Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-18 / 14. szám

Egyes siám ára 3000 korona Szerkesztőség és kiadóhlva­toll Deák Ferenc-utca 2. (Fö­reiliskoiával szemben.) Tele­lőn 13-33. A .Szeged* megjele­alk hétfő kivételével minden aap. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak : Egy hónapra helyben 40CC0, Buda­pesten és vidéken 45100 kor. Hirdetési árak: Félhasabon 1 mm. 500, 1 hasábon 1000 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000,;családi érte­sítés 50.000. Nyílttér és gyász jelentés 100 • 0-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 18, VASARNAP. 14-ik szám. Jókai hónapja előtt. Valamelyik nyelvtudósunk azon psnaszkodott a minap, hogy a hónapok magyar cinevezései sehogy se sikerültek. Ntra hisszük ugyan, hogy volna olyan hazánkfia, aki ezen való bánatában ne tudna aludni, de azért a tudósnak mégis igaza van. A üónapok magyar nevei oly mondva­csináltak és oly megbízhatatlanok, mint a régi jó háborús világban a „Höfer"-ek voltak. (Néni habozás után irtuk le a hasonlatot, mert hátha es is tekintélyrombolás. Az ördfcg tudji, hogy felsőbb hitóíágaink szemében nem tabu-e az Istenben boldogult Höfer is. Csakhogy akkor a megtorlást ne mirajtunk tessék kezdeni, hanem Kelemen Béla kegyelmes uron. Mert ö volt az, aki már a háború alatt elmondta a parlament­ben, hogy Höfer a „Höfer"-eket a bécsi kira­katokban szokta elolvasni, ha kíváncsi volt rá, hogy mi újság a frontokon. Akkor ezen a par­lamentben igen jót neveitek. Ennélfogva most se méltóztassék bsnne destrukciót látni.) Hanem hát maradjunk a hónapoknál. Iit lesz például nemsokára február. Ez mondatik ma­gyarul télutónak, vagy bfijtelőnek, v»gy hslak havának ét ábrázoltatik a kalendáriumokban egy furcsa csönúélettel, amelyen siilcóriumos üve­gek, nagy tál halak, klarinétok, hegedűk, piku­lák és más zenebonacsináló szerszámok kOzt arlekinók, török basák, szerecsenek és egyéb mindenféle cifra masikák fejei láthatók. Hát hiszen álarcosok még csak találhatók falun­városen, ott is, ahol semmi keresnivalójuk se volna az álarcosoknak, de halkccsonyák, citerák, hejebujás Ursangok, — hol vannak ások már! Persze hogy reformálni kellene már a kalen­dáriumok fametszeteit, de hát várni kell ezzel, hiszen még a fő;e.idibáz sincs reformálva, pe­dig az is igen tisztes régiség. Azonban a feb­ruárral mégis kivételt tennénk és tekintettel arra, hogy eddig kilenc Jókai-serleget olvastunk össze a lapokban, amelyeket február havában fognak felavatni Csonkamagyaroruzágon, azt mernénk indítványozni, hogy a február havát nevezzük el serlegek havá nak. Nemcsak a Jókai emlíkét tisztelnénk ezzel meg, a február magában is rászolgált erre a tisztesiégre, a serleg nemkülönben, mert ez a nagyszerű intézmény kísér bennünket a honfog­lalás óta. Már Anonymus feljegyzi a honszer­zökröl, hogy mikor elvégezték a dolgukat: fecerunt magnum aldumás. Aztán a vérszerző­dés is serlegünnep volt, amit hiába akarnak el­mendemondásitani a pragmatikus történetírók, ugy volt az, ahogy a krónikás megírta: hiszen azóta is isszuk egymás véré'. S magnum áldo­másokat nemcsak az ösök tartottak, akik meg­szerették a bont, hanem a késő unokák is, akik elvesztegették az örökséget. A régi világból való iparművészeti remekeink heiven százaléka ser­leg, a többi meg feszület, amiből látnivaló, hogy amit a serleg révén vé keztünk, azt legalább leimádkoztuk a feszületen. Jöttek aztán uj idők és hoztak uj eszme­magokat, el is boronálták őket, ki is kelte;ték némelyiket. Uj világ van a régi helyén, ha jobb, ha rosszabb nála s ha a hét vezér ki­szállna egy kis számonkérésre, bizony nem ismernének rá a maguk földjére és népére. Se hátárában, se gúnyájában, se nyelvében, se erkölcsében. Csak abban az egyben találnák a réginek, hogy a serleg ma is igen kedvelt szimbóluma. A kegyelet még Budapesten is serleget szentel Rákóczinak, Kossuthnak (szob­rot nem, mert az nem lett volna lojális dolog, Isten á dja a magyar lojalitást 1), serleget Petőfi­nek és mindenkinek, akit meg akar tisztelni. A serleg-apotheozisból Széchenyinek ju ott ki leg­jobban, mert neki serlege van a nemzeti kaszinóban, de kontra-serlege is a lipótvárosi kaszinóban. A magyar regényírás fejedelme azonban serlegi szempontból alighanem elébe kerül a legnagyobb magyarnak és ha lehetne onnan felülről üzenni a naptárszerkesz'őknek a kollegialitás jussán — mert hiszen ő is szer­keszlője volt Müller Gyu'a hires nagy naptárá­nak —, akkor nyilván azt üzenné nekik, hogy a régi karneválos famelszet helyett a páncél­fűzős Hungátia asszonyt rajzoltassák meg február szimbólumának, ahogy egy veszekedett nagy serleggel tósztot mond a gyermekeire. Senkit se akatunk megbán ani ezzel a fanyar tréfával, mert nálunk senki jobban meg nem becsüli a nagyok igazi kultuszát, még ha a fenségesnek ama határát súrolja is, melyen tul a komikum kezdődik. Angliában például annyira mennek, bogy még a Hyde-park Achilles-szobrát is Wellingtonríl mintázták meg, de annyit még ott se tósztoznak a nagyokról, mint nálunk. Igaz, hogy mi tósztokon kivül egyebet nem is szentelünk nekiV. Barbár nomádok szokása volt valaha a törzsfőnök koponyáját lenyiszálni és kóborlásaikban magukkal hurcolni ünnepi ivóedénynek. Csakhogy ennek volt értelme, mert az ősember hitt benne, hogy mikor a vezér koponyájából iszik, akkor a néhai nagy embernek minden jelességét magába kebelezi. Majd meglátjuk, hogy a Jókai-serlegek csen­gésével országos törzsfőnökeinket megszállja-e Jókai szelleme. Lehet, hogy csakugyan meg­szállja, hiszen Jókai volt — a legnagyobb magyar mesemondó. A magyar-jugoszláv tárgyalások. Belgrád, január 17. A rrag>ar-{ugoszláv tár­gyalások első napjáról a Politika azt irjs, hogy a szakértők elsősorban a vasuii tarifa kérdését vették tárgyalás alá. A tárgyalások alapja az a IÍMIMMMMMWMMMMÍIMMMMMM>W megegyezés, amelyet Jugoszlávia Olaszországgal éi Ausztriával kötött. Az első napon elvi meg­beszélések folytak és a lap szerint nagyobb nézeteltérések nem merültek fel. Megszabad a német-francia kereskedelmi tárgyalás. Páris, január 17. A német-francia kereske­delmi tárgyaláson (egnap ujabb és talán át­hidalhatatlan nehézségek guettlltk fel. Négy órai tárgyalás után a franciák semmit sem en­gedtek aioktól a követeiét ekbő', r.melyek az ehászíotbaringiai kivitel kedvezményére vonat­koznak. A német képviselők erre kijelentették, hogy ők r.em teljesíthetik a francia követelése­ket, mert kűlörben összeütközésbe kerülnek AngolcrszággaJ. Ha a francia bizottságnak sike­rülne Angolországot álláspontjának megnyerni, akkor a német képviselők semmi nehézséget nem látnak abban, hogy a francia követelése­ket teljesíthessék. Rainaldy francia kereskedelmi miniszter ki­jelentette, hogy Franciaország nem avatkozhatok be'e a német-angol tárgyalásokba. A tegnapi ülés befejezése után a francia delegáció ok­iratot szerkeszte t meg, amelyet még a mai napon Berlinbe küld. Az okirat rendkívül éles és szinte ultimátum jellegű. Kevés remény van arra, hogy a nimet í kormány elfogadja, a francia delegációnak az okiratban jelzett követeléseit. Politikai kö.ökben biz osra yeszik, hogy a tárgyalásokat rövidesen megszakítják. MMMMMMÍMNV^^ Bud János pénzügyminiszter s „Hol vagyunk már a szanálási programtól!" Revízió alá kerülnek a szanálás keretei. (Budopesti tudósítónk telefonjelentése.) A teg­napi forgalmi adóankéton, amelyen mint ismere­tes, a fővárosi és vidéki kereskedelmi és ipari érdekeltségek képviselői vettek részt. Bud János pénzügyminiszterlel beható tárgyalás alá vették a forgalmi adó elkerülhetetlen revízióját, illető­leg az osztrák forgalmi adórendszert. Ezen az ankéton meglepő bejelentések történtek egy metlékbeszé'getés kapcsán, amelynek jelen'ősége az első percekben föl sem volt becsülhető. Fenyő Miksa ugyanis azt a kérdést intézte Bud János pénzügyminiszterhez, hogy miért nem redukálják a százmillió arany­koronás forgalmi adó bevételt, amikor a szanálási törvényben ez a tétel csak 60 milliótól legföljebb 80 millióig szerepel. Erre a kérdésre azu'án Bud János i követ­kező nagyon érdekes és nagyon jelentős vá­laszt adia: — Ugyan kérem, hol vagyunk mi már a szanálási programtól I Meghaladtuk jó­val a kiadási tételt, ennek természetes fo­lyamata, hogy meg kell haladdunk a b.vé­teli ;ételt isi — A szanálás keretei rosszak, ezt nem is lehetett akkor megjósolni. Uraim Haba­kuk volt az utolsó prófétai Ett az őszinteséget, amelyet a m nlszler a diplomata simaságával és finom mosolyával mondott, szépen nyugtázhatják azok, akik előre látták, hogy be kell következnie bizonyos zökke­néseknek a szanálás programjában, amelyek nem is voltak olyan előielá,hatatlanok, mint azt a miniszter mondotta. Sőt ellenkezőleg, a zökkenések logikusan kikerülhetetlen következ­ményei a szanálást terv felépítésének. A terv felépítésében ugyanis nem vették ko­molyan tekinte be az osztrák és magyar lénye­ges ellentéteket és különbözőségeket. Nem tekintették az osztrákok jóval nagyobb tartalé­kait és nem vélték figye'embe a magyar mező­gazdaság arányos kihasználását. A pénzügyminiszter kijelentése azonban mégis azt jelenti, hogy jobb később, mint soho, hiszen szükséges a szanálás revíziójának elrendelése, ha ezt tervszerűen, az eredményeknél tapasztalt dolgok érvényesiiésével és nem pedig a hibák kiélezésével teszik. A pénzügyminiszter bizalmas elszólása biz­tositéka annak, hogy tárgyalni fognak a sza­nálás kereteinek revíziójáról. A nemzetgyűlés elnöke kedden javasolja a kitiltások hatály­talanítását is. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága befe­jezte a költségvetés tárgyalását, usiy hogy az a tárgyalásra teljesen készen áll. A Ház elnöke ennek alapján már intézkedett is, hogy a*nem­zetgyűlést hé! főn délelőttre összebivják. Ezen ülés természetesen még csak formális jellegű lesz és arra szolgál, hogy a munkarend meg­álapitása során a költségvetés tárgyalását napi­rendre tűzzék. Igy a Ház keddi ülésén megkez­dik a költségvetés általános vitáját és Scitovszky Béla házelnök válaszolni fog Rassay Károlynak a legutóbbi ülésen elhangzott felszólalására, hogy alkalmazni szándékozik *z úgynevezett békeszakaszt. Hir szerint iz elnök elhatározta, hogy a keddi ülésen élni fog a házszabályok biztosította jogával és javaslatot tesz a kitiltá­sok hatálytalanítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom