Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-15 / 11. szám

SZEGED 1925 január 15. ügyi közigazgatás áll rendelkezésére. Felemlíti, hogy Franciaországban akciót indítottak az elmegyógyintézetek, „b< londokháza" stb. elnevezés ellen, nogy a közönségnek az intézetek elleni ellenszenvét csökkentsék. Az elmegyógyintézetekbe nagyon nehezen lehet orvost kapni, ezért kőtelezővé kellene tenni az orvostanhallgatóknak a kórházi prakszist, mert az elmebetegség elterjedése éppen nem mondható nálunk statisztikai szempontból kedvezőnek. — A közegészségügy másik fontos része a prevenció. Közigazgatásunk a járványokkal szemben a lehető legpontosabban teljesítheti feladatát. A népjóléti és közegészségügyi tárca egy másik főágazata a rokkantügy. A rokkantak egy egész nagy kategóriáját már alávetette egy revíziónak. Ez a revízió másfél éven keresztül folyt. Minden törekvésünk ellenére a lapokban való hirdetések, tömérdek plakát kiragasztása és kidoboltatás ellenére a rokkantak egy jelentékeny százaléka nem jelentkezett revíziós felülvizsgálatra. Már most az az első anomália, hogy az, aki nem vetette alá magát a revíziónak, a rokkantdijak rendezése előtt volt kicsiny dijat kapja, pedig ezek a dijak a rokkantügy rendezése után is kicsinyek még. Tehát még van egy minoritás az országban s ezek azok, akik a képviselő urakat is rendesen peticionálni szokták s az újságoknak is az adatokat adják, hogy ők 10 —20.000 koronát kapnak havonként. Azt persze nem mondják be, hogy ők nem vetették alá magukat a kiszabott revíziónak. Ez adminisztrációs szempontból is zavart okoz. Az adminisztrációs rendet azzal kivánja megteremteni, hogy kapcsolatban a hadmentességi dij törvénybeiktatásával, el fogja rendelni az egész országban a rokkantaknak még egy felülvizsgálását. Ezután az állami gyermekvédelemről beszélt és azt igyekszik bizonyítani, hogy e tekintetben mindent megtett. A bizottság ezután általánosságban és részleteiben elfogadta a népjóléti tárca költségvetését, majd áttért a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalására. Rubinek István előadó ismerteti a tárca költségvetését. Elismeréssel adózik a honvédség tisztikarának és legénységének hazafias szelleméért s erős meggyőződése, hogy ezt a szellemet a jövőben még fokozni tudják. A honvédség szervezetét a békebeli viszonyokkal összehasonlítani lehetetlen. Egyedül az 1923—1924. évi költségvetési előirányzatot vehetjük alapul az összehasonlításra. Az 1923-1924 évi költségvetési előirányzatban 71,800000 korona kiadás szerepel. Ezzel szemben a szanálási törvény értelmében lényegesen csökkenteni kellett ezt a tételt, mert kitűnt, hogy a tervbevett költségvetési összegnek biztosítása az egyensúly megbomlása nélkül nem tartható fenn. A redukció, amelyet ennek során végre kellett hajtani, 14,722.850 aranykoronát tett ki, ami igen jelentős mérséklést jelent. örffy Imre az első felszólaló, aki a katonai ellenőrző bizottság működésére vonatkozólag kérdezi, meddig fog még tartani a bizottság működése. Második kérdése a gázmaszkokra vonatkozik. Nem hihető, hogy a szövetséges hatalmak ne látnák be annak feltétlen szükségességét, hogy a gázmaszkokra és védelmi eszközökre szükség van. Wolff, Károly beszéde után Erdélyi Aladár szólal fel. Értesülése szerint az ántánt ellenőrző bizottsága azt kövefeli, hogy egységes hadianyaggyárat létesítsünk. Mig egyrészt megtagadnak minden segítséget, hogy berendezkedhessünk, másrészt követelik, hogy horribilis összegekkel uj gyárat létesítsünk. Hermann Miksá kívánatosnak tartja, hogy a bizottság jelentésébe bevétessék a hadianyaggyár létesítése elleni tiltakozás is. Elnök ezzel a vitát befejezte, majd gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter válaszol a vita során elhangzott felszólalásokra. — Kétségtelen, hogy a trianoni békeszerződés katonai része országunkat képtelenné teszi aktiv támadó hadjárat viselésére, sőt a védelem lehetőségét is a legszűkebb keretek közé szorította. Ezzel szemben a trianoni szerződés egyes kikötései javunkra szolgálnának. Ezeknek a prémisszája az, hogy mi a szerződést végrehajtsuk. A legyőzött államok lefegyverzése ugyanis prémissza ahhoz, hogy az általános leszerelést a többi államokban is végrehajtsák. A másik, ami javunkra szolgál az, hogy kötelességünkké tesszük semlegességünk védelmét. — Katonai helyzetünk a szerződések következtében nagyon szomorú, de hozzá kell fűznöm azt a megjegyzést, hogy egy nemzet, amelynek legalább hatszázezer fegyvert viselni képes tagja van s ainely nemzet ezer esztendőn hozzászokott ahhoz, hogy hazáját, ha kell, élete árán is megvédje, ez a nemzet meg fogja találni a módot mindig arra, hogy ha igazságtalan támadásnak lesz kitéve, meg is védje a hazát. (Helyeslés.) A bizottság ezután a honvédelmi tárca költség vfctését általánosságban és részleteiben elfogadta azzal, hogy azok az indítványok és kívánalmak, melyek az általános vita során felmerültek, a bizottság jelentésében felvétessenek: Ezek a következők : 1. Szükségesnek tartja a bizottság, hogy a jelentésbe felvétessék, hogy a mostani toborzási és zsoldos rendszer átalakítandó. 2. A gázmaszkok gyártásának megengedése iránt ujabb lépések tétessenek. 3. A hadiszerek gyártására vonatkozólag kijelentették, hogy az egy helyre központosított hadianyaggyár felállítása nagy költséget ró az országra s ezért a bizottság felkéri a kormányt, hogy tegyen meg minden lépést a tekintetben, hogy az engedélyezett gyártási program a már fennálló gyárak igénybevételével legyen megoldható. Az ülést ezután délután negyed 4 órakor félbeszakították. Szünet után délután 5 órakor folytatták a tárgyalást. Áttérve az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalására, Örffy Imre előadó ismertette a tárca költségvetését. Az általános vita berekesztése után a felszólalásokra Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszolt. Szükségesnek tartja a büntetőnovella mielőbbi keresztülvitelét. Ma a felsőbíróságok kénytelenek a mindennapi élet kis dolgaival foglalkozni. A polgári törvénytervezet munkája előrehaladt állapotban van s még az őszi ülésszak megkezdése előtt be fogja terjeszteni. Bejelenti, hogy a kereskedelmi törvények átdolgozása is folyamatban van. A valorizációról két törvényjavaslat készült. A birói és ügyészi státusz kérdésében a birói státusz fenntartása mellett van s kijelenti, hogy az ő minisztersége alatt a birói státusz megváltoztatása nein fog bekövetkezni. A bizottság a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadta az OFB költségvetésével együtt. A bizottság ezután áttért a kultusztárca költségvetésére. Nagy János előadó nagy elismeréssel emlékezett meg Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter munkájáról. Az ülés vége 8 órakor. A magyar követ cáfolta a Radiccsal való összeköttetést. Belgrád, január 14. A belgrádi kü ügyminiszférium a következő közlést tttíe közié: A magyar követ tegnap megjelent Nincsics külügyminiszternél, akinek kormánya nevében bejelentette, hogy a magyar kormány sohasem kötött Radiccsal semmiféle egyezményt. Belgrád, január 14. A belügyminisztérium ma az alábbi hivatalos kommünikét adta ki az Avala-iroda utján: A Neue Freie Presse január 9-én intervjut közölt Wilder bélágyi államtitkártól a Radlcsnál talált okiratra vonatkozó birekkel kapcsolatosan; ez az okirat állítólag a magyar kormánynak Rtdiccsal kötött szerződését tartalmazta. Wtlder belügyi átlamtitkár ma kije entette, hosiy nemcsak hogy nem beszélt a Neue Freie Presse levelezőjével, de egyáltalán nem is adott olyan tartalmú nyilatkozatot, mint amilyet a Neue Freie Presse hozott. Menschen und Menschen-Werke . . . előre kifizeti — legalább egy ivnyí terjedelemben belekerülhet. A polgármester azonnal felismerte a kérdés rendkívüli fontosságát, rögtön értékelni tudta azt a páratlan lehetőséget, amellyel odaállíthatja városát a tájékozatlan Európa érdeklődésének homlokterébe, felhívhatja Európa figyelmét a szegedi paprika minden versenyen felül álló minőségére és arra a hatalmas áldozatra, amellyel leküzdve a súlyos nehézségeket, felépiti a fogadalmi templomot is. Hirtelen megérlelődött lelkében az elhatározás, hogy megrendeli a hét és félmillió koronás munkát, amely ugyan még nem jelent meg, de valószínűleg meg fog jelenni, hiszen első kötete már elhagyta a sajtót és benne látható az ország miniszterelnökének, gróf Bethlen Istvánnak az arcképe is. Mielőtt közölte volna elhatározását látógatóival, felhívta telefonon dr. Gaál Endre kulturszenátort és közölíe ve e röviden, hogy miről van szó. Gaál Endre azonban olyan ember, hogy nem tud lelkesedni. Nem lelkesedett a Menschen und MenschenWerken ért sem, pedig a polgármester a jó ajánló levelekre is hivatkozott. A kulturszenátor erre azt mondotta, hogy a város már sokszor előfizetett jó ajánlásokkal rendelkező uraknak, de nagyon ritkán kapta meg eddig a megrendelt és kifizetett könyveket. A polgármestert — nagyon helyesen — nem kedvetlenítették el szkeptikus szenátorának aggodalmai, hanem letette a kagylót és közölte az urakkal, hogy a város megrendeli a drága kulturmunkát a Somogyi-könyvtár számára. Azonnal utasította a főpénztárt a száz dollár árfolyamának megfelelő hét és félmillió korona azonnali kiutalására, ami meg is történt. A polgármester meg is bízott már valakit, az egy ívnyi hely kitöltésére alkalmas szöveg megírásával. A polgármester hirtelen elhatározásából fakadó gesztus megcáfol minden olyan vádaskodást, amely kétségbevonja a város kulturtörekvések iránti érzékenységét és áldozatkészségét. A kiutalt hét és félmillió korona kézzelfogható ellenbizonyiték. Szegednek van pénze a kultura támogatására és a a polgármesternek szive is van, hogy erre használja fel a pénzt. A Menschen und Menschen Werke cimü tízkötetes munka pedig bekerül majd, ha megjelenik és elküldik a Somogyi-könyvtárba, valamint a világ minden könyvtárába és barátokat fog szerezni Szeged városának, hiszen benne lesz dr. Somogyi Szilveszter arképe is. Szeged, január 14. (Saját tudósítónktól.) Szerdán délelőtt két elegáns és jól fésült úriember kereste fel hivatalában a város polgármesterét. Az előszobában várakozó ügyes bajosok sokáig találgatták, hogy miről tárgyalhatnak a neszfogó ajtók mögött az ismeretlen urak, sokan a jelekből arra következtettek, hogy a város első polgárának valami lovagias ügye támadt és most annak eligazításával tölti drága idejét. Ámde tévedtek, akik ezt gondolták, mert sokkal komolyabb és nagyobb fontosságú ügyről volt szó a bezárt ajtók mögött. Kulturáról, bizonyos kulturtörekvések hathatós támogatásáról tárgyalt a polgármester az ismeretlen urakkal. Sokszor és talán nem is minden alap nélkül elhangzott már az a vád, hogy Szeged város hatósága nem viseli túlságosan szivén a kultura ügyét. Hiába vásárolt a tanács ismert és ismeretlen festőktől képeket, hiába jegyzett tiz darab egymillió koronás részvényt bizonyos mübarátok javára, hiába mázoltatta újra a szinház épületét és hiába tűzött ki tavaly két-háromszázezer koronás pályadijat egy színműpályázatra, a telhetetlenek mindig követelőztek, mindig keveselték a hozott áldozatokat, mindig más városok példájára hivatkoztak és mindig többet, sokkal többet kívántak. Voltak olyanok is, akik kertelés nélkül ki merték mondani, hogy az ország leggazdagabb városának súlyos kötelességei vannak a magyar kultura támogatása körül, sokkal súlyosabbak, mint amilyeneket nagynehezen magára vállal. Olyanok is voltak, akik egészen komoly szemrehányással illették a város halóságát, amiért — a szegedi festők Szegeden műterem hiánya miatt nem tudnak boldoÍ

;ulni és amiért a szegedi irók és költők kényteenek budapesti napilapok hasábjain aprópénzre felváltani tehetségük legjavát. A város hatósága nem igen reagált ezekre a szemrehányásokra, bölcs hallgatással napirendre tért fölöttük, megnyugodva abban az igazságban, hogy aki haragszik, annak nincsen igaza. A polgármester végre most bebizonyította, hogy Szeged város hatóságában igenis van érzék, még pedig jó, nagy adag, a kulturális ügyek előmozdítása és támogatása iránt. Az a két ismeretlen, de jól fésült és jó ajánlólevelekkel ellátott úriember ugyanis egy német kiadóvállalat megbízásából járja az országot és keresi fel sorjában a nagyobb magyar városokat. Elmondották a polgármesternek és állításukat hiteles írásokkal is megerősítették, hogy körutjuk megkezdése előtt a miniszterelnöki sajtóirodában jártak és az irodával közösen dolgozták ki utiprogramjukat. A cég, amelynek képét viselik, hatalmas, világraszóló és hézagpó ló mü kiadására vállalkozott. A tízkötetes munkának — az első kötet már meg is jelent — Menschen und MenschenWerke a címe és angol, francia, német nyelvű szövegek és ismertelések keretében bemutatja a jelen idők nagy embereinek arcképeit. polgármester nagy figyelemmel és egyre fokozódó érdeklődést eláruló tetszéssel hallgatta végig az ügynökök előadását, amelyből megtudta, hogy Szeged várost nagy megtiszteltetés éri, amennyiben — ha megrendel a készülő munkából egy példányt és az árát, potom száz dollárt Februárban megnyílik a SZEGED kölcsönkönyvtára. Frackingek, gallérok és nyakkendőkfii5nieg«..£gek 508 FISCHER ÉS PÁRTOSNÁL, Kárász-utca.