Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-11 / 8. szám

11 SZEGED 1925 janu-.r 11. Az erőszak utja. A Szeged kolportázsjogának megvonásával nemcsak Szeged egész társadalma foglalkozik a megütközés hangján, hanem az összes demokratikus irányú, leg elismertebb fővárosi lapok is élénken kolportálják a kormánynak ezen ujabb jogfosztó rendelkezését. A reggeli fővárosi lapok után most a nagytekintélyű Esti Kurír vezércikket szentel ennek az ujabb ügynek, bár köztudomásu, hogy Rassay Károly lapja ma már nem tartozik a demokratikus szövetség irányáért küzdő napilapok közé. Az Esti Kurír .Az erőszak utja* cimü vezércikkében többek között ezeket irja: „Nem tudjuk, mit követett e! a Szeged cimü napilap, mily égbekiáltó bűnt, milyen árto és káros hibát, hogy a belügyminiszter mára a bitófához nyul és megvonja kolportázsjogát. Nem tudjuk, nem is kutatjuk e pillanatban, csak a halálos Ítéletet nézzük, amelyet a belügyminiszter, mint gőgös és szuverén ur kimondott egy napilap feje fölött egy rövid rendelet néhány rövid sorában. Mert ha a belügyminiszter ur, vagy a közönség nem tudná: mi megmagyarázzuk, hogy a kolportázs­jog megvonása egy lapra nézve nem büntető rend­szabály, nem retorzió, nem intés, ijesztés, vagy figyelmeztetés, de — ha csak az újság, amelyet sújtanak, nem rendelkezik horribilis anyagi hát­véddel — halálos itélet. Halálos itélet az újságra nézve, amelyet könnyen az a veszély fenyeget, hogy egy nehéz anyagi küzdelem közben földre­sujtva ott vérzik el. De halálos itélet még néhány tucat ártatlan és dolgozó polgár felett is, akik az újságot csinálták és akik az újság anyagi meg­roppanásával kenyerüket vesztik. 0, nem a lapot, nem a politikai irányt, nem a cikkírót bünteti meg a magas és könyörtelen bel­ügyminiszter a maga rideg és kemény Ítéletével, de elreccsenti a pálcát néhány tucat ártatlan férfi, még ártatlanabb asszony és makulátlan gyermek feje fölött. A papirost, a rotációs gépet és a poli­tikai irányt nem fogja tudni megbüntetni a belügy­miniszter ur soha, mert hatalmának gögös trónu­sán bármily korlátlannak is érezze magát: ezek kivül vannak az ö birodalmának határain. A poli­tikai irány, mely a szabadelvüség utján halad az egyenlő jogok és egyenlő kötelességek demokra­tikus végcélja felé, nem esik kezeügyébe sem a belügyminiszternek, sem a kivételes hata'om adta jogkörének. A szabadelvűsében ily apró erőszakos­kodással nem tud sebet ütni a belügyminiszter ur, a szabadelvű iég diadalát még késleltetni sem tudja vele. Az erőszak utja győzelmet nem hozhat a bel­ügyminiszternek és politikai irányzatának. Nem tudjuk, nem is kutatjuk e pillanatban, hogy mit vétett a Szeged cimü napilap a belügy­miniszter ur fölfogása szerint. De tudjuk, hogy a sajtószabadság nagy és szent kincse egy alkot­mányos államban élo nemzetnek és nagyon rossz szolgálatokat tesz kormányának a belügyminiszter ur, amikor pillanatnyi gondolkodás nélkül hozzá­nyúl erőszakos kézzel e kincshez. Ugy látjuk, hogy nem a józan ész és nem a politikai rezón vezeti immár a kormányt intézkedéseiben és magatartá­sában, hanem az erőnek kissé túltengő önérzete, amely lépten-nyomon erőszakká fajul. Románia elégtéte, kér a pénzügyi konferenciától. tételt követel. Hi ezt az elégtételt meg nem kapja, távozik a konferenciáról. A sériés tudva­lévően az, hogy a konferencia Rjmániának reparációs és területi kvótáját magasnak találta. Bukarest, jsnuár 10. Kormánykörödén nagy | szenvedélyességgel tárgyalják a romái érzés­nek a párisi szőve ségközi pénzügyi konferen­. cián történt tu'yos megsértését. A kormány i erősen el van tökélve, hogy a sértésért elég­! A forgalmi adórendszer megváltoztatása. Budapest, január 10. Az Országos M gyar Gazdasági Egyesület a fjrgalni adó rendsze­rének megváltoztatása mellett, mint ismeretes — . az Országos Magyar Kereskedők Egyes Hetét, a kereskedelmi és iparkamarákat, a Biross Szövetséget, a nagyipari vállalatok képviselőit, a kis- és középipiri érdekeltségek képviseletét is megnyer ve eszméjének — a forgalui adó oíztrák rendszerének meghonosítása érdekében fej ett ki mozgalmat. Ezzel a kérdéssel foglal­kozva a pénzügyminiszter, összevetette a sza1?­***************************** ^IWWWWWW^MWWWWMSMMWI tanácskozás eredményeit s kifejezést adolt annak az óhajának, ho^y az osztrák rendszert hojlandő behozni. E mozgalomhoz az OMGE, a mezőgazdasági kamarák, a Magyar Gazda­sági Szövetség, a Faluszövetség is csatlakozott. A Magyar Szőlősgazdák Szövetkezete is fog­lalkozo t a forgalmi adó rendszerének meg­változtatásival. Elörelátha'ólsg még e hónap derekán fo^ja a pénzügyminiszter az érdekelt­ségeket külön-külön meghallgatni. A földművelési költségvetést tárgyalta a pénzügyi bizottság. Budapest, január 10. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma folytatta a költségvetés tárgyalását. A földmüvelésügyi tárca költségvetésének adatait a beteg Erdélyi Aladár helyett Temesváry Imre referálta. Az előadó után Niándy Samu szólalt fel. Hibáztatja, hogy a kiadási tételek a békebeli álla­potokkal szemben nagy visszaesést mutatnak, majd rámutatott arra, hogy a földreform keretében sok kisbirtokot létesítettek, a pénzügyi kérdéseket azonban nem oldották meg. Beck Lajos is a földreform pénzügyi kérdéseinek megoldásáról beszél és járadékbirtokok megalakí­tását, továbbá járadéklevelek kibocsátását kéri. Hoyos Miksa gróf szerint gondoskodni kell a mezőgazdasági hitelről s az ipari szesztermelés fokozatos leépítésével gondoskodni kell a mező­gazdasági szesztermelés fejlesztéséről. Örffy Imre fethivja a földmüvelésügyi miniszter figyelmét az alsófoku gazdasági szakoktatás fon­tosságára. Hermann Miksa a vizügyi szolgálat jelentősé­géről beszél. Horánszky Dezső a háziipar fontosságára mu­tat rá. Rubinek István szintén az alsófoku gazdasági szakoktatás fontosságáról beszél. Ernszt Sándor: Azt a kérdést veti fel, hogy mi történik akkor, ha a földreform révén valaki földet kap, azt még ki nem fizeti és közben meghal. Mi lesz akkor a föld tulajdonosával ? Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter elmon­dotta azután, hogy azt tervezi, hogy az elemi iskolák felső osztályában a gazdasági szakoktatást bevezessék minden mezőgazdasági községben. Bud János pénzügyminiszter foglalkozott azok­kal a felszólalásokkal, amelyek a földreformot pénzügyi szempontból bírálták. Nálunk most indult meg a belső tőkeképzés. Érzi a helyzet nehézsé­gét, mindent el fog követni, amit csak elkövethet a helyzet javítására. Ezután Schandl Károly földmivelésűgyi állam­titkár Mayer miniszter helyett, aki az ülés elején nem volt jelen, válaszolt a felszólalásokra. A for­radalmak után a mezőgazdaságot teljesen ujjákel­lett szervezni, a földmivelésűgyi minisztérium nagy munkát végzett e téren. Hivatkozik az erdőgazda­ság reformjára, az Alföld fásítására, ahol 20 millió facsemetét ültettek el. A vizügyi reformok terén az ármentesitő társulatokkal együtt olyan munkát végzett a minisztérium, mint azelőtt soha. A Duna­Tisza közén 123.000 katasztrális holdat tettek termővé. Ezután a földmivelésűgyi tárca költségvetését elfogadták, majd rátértek az állami erdő- és mező­gazdasági üzemek költségvetésére. A selyemtenyésztésnél Wolff Károly felvetette azt az eszmét, hogy a fonódákat vissza kellene venni az állami kezelésbe. Kállay Tibor nem tartaná helyesnek, hogy az állam részt vegyen olyan üzemben, amelyre sem berendezése, sem személyzete nincsen. Schandl államtitkár az állami kezelésbe való átvételét ő sem tartaná helyesnek. Ezzel a földmivelésűgyi tárca költségvetését tel­jesen befejezték. Hétfőn a kereskedelmi tárca költségvetésére ke­rül a sor. • ******** üj világrekord a repülőiben. Párisból je­lentik : Descamps francia repülő ma 200 kg.-os megterheléssel 100 km.-i óránninti 200 km. és 400 m. átlagos sebességgel, 200 km.-t pedig órinkint 202 km. és 130 átlagos sebességgel r -pfllt. Eziel megdöntötte az eddigi világrekor­dot, amely 1924 junius 7-ke óta Kalla cseh kapitány és Gaspar cseh repülő tartottak. Paul. Irta Móra Ferenc. Paul szőlöcsősz volt egész mostanáig, nemrégiben történt a halomása, Félegyházán, kilencvennégy esztendős korában. A legkáromkodósabb kis kun volt, akit ismertem, pedig ez nagy szó igy a Duna­Tisza közt. Viszont alighanem az utolsó kis-kun volt, aki kenyéren vizén tartotta meg a negyven­napi böjtöt, ami kezdődik hamvazó szerdával és végződik nagyszombattal. (Igaz, hogy ha még egy kicsit szanáiódunk, akkor nagy számmal lesznek olyan kis kunok, a Kis Kunság határain tul is, akik csak vizén böjtölnek.) írni-olvasni nem tu­dott - nyilván azért élt olyan soká —, de azért igen bibliás ember volt, engem is ő ríkatott meg az első teológiai kérdéssel egynapos deákkorom­ban. — Megállj, te gyerek, — akasztotta a gamós­botját a lábamszárába, — igaz-e az, hogy te mán gyiák vagy? — Igaz ám, Paul bácsi, már varrja is a táskát édesapám tarisznyábul. — No hát akkor mondd meg nekem, Zebedeus két fiának ki volt az apja? Azt hiszem, ez egyike a legfogósabb bibliai kérdéseknek, amire tán Zebedeus maga se tudna biztos választ adni. Én semmi esetre se tudtam okosabbat, minthogy sirva fakadtam, mire Paul hátbaütött egy nevető nyáripiros alaiával. (Lehet, hogy éppen a mi szőlőnkben csőszködte.) — Szamár vagy, gyerek, te belőled se lesz pap. Ebben igaza is volt Paulnak, mert szamár vol­tam és nem lett belőlem pap. Különben Paul igen szép legény volt a maga idejében, 1849-ben, csakhogy az olyan rég volt, hogy még akkor nem hivták Paulnak, csak Török Nagy Pálnak. Paul csak akkor lett belőle, amikor Világos után becsípték cserepárnak és gyakorlati­lag oktatták az osztrák-magyar honisméből, hol olyan vidékeken, ahol husvétvasárnapján is olajost esznek az emberek, hol olyan helyen, ahol krump­lival főzik a halpaprikást. 1854 ben valahol Lemberg körül táborozott a Paul hadteste. Förtelmes polyák tél járt, máglya­tüzek birkóztak a ködös november-éjszaka ziman­kójával s a tábortüzek körül mindenféle nyelven áldották a legfőbb hadurat, akinek dicsőségére orroknak, füleknek kellett lefagyni. Ebben egyet­értettek mindnyájan, azonban nemzetség szerint külön melegedtek csehek, stájerok, horvátok, rá­cok, oláhok, magyarok, tótok, igy is szimbolizál­ván a Habsburg-birodalom egységét, amit már akkor is sok szép pátens tett vitathatatlanná. Egyszerre csak hajnalon innen, éjfélen tul ló­dobogásra neszelnek föl a bakák. Lószerszám is csillog a rőt máglyafényben. Kis fekete ló gurul ki a ködből, tiszti sarkantyú pengését is hallani. Az emberek fölfüleltek, aztán visszakuporodtak a tüzhSz. — Eh, csak az Ernec vizitál. Emészt főherceg rilka kivételképpen nem tar­tozott a parádés Habsburgok közé. Szeretett a mundérviselő plebs közé keveredni, együtt evett­ivott a mandschafttal s állítólag a császár minden katonájával a saját nyelvén tudott diskurálni, ami még akkor is rendkívüli nyelvtalentumra mutat, ha ez a diskurzus csak annyiból állt, hogy „na, hogy megvagy ?" Ezúttal azonban komolyabb téma körül forgott az Ernec érdeklődése. Kialudt a szájában a por­celián bursch pipa — ez volt akkor az uridivat — és szeretett volna tűzhöz jutni. Hát hiszen tüz volt ott annyi, hogy disznót le­hetett volna nála pörkölni, de hosszú az ut téli szélviharban az őrtűztől egy lovas ember pipá­jáig, aki nem akar leszállni a lóról. Először az oláhokhoz fordult a főherceg, akik szanaszét ugráltak, ahogy a kis fekete ló megállt előttük. — Ne nagyon ugráljatok, frátye, csak egy kis tüzet adjatok a pipámba. Az olah nagyon szives ember, ha semmijébe se kerül, öten is szaladtak parazsas végű gallyak­kal, de mire a pipáig értek velük, akkorra kinek a szél kapta el a tüzes fejét, kiét a havas eső köpte hamuvá. A főherceg mormogva ugratott a leg­közelebbi tűzhöz. Ott szerbek darvadoztak, azok már okosabb em­berek voltak. Egész gerendát emeltek ki a tűzből, azzal se szél, se hó nem birt, csakhogy most meg a lovacska nem tudta elgondolni, hogy miért akar­ják az ő szemét tűzzel kiverni, mikor ő igazán sose avatkozott a nemzetiségi kérdésbe. Rántott egyet magán, szügyébe vágta a fejét és ugy vitte vissza lovasát az éjszakába, mintha a sátán szur­kálná pokolbeli piszkavassal. A tábortüzek mellől csöndes vigyorgással néztek utána. Mert népszerű­ség ide, népszerűség oda, egy tábornok mégis csak akkor legnépszerűbb, mikor elszalad vele a ló. A főherceg azonban nem hagyta magát, megint csak sorba vette a tüzeket. Csakhogy a tüzek egy­másután föladták a küzdelmet az egyre tombolóbb vihar ellen. A bakák közelebb szorultak egymás­hoz. összevetették a vállukat s ügyet se vetettek rá, ahogy a lovacska odatopogott melléjük. Ilyen Ítélet­időben nincs diszciplína. Különben se lehetett látni

Next

/
Oldalképek
Tartalom