Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

SZEGED 1925 január 1. A passzivitás — Hogy a kitiltás letelle után mennyiben változik a helyzet, arra nem nyilatkozhatom, mert ez a demokratikus ellenzéki pártok blokkjának elhatározásától függ. Az elhatározásnak pedig nem kivánok elébe vágni, de azt gondolom, hogy kellő mirlegelis után kénytelenek teszünk megállapítani, hogy passzivitásunk nem jelent lényegbeli, hanem csak formai változást az úgynevezett parlamentáris életben, amennyiben két és Fél évi közremunkálásunk még részletkérdésekben sem bírta rá a kormányt és a többséget arra, hogy egyoldalú uralmán enyhítsen. Részvételünk tehát a parlament munkájában csak azt a látszatot keltette, mintha Magyarországon valóságos parlamentáris kormányzat folyna. j — Passzivitásunk ettől a lá'szattól fosztja Amig nincs titkos és tiszta választás — A házszabály re vízi ót sem tartón ma már perdöntőnek, hiszen isméte'ten kijelentettük, hogy az elől nem zárkózunk el, de azt kívántuk, hogy ezt megelőzően blztoslttassék az egyesülést és gyülekezési jog, másrészt az általános titkos választójog, amelyek előfeltételét képezik Magyarországon és képezték máshol Is a szigorított házszabályoknak. — Addig, mig nincs meg a lehetősége annak, hogy a parlament a választók szabad elhatározása alapján, tiszta választásokból alakíttassak meg és amig nincs biztosítva a polgárság részére a szabad egyesülési és gyülekezési jog, amelynek igénybevételévé a lakosság panaszainak és kívánságainak a parlamenten kívül adhasson hangot, addig lehetetlennek tartjuk, hogy a nemzetgyűlésen a képviselők torkára forraszthassák a szót. — Hogy ez a felfogás mennyire indokolt, azt éppen az a példátlan körülmény mutatja, amely i kivezetések következtében előállottak. Nincsen még egy ország Európában, ahol Ilyen események nyomán lehetetlenné tennék a kitiltott képviselőknek, hogy a történtekről választóiknak jelentést tehessenek. Magyarországon ez megtörtént. A kormány egyszerűen hatalmi sióval elzárta a képviselőket attól, hogy választóikkal érintkezhessenek. A kivezetések eredménye. — El ha most karácsonyi tomegintervjuaiban Bethlen István arra hivatkozik, hogy a passzivitásnak az országban nincs visszhangja, akkor ez aem egyéb, mint a tőle megszokott cinizjelentősége. meg a| kormányzatot, lényegileg az történik, ami az elmúlt két és fél év alatt. Ha ezt objektíven megállapítottuk, akkor nem lehet nehéz az elhatározás a továbbiakra nézve. Ha pedig további távolmaradásunk a kormány részére kényelmetlen, ugy az ö feladata arról gondoskodni, hogy az eddigi állapot megváltozzon és a jövőben igazi parlamentárizmus inauguráltassék. — Tévedés azt hinni, hogy a kitiltások megrövidítése lényegileg változtatna a helyzeten. A személyi, vagy az egyéni sérelmek a mi részünkön nem perdöntők. Azok a szociáldemokrata képviselők, akiket fegyveres erővel kivezettek és kiáltottak, az idők folyamán ennél már sokkal súlyosabb sérelmeket is elszenvedlek, mégis készen állottak és állanak az ország újjáépítése érdekében közremunkálni. — addig nem kell házszabályrevizió! mus Hiszen az ő hatalmi szava [igyekezett ezt a visszhangot elfojtani. Másrészről azonban figyelmébe ajánlom a miniszterelnök urnák Nagy Emil volt igazságügy miniszter londoni levelét, amely szerint a kivezettetések nyomán a folyamatban volt hiteltárgyalások megakadtak, vagyis Londonban és bizonyára máshol is a kulturvilágban megvolt a visszhang és igy lekicsinylése a magyar közvélemény érettségének az a fötéte ezés, hogy itt a közvetlenül érdekeltek részéről ilyen visszhang nem jelentke- ! zett volna, ha erre a lehetőség megvan. ' Trükkök helyett — összefoglalva, véleményem az, hogy a helyzet kulcsa a kormányz t kezében van. A nyugodt fejlődés attól függ, vájjon Bethlen István képes e az őszinteségnek egy bizonyos fokára fölemelkedni és tud e lemondani arról, hogy saját hatalmi pozícióját kicsinyes trükkökkel és átlátszó félrevezetéssel biztosítsa. Ilyen közönséges trükk és félrevezetési szándék nyilvánul meg abban, hogy „^ szociáldemokrata képviselők túlsókat politizálnak és ezzel megaktdályrutáfc a kormányt, hogy a szociális problénákat megoldja", mint mondo'ta a miniszterelnök. — Igazán nen tudtam eddig, hogy a kormány ennyire törekszik a szociális problémák megoldására. Ha n:m tudnék egyetmásl, akkor síinte bdnbánatot kellene érezne P, hogy ezt a jószándékot én is segítetten mg akaszt snl. De megnyugtat egyrészt az a tudst, hogy részben önálló indítványokkal, részben az indemnitási — Ha azonban tovább követem Bethlen gondolatmenetét és tehát föltételezem, hogy a választók közömbösen fogadták az ellenzék elnémitását, akkor ez logikusan nem jelenthet mást, minthogy a polgárságban és munkásságban megszűnt az ellenzéki filftgás, mindenki helyesli a mai rendszert, mindenki el van ragadtatva a szanálás eredményétől és mindenki örül Bethlen István huszárvágásainak, — akkor fői kell vetnem a kérdést, mi akadálya lehet még annak, hogy az általános titkos választójog törvénybeiktattassék és ez alapon az uj választás megejtessék, amely — ha föntáll a miniszterelnök szuppoziciója — az egységes pártnak még a mainál is nagyobb többséget biztosítana. — Ezzel szemben a valóság az, r^gy a visszhang megvan, de ezt a kormány erőhaiilmi szóval ugy a gyülekezési jog, mint a sajtóig terén elnyomja — hiszen a sajtó léte a kormány közigazgatási intézkedésétől függ. És ha a kormány állandóan a forradalom rémét festi a falra, ugy azt kell mondanom, nogy forradalmat senki józan emberfia ebben az országban nem akar, de viszont természeti törvény az, hogy „a nyomás ellennyomást szül." — Ha a kormány minden szabad megnyilatkozást lehetetlenné tesz, ugy tudatosan, vagy öntudatlanul — sajnos az eredmény egyre megy — maga fejleszti oda a dolgokat, hogy robbanások következnek be. ö maga köviti el azt a metbocsájtbatatlan könnyeimüléget, hogy a túlfűtött kazánDn a biztosító szelepet elzárja. — őszinteség ! tárgyalások alkalmával benyújtott javaslatok tömegé/el nemcsak nem gátoltuk a szociális probiénák — nem megoldisá I —, hinem csupán enyhi ését, dt egyenesen alkalmat adtunk a kormánynak riá es ő v" n- nki oártjával ezeket a javaslatokat álla. tatta. — Egy ilyen probléma pé* á ló munkásblztositás kérdé vagyunk e annak az okozót, í.„s/ c-i kor virágzó Intézményt a kormányzat csődbe vitte f Mi vagyunk-e az okai annak, hogy ezt az intézményt megtöltötték a kurzus szolgálóival és a veze!ésbs a közvetlenül érdekelteknek, munkásoknak és munkaadóknak, akik hozzájárulásaikkal az intézmény fenntartói, semmiféle beleszólásuk nincs. — Ugyanilyen félrevezetésre szánt trükk, ha Bethlen István és tábora azt állítják, hogy a közvéleményt nem a titkos választójog, hanem A portále-adó és családja. Irta: Móra Ferenc. Azt hiszem, abban mindenki egyetért velem, hogy ennél kedvesebb újévi tárca-témát nem is választhattam volna. De hát mit dicsekedjem a más érdemével!? Nem én választottam ezt a témát, hanem a gazdám: a váro3 tanácsa, tehát annak hálálkodjanak érte a Kárász-utcai kalmárok. Hogy helyes-e, vagy nem helyes a portálé adó, amit hir szerint Szegeden is bevezetnek a boldog uj esztendőben, afelől valószínűleg elága. ók lesznek a vélemények. Én, mint a város cselédje, természetesen kénytelen vagyok helyeselni. De még tovább is megyek ennél. A közgyűlésre ugyan nem megyek föl, amelyiken majd megszavazzák, de itt a nyilvánosság előtt indítványozom, hogy ha már a portálé-adót behozzuk, vezessük be az utcai tükör-adót is. Ugy értem, hogy adóztassuk meg mindazokat a polgártársakat — nemre való tekintet nélkkl —, akik menésközben belenéznek a boltkirakatokban levő tükrökbe. Ha az adó alul csak azokat mentjük fel, akik nincsenek megelégedve az ábrazatukkal, azt hiszem, három tornyot is építhetünk a fogadalmi templomnak... De ha már benne vagyok ebben az adótanulmánybac, legalább alapos leszek és kiterjesztem vizsgálataimat a múltra is. Ne mondja senki, hogy hiába eszem a város kenyerét, amelyből nekem minden elsején akkora karaj jut, hogy haza se birnám, ha a feleségem be nem jönne érte a hivatalba. Ad vocem : kenyér. A kenyéradót XIV. Lajos vezette be Franciaországba 1708 ban. De csak a közönséges kenyeret adóztatták meg, a vajas kenyeret nem s ez a divat azóta se igen változott. I:z az ötletes király próbálta meg az első vigalmi adót is, kivetvén azt a lakodalomra és a kereszteTfere, amikor többé-kevésbé vigak szoktak lenni az emberek, noha nem igen lehet tudni, miért. Ebbe azonban belebukott a napkirály, mert az alattvalói még ötletesebbek voltak, mint ő. Pap nélkül esküdtek és pap nélkül kereszteltek, olykor meg is fordítván a sorrendet. A szappanadó-val is igy jártak. Csak egy évig volt érvényben és akkor eltörölték, mert akkor már csak Pompadour mosakodott szappannal egész Franciaországban. Voltak ennél cifrább adók is. Németországban 1552 ben a templomtornyokat adóztatták meg, Angliában 1582 ben az ágyteritőket, Ausztriában 1715 ben a púdert. (Ez volt a nagy fehér parókák korszaka.) Nagyon jeles adónem volt a francia Confirmation is, amit királykoronázáskor kellett fizetni minden hivatalbeli embernek, hogy az uj király meghagyja őket az állásukban. (Ez azért volt bölcs intézkedés, mert igy minden tisztviselő tiszta szivből kérte a jó Istent, hogy mentül tovább éltesse őfelségét. Ilyen őszinte lojalitás azóta se volt a világon.) Az Egyesült Államokban találták ki a mulf század elején a cezuza adót, Nagy Péter cár volt a szakáll-adó megteremtője, mig XXIII. János pápa a vétkekre vetett ki adót, ahogy az ellenségei mondták a konstanzi zsinaton, ahol le is tették a pápaságról. (Igen jó barátja volt a mi Zsigmond királyunknak, aki ebben az adónemben nyilván legnagyobb virilistája volt az akkori világnak.) Hanem azért az adómüvészetnek a legnagyobb mesterei mégis csak a törökök voltak, — persze nem otthon, hanem itt Magyarországon, ók hozták be először a forgalmi adót, ami olyan irgalmatlan találmány, hogy csak keleti eredetű lehet" Azt hiszem, már az Ezeregyéjszakában is szedték s a hűséges Mazrúr ebből vásárolta a kafirisztáni selymeket a Harunal Rashid, vagyis az Igazságos Áron szultánáinak. Csakhogy a török hódoltság idején nem hivták forgalmi adónak, hanem hivták gömrük-nek és nem kellett hetvenhétszer meefi zetni, hanem csak egyszer. Írást is adtak róla és azt nevezték ihtiszáb-nak. Persze azon nem volt olvashatatlan aláirás, mert a gömrükdsi nevezetű forgalmi adó-ellenőr azzal nem vesződött, hanem belemártotta a hüvelykujját a bodzalé-tintába és ugy nyomta rá a blokkra. Ezért kapta az ubur-1, a bélyegilletéket, aminek a skáláját azonban még eddig nem találták meg. (Lehet, hjgy a Demetertemplom bontásakor maid előkerül. De már azt csakugyan a muzeumba dugjuk a mai fináncok elül.) Jelentékeny jövedelme volt a török kincstárnak a semkháne bó\, a bozakháne-bü\, meg a szárráfiéA semkháne körülbelül a mai vigalmi adó volt, amennyiben szó szerint annyit tesz, hogy gyertyaház. Fizették pedig olyan házakban, ahol sokáig fent voltak gyertyafény mellett, holott rendes helyen már alkonyatkor eloltották a pilácsot, vagy meg se gyújtották. A fenmaradt számadások szerint csak Pestbudán harmincezer akcsé-1 vettek be belőle mindjárt az első esztendőben; persze akkor még nagyon piros volt a honfibú a megszállás miatt. A bozakháne-1 azokban a gyertyaházakban fizették, ahol nem bort mértek, hanem a köleskásából possajtott bozá amit & török nemzetes uraknak is szabad volt szopogatni, lévén az inkább sörital, mint borital s mézzel keverve nagyon alkalmas a hangulat emelésére. A szárráfle a pénzváltó üzletek adója volt, ami már akkor is kifizető foglalkozás volt, azért igaz hivők és hitetlenek egyformán kedvüket lelték az üzésében. Majdnem olyan sokféle pénz volt forgalomban, mint most s azoknak az árfolyamát ismerni akkor >s külön studium volt, amihez csak szakember értett; az legalább ha tévedett is, csak a maga javára tévedett. (Próbált emberek mondják, hogy ez most is többnyire igy van.) Az idegen valuták közt különösen az arab pénzek csináltak sok bajt, amennyiben azok körül voltak metélve. Idegenkedett Is tőlük minden jó keresztény, kivéve ha aranyból voltak, mert akkor elnézték nekik ezt a kis hiányosságukat. A világ lényegében mindig egyforma. Több mint hetvenféle adónemet találunk a magyarországi török defterekben, azt azonban nem lehet mondani, hogy a mozlemln testvér adóügyei-