Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-25 / 296. szám

1924 december 25. SZEOED 35 A vénülő szinház. Karácsonyi alkalommal ajándékokat szoktak osztogatni, azért gondoltam arra, hogy most legalkalmasabb szóvá tenni, hogy a város az eddigi támogatáson kivül milyen karácsonyi ajándékot adjon színházának. Nem kell félreérteni e sorokat, nem Andor Zsigmond szín­igazgató részére kérek, hanem a közönség részére, noha bajos letagadni, hogy ez a közönségnek szóló ajándék a színigazgató erkölcsi hasznára is szolgél. A városi szinház negyven éve fogadja be a közön­séget, sajnos, nagyon sok tekintetben már nem kielé­gítő módon, mert a negyven év alatt a közönség igénye változott, a technika, különösen a szinpadi technika óriási haladást tett s a szegedi színházon időnkint végzett .korszerű* javítások csak toldott­foldott munkává zsugorodtak össze. Sok panasz és felszólalás eredménye volt a legutóbbi szinházi javítás is, amiket az épület állagán eszközöltek, csekély vál­toztatásokat, de fennállnak más oly szükségek is. amelyeket mint hiányokat legtöbbször a színigazgató rovására írnak, hololt nem a szinház igazgatóságában, hanem a színházban van a hiba. Ilyen hibák például a diszletezések folytán előálló hosszú felvonásközök és világítási zavarok. Nem csupán az okokat sorolom fel, rámutatok a hibák kiküszöbölésének lehetőségére is. E szempont­ból két csoportra osztom a javítási szükségleteket: 1. a színpad, 2. a nézőtér hibáira. 1. A színpad. Hosszú felvonásközök majdnem minden esetben a diszletezés miatt állnak elö. A színháznak nyolc disz­letmunkása van, ami elegendő, ezekkel a színpadot nemcsak gyorsan be lehet rendezni, hanem ez a lét­szám talán még nagy is. Ezt azért említem fel, mert általában ugy hiszik, hogy a késedelem oka a kevés diszitö. Pedig nem az, hanem mert a diszletezésre szánt fel vonásköz legnagyobb idejét hiábavaló, nem diszletező munkával töltik el a munkások. Az első mében vett toiletteszoba egyáltalában nincs az egész színházban. Minden ruhalár mellett fel kellene szerelni egyet, de legalább is egy-egy mosdót törölközőkkel. A páholyok teljesen lazüllöttek. Majdnem kivétel nél­kül rongyokban lóg a tapétájuk, a padlózatuk inog, receg, ropog, a támaszkodójuk csikorog, a gipszdiszi­téaek darabokban hullanak le. * Ezek azok a hiányok és hibák, amik a negyven éves színházépületnél az öregedést jelzik. Ezeken a hiányo­kon segíteni kell s a városnak be kell látni, hogy amig a közönséget a művészi teljesítmény vonzza a szinházba, addig apró kellemetlenségek sokszor tartják távol. Ha tehát a városnak valóban szívbeli ügye a jó szinház, legalább olyan mértékben javítson a szinház külső csínján és kényelmi berendezésén, mint amilyen mértékben javultak művészi szempontokból az elő­adások. Lugosi Döme. I'MMMMMMMMWMMM MAWMMMMMM Szeged közgazdasági élete 1924-ben. Szeged december 24. (Saját tudósítónktól.) Mikor az elmúlt esztendő karácsonyán számot adtunk Szeged közgazdasági helyzetéről, rá­mutattunk arra, hogy teljesen önállóan, az or­szág általános gazdasági viszonyainak kere­téből kiszakítva egy városnak a közgazdasági életét tárgyalni nem lehet. Akarva, nem akarva ki kell terjeszkedni az általános jelenségekre is, mert ezek adják úgyszólván a kulcsot a helyi eseményeknek a megértéséhez. Ebből a szempontból nézve, a múlófélben levő 1924 esztendő kétségtelenül a tőzsde teljes lanyhaságának a jegyében állott. A megelőző esztendő nagy hossz-irányzatát szeptemberben bessz váltotta fel. A tőzsdei árak fokozatosan morzsolódtak le és a lanyhaság áttarjedt az egész folyó esztendőre. A reménykedések, hogy a lany­haság nem lehet állandó, nem váltak be és nagyon sok papír ma is ugyanazon a névér­téken áll, mint a mult esztendő végén. 1923 ... ...— —- < icKeu aii, iiuiii a ínuii esiitíiiuu veuen. lytj hiba itt a vasfüggöny felvontatása és leeresztése, mely- • vAnAn n70nhnn n koroniínnk yiirichi árfolvnmn hez állandóan hat munkás ereje szükséges. A fel- és *®9,en "onnan a KoronanaK zűriem ariolyama levontatás ideje alall a diszletező munka szünetel, i °-03 vol,« februárban pedig nagyot zuhant es Igaz, hogy amig a sok taps és kihívás tart, szét ettől fogva az egész év folyamán 0.007 körül lehet bontani az álló díszleteket, de abba kell hagyni a már megkezdett munkát, ha a vasfüggöny iebocsátá­sára kerül a sor. Ha a szinházi vasfüggönyt motor­erővel vontatnák, a diszletező munkások időt nyerné­nek, mert a motort a világosító páholyból kezelné az egyik világosító. A hosszú felvonásközök máBik oka az emelvények felállítása és felbontása. Legmodernebb színpadokon hidraulikus gépek emelik és sülyesztik a színpadot, a szegedi színpad szintjét még részletekben sem lehet mozgott, ami azt jelentette, hogy aki érték­papírokba fektette a vagyonát, változatlan név­érték mellett is ma annak csak egy töredé­két mondhatja magáénak. Ez a jelenség magával hozta természetesen, hogy az a lendület is, amely a mult esztendő folyamán a közgazdasági élet bizonyos terein tapasztalható volt, teljesen megszűnt. A köny­emelni^kieebb emelvények felállítása te szétbontása öt, t nyü keresetek megszűntével a költekezés sem történhetett a régi keretek között. Keservesen tapasztalhatták ezt főleg a luxus-igények ki­elégítését szolgáló és szórakozást nyújtó vál­lalatok, divat-üzletek, szállodák, jobb vendég­lők, kávéházak, színházak, mozik stb. Ennek a tőzsdei lanyhaságnak kell tulajdonítani azt is, hogy a szegedi tőzsde, amelynek reaktiválásái a mult év végén vették tervbe, ilyen viszo­nyok között nem bizonyult életképesnek és néhány hónapi kísérletezés után ismét kény­telen volt működését felfüggeszteni. Komiku­san hatott ebben a helyzetben, hogy a buda­pesti tőzsde elnöksége, bizonyára indokolat­lan féltékenységi szempontok által indíttatva, felszólalt a kormánynál a vidéki tőzsdék mű­ködése ellen, melyek a budapesti tőzsdének a forgalmát állítólag elszívják. A tőzsdei pangás mellett a másik általános Jellegű nagy eseménye volt a magyar politi­kai és közgazdasági életnek nagyobbaké tiz, tizenöt percnyi munkaidőt vesz el a díszítőktől. Gondoljunk csak arra, hogy ezeken az emelvényeken művészek járnak 8 ha nem kellő gon­dossággal állítják azokat össze, az nem csak illúziót­rontó lenne, hanem végzetes baleseteket is előidézhetne. Nagyobb emelvényei daraboknál tehát a vasfüggöny tiz percével együtt már huszonöt perces szünet áll elő s még mindig nincs díszlet a színpadon. Ha erre csak öt perc időt számítunk, akkor már elértük a fél órás felvonásközt, ami kis zavar esetén még több is lehet. Emberi erővel mindez rövidebb idő alatt el nem vé­gezhető, nem csak azért, mert a vasfüggöny vontatá­sára külön alkalmazott munkások tetemesen növelnék a szinház kiadásait, hanem azért is, mert a nagy sze­mélyzetet igénylő darabok előadásánál műszaki sze­mélyzettel lenne zsúfolva a színpad, ami a művész­személyzet járását kellemetlenül befolyásolná és tüz­rendészeti szempontból sem lenne ajánlatos. A zsinórpadlás is elavult. A régi rendszerű rossz csigaházakban a kötelek sokszor összebogozódnak miért is teljesen uj jelzős rendszerű zsinórpadiássa kellene átalakítani. Most illuziórontók a nyilt változások, emiatt akadnak fel sokszor a díszletek, emiatt lebeg­nek a levegőben, mint Mohamed koporsója. A világító szerkezetek szintén elavultak. Valamikor oldalvilágitásra is be volt rendezve a színpad, de már senki sem tudja, milyen régen elromlott ez a szerke­zet és a város nem renováltatja. A szinpadi reflektorok gyengék és rosszak, a színskálák hibásak, mennyezet­reflektor pedig nincs. A sülyesztök használhatatlanok. A régi kötélrendszerü sülyesztök, mint ezek, illuziórontó csikorgássá és csap­kodással működnek, járásuk bizonytalan, sokszor meg is akadnak, ami persze a karzati humor tiszteletére történik. A paaozat a legbotrányosabb állapotban van. A sima padlón táncolni lehetetlen. Nem egy színészünk szen­vedett már sérülést emiatt. A jelenlegi padozatot le kell bontani és újra padoztatni az egész színpadot. A festőterem kérdése is idetartozik. Tulajdonképen a mostani festőterem a szinház egyetlen próbaterme, de mivel festőterem nincs, a próbákat a karöltözők. ben tartják. A városnak, hogy a próbaterem visszatér­jen eredeti rendeltetéséhez, a nézőtér alatti teret kellene átalakíttatnia festőteremmé. 2. A nézőtér, legnagyobb részén a szövet rongyos, A körszikek „ kiálló szögek tépdesik a ruhákat. A záriszékeket és körszékeket elválasztó korridort el kell tüntetni, hogy szabad járása legyen hátrafelé is a közönségnek, az átjáró ajtók folytonos csapkodása zavarja a közönséget. A szőnyegek majdnem egytől egyig rongyosak, sokan megbotlanak s ha baleset nem is történt még, senki sem szeret ilyen kellemetlen epizódokat elszenvedni. Ugyanitt említem fel, hogy a betonburkolat több helyen ugy kikopott, kitöredezett, mintha csak aszfalt lenne a villamos sinek mentén. A ruhatárak elhelyezése rossz. Az egymás mellé aggatott ruhadarabok kezelése nehézkedés, e helyett mindenütt vasfalikaros ruhatárakat rendeztek már be, mert a gyois ruhatári kiszolgálással a tolongás ötven százaléka elvész. Hölgyek részére a szó nemes értei. a szanálási akció megkezdése május havában. A szanálási akció felépítése ellen a magyar közgazdasági élet részéről sok és kétségtelenül jogos kifogás emelkedett. A segítség későn jött, kisebb mérvű volt, mint Ausztriában és a feltételei is szigorúbban voltak megállapítva. Mindazon­által objektív szemmel nézve a dolgokat, meg kell állapítani, hogy a szanálásnak igy is nagy eredményei vannak. A bizalom a magyar pénz iránt kezd visszatérni a közgazdasági életbe, lehet már kalkulálni és azok a nagy zuhaná­sok a pénzérték tekintetében, amelyek alá­ásták az egész kereskedelemnek és iparnak a helyzetét, megszűntek. Magától értetődőleg a szanálási akció, melynek egyik legfontosabb követelménye volt az állam költségvetési egyensúlyának a helyreállítása, nagy terhekkel is járt és az aranykoronában megállapított adók. nyomasztó módon nehezedtek az egész kereskedelemre és iparra. Fokozott módon érezte ezt Szeged közgazdasági élete, ahol az 1924. évi aranykoronás kereseti adó ki­vetésénél a városi közegek túlzott ambícióval jártak el és olyan adótételeket állapítottak meg, melyek messze túlhaladták az országos átlagot és egyáltalában nem állottak arányban az adókötelesek teherviselő képességével. A kereskedelmi és iparkamara kétségtelenül a kisebb exisztenciákat igen nagy hálára köte­lezte le maga iránt, mikor ezt az ügyet kezébe vette és a pénzügyminiszternél keresztülvitte az igazságtalan adókivetések revíziójának el• rendelését. A szanálási akcióval természetszerűleg vele járt a még fennálló háborús csőkevények, forgalmi és egyéb korlátozások fokozatos megszüntetése. Az eredmény még nem teljes, de e tekintetben már jelentős haladás tapasz­talható. Az év első felében megszűnt az odiozus emlékű szénbizottság, később az árvizsgáló bizottság és julius havában meg­kezdődött a kivitelnek és behozatalnak fokozatos felszabadítása. Igaz, hogy ez az első pillanat­ban inkább teher formájában jelentkezett, mert a behozatalban az autonóm vámtarifának hor­ribilis magasságban megállapított tételei léptek életbe, ami a kereskedői érdekeltséget és ezen keresztül a fogyasztást is érzékenyen sújtotta. A kereskedelmi szerződések megkötése alkalmával ezek a tételek mindenesetre mér­séklődni is fognak, mert tartósan ilyen vámok melleit kereskedelmi forgalmat fentartani nem lehet. Már eddig is bebizonyosodott azonban az, hogy még a legmagasabb vámok mellett is a behozatalnak és kivitelnek megengedése mindenki részére, egészségesebb állapot a megkötöttségek rendszerénél, mert útját állja a jogosulatlan előnyök szerzésének és az olyan panama-gazdálkodás lehetőségének, aminőre az Esküdt-ügy törvényszéki tárgyalása vetett szomorú világosságot. Hogy a teljesen normális állapotoktól még messze vagyunk, azt legjobban az a körül­mény bizonyítja, hogy a paritás a keresetek és a megélhetési költségek között Magyaror­szágon még nem állt helyre, sőt Magyaror­szágon az élet jelentékenyen drágább, mint a környező országokban Hogy ez igy van, azt egyebek mellett az egyoldalú agrárpolitiká­nak és a gazdaérdekek favorizálásának kell tulajdonítani. A szanálási javaslatoknak is egyik legnagyobb szépséghibájuk az, hogy aránylag rendkívül kis mértékbsn vonják bele a mezőgazdasági érdekeltséget az ország újjáépítésének terheiben való részesedésbe. Mindazok a körülmények, melyeket a fen­tiekben vázoltunk, Szeged kereskedelmében is igen erősen éreztették a hatásukat. Kereskedelmi tekintetben az egész év folyamán állandó pangás volt tapasztalható. A tőzsdei bessz folytán a könnyű keresetek lehetősége elmúlt, a nagyközönség vá­sárló képessége pedig nem növekedett meg abban a mértékben, hogy az a kereskedelemben érezhető módon jelentkezett volna. Becsületére legyen mondva ilyen viszonyok mellett Szeged kereske­delmének, hogy olyan jelenségek, aminők az or­szág más helyein tapasztalhatók voltak, Szegeden nem fordultak elő. Csődöket, üzletbeszüntetéseket és bukásokat még a nagy pangás mellett sem legjobb minőségű hőkésziilékek legolcsóbban, hatalmas választékban. Villamos szerelési munkák. Szöllős Károly 2SSM£ Széchenyi-tér 8. ££ Az Általános Gázizzófény és Villamossági rt. Budapest, szegedi vezérképviselete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom