Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Egyes szám ára 3000 korona Sierkesztfiség és kiadóhivatal: Deák Ferenc-utca 2. (FőraáliikoUval szemben.) Teletón 13-33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden •tp. Egyes szim ára 2000 Korona. Előfizetési árak: Egy kfinapra helyben 4« CO, Budapesten és vidéken 4SÜ0 kor. detési árak: Félhasábon I n. SCO, ' hasábon H ftl kor. FS2Övegközt SO százalékkal drágább. Apióhirdeláí tíz szóig át**, jeligés "<y > kor. Szövegközti közlemények soronként tO.OCO, családitrtesi'és 50.000. Nyilttér és gyáf zjelenlés l«i • Q-al d.ígább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 1, CSÜTÖRTÖK. 1-ső szám. 1825. Nem tévedésből irtuk az 1925-ik esztendő redős homlokára ezt a dicsőséges dátumot. Sok jót nem igen várunk az uj évtől, de az emlé kez& fénye és dicsősége bizoryosan sokszor be fogja ragyogni és meg fogja tzépileni elmúló napjait. Mert a izegény és szomorú magyar, a világ árváj% a népek országútján koldulva és keseregve, csonka országán k romjai között, mint Márius Karth3góban, leginkább csak tündöklő és boldogító múltjához fordul, ha vigasztalást és fölemelkedést szomjazik. Ez a mul>, mint a Hortobágy délibábja, mosohog fe'éje és édes merengésbe ringatja fáradt szellemét. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban 7 énekelte éppen kerek szái esztendeje * magyar költők akkori kiráfya dunántu'i magánya csöndjében és nagyrakelendő lelke előtt ragyogó köd gyanánt lebegtek páiducos Á'pád és honszerző daliái, kopjás és keíevézes magyarok. M« már az a kor is régi dicsőségünk lett, amelyr&l Vörösmarty Mibá'y azt mondotta, hogy feledékeny és hogy puharágra seréryebb. Istenem, micsoda zseniális tévedés, micsoda itteni rövidlátás, hiszen maga a költő, aki ezt dalolja, a legkülönbek és Iegmunkásabbak, a legdusabbak és legeredményesebbek egyike egész gazdag irodalmunkban, aki éppen ezzel a halsdékony időhöz hű énekével újítja meg és kincstl: föl költői nyelvűnket és teszi simulékonnyá ás fordulatod és zengzetessé és dallamossá egy Petőfi és e*y *rany számára és ez az esztendő, amelynek most századik fordulóját ünnepeijak az idők végtelenében és az örökkévaló dicsőségben, ez az esztendő adte nekünk a komaromi fiút, a magyar mesemondás nagymesterét, a legenyköitésíei koszorúsát, a legtermöbb csodafát irodalmunk tflndérkertjében: dsvai Jókay Móricot, ahogy «z anyakönyvbe irták. Jókai maga fölér egy li'teratura felévet, ahogy ezt valaki egyszer Sii&fc«p<:rer&l •uondoüa és ma kétszeres érték és öröm ö nekünk, mert felejteti nyomorúságunkat, és 10,'deri;i életűnket. Talán az ötvenes és hatvanas évek elnyomatásában és elkeseredésében volt csak olyan szükség Jókai mesemondó babájára, mint ezekben az uj zord időkben és sötét napokban, amikor kockán forog egéáz jelenünk és jövendőnk s a kockarázás kegyellen napjaibjn olyan andalító gyönyörűség és zsongitó élvezet elmenekülni a magyar mondák és regék, a szentannatói tündérek, a bálványosvári táltosok, a boldog erdélyi aranykor, a kurucvilág, a régi jó táblabírák és a Mrgyarhon egyéb szépségeinek világába. Jókai legnagyobb él legszebb jelentősége, hogy ö a régi, nagy Magyarországot jelenti nekünk, minden erényével és hibájával, de egy kivételeles elbeszélő lángész varázsos tükrében. Jókai több és igazabb irredenta ma nekünk hangos és fires frázisok unott és fáradt ismétlésénél, amely az indiai imamalmokat juttatják eszünkbe. Jókai költészete kárpótol ma egyedül az elveszett valóságért és a sokat hangoztatott kulíurfölényt ő ir.kább képviseli most, halhatatlansága százaaik esztendejében, mint azok a lármás kis élelmesek, akik kulturestéken szavainak fajvédelemről és a malomalatti politika malmára hajtják a politikai diva'okr és szenvedélyek zavaros vi2ét. Pedig a példa beszél: most száz éve egy hajai huszárkapitány egész évi jövedelmét ajánlotta föl a magyar tudós (ársassg alapításira és a pozsonyi diéta termében elhangió kijelentés sztz év multán még mindig vissshargozifs és Siéch;nyi litván gróf, az if|u husiárkípitény a legnagyobb magyar nevét küzdölte ki egy hosszú és tragifcu*, de heroikus élet lankadatlan küzdelméve', áldozatával, munkájával és lemondásával. Egy nagyszerű nemzedék fogott öasze most száz esztendeje a magyar hízában és aranykort derített e földre. Sün annyi nagy eirber és nagy tett, mint ebben az időben, amely a reformok kéra, Szfchenyikora, Vörösmartykors, a nemzeti demokrácia és liberalizmus korszak?. A mai pdilikus-nemzedék, amely közéleiünkben hangoskodik és fóiumainlon ágá', csak íhitatfal és pirulással nézhetne föl rájuk, mint a vakondok a kőszáli sasokra, de ezek az urak és férfiak nem kíváncsiak a nagy elődökre, akik kisded köreiket zavarnik, ők a maguk mond vr csinált tekintélyének tógájába burko'ózva tengetik pünkösdi királyságuk napjait és várják a sOlt g lambo}. De a dolgozó és alkotó magyarság, a valódi néplélek rsjongó tisztelettel és kegyelettel idézi a múlhatatlan titánokat, akik egy uj világ alapköveit rakták le és pilléreit emelték. Ez az év Jókai, Széchenyi és Vörösmarty jegyiben az emlékezés esztendeje lészen és ez az emlékezés azt a reményi fogja meg'eremni, amelyet a legnagyobb magyar a szavaknak etbe a tömör ércébe formált: Magyarország nem volt, hanem lesz. E nélkül a reménység nélkül nem volna érdemes élni ezen a földön, amely száz . éve Jókait adta a nagyvilágnak 1 MWWMAWMMMMWWMMM^^ Peidl Gyula a „Szeged" hasábjain beszámol választóinak 1924 politikai eseményeiről. „A passzivitás csak formai változást jelent a parlamentárisis életben, mert hét és fél év alatt sem enyhített a kormány egyoldalú uralmán." hegy ő a leghiggadtabb, a legokosabb politikus, Peidl Gyula, — akit erőszakkal vezettek ki a magyar parlamentből és akit tiz napra kitiltottak a parlamentbői A tengernyi munka között hosszú idő óta egyedül a Szeged munkatársát fogadta ai uj« esitendő előtt. Ezt ö maga mondja és hozzáteszi még, hogy „elhiheti pedig, karácsony óti okán, sok újság és "Sagy lapok kereste1? és ..érték inteivjut." Egy ótíík ü ük vele aisiiibea n s •«»-< oalói szobájában, aízci a politika mindennapos saiaKia helyett tttkőbb 9, munkások jólétéért do gorik. j Nem kell sok fcérdér. Néhány perc, míg gonI dolkoiik, aztán beszél: 8 R Budapest, december 31. (4 Szeged kiküldött munkatársától.) Tengernyi munkája közepette 01 és dolgozik. Ax előszobában reggeltől délig százak fordulntk meg £s százak akarnak beszélni — ha csak egy percet is, ha csak egy üdvöz!ő fzót is — a volt miniszterelnökkel és miniszterrel, a vezérrel és képviselővel, az igazgatóval és elnfkkel, a politikussal ás az — emberrel. Meri ez mín$n>ind Peidl Oyulí, Szeged másidik kerüljétek képviselője. Peidl Gyula: akinek parlamenti egy egész ország meilelt, egísz Európa figyel, aki egyszerű munkás és szocialiít*, a>it miniszterelnöki megbizáísal küldtek Londonba a másik miniszterelnökhöz: Mr. Rarosay Mrcdonaldiiox. Ptidl Oyula: akiről Apponyi Albert mondotta, Meddő a nemzetgyűlés munkálkodása. -— Az évforduló alkalmából Szeged második váiísztókeiületének közönsége elvárhatná tő'e®, hogy beszámoljak azokról iz eredményekről, amelyeket a nemzetgyűlés ez évi működésével az ország érdekében produkált. Sajnos azonban e tekintetben ma sem mondhatok írást, mint szóbeli beszámolóim alkalmából és igy legutóbb november 23-án is mondottam, hogy tudniillik a nemzetgyűlés munkálkodását meddőnek tarlom, mert a kormányzat abban meríti ki tevékenységét, hogy szik érdekeltségek szoU gálatába állítja a hatalmat és figyelmen ktvül hagyja a széles néprétegek érdekeit. — Az ellenzéki pártoknak minden oly irányú törekvése, hogy ezen az irányzaton változtassanak, két és fél év után ez évben is meddőnek bizonyult. — Az ét legfontosabb eseménye az, hogy nszanáltak bennünket". Emlékezetes még az olvasók előtt, hogy a tzanálási törvényjavaslatokat a kormány tizenhatórás üléseken korbá CBolta keresztel és makccsságdval lehetetlenné tett minden olyan válioztatást, amely a dolgozók érdekeit szolgálta volna. E*ért nem enyhült, sőt inkább fokozódott a pénzügyi politika terén a már-már elviselhetetlen áüapol. „Ki* emberekkel fizettetik meg az állam szükségleteit." — Az egyenes adók minimális és csökeehő összegekkel szerepelnek a budget- ben ezzel szemtan az állami szükségleteket a körtetett adók, így a forgalmi és fogyasztási adók.' házhaszonrészesedés, kincstári részesedés dmén szedik be tulryomórészbui; vagyis tehát a munkájukból élő kisemberekkel fizettetik melZzvetett uton az államháztartás szükségleteit és ÍlTé"£?Z}S birJ9k9s i$ i6kis ^ztályt amely teheibiró képes és amely minden más országban sokkal nagyobb mértékben járuthozzá alóínzágn Úllam föntartdsáh0z' mini Magyar— Nagyjából ezekre már rámutattam beszámolóm alkalmából is, amikor egyben fölemlítettem, hogy a kormány továbbra sem a*' tartja legfontosabb föladatának, hogy az teazaáatílan ídórendtteren változtasson, hogy munkaalkalmakról, kereseti lehetőségekről gondcskodiés és így a megélhetést biz'osifsi, hanem azt tartja fontosnak, hogy a házszabály revíziót kersztüt erőszakolja. Miért vezették ki fegyveres erővel az ellenzéki képviselőket? — Amikor ezekrCI beszéltem, nem gondol- revízió elfenzék-mentes letárgyalása végén bin hattara arra, ami néhány nappal később a parlamentben történt, ahol nemcsak belénk fojtották a szót, de jegyveres trővel ki is vezettettek, majd kitiltottak bennünket a nemzetgyűlésről, hogy igy is biztosítsa a kormány a szigorított házszabályok keresztülvitelét, uu,a,„c,;, llugy mennyre *««/«— Hogy a megtörtént erőszakoskodások in- ' metlen most már az ellenzék MvolmarcJdia diió oka mennyire a házszabályrevizió biztosi- j holott eddig még a kitiltások le sem kitek H iása volt, az nyilvánvalóan; kitűnik iéí körül- , igy az ellenzék, "hi akarna ssm vehetne részi ményböl. Az egyik áz, hogy még a házszabály- ! a nemzetgyü és ülésein. goztatta a kormány — és ennek megfelelő rendelheiéíeket i» bevételeit a házszabályokba bogy a kitiltott kepviselők amnesztiát kaojenak. A máiodik meg az, hogy & kormány a'zóta is, kölönöaen & miniszterelnök ur karácsonyi nyilatkozataiban beismeri, hogy mennyire kényei-