Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-25 / 20. szám

SZEGED dollárnak hódol és figyelmen kivlll hagyja az ottani demokráciád Ahol nincs demokrácia, ott Jelburjámik a politikai érvényesülés. Hitvány nip az, amely nem tiszteli az alkotmányt, de hitvány alkotmány az, amely gyűlöli a népet. — Hogyan lehet azt mondani, hogy nem lehet nálunk ti kos választói jog, mert az a kommunizmushoz vezet. Ez a kijelentés hitelrontás. Hogy kapjunk mi külföldi kölcsönt, ba Ut azt akarják bizonyiU ni, hoiy a nép lelkében forradalom szunnyad Mi mgyon jM tudjuk, bogy mit akarnak elérni a nyilt szavazással: ugy akarnak kormányozni, mint eddig. Nekünk a passzivitás többet ér, mintiu beit ülnénk a parlamentben. Amikor benn voltuik, kiabállak, hogy nem engedjük őket dolgozni. Most nem vagyunk bent és ök egymás torkába ásítanak. Kéthly Anna azt fejlegeli, hogy az utol tó esztendőkben nemcsak a felnöttskben hintették el a gyűlölködés magvát, hanem az iskolás • gyermekekben is. Etulán Nagy Vince, Dénes Andor és végül Györki Inre beszéltek a passzivitás melleit. A kultuszminiszter megsemmisítette legutóbbi tanitóválasztások egy részét ? Harc a kormány és a város között az autonómia körül. Szeged, január 24. (Saját tudósttónktól.) A tanitóválasziással az utóbbi időben sofcszor volt már baja a városnak. Gyakran ellentétek támadtak közle és a kultuszminiszter között és ezek az ellentétek sohasem simultak el teljesen, legfeljebb elbújtak, hogy alkalomadtán annál é esebben felújuljanak. Az ellentéteknek pedig az a szülóoka, hogy a város ragaszkodik autonom jogaihoz, még a kultuszminiszterrel szemben is. A város autonom jogai közé lartozik a községi elemi iskolák tanttóinak megválasztása. A belügyminiszterileg jóváhagyott szabályrendelet é telmé&en a megüresedett tanitói állásokat a város időrőlidőre pályázat utján tölti be, még pedig ugy, hogy a pályázók közül titkos szavazással az iskolaszék ej i meg a választást. A háború alatt annyiban változott a helyzet, hogy mint minden városi alkalmazott, ugy a taniiók is törzsfizetésükön felüli illetményeiket, a drágasági és háborús segélyeket az állampénztártól kap'ák Amikor az állam megszüntette a városi alkalmazottak fizetését és $zt visszabárttotta a városra, a tanítókkal kivétel történt, fizetésük jelentékeny részét még mindig a kultusztárca viseli. A kultuszminiszter ezen az alapon azt kivánja, hogy város a tanitóválasztások alkalmával elsősorban a B-listás állami tanítókkal és a menekült tanítókkal töltse be a megüresedett várost állásokat. A községi iskoliszék azonban nem honorálja a kultuszminiszter kívánságait. A titkos szavazással történő választásokon rendszerint azok a pályázók kapnik többséget, akik már hosszú éveket töltöttek helyettes tanítói minőségben a városi Iskolák szolgálatában, tehát szerzett jogaik vannak. A ku tustminiszter erre azzal a fenyegetéssel felel, hogy ha nem teszi a város meg, ahogy ő szeretné, egyszerűen megszünteti a városi tanítók segélyezését. A város erre közgyűlési határozattal tiltakozik autonom jogaiI

nak megsértése ellen. A vége az, hogy kiegyeznek ötven százalékra. A kultuszminiszter • mérsékli igényeit, megelégszik azzal, ha az " állásck bizonyos hányadát tartja csak fenn a város a B-listás ok számára, amire ígéretet is kap. A megegyezés azonban a legközelebbi tanítóvá'asztáson felborul, az iskolaszék ugyanis nem törődik vele, hanem alkotmányos jogai és lelkiismerete szerint választ a pályázók közül. Erre megkezdődik a harc újra előlrül. A legutóbbi tanitóválasztáson ugyanez történt. Az eredmény nem nagyon hasonlított a miniszterrel történt megállapodáshoz és igy nem is keltett a városházán nagy feltűnést az a hir, amely szerint a kultuszminiszter a legutóbbi tanitóválasztások egy részét hagyta csak jóvá, a másik részét ellenben megsemmisítette. A hir még csak — bir, írás még nem jött róla, de a teljes valószínűség látszatával bir, igy komolyan foglalkoznak vele az illetékesek. Dr. Gaál Endre kulturszenátor, ai iskolaszék elnöke arra a kérdésünkre, hogy mi történik, ha a hir valónak bizonyul, röviden, de határozottan igy válaszolt: — Megválasztjuk ugyanazokat újra. A városházán egyébként a következőképen magyarázzák a miniszter eljárását. — A kormány a tanítókkal is ugy cs nál, mint az anyakönyv vezetőkkel. Az anyakönyvvezetést néhány hónappal ezelőtt átadta a városnak és most, amikor a költségek már a várost terhelik, egyszerűen elrendeli a külön anyakönyvi hivatal megszüntetését azcal, hogy az anyakönyvvezetést a főjegyző teendői közé sorozza. A lanitók ügye pedig, a jelek szerint ugy áll, hogy az állam elbocsátott tanítóit a városi iskolákban kiváija elhelyezte'ni, hogy amikor már teljesen megszabadult tőlük, egyszerűen beszüntesse a városi tanitók segélyezését és minden terhet áthárítson a váróira. A városnak atonban aüoiómiáji van, amely törI Balázs a bürgével. Irta: Móra Ferenc. Ez az a bizonyos nevezetű Móra Balázs, aki anno ekkor, meg akkor főbírója volt Szegednek. Ide írhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról a hidegvizes borogatást, fölvenni a henye dolmány-t (= sláfrokk), átmenni a másik szobába, kiszedni a könyvszekrénynek a második polcáról az első sor könyvet, akkor rájönni, hogy a Reizner nem is a második polcon van, hanem a harmadikon, azt onnan kiszabadítani, megnézni benne, hogy mitől meddig uralkodott Móra Balázs, aztán mindezt fordítva végigcsinálni egész az agyba való vissza gubódzásig. Hát ezt igazán nen: lehet kívánni egy influenzára itélt embertől, aki különben is egészen biztos benne, hogy a könyszekrénytöl az ágyig elfelejtené az évszámokat és csak ugy találomra Írna ide helyettük valamit. Már pedig én csak hiteles dolgokat szeretek irni, mint például ezt is, mi itt következik, hát minek rontanánk meg annak a hitelességét évszámmal ? Egyébként igérem, hogyha a jó Isten sokáig köhögtet, irok én még regényt is Móra Balázsról, akit hajladó vagyok ősömnek elfogadni, de persze csak attól az időtől kezdve, amikor már a főbírói székben ült Akkor, mtkor ez a történet megesett vele, még csak aféle szegény barkácsoló ember volt, akit mindenre lehetett használni, mint a szalonnafölsőt, ezért igen nagy becsületben állt ugy az igazhitű keresztényeknél, mint a nem kevésbé igazhitű mozlemineknél. Igy esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbehozta a kerítést és azért kapott tőlük egy növendék-birkát, amelyet is a négy lábán összekötve és a nyakába vetve hurcolna hazafelé, mindjárt a Szentháromság-utca sarkán elejbe állt a Bócsa lakatos. — Nini, — azt mondja, — ez mög bürge, igaz-e? Amire Balázs azt mondta, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly és megállapodott ember csakugyan nem mondhatta azt, hogy griff madár. — Vötte kend? — Nem. — Akkor vagy kapta kend, vagy lopta kend. — Kaptam. — No azt mögéri. Erővel, egészséggel! Hát hiszen ha ezeket a kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel rájuk szívesen, de a felsővárosi Latrán-utca messze van a barátoktul s Balázs még a Palánkig se ért a bürgével, mikor már tizenkettedszer állította meg a kérdés: — Nini, az meg bürge, igaz-e? Vötte kend, lopta kend, honnan hozza kend, hova viszi kend? stb. Tizenkét felebarátjának megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában, hogy akárki lesz a tizenharmadik kérdezősködő, ö azzal csúfot tesz, ha addig él is. Abból lett aztán veszte szegény Móra Balázsnak, hogy a tizenharmadik kíváncsi nem volt egyéb, mint maga Musztafa Patlidzsán, a Hóbajárt basának a fejkaparója. Nagyon rendes ember különben tarkahitu pogánynak is, soha e világi életben semmi baja vele Balázsnak nem volt, most se lett volna, ha a borbély meg nem állítja baráti szóval: — Nini, gyaur felebarátom, ugy-e bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz? — Nem a', hanem a szent Mohamed próféta, vesszen meg veled együtt! — fohászkodta el magát Móra Balázs és lekapván nyakából az öszszekötözött bürgét, megcsóválta azt a feje fölött és ugy dobta vele fü'tövön a jámbor borbélyt, 1925 január 25. vényesen biztosított jogokat jelent és ezek mó> dot adnak a városnak az autonómia ellen intézett támadások kivédésére. Az ántánt ellenőrző bizottsága Pécsen hsdiszsrsket keresett. Pécstől jelenlik: Az ántánt ellenőrző bizottsága Pécsre elrejtett hadiszerek kutatása céljából bizottságot küldött, amelynek tagjai Paul Sándor ezredes, a bizottság vezeője, Huard Ferenc őrnagy, továbbá egy francia és egy olasz altiszt. A bizottság a tegnapi nap folyamán gépkocsin bejárta a városhoz közel esö falvakat és pusztákat, ahol térképek legilsigével kutatásokat végeztek, anélkül azonban, hogy bárminő gyanús anyagot találtak volna. Az ánlánl-bizottság megjelenésével kapcsolatban a helyi sajtó igen komoly hangon arról ir, hogy az ilyen célból rendezett kutatások az országnak sok pénzébe kerülnek akkor, amikor a polgárok jórésze a legnagyobb megélhetési gondokkal küzd. A kormány mája a l-ig felfüggesztette a buza, rozs és kétszeres behozatali vámját. Budapestről jelentik: A tegnapi minisztertanács foglalkozott a buza drágulásával és a buza árának nagyarányú emelkedésével. A tegnapi minisztertanács ugy határozott, hogy mdjui l-éig a buza, rozs és kétszerekre vonatkozó behozatali vámot felfüggeszti. Félhivatalos értesítés is jelent meg erről a minisztertanácsi határozatról, amely a következőkép:n siói: „A minisztertanács einatározta, hogy a buza, rozi és a kétszeresre vonatkozóan a behozatali vámot 1925 május hó l-éig terjedő hatállyal felfüggeszti. Az erről szóló kormányrendelet a hivatalos lap vasárnapi számában fog megjelenni. A lisztre vonatkozóan a minisitertinács később fog dönteni." (MTL.) A buza árának mértéktelen drágulása indította a kormányt arra, hogy megkönnyítse a külföldi buza behozatalát és ezzel próbálja meg a buza árának letörését és ezzel akadályozza meg azt ii, bogy a magyar buza ára az importpariths fölé emelkedjék. Lipót Szalvftor főherceg kénytelen elhagyni Ausztriát. BécsbSl jelenlik: A szociáldemokrata tanácsok közbenjártak dr. Buresch tartományi főnöknél és kérték Lipót Szalvátor főherceg kiutasítását Ausztria területéről. Dr. Buresch közöl e a küldöttséggel, hogy a szövetségi kormány tartózkodási engedélyt adott Lipót Szalvátor főhercegnek. Miután Zellerndorfban, ahol a főherceg lakik, a munkások tüntetéseket rendeztek ellene is bonyodalmak veszélye fenyegették, Lipót Szalvátor főherceget figyelmeztették, bogy utazzék el mielőbb az országból. Lipót Szalvátor főherceg a legközelebbi napokban vissza fog térni Spanyolországba. hogy az egyszerre arcra borulva imádta Alláht. Csődület támadt, a bimbasik is kijöttek a várból, a borbélyt megmártották egyszer-kétszer a várárok vizében, amitől az egyszerre magához tért és elkezdett kurjongatni, hogy vigyék a basa elébe, de a hitetlen kutyával együtt, akinek ö mindjárt ki akarja adatni a nyargalót. — No azon én is ott akarok lenni, — állt elő nyugodtan Móra Balázs is. Tudván tudta pedig, hogy a Hóbajárt basa a valódi független török biróság. Ennélfogva ha magyar a vádlott, akkor elüljáróba rákenet huszonöt botot a talpára és csak azután kérdezi meg, hogy mivel is szolgált erre rá. Ugy lett volna ez most is, ha Móra Balázsnak olyan becsületes jámbor képe nem lett volna és olyan törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy a basa nem volt egészen biztos a nációja felül. (Mert a süvege a huzakodásban lemaradt a fejiről, amúgy meg nyáridőben nem igen lehetett különbséget tenni a szegény emberek közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.) — No melyiktek a vádló. — Én vagyok az, kegyelmes basa, — hajlongott keresztbe tett karral a borbély. És elmondta ugy, ahogy volt, miképen szólította ő meg emberséges szivvel ezt a disznóevő hitetlen ebet és miképen adott az őneki olyan goromba választ, hogy kiesett mind a két papucsából. — Igy volt-e, te kutyaházi? — fordult a basa a jámbor magyarhoz. Az pedig égnek emelte a szemeit és azt felelte: — Egy az Isten és Mohamed az ő prófétáját — No ez derék gyaur, — enyhült barátságosra a basa és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül, \ a többi igazhivővel együtt ö is igyekezett a földet j érinteni az, arcával, már amennyire a tekintélye i engedte. (Értendő alatta a pocakja.)