferenc József min­dig alkotmányos uralkodó volt, ha nem volt rá küör.ösebb oka, hogy az ne legyen és Ferenc József csak annyit mondott, megcsóválván ősz fejét: — Kár. Lehet, ugy értelte, kár, hogy se Szegednek, se Csongrádnak, se Szolnoknak nincs se püs­pöke, se grófja, de még csak bárója se, aki kijárná a városa kedveért a csatornái, magáévá tevén a mindenki Cgyét, a senki ügyét: az országét... Es igy maradt a csatorna mindmáig szim­bólum. Es nyilván az is marad magyarok vé­gezetéig, ami hogy ne legyen olyan messze, azon igen energikusan dolgosnak mindenféle hazafiak. Ennyi energiával a csatornát is fel lehetne építeni aMMMAMAMMMMMMMMMMAAMMMMaMAAMMWMWAMMMMAMMAMMAAAMAMMAMAMMMMB A jóvátételi bizottság tárgyalása az utódállamok területén maradt államjavak értékéről. (Budcpesti tudósítónk telefonjelentése.) A trianoni szerződés 191. §-a alapján Magyir­országnak 20 év múlva lizetendö jóvátételéből levonják azokat az értékeket, amelyeket az utód­államok területén levé magyar államjavak, bá­nyák, vasutak, közutak, hidak, középületek kép­viselnek. Ezen értékek megállapításáról folyik most Párisban tanácskozás a jóvátételi bizott­ság előtt. A tárgyalásokat magyar részről dr. Nichl Alfréd, a bécsi magyar követség első tanácsosa vezeti. A tanácskozások egész a nyárig eltarthatnak. Orosz-japán-kinai védőszövetség. Berlin, február 14. A Berliner Lokalamelger szerint az orosz-japán szerződésnek van egy függeléke, amelyet nem hozlak nyivánosságra. E szerint az esetben, ha Amerika, Anglia, vagy Franciaország támadólag lépne föl Kina ellen, Oroszország hitszázezer Jőnyl sereget küld Kina segitségire, amelynek felfegyverzései és élelmezé­sit Japán vállalja. A szerződés állitólag három évre szól. A miniszterelnök legközelebb tárgyal a genfi eredmények megvalósításáról. Budapest, február 14. Bethlen István gróf miniszterelnök ma déle'őtt elfoglalta hivatalát. Mint beavatott helyen közölték, a miniszter­elnök genfi eredményeinek megvalósítása rövi­desen aktuálissá válik és eizel kapcsolatban a resszorlminiszterekbel szükséges megbeszélések rövidesen megkezdődnek. A legközelebbi mi­nisztertanács már abban a helyzetben lesz, hogy a genfi eredményekkel kapcsolatban konkrét intézkedéstkel foganatosíthat. Elsősorban a tiszt­viselői fizetisek is a pótlékok kérdése aktuális és ezzel egyidejűleg tárgyalni fognak a mező­gazdasági záloglevelek kibocsájtásáról, valamint a beruházásokról Az ellenzéki blokk képviselői Kiskunfélegyházán. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az ellenzéki blokk ma este Kiskunfélegyházára ment Nagy Vince, Szilágyi Lajos, Rupert Rersö, Györki Imre, Hegymegi Kiss Pál, Ktihly Anna és Pakots József személyében. A Kossuth-párt és a szociáldemokrata párt ünnepi fogadtatást akart rendezni, de a rendőrség tiltakozott a föl­vonulás ellen és igy csak küldöttség fogadta a képviselőket. Nem lesz adóemelés. (Budapesti iudósitónk telefon jelentése.) A pénzügyi kormány körében kijelentették, hogy az állam pénzügyi helyzete és az egésx sza­nálási program biztatóan alakul. Az elmúlt esz­tendőben — mondották — még mindig kisér­lelt az a veszedelem, hogy az adókat fel kell emelni, most már ez teljesen megszűnt és a pénzügyi kormánynak semmiféle adóemeléssel nem kell ebben ax esxtendőben megterhelni az orsxágot. A szociáldemokraták a hatóságok köte­lességének mondják a Somogyi—Bacsó­gyilkosság megtorlását. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése,) A Somogyi—Bacsó-gyi kosság ügyében a demok­ratikus ellenzék ismeretes határozata után egy, a kormányhoz közelálló lap olyan hirtdást kö­zöl, amely szerint illetékes helyre nem érkezett eddig olyan beadvány, amely intézkedést kívánt volna. A közelálló azt is mondja, hogy a kor­mány az egész ügyet politikai taktikázásnak minősíti. Az ellenzék nagy megütközéssel fo­ga Jta ezt az információt és megállapítja, hogy semmiféle beadványra nincs szükség, mert ez jogrendkérdés. Farkas István szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő a Szeged budapesti munkatársinak a következő nyilatkozatot tette: ••- Somogyi és Bicsó meggyilkolásának ré­mes büntette még mindig nincs megtorolva és a kérdés körül állandóan kertelnek anélkül, bogy szabad folyást engednének az igazság­szolgáltatásnak. Az a bizonyos illetékes hely ujabb huza-vonát kezd, ami csak arra alkalmas, hogy más utakra terelje a közvéleményt. Az illetékes helynek az a megállapítása, hogy semmiféle hivatalos lépés nem történt, igen furcsán hangxik, mert annak a helynek tudnia kelll hogy bünügyben a hatóságok kötelessége kinyomozni a bűnöst és bogy ax igaxságsxol­gálialás utján kell intézkedni. — Miért kell felszólítani a hatóságokat igaz­ságtételre? Hogy az illetékes hely ezt az ügyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom