Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1925 január 1. SZEQED Csendélet a csongrádi bombamerénylet fötárgyalása előtt, a gyilkossággal vádolt Sági János és Heller Fülöp tanú között. Szeged, december 31. (Saját tudósítónktól.) Emlékezetes még, hogy a borzalmas csongrádi bombamerénylet szolnoki fötárgyalása előtt közvetlenül bizonyos jelenségeket észleltek Csongrádon. Ezeknek a jelenségeknek rendszerint a csongrádi vádlót ak és azok az emberek voltak a szereplői, akikről köztudomásu volt, hogy terhelő vallomást fognak tenni a bombamerénylettel vádoltak ellen a szolnoki főtárgyaláson. Ezekről a jelenségekről annak idején a Szeged is beszámolt, majd napok múlva a rendőrség is figyelni kezdte a dolgokat, amikor augusztusban rendőrséget vezényeltek ki Csongrádra. Ekkor azonban — a rendőrség láttára — ezek a jelenségek elcsöndesedtek, majd elmaradtak. Egy ilyen érdekes és jellemző jelenség epilógusa került szerdán délelőtt a szegedi törvényszék felebbviteli Tóth-tanácsa elé. A felebbviteli főtárgyaláson az előadó ismer* lette az iratokat. A nyári hónapokban ugyanis * csongrádi Tiszaparlon sétált Heller Fülöp csongrádi terménykereskedő néhány ismerősével. Heller is azok közé a tanuk közé tartozott, akiről már annak idején köztudomásu volt, j vallhatott jóhiszeműen Sági ellen. Kijelenti, hogy lélektanilag el sem képzelhető az egész dolog, hiszen a főtárgyalás előtt súlyos vádak nehezedtek Sági János vállaira. Heller tanú volí a nagy pörben és nem tételezhető fe', hogy a vádlott, akiről vallania kellett Hellernek, megsértse őt közvetlenül a főtárgyalás előtt. Ez az egész dolog nem egyéb — mondotta —, mint vihar egy pohár vizben. A bosszúállás vezette a vádolókat, kéri a fölmentő Ítélet helybenhagyását. A törvényszék ezután kihirdette ítéletét, amely szerint a csongrádi járásbíróság felmentő ítéletét megsemmisíti. A járásbíróságnak föltétlenül ki kell hallgatnia Heller Fülöpöt is, mert enélkül a tényállás nem elegendő. Heller vallomásának mellőzésével a járásbíróság megsértette a vád lényeges elyét. Igy ez az ügy most visszakerül Csongrádra zett két nő társaságában Sági János is, aki — mint ismeretes — gyilkossággal volt vádolva, mint bűnsegéd a csongrádi bombamerénylet ügyében. Hellerék egyszer-kéiszer elsétáltak Ságiék előli és akkor történt meg az az eset, amely hez hasonlók napokkal előbb előfordultak a , bíróság Ítélete miatt — nagy várakozással néz városban többször is. Hellerék előadása szerint ' tek a jogászi körök. — ismertette az előadó — Sági János ekkor \ Az ügyészség vádirata szerint ugyanis Steiner gúnyos kijelentést tett, majd leköpte a többekkel sétálló Heller Fülöpöt. Ezután gúnyosan feléje fordult és gúnyos akcentussal pardont kért A járásbirósági tárgyaláson — ismertette tovább az iratokat az előadó — Sági János be- jj vádirat szerint — „hamis vallomást tettek, hogy ismerle, hogy a kérdéses időben köpött ugyan a Tiszaparíon, de ezt nem Hellerre irányította. Kijelentette, hogy ezt akkor muszáj volt meg* tennie, de semmi körülmények között sem akarta Heller felé irányítani. Kunos Benő tanú látta a jelenetet, sőt azt is ballotta, hogy Sági pfujt kiáltott Hellerék felé. Sági Jánosné és Koncz Teréz — akik Sági társaságában voltak — kijelentették, hogy a dolog a Tisza felé történt és nem Heller felé. Sági különben tőlük kért pardont becsületsértés vádja alól Sági Jánost. A felebbviteli főtárgyaláson dr. Széli Gyula, Heller képviselője kifejtette, hogy már a csongrádi bíróság is megállapította az alapos gyanút. Szabálytalanul járt el a bíróság, amikor Hellert ki sem hallgatta, tanuját, Kunos Benőt pedig nem eskették meg. Sági felesége és ennek barátnője vallomását nem lehet perdöntőnek elfogadni, mivel a jóhiszemű elfogultság könnyen feltételezhető. Dr. Széchenyi István, Sági védője kijelenti, hogy ilyen kis ügyek a csongrádi nagy pör oldalán ezrével adódtak. Szerinte ezt a dolgot nem lehet elválasztani attól, hogy Heller volt az, aki mozgató'a volt a vádaskodásnak, amelyek a felmentett Piroskáék ellen irányultak. 1 Ennek a következménye az egész dolog. Ki- í és csak Heller kihallgatása után fogja meghozni jelenti, hogy Heller tanuja képzelődésből is * Ítéletét a szegedi törvényszék. Választási pör a nők választójoga körül. Választhat-e az az asszony, aki hozzájárul a család fönntartásához? tűkből. Ezen az alapon — szerintük — a törvény szerint megilleti őket a választói jogosultság. A vádlottak képviselői, dr. Kertész Bíla, dr. Dettre Pál és dr. TBrr Aladár ugyancsak ezzel érveltek ée kijelentették, hogy a törvény jogot ad a választásra azoknak, akik önálló keresettel bírnak és ezzel lényegileg ök tartják el családjukat. A védők a vádlottak felmentését kérték bűncselekmény hiányában. A törvényszék ezután hosszas tanácskozás után kihirdette ítéletét, amely szerint bűnösnek mondotta ki a vádlottakat a választójogi vissza élés vétségében és ezért egyenkint 800.000 tő és 200.000 korona mellékbüntetésre ítélte őket. A jogászi körökben feltűnést keltett ítélet indokolása kimondotta, hogy a választási törvény szerint ott, ahol mind a két fél keresettel bír, a családfenntartónak mégis a férjet kell venni és igy választójogosultsága ezen az alapon nincsen a másik házastársnak. As ítélet ellen a vádlottak természetesen felebbezéssel éltek az ítélőtáblához, ahol az érdekes kérdésben mindenesetre jelentős döntést fognak bozni. Szeged, december 31. (Saját tudósítónktól.) hogy terhelő dolgokat mondanak el PiroskáéK- Szílvesiter napján a szegedi törvényszék Vildról a szolnoki főtárgyaláson. Hellerék föl és j tanácsa elé egy igen érdekes ügy került, amely»Iá sétáltak a rakpar on, amikor a partra érke- » nek előzményei arra az időre nyúlnak vissza, amikor a nemzetgyűlési választásokra készülő számlálólapokat az egyes polgárok kilöttötték. Az ügyészség ugyanis öt szegedi polgárasszonyt választójogi visszaélés vétségével vádolt meg. Ebben az ügyben tartották meg szerdán délelőtt a fötargyalást, amely elé — különösen a Sománé, Műller Erzsébet, Engel Ernöné, Róth Józsefié és Kaufmann Lipót né választójogi visszaélést követtek el 1924-ik év elején, amikor a választók összeírása alkalmából — a maguknak a törvény ellenére választójogot szerezzenek". As ügyészség szerint ugy tüntették magukat föi a vádlottak, hogy önálló háztartást vezetnek, holott családjuk feje tulajdonképen férjeik és így ők nem nyerhetnek ezen az alapon választói jogotultságot. A főtárgyaláson a vádlottak kijelentetlék, hogy az esszéíró lapokat saját maguk töltölték ki és a bemondott adatok a Vülóödgrnofi meg- í feleltek. Hivatalos iparigazolvánnyal bizonyitot- j ták azt, hogy önálló keresettel rendelkeznek és • nerrcsak hogy hozzájárulnak családjuk fenn- « A csongrádi járásbíróság anélkül, hogy Hel- | tartásához, hanem a család fenntartását lény-- j ler Fülöpöt kihallgatták volna, fölmentette a ' gileg Ők látják el önálló és túlnyomó kerese- : Oőr harisnya dupla talppal, minden divatszinben legjobban készül a Stefánia kötődében Batthyány utca 2. szám. K a s s mögött. Egy halott és a gazdag. Irta: Vér György. Ott álltak körülötte hárman szótlanul. Az alkonyatba vesző fekete vonatsor még rángatódzott egyet. Aztán sorjában és lassan kigyúltak a fehér fényű, égbe néző lámpák. És a szempforok a hid előtt. A váltók a keskeny rozsdás és ezüstös fényű siavonal mellett pislogni kezdtek és sápadtak voltak, mint az őszi hajnal. Valahol messzi, a hidon is tul óriás mozdony zakatolt, kinzottan a sok kocsi előtt. Aztán, mintha a lélegzet is megállóit volna, csönd volt és félelem. Néha — nagy szünetek után — súlyos dorongok gurultak a földre. Es egyszer megindult az egész rakomány. Ok hárman csak állottak körülötte és nézték. . A szél szálldosni kezdett a házak felöl hidegen. Aztán jött valaki a sok kocsi közül. Sápadt lámpáját lóbálva kezében. Keményen szólt: r Mj az ? hárman hangtalanok voltak, mint a a résl hagylak a lámpásnak és mikor Közéjt ért, magukhoz engedték. Ez még egyS2er szólt durván: JT Mi az? ** nem kapott választ, a fÖldfeiéÖZél'ük ,endi,etle a tóroP^ & lehajolt — Mikor történt? _ kérdezte aztán. Es ők hárman intettek neki: — Epen csak m08t. i — A mentők ? — lihegett a lámpás ide- S mellettük a sinen. pihent a földön. gen és míg egyszer lehajolt, mintha segíteni tudni. Inte tek neki. — Jönnek már mindjárt. Egy dorong gumit végig A sápadt lámpasugár ott Egy halovány arcon. — Ki volt? — szólt tompán a lámpás. — Munkás. Hordta a dorongokat. Többet nem kellett mondani. A lámpás idegen tudott már mindent. Mindig a sin-sorok között él és az éjben örökké lóbálja a lámpát. A fekete kocsik mögül dörömbölt az autó. Aztán bömbölni kezdett és megállt. Acetilénje végigfutott a földön és elért a dorongokig. Mentők jöttek káromkodva és zihálva. Egy hordágy a vállukon, meg szürke ládák. Az orvos lehajolt a sápadt archoz és szemének tartotta az acetilént. A szivére h: jolt. — És még egyszer. Akkor már a hordágyat vitték vissza az autó felé. Az orvos fölállt. Egy fáradt gesztus: — Vége. Ok hárman körülötte, megremegtek. Az idegen egy szürke kftnek támasztotta az üveges arcot. A h lott szemei tágra nyíltak és nézték a dorongokat. És beszélni akart. De nem mozdult, mint egy szobor. Az orvos a nevét kérdezte hármuktól. — Nem ismerle senki? Akkor megmozdult az egyik szótalan: — Az én fűrészemben dolgozott. Egész alkonyatig hordta e dorongokat. — Én társa voltam neki, — szólt a másik szótalan. A Figyelő uton lafc.k. — Két leánya van és négy fia. Meg egy t asszony várja otthon a szalmán. Köhög. Véreset. Es megremegett a harmadik. — Jó munkás volt, szólt a gazdag. Szerettem. Es e temettetem. A lámpás idegen és a két rongyos szótalan egymásra néztek tifkesan. Az orvos kis piros cédulára irt. F.s köszönt. — Nincs itt dolgom tovább. Majd intézkedem. Az autó dörömbölni keidett és az acetilén a barna, árnyék-raktárházak között futott a földön. ök hárman nézték még a beszélni akaró szobor-arcot, de nem látlak már ssmmit, csak árnyékokat A lámpás idegen pokróccal takarta be. — Maguk még ittmaradnak — sióit a gazdag és a két rongyos intett, hogy marad. A hid előtt egy szemafor mozdult, mint a villám. A karja vörös volt és tilos. A gezdag megkerülte a dorongokat és ahogy ( hozzájuk ér*, mozdultak egy *fcsit. — Színházba megyek, — mondta öüf 'edten. Es dúdolni kezdett. — Nem ló hattilal aludni egyedül az éjszakán. Nsm jó. Es dúdolt egy "ktuBt. — Vért látni sem jó. Reggel is látnám még. Nem jó. Szinftázha megyek. Opera... dráma... nem, ez se jó... ott is vér... halál... Inkább kabaré... igen... Ka... ba... ré... a Mimi... a brokát előtt...^Ka... ba... ré... Es egy achansonba kezdett Jó hangosan, ahogy ott az árnyék-raktárházak mögUtt kilépett a kapun.