Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-11 / 8. szám

11 SZEGED 1925 janu-.r 11. Az erőszak utja. A Szeged kolportázsjogának megvonásával nemcsak Szeged egész társadalma foglalkozik a megütközés hangján, hanem az összes demokratikus irányú, leg elismertebb fővárosi lapok is élénken kolportálják a kormánynak ezen ujabb jogfosztó rendelkezését. A reggeli fővárosi lapok után most a nagytekintélyű Esti Kurír vezércikket szentel ennek az ujabb ügynek, bár köztudomásu, hogy Rassay Károly lapja ma már nem tartozik a demokratikus szövetség irányáért küzdő napilapok közé. Az Esti Kurír .Az erőszak utja* cimü vezércikkében többek között ezeket irja: „Nem tudjuk, mit követett e! a Szeged cimü napilap, mily égbekiáltó bűnt, milyen árto és káros hibát, hogy a belügyminiszter mára a bitófához nyul és megvonja kolportázsjogát. Nem tudjuk, nem is kutatjuk e pillanatban, csak a halálos Ítéletet nézzük, amelyet a belügyminiszter, mint gőgös és szuverén ur kimondott egy napilap feje fölött egy rövid rendelet néhány rövid sorában. Mert ha a belügyminiszter ur, vagy a közönség nem tudná: mi megmagyarázzuk, hogy a kolportázsjog megvonása egy lapra nézve nem büntető rendszabály, nem retorzió, nem intés, ijesztés, vagy figyelmeztetés, de — ha csak az újság, amelyet sújtanak, nem rendelkezik horribilis anyagi hátvéddel — halálos itélet. Halálos itélet az újságra nézve, amelyet könnyen az a veszély fenyeget, hogy egy nehéz anyagi küzdelem közben földresujtva ott vérzik el. De halálos itélet még néhány tucat ártatlan és dolgozó polgár felett is, akik az újságot csinálták és akik az újság anyagi megroppanásával kenyerüket vesztik. 0, nem a lapot, nem a politikai irányt, nem a cikkírót bünteti meg a magas és könyörtelen belügyminiszter a maga rideg és kemény Ítéletével, de elreccsenti a pálcát néhány tucat ártatlan férfi, még ártatlanabb asszony és makulátlan gyermek feje fölött. A papirost, a rotációs gépet és a politikai irányt nem fogja tudni megbüntetni a belügyminiszter ur soha, mert hatalmának gögös trónusán bármily korlátlannak is érezze magát: ezek kivül vannak az ö birodalmának határain. A politikai irány, mely a szabadelvüség utján halad az egyenlő jogok és egyenlő kötelességek demokratikus végcélja felé, nem esik kezeügyébe sem a belügyminiszternek, sem a kivételes hata'om adta jogkörének. A szabadelvűsében ily apró erőszakoskodással nem tud sebet ütni a belügyminiszter ur, a szabadelvű iég diadalát még késleltetni sem tudja vele. Az erőszak utja győzelmet nem hozhat a belügyminiszternek és politikai irányzatának. Nem tudjuk, nem is kutatjuk e pillanatban, hogy mit vétett a Szeged cimü napilap a belügyminiszter ur fölfogása szerint. De tudjuk, hogy a sajtószabadság nagy és szent kincse egy alkotmányos államban élo nemzetnek és nagyon rossz szolgálatokat tesz kormányának a belügyminiszter ur, amikor pillanatnyi gondolkodás nélkül hozzányúl erőszakos kézzel e kincshez. Ugy látjuk, hogy nem a józan ész és nem a politikai rezón vezeti immár a kormányt intézkedéseiben és magatartásában, hanem az erőnek kissé túltengő önérzete, amely lépten-nyomon erőszakká fajul. Románia elégtéte, kér a pénzügyi konferenciától. tételt követel. Hi ezt az elégtételt meg nem kapja, távozik a konferenciáról. A sériés tudvalévően az, hogy a konferencia Rjmániának reparációs és területi kvótáját magasnak találta. Bukarest, jsnuár 10. Kormánykörödén nagy | szenvedélyességgel tárgyalják a romái érzésnek a párisi szőve ségközi pénzügyi konferen. cián történt tu'yos megsértését. A kormány i erősen el van tökélve, hogy a sértésért elég! A forgalmi adórendszer megváltoztatása. Budapest, január 10. Az Országos M gyar Gazdasági Egyesület a fjrgalni adó rendszerének megváltoztatása mellett, mint ismeretes — . az Országos Magyar Kereskedők Egyes Hetét, a kereskedelmi és iparkamarákat, a Biross Szövetséget, a nagyipari vállalatok képviselőit, a kis- és középipiri érdekeltségek képviseletét is megnyer ve eszméjének — a forgalui adó oíztrák rendszerének meghonosítása érdekében fej ett ki mozgalmat. Ezzel a kérdéssel foglalkozva a pénzügyminiszter, összevetette a sza1?***************************** ^IWWWWWW^MWWWWMSMMWI tanácskozás eredményeit s kifejezést adolt annak az óhajának, ho^y az osztrák rendszert hojlandő behozni. E mozgalomhoz az OMGE, a mezőgazdasági kamarák, a Magyar Gazdasági Szövetség, a Faluszövetség is csatlakozott. A Magyar Szőlősgazdák Szövetkezete is foglalkozo t a forgalmi adó rendszerének megváltoztatásival. Elörelátha'ólsg még e hónap derekán fo^ja a pénzügyminiszter az érdekeltségeket külön-külön meghallgatni. A földművelési költségvetést tárgyalta a pénzügyi bizottság. Budapest, január 10. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma folytatta a költségvetés tárgyalását. A földmüvelésügyi tárca költségvetésének adatait a beteg Erdélyi Aladár helyett Temesváry Imre referálta. Az előadó után Niándy Samu szólalt fel. Hibáztatja, hogy a kiadási tételek a békebeli állapotokkal szemben nagy visszaesést mutatnak, majd rámutatott arra, hogy a földreform keretében sok kisbirtokot létesítettek, a pénzügyi kérdéseket azonban nem oldották meg. Beck Lajos is a földreform pénzügyi kérdéseinek megoldásáról beszél és járadékbirtokok megalakítását, továbbá járadéklevelek kibocsátását kéri. Hoyos Miksa gróf szerint gondoskodni kell a mezőgazdasági hitelről s az ipari szesztermelés fokozatos leépítésével gondoskodni kell a mezőgazdasági szesztermelés fejlesztéséről. Örffy Imre fethivja a földmüvelésügyi miniszter figyelmét az alsófoku gazdasági szakoktatás fontosságára. Hermann Miksa a vizügyi szolgálat jelentőségéről beszél. Horánszky Dezső a háziipar fontosságára mutat rá. Rubinek István szintén az alsófoku gazdasági szakoktatás fontosságáról beszél. Ernszt Sándor: Azt a kérdést veti fel, hogy mi történik akkor, ha a földreform révén valaki földet kap, azt még ki nem fizeti és közben meghal. Mi lesz akkor a föld tulajdonosával ? Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter elmondotta azután, hogy azt tervezi, hogy az elemi iskolák felső osztályában a gazdasági szakoktatást bevezessék minden mezőgazdasági községben. Bud János pénzügyminiszter foglalkozott azokkal a felszólalásokkal, amelyek a földreformot pénzügyi szempontból bírálták. Nálunk most indult meg a belső tőkeképzés. Érzi a helyzet nehézségét, mindent el fog követni, amit csak elkövethet a helyzet javítására. Ezután Schandl Károly földmivelésűgyi államtitkár Mayer miniszter helyett, aki az ülés elején nem volt jelen, válaszolt a felszólalásokra. A forradalmak után a mezőgazdaságot teljesen ujjákellett szervezni, a földmivelésűgyi minisztérium nagy munkát végzett e téren. Hivatkozik az erdőgazdaság reformjára, az Alföld fásítására, ahol 20 millió facsemetét ültettek el. A vizügyi reformok terén az ármentesitő társulatokkal együtt olyan munkát végzett a minisztérium, mint azelőtt soha. A DunaTisza közén 123.000 katasztrális holdat tettek termővé. Ezután a földmivelésűgyi tárca költségvetését elfogadták, majd rátértek az állami erdő- és mezőgazdasági üzemek költségvetésére. A selyemtenyésztésnél Wolff Károly felvetette azt az eszmét, hogy a fonódákat vissza kellene venni az állami kezelésbe. Kállay Tibor nem tartaná helyesnek, hogy az állam részt vegyen olyan üzemben, amelyre sem berendezése, sem személyzete nincsen. Schandl államtitkár az állami kezelésbe való átvételét ő sem tartaná helyesnek. Ezzel a földmivelésűgyi tárca költségvetését teljesen befejezték. Hétfőn a kereskedelmi tárca költségvetésére kerül a sor. • ******** üj világrekord a repülőiben. Párisból jelentik : Descamps francia repülő ma 200 kg.-os megterheléssel 100 km.-i óránninti 200 km. és 400 m. átlagos sebességgel, 200 km.-t pedig órinkint 202 km. és 130 átlagos sebességgel r -pfllt. Eziel megdöntötte az eddigi világrekordot, amely 1924 junius 7-ke óta Kalla cseh kapitány és Gaspar cseh repülő tartottak. Paul. Irta Móra Ferenc. Paul szőlöcsősz volt egész mostanáig, nemrégiben történt a halomása, Félegyházán, kilencvennégy esztendős korában. A legkáromkodósabb kis kun volt, akit ismertem, pedig ez nagy szó igy a DunaTisza közt. Viszont alighanem az utolsó kis-kun volt, aki kenyéren vizén tartotta meg a negyvennapi böjtöt, ami kezdődik hamvazó szerdával és végződik nagyszombattal. (Igaz, hogy ha még egy kicsit szanáiódunk, akkor nagy számmal lesznek olyan kis kunok, a Kis Kunság határain tul is, akik csak vizén böjtölnek.) írni-olvasni nem tudott - nyilván azért élt olyan soká —, de azért igen bibliás ember volt, engem is ő ríkatott meg az első teológiai kérdéssel egynapos deákkoromban. — Megállj, te gyerek, — akasztotta a gamósbotját a lábamszárába, — igaz-e az, hogy te mán gyiák vagy? — Igaz ám, Paul bácsi, már varrja is a táskát édesapám tarisznyábul. — No hát akkor mondd meg nekem, Zebedeus két fiának ki volt az apja? Azt hiszem, ez egyike a legfogósabb bibliai kérdéseknek, amire tán Zebedeus maga se tudna biztos választ adni. Én semmi esetre se tudtam okosabbat, minthogy sirva fakadtam, mire Paul hátbaütött egy nevető nyáripiros alaiával. (Lehet, hogy éppen a mi szőlőnkben csőszködte.) — Szamár vagy, gyerek, te belőled se lesz pap. Ebben igaza is volt Paulnak, mert szamár voltam és nem lett belőlem pap. Különben Paul igen szép legény volt a maga idejében, 1849-ben, csakhogy az olyan rég volt, hogy még akkor nem hivták Paulnak, csak Török Nagy Pálnak. Paul csak akkor lett belőle, amikor Világos után becsípték cserepárnak és gyakorlatilag oktatták az osztrák-magyar honisméből, hol olyan vidékeken, ahol husvétvasárnapján is olajost esznek az emberek, hol olyan helyen, ahol krumplival főzik a halpaprikást. 1854 ben valahol Lemberg körül táborozott a Paul hadteste. Förtelmes polyák tél járt, máglyatüzek birkóztak a ködös november-éjszaka zimankójával s a tábortüzek körül mindenféle nyelven áldották a legfőbb hadurat, akinek dicsőségére orroknak, füleknek kellett lefagyni. Ebben egyetértettek mindnyájan, azonban nemzetség szerint külön melegedtek csehek, stájerok, horvátok, rácok, oláhok, magyarok, tótok, igy is szimbolizálván a Habsburg-birodalom egységét, amit már akkor is sok szép pátens tett vitathatatlanná. Egyszerre csak hajnalon innen, éjfélen tul lódobogásra neszelnek föl a bakák. Lószerszám is csillog a rőt máglyafényben. Kis fekete ló gurul ki a ködből, tiszti sarkantyú pengését is hallani. Az emberek fölfüleltek, aztán visszakuporodtak a tüzhSz. — Eh, csak az Ernec vizitál. Emészt főherceg rilka kivételképpen nem tartozott a parádés Habsburgok közé. Szeretett a mundérviselő plebs közé keveredni, együtt evettivott a mandschafttal s állítólag a császár minden katonájával a saját nyelvén tudott diskurálni, ami még akkor is rendkívüli nyelvtalentumra mutat, ha ez a diskurzus csak annyiból állt, hogy „na, hogy megvagy ?" Ezúttal azonban komolyabb téma körül forgott az Ernec érdeklődése. Kialudt a szájában a porcelián bursch pipa — ez volt akkor az uridivat — és szeretett volna tűzhöz jutni. Hát hiszen tüz volt ott annyi, hogy disznót lehetett volna nála pörkölni, de hosszú az ut téli szélviharban az őrtűztől egy lovas ember pipájáig, aki nem akar leszállni a lóról. Először az oláhokhoz fordult a főherceg, akik szanaszét ugráltak, ahogy a kis fekete ló megállt előttük. — Ne nagyon ugráljatok, frátye, csak egy kis tüzet adjatok a pipámba. Az olah nagyon szives ember, ha semmijébe se kerül, öten is szaladtak parazsas végű gallyakkal, de mire a pipáig értek velük, akkorra kinek a szél kapta el a tüzes fejét, kiét a havas eső köpte hamuvá. A főherceg mormogva ugratott a legközelebbi tűzhöz. Ott szerbek darvadoztak, azok már okosabb emberek voltak. Egész gerendát emeltek ki a tűzből, azzal se szél, se hó nem birt, csakhogy most meg a lovacska nem tudta elgondolni, hogy miért akarják az ő szemét tűzzel kiverni, mikor ő igazán sose avatkozott a nemzetiségi kérdésbe. Rántott egyet magán, szügyébe vágta a fejét és ugy vitte vissza lovasát az éjszakába, mintha a sátán szurkálná pokolbeli piszkavassal. A tábortüzek mellől csöndes vigyorgással néztek utána. Mert népszerűség ide, népszerűség oda, egy tábornok mégis csak akkor legnépszerűbb, mikor elszalad vele a ló. A főherceg azonban nem hagyta magát, megint csak sorba vette a tüzeket. Csakhogy a tüzek egymásután föladták a küzdelmet az egyre tombolóbb vihar ellen. A bakák közelebb szorultak egymáshoz. összevetették a vállukat s ügyet se vetettek rá, ahogy a lovacska odatopogott melléjük. Ilyen Ítéletidőben nincs diszciplína. Különben se lehetett látni