Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-11 / 8. szám

Egfy&s szám ára 30CE0 korona •terkesztöség és kiadóblvakü: Deák Ferenc-utca 2. (Föreáiiskolával szemben.) TeleIon 13-33. A .Szeged" megjelenik hettö kivételével minden *a» Egves szám ára 2000 korona F lflf zet 'si írak : Egy t önap-a helyben 40000, Budas esten is vidéken 45000 kor. Hirdetéíi arak: Félhasabon 1 mm. UK!, \ hafábon 11 00 kor. Szövegközt '0 százalékkal drágább. Apróhirdetés til szóig 2000, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000,.'családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100*o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 11, VASÁRNAP. 8-ik szám. A kibékítő halál. Egy nagy magyar újságírói temettek a héten, aki a legeurópaibb nívójú újságot csinálta meg a szittyák földjén és mégis olysn specifikusan magyart, hogy ezt a szerkesztőt a csillagok fölött való redakcióban bizonyosan mint maguk kOzül valót fogadták a régi magyar újságírás héroszéi, akik ezt a földet mithikus eröve! meghódították a sajtónak: Kossuth, Eötvös, Kemény Zsigmond, Csengeri An'al. Az a szentesi zsidó fiu, aki a magyar rögből nőtt ki az ő jogászi nagyságukig, egyenesen tőlük örökölte üzt az idealizmus', amely nélkül az újságírás hő»korában nem tartották nyomtatott rongynál többnek az ujfágirást, de amely evangéliummá tette azt az elmúlt nemzedékek szemében. A mi üzleli korunkban kicsit idejét mult naivság rrár ez az idealizmus, amely nem bérpalo át épit az üzlei hirdetések és az áruba bocsá oit gondolatok fundamentumán, hanem templomot emel a meggyőződésnek azon a beton-alapján, amely a közélet futóhomokjába van beágyazva. Ez régen igy van az egész világ kapitalista sajtójában, amely óriási szervezettségében üzleli trösztök és ujság-dinasz iák pórázán jár és kicsivé zsugorodott méretek közt igy van a magyar sajtóban is, amelyből majdnem teljesen kivesztek az első hódítók, az erdőirtó farmerek nemes hagyományai. Purjesz Lajos volt az, aki öBSze tudta egyeztetni az idők követelményeit a tradíciókkal és magyar idealizmussal tudta megcsinálni a legeurópaibb szintű újságot és Purjesz Lajost, akit senkise vádolhatott sok ellensége közül a legmindennapibb váddal, amivel újságírót illetnek: hogy lapja fényes magaslatokra való mászó-létra a számira, — Purjesz Lajost senkise tartotta naivnak azért, mert nem akart mást, csak magasra tartani egy fáklyát, amelynek nincs füstje, amely nem kormoz és nem hányja a szikrát, csak világit hol egyenle es fénnyel, hol elhaló reszketéssel, hol heves lobogással, mikor milyen körülötte az idő, de mindig azzal a szeplőtelen tisztasággal, amellyel fönt a csillagok, idelent pedig az örök emberi ideálok ragyognak. A magyar liberalizmus vezérorganumának sok az elkeseredett ellensége, akiket talán nemcsak a konjunktura tesz azzá s azt, aki ezt a lapot a maga képére kiformálta, nyilván gyűlölték is annyian, amenynyien szerették: de koporsójánál Ifgharcosabb ellenfelei is lefelé fordított lándzsával tisztelegtek az ideális lapszerkesztő, a becsületes meggyőződés tiszta szivü embere előtt. Azt szokták mondani, hogy az igazi nagyság sirjában is megtartja delejezö hatalmát, — de itt több történt ennél. Valami olyan történt, ami ma egészen szokatlan Gyülöletországban: itt megsirattak valakit, akit gyűlöltek és az elismerés koszorúját tették a sírjára azok, ekik éle ében sirásó módjára viselkedtek vele szemben. Azt lehelne vélni, hogy ez az a lovagiasság, amely mindig kijár a halottnak, de ha csak ennyiről volni szó, akkor észrevétlenül el lehetne és el kellene menni a sablonos gesztus melleit. De nyilvánvaló, ho*y itt sokkal többrfl van szó, mert az idők, amelyeket élünk, nem olyanok, hogy elnézőkké tennék az élőket a holta* iránt és a harcosok, akik meggyászolják az ellenség vezérét, nem olyan fából vannak faragva, amelynek nagy hajlatrossága volna az eféle kurtoáziára. Meg vagyunk róla győződve, hogy az a gesziu?, amellyel legádázabb elen-ége', természetesen elvek fentartásának hangoztatásával, de a valóságban elveik pillanatnyi fe függesziésével tiszteleglek a halolt vezér előtt: az a gesztus őszinte volt és azok, akik talán néhány évvel ezelőtt hallották azoknak a fegyvereknek a köszörülését, amelyek Purjesz Lajosnak voltak szánva, most szivből sajnálták Purjesz Lajosnsk a halálát, akire titokban azok is büszkék voltak, akik gyűlölték. És éppen ez az ösztönös lovagiasság, ez a tiszteletadás, amely még akkor is tiszteletet ébresztő volna, ha csak tüntetésnek volna szánva, ez ébreszti bennünk azt a hitet Purjesz Lajos sirjánál, hogy talán mégse olyan gyökeréig megmérgezett a magyar közélet, mint amilyennek leveleiben koronája, elszáradt galyIyai, meghasadozott törzse mutatják. Talán bent, a mélységekbe ágazó gyökerekben valami mégis bujdosik az élet egeszséges nedvétől, amelyből friss sarjak zöldülhetnek ki, ha ma* gunk erővel vissza nem fojtjuk és el nem gázoljuk őket. Miért csak a halál legyen kibékiiő és miért kelljen az éleiben ütésre emelt zárt ököllel járni ott is és akkor is, ahol és amikor a kéz ösztönösen cirógatni akar? Miért ne lehessen megadni az elvi ellenségnek is már életében azt az elismerési, amit megérdemel és ha már hsre az élet törvénye, miért kell az emberiesség fegyverei helyett mérgezeit törökkel és orozva elpattantott nyilakkal harcolni? Miért kell a legembcrtelenebb és legdurvább harci eszközökkel siettetni a Purjesz Lajosok elmúlását és miért kell hol hidegvérrel, hol észvesztett szenvedéllyel a sir filé taszigálni olyan értékeket, amelyeket semmi nem pótolhat többé, még a halál árnyékában való kibékülés és őszinte, szivből szakadó fájdalom se? Kell-e választ adni a német jegyzékre? London, január 10. A Reuter-iroda párisi jelentése szerint a nagyköveti értekekezletnek kell dönteni azon kérdésben, hogy a kölni zóna ki nem űri ése tárgyában készült német jegyzékre kell-e választ adni. Azt a felfogást hangoztatták, hogy a jegyzékben felhozott jogi érvek értéktelenek és azok a veraaillesi beke téves magyarázatán alapulnak. Nem arról van szó, hogy szankciókép hosszabbítsák meg a megszállást, hanem arról, hogy megtagadják a megszállás sitetiék a szerződés feltételeit. Pdtis, január 10. Clementel francia pénzügyminiszter Theunis belga miniszterelnökkel és Churchill angol kincstári kancellárral eszmecserét folytatott a főbb vitás kérdésekben. Ami a megszállási költségek visszafizetésének az ügyét illeti, a franciák és belgák késznek nyilatkoztak arra, hogy a litszdmot leszállítják, mihelyt azt a biztonság megengedi. Anglia hajlandó arra, hogy a szállítási költségeket 150 millió aranymegszüntetését, minthogy a németek nem telje- | márkányi általányösszegOen állapítsák meg. •fMMAMAAAAMMMMAAAMMMMAMMAMAMMMMAAMAAAMAMAWMMMMMNMMíMAMMMMAMMSfÁlokok alapján fel akarják oszlatni az erdélyi Magyar Pártot Kolozsvár, január 10. Taiarescu kisebbségi miniszternek a kolozsvári sajtó élőit tett azon nyilatkozatára, mely szerint a Magyar Párt a kommunistákkal tárgyalt és összeköttetést tartott fenn, a Magyar Párt és Ugrón István elnök ma a következő együttes nyilatkozatot tette közsé: — Határozottan visszautasítjuk azt a vádat, mintha a pártvezetőség, vagy a párt valamelyik tagja összeköttetésben állt volna a romániai kommunista párttal. A párt ellen felhozod vádak alaptalanok és céltalanok, amelyek ellen tiltakozást je'en'ünk be. A Magyar Párt módját fogja ejteni, hogy a vádak alaptalanságát beigazolja. A részletes nyilatkozatot későbbre tartjuk fenn. Bukaresti jelenlés szerint a Guvantul című román lap beavatott értesülései szerint a legközelebbi minisztertanács ki Jog ja mondani a Magyar Párt feloszlatását. MMMMMMMMMMM^^ A német kormányalakítás. Pátis, január 10. A Matln szerint Franciaország hajlandó elfogadni Angliának azt a javaslatát, hogy a megszállás költségét 150000.000 frank átalányösszegben állapítják meg.' Berlin, január 10. A napilapok számára kiadott közlés szerint Luthert eddig még nem bízták meg a kormányalakítással. Az előzetes tájékozás főleg arra irányul, hogy milyen s lapon volna lehetséges kormányt alakítani. I" MMMMMWfWMM Akadályt görditenek Radics jogvédelme elé. Belgrád, január 10. Trumblcs, volt jugoszláv külügyminiszter, a letartóztatott Radics-pátt tagjaínak védője a Politika zágrábi munkatársa előtt nyilatkozott. — A letartóztatottak védelmét elvállaltam — mondotta Trumbics — és azon iparkodom, hogy minél több bizonyítékot szolgáltassak a védelemnek. Ezért az a szándékom, bogy külföldre utazom, mivel a horvát parasztpártnak az ügye a külfölddel szorosan kapcsolatban van. Mint a Politika értesül, az útlevél kiadását a hatóságok megtagadták. SaAAAMAMAMAMAAAAAMAAAAAAAAAAAWMMOMMMAMMAMMrtMMWMMMAMMM'^A'tMMfa Nem elég szép szavakat mondani... A szabadelvű párt értekezlete. (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) A szabadelvű párt szombaton este társasvacsorát rendezett, amelyen megjelent Bdrczy István, Ugrón Gábor és Rassay Károly. Kaar Vilmos elnöki megnyitója után Bárczy Isíván rámutatott arra, hogy a szabi delvüség minden város fejlődésének feltétele. Ennek az érdekében indiottak most ök harcot. Becsületes, munkáshivatalnokokra van most szükség, olyanokra, mint akik naggyá tették a fC várost. Az utóbbi esztendőben — mondotta — fíl< kezetkskedésre használták fel az iskolákat, holott az iskolában csak a kulturának vsn helye. Ugrón Gábor Wolff ama ki jelenlésével foglalkozott, hogy inkább romokba lássa a várost, minlhogy átengedje he'yét. Majd Gömbös ama kijelentésével foglalkozott, kogy ők nem hajlandók királyt koronázni a zsidósággal, mert a zsidók nemzetiség. Rassay Károly beszélt ezuíár?, aki többek között kijelentette, hogy a munkásságnak és a polgárságnak össze kell fogni. Utunk ki van jelölve — mondotla — és ez az ut a siabadelvüség. Akik a hatalmat a kezükben tartják, azt mutatják, hogy nem akarnak szembehelyezkedni a tömegek szenvedélyével. Meg kell mondanom, hogy a kormány belátja azt, hogy guvernamentális politikát kell csinálni és még sem vonja le annak a konzekvenciáit és azt, hogy csak szabadelvflséggei lehet kormányozni. Ehelyett lapok betiltását látjuk. Nem elég szép szavakat mondani, hanem azokat be is kell tartant. Az ellenzékmentes parlament pedig nem lehet az ország érdekében való.