Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

SZEGED 1925 január 1. A passzivitás — Hogy a kitiltás letelle után mennyiben változik a helyzet, arra nem nyilatkozhatom, mert ez a demokratikus ellenzéki pártok blokk­jának elhatározásától függ. Az elhatározásnak pedig nem kivánok elébe vágni, de azt gon­dolom, hogy kellő mirlegelis után kénytelenek teszünk megállapítani, hogy passzivitásunk nem jelent lényegbeli, ha­nem csak formai változást az úgynevezett parlamentáris életben, amennyiben két és Fél évi közremunkálásunk még részlet­kérdésekben sem bírta rá a kormányt és a többséget arra, hogy egyoldalú ural­mán enyhítsen. Részvételünk tehát a par­lament munkájában csak azt a látszatot keltette, mintha Magyarországon valósá­gos parlamentáris kormányzat folyna. j — Passzivitásunk ettől a lá'szattól fosztja Amig nincs titkos és tiszta választás — A házszabály re vízi ót sem tartón ma már perdöntőnek, hiszen isméte'ten kijelentettük, hogy az elől nem zárkózunk el, de azt kíván­tuk, hogy ezt megelőzően blztoslttassék az egyesülést és gyülekezési jog, másrészt az álta­lános titkos választójog, amelyek előfeltételét képezik Magyarországon és képezték máshol Is a szigorított házszabályoknak. — Addig, mig nincs meg a lehetősége an­nak, hogy a parlament a választók szabad elhatáro­zása alapján, tiszta választásokból alakít­tassak meg és amig nincs biztosítva a polgárság részére a szabad egyesülési és gyülekezési jog, amelynek igénybevételé­vé a lakosság panaszainak és kívánságai­nak a parlamenten kívül adhasson han­got, addig lehetetlennek tartjuk, hogy a nemzetgyűlésen a képviselők torkára for­raszthassák a szót. — Hogy ez a felfogás mennyire indokolt, azt éppen az a példátlan körülmény mutatja, amely i kivezetések következtében előállottak. Nincsen még egy ország Európában, ahol Ilyen események nyomán lehetetlenné tennék a kitil­tott képviselőknek, hogy a történtekről válasz­tóiknak jelentést tehessenek. Magyarországon ez megtörtént. A kormány egyszerűen hatalmi sió­val elzárta a képviselőket attól, hogy válasz­tóikkal érintkezhessenek. A kivezetések eredménye. — El ha most karácsonyi tomegintervjuaiban Bethlen István arra hivatkozik, hogy a passzi­vitásnak az országban nincs visszhangja, akkor ez aem egyéb, mint a tőle megszokott ciniz­jelentősége. meg a| kormányzatot, lényegileg az történik, ami az elmúlt két és fél év alatt. Ha ezt ob­jektíven megállapítottuk, akkor nem lehet nehéz az elhatározás a továbbiakra nézve. Ha pedig további távolmaradásunk a kormány részére kényelmetlen, ugy az ö feladata arról gondos­kodni, hogy az eddigi állapot megváltozzon és a jövőben igazi parlamentárizmus inaugurál­tassék. — Tévedés azt hinni, hogy a kitiltások meg­rövidítése lényegileg változtatna a helyzeten. A személyi, vagy az egyéni sérelmek a mi részün­kön nem perdöntők. Azok a szociáldemokrata képviselők, akiket fegyveres erővel kivezettek és kiáltottak, az idők folyamán ennél már sok­kal súlyosabb sérelmeket is elszenvedlek, mégis készen állottak és állanak az ország újjáépítése érdekében közremunkálni. — addig nem kell házszabályrevizió! mus Hiszen az ő hatalmi szava [igyekezett ezt a visszhangot elfojtani. Másrészről azonban figyelmébe ajánlom a miniszterelnök urnák Nagy Emil volt igazságügy miniszter londoni levelét, amely szerint a kivezettetések nyomán a folyamatban volt hiteltárgyalások megakadtak, vagyis Londonban és bizonyára máshol is a kulturvilágban megvolt a visszhang és igy le­kicsinylése a magyar közvélemény érettségének az a fötéte ezés, hogy itt a közvetlenül érde­keltek részéről ilyen visszhang nem jelentke- ! zett volna, ha erre a lehetőség megvan. ' Trükkök helyett — összefoglalva, véleményem az, hogy a helyzet kulcsa a kormányz t kezében van. A nyugodt fejlődés attól függ, vájjon Bethlen István képes e az őszinteségnek egy bizonyos fokára fölemelkedni és tud e lemondani arról, hogy saját hatalmi pozícióját kicsinyes trükkök­kel és átlátszó félrevezetéssel biztosítsa. Ilyen közönséges trükk és félrevezetési szándék nyil­vánul meg abban, hogy „^ szociáldemokrata képviselők túlsókat politizálnak és ezzel meg­aktdályrutáfc a kormányt, hogy a szociális problénákat megoldja", mint mondo'ta a mi­niszterelnök. — Igazán nen tudtam eddig, hogy a kor­mány ennyire törekszik a szociális problémák megoldására. Ha n:m tudnék egyetmásl, akkor síinte bdnbánatot kellene érezne P, hogy ezt a jószándékot én is segítetten mg akaszt snl. De megnyugtat egyrészt az a tudst, hogy részben önálló indítványokkal, részben az indemnitási — Ha azonban tovább követem Bethlen gon­dolatmenetét és tehát föltételezem, hogy a vá­lasztók közömbösen fogadták az ellenzék el­némitását, akkor ez logikusan nem jelenthet mást, minthogy a polgárságban és munkásság­ban megszűnt az ellenzéki filftgás, mindenki helyesli a mai rendszert, mindenki el van ra­gadtatva a szanálás eredményétől és mindenki örül Bethlen István huszárvágásainak, — ak­kor fői kell vetnem a kérdést, mi akadálya le­het még annak, hogy az általános titkos vá­lasztójog törvénybeiktattassék és ez alapon az uj választás megejtessék, amely — ha föntáll a miniszterelnök szuppoziciója — az egységes pártnak még a mainál is nagyobb többséget biztosítana. — Ezzel szemben a valóság az, r^gy a visszhang megvan, de ezt a kormány erőhaiilmi szóval ugy a gyülekezési jog, mint a sajtóig terén elnyomja — hiszen a sajtó léte a kor­mány közigazgatási intézkedésétől függ. És ha a kormány állandóan a forradalom rémét festi a falra, ugy azt kell mondanom, nogy forradalmat senki józan emberfia ebben az országban nem akar, de viszont ter­mészeti törvény az, hogy „a nyomás ellen­nyomást szül." — Ha a kormány minden szabad megnyilat­kozást lehetetlenné tesz, ugy tudatosan, vagy öntudatlanul — sajnos az eredmény egyre megy — maga fejleszti oda a dolgokat, hogy robba­nások következnek be. ö maga köviti el azt a metbocsájtbatatlan könnyeimüléget, hogy a túl­fűtött kazánDn a biztosító szelepet elzárja. — őszinteség ! tárgyalások alkalmával benyújtott javaslatok tömegé/el nemcsak nem gátoltuk a szociális probiénák — nem megoldisá I —, hinem csupán enyhi ését, dt egyenesen alkalmat ad­tunk a kormánynak riá es ő v" n- nki oárt­jával ezeket a javaslatokat álla. tatta. — Egy ilyen probléma pé* á ló munkásblztositás kérdé vagyunk e annak az okozót, í.„s/ c-i kor virágzó Intézményt a kormányzat csődbe vitte f Mi vagyunk-e az okai annak, hogy ezt az intézményt megtöltötték a kurzus szolgálói­val és a veze!ésbs a közvetlenül érdekelteknek, munkásoknak és munkaadóknak, akik hozzá­járulásaikkal az intézmény fenntartói, semmi­féle beleszólásuk nincs. — Ugyanilyen félrevezetésre szánt trükk, ha Bethlen István és tábora azt állítják, hogy a közvéleményt nem a titkos választójog, hanem A portále-adó és családja. Irta: Móra Ferenc. Azt hiszem, abban mindenki egyetért velem, hogy ennél kedvesebb újévi tárca-témát nem is választ­hattam volna. De hát mit dicsekedjem a más ér­demével!? Nem én választottam ezt a témát, hanem a gazdám: a váro3 tanácsa, tehát annak hálál­kodjanak érte a Kárász-utcai kalmárok. Hogy helyes-e, vagy nem helyes a portálé adó, amit hir szerint Szegeden is bevezetnek a boldog uj esztendőben, afelől valószínűleg elága. ók lesz­nek a vélemények. Én, mint a város cselédje, ter­mészetesen kénytelen vagyok helyeselni. De még tovább is megyek ennél. A közgyűlésre ugyan nem megyek föl, amelyiken majd megszavazzák, de itt a nyilvánosság előtt indítványozom, hogy ha már a portálé-adót behozzuk, vezessük be az utcai tükör-adót is. Ugy értem, hogy adóztassuk meg mindazokat a polgártársakat — nemre való tekin­tet nélkkl —, akik menésközben belenéznek a boltkirakatokban levő tükrökbe. Ha az adó alul csak azokat mentjük fel, akik nincsenek megelé­gedve az ábrazatukkal, azt hiszem, három tornyot is építhetünk a fogadalmi templomnak... De ha már benne vagyok ebben az adótanul­mánybac, legalább alapos leszek és kiterjesztem vizsgálataimat a múltra is. Ne mondja senki, hogy hiába eszem a város kenyerét, amelyből nekem minden elsején akkora karaj jut, hogy haza se birnám, ha a feleségem be nem jönne érte a hivatalba. Ad vocem : kenyér. A kenyéradót XIV. Lajos vezette be Franciaországba 1708 ban. De csak a közönséges kenyeret adóztatták meg, a vajas kenyeret nem s ez a divat azóta se igen változott. I:z az ötletes király próbálta meg az első vigalmi adót is, kivetvén azt a lakodalomra és a kereszte­Tfere, amikor többé-kevésbé vigak szoktak lenni az emberek, noha nem igen lehet tudni, miért. Ebbe azonban belebukott a napkirály, mert az alattvalói még ötletesebbek voltak, mint ő. Pap nélkül esküdtek és pap nélkül kereszteltek, olykor meg is fordítván a sorrendet. A szappanadó-val is igy jártak. Csak egy évig volt érvényben és akkor eltörölték, mert akkor már csak Pompadour mosakodott szappannal egész Franciaországban. Voltak ennél cifrább adók is. Németországban 1552 ben a templomtornyokat adóztatták meg, Angliában 1582 ben az ágyteritőket, Ausztriában 1715 ben a púdert. (Ez volt a nagy fehér parókák korszaka.) Nagyon jeles adónem volt a francia Confirmation is, amit királykoronázáskor kellett fizetni minden hivatalbeli embernek, hogy az uj király meghagyja őket az állásukban. (Ez azért volt bölcs intézkedés, mert igy minden tisztviselő tiszta szivből kérte a jó Istent, hogy mentül to­vább éltesse őfelségét. Ilyen őszinte lojalitás azóta se volt a világon.) Az Egyesült Államokban talál­ták ki a mulf század elején a cezuza adót, Nagy Péter cár volt a szakáll-adó megteremtője, mig XXIII. János pápa a vétkekre vetett ki adót, ahogy az ellenségei mondták a konstanzi zsinaton, ahol le is tették a pápaságról. (Igen jó barátja volt a mi Zsigmond királyunknak, aki ebben az adónem­ben nyilván legnagyobb virilistája volt az akkori világnak.) Hanem azért az adómüvészetnek a legnagyobb mesterei mégis csak a törökök voltak, — persze nem otthon, hanem itt Magyarországon, ók hoz­ták be először a forgalmi adót, ami olyan irgal­matlan találmány, hogy csak keleti eredetű lehet" Azt hiszem, már az Ezeregyéjszakában is szedték s a hűséges Mazrúr ebből vásárolta a kafirisztáni selymeket a Harunal Rashid, vagyis az Igazságos Áron szultánáinak. Csakhogy a török hódoltság idején nem hivták forgalmi adónak, hanem hivták gömrük-nek és nem kellett hetvenhétszer meefi zetni, hanem csak egyszer. Írást is adtak róla és azt nevezték ihtiszáb-nak. Persze azon nem volt olvashatatlan aláirás, mert a gömrükdsi nevezetű forgalmi adó-ellenőr azzal nem vesződött, hanem belemártotta a hüvelykujját a bodzalé-tintába és ugy nyomta rá a blokkra. Ezért kapta az ubur-1, a bélyegilletéket, aminek a skáláját azonban még eddig nem találták meg. (Lehet, hjgy a Demeter­templom bontásakor maid előkerül. De már azt csakugyan a muzeumba dugjuk a mai fináncok elül.) Jelentékeny jövedelme volt a török kincstárnak a semkháne bó\, a bozakháne-bü\, meg a szárráfié­A semkháne körülbelül a mai vigalmi adó volt, amennyiben szó szerint annyit tesz, hogy gyertyaház. Fizették pedig olyan házakban, ahol sokáig fent voltak gyertyafény mellett, holott ren­des helyen már alkonyatkor eloltották a pilácsot, vagy meg se gyújtották. A fenmaradt számadások szerint csak Pestbudán harmincezer akcsé-1 vet­tek be belőle mindjárt az első esztendőben; persze akkor még nagyon piros volt a honfibú a meg­szállás miatt. A bozakháne-1 azokban a gyertya­házakban fizették, ahol nem bort mértek, hanem a köleskásából possajtott bozá amit & török nemzetes uraknak is szabad volt szopogatni, lévén az inkább sörital, mint borital s mézzel keverve nagyon alkalmas a hangulat emelésére. A szárráfle a pénzváltó üzletek adója volt, ami már akkor is kifizető foglalkozás volt, azért igaz hivők és hitet­lenek egyformán kedvüket lelték az üzésében. Majdnem olyan sokféle pénz volt forgalomban, mint most s azoknak az árfolyamát ismerni akkor >s külön studium volt, amihez csak szakember értett; az legalább ha tévedett is, csak a maga javára tévedett. (Próbált emberek mondják, hogy ez most is többnyire igy van.) Az idegen valuták közt különösen az arab pénzek csináltak sok bajt, amennyiben azok körül voltak metélve. Idegen­kedett Is tőlük minden jó keresztény, kivéve ha aranyból voltak, mert akkor elnézték nekik ezt a kis hiányosságukat. A világ lényegében mindig egyforma. Több mint hetvenféle adónemet találunk a ma­gyarországi török defterekben, azt azonban nem lehet mondani, hogy a mozlemln testvér adóügyei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom