Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-25 / 296. szám

36 SZEGED 1924 december 21. lehetett Szegeden regisztrálni, legfeljebb egyes fa­vorizált kurzus-alakulások omlottak össze. A közvetlen árusítási Üzletnek egyik érdekes jelensége, hogy a részletfizetésre való eladás, ame­lyet a háború utáni pénldevalválódás teljesen meg­ölni látszott, az év utolsó negyedében ismét meg­kezdődött. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a ke­reskedelembe ismét kezd visszatérni a bizalom a magyar pénz értékállandósága iránt. Fővárosi Üz­letek bizományi raktárakat bocsájtottak szegedi kereskedőknek rendelkezésére, hogy a delkredere elvállalása mellett részleteladásokat eszközöljenek és ugyanezt az üzletágat a textilszakmában több szegedi cég is önállóan bevezette. Kétségtelen, hogy a részletüzletnek ez az újólagos meghonoso­dása a teljesen lerongyolt középosztályra nézve, amely nagyobb befektetéseket eszközölni nem tud, nagy könnyebbséget jelent, de csak óvatossággal lebet a hitelnyújtás tekintetében eljárni, nehogy ugyanazok a jelenségek ismétlődjenek, amelyek a könnyelmű hitelnyújtás és a hitelnek könnyelmű igénybevétele révén, a háborút megelőző eszten­dőkben előállottak. Szeged kereskedelmét illetőleg életkérdésnek kell tekinteni, hogy a normális kereskedelmi forgalom Jugoszlávia és Románia felé helyreálljon. Ezért rendkívül fontos Szegedre nézve ezekkel az országokkal a kereskedelmi szerződések megkötése. Egy másik fontos követelmény volna a vasúti forgalom helyreállítása Szabadka, Nagy­becskerek és Temesvár irányában. Az érdekeltség megkeresésére e tárgyban a kamara felterjesztéssel fordult a magyar kormányhoz és kérte, hogy ezek a vonatforgalmi ügyek a román és jugoszláv tár­g yalások anyagába felvétessenek. Az érdek azon­an nem egyoldalú, hanem ezt kivánja a szom­szédos országok kereskedelmének az érdeke is. Ugyanilyen természelü megkeresésekkel fordultak a temesvári, bukaresti és újvidéki kamarák is saját országaik kormányához. Bizonyosnak kell tekinteni, hogy a forgalomnak lehetővé tétele nemcsak a kereskedelemre nézve birna nagy jelentőséggel, hanem megkönnyítené mindazon iparvállalatok helyzetét is, amelyek azelőtt nyersanyagjaik egy­részét a Bácskából és a Bánságból szerezték be. Az iparban a kereskedelemhez hasonlóan szintén a pangás­nak a jelenségei mutatkoztak. Különösen a kisebb iparosok részéről igen sok panasz hangzott el, hogy még akkor sem tudnak dolgozni, ha van rendelésük, mert nem áll a szükséges tőke a ren­delkezésükre, hogy nyersanyagot szerezzenek be és meglehetősen hiányos műhelyeik felszerelését kiegészítsék. E .panaszok hatása alatt indult meg októberben az úgynevezett kisipari hitelakció, amely a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó intézetekre nézve lehetővé tette, hogy megfelelő biztosíték mellett olcsó kölcsönöket bocsássanak a kisebb iparosok rendelkezésére. Túlságos nagy remé­nyeket ehhez az akcióhoz fűzni nem lehetett, mert megfelelő fedezet nyújtása esetén a pénzintézetek egyébként sem zárkóztak el a hiteligények kielé­gítésétől, kellő biztosíték nélkül pedig ezután sem vállalkozhatnak hitelek nyújtására. A jelentősége igy az akciónak inkább a nyújtott hitelek olcsó­ságában van, ami talán nyomást fog gyakorolni a pénzpiacra a normális kamatláb felé való vissza­térés tekintetében. Speciálisan legnagyobb nehézségek az építőipar­ban és azokban az iparágakban mutatkoztak, me­lyek az építőipar részére állítanak elő anyagokat, vagy az utóbbival mint kiegészítő iparok kapcso­latosak. A magánvállalkozás ugyanis ez évben is tartózkodott az építkezéstől, amit elvégre nem is lehet csodálni, ha tekintetbe vesszük azt az óriási eltérést, ami az épületekbe fektetett és a más mó­don gyümölcsöztetett tőke hozadéka között mu­tatkozik. Szeged város hatósága igy mindenesetre igen fontos szociális feladatot teljesített, mikor ez évben egy nagy bérház építését befejezte és két uj bérház építését megkezdette. Ez a munka an­nál is inkább említést érdemel, mert nemcsak az iparnak nyújtott foglalkozást, hanem hozzájárult a lakásínség enyhítéséhez is. Az építőipart illetőleg érdekes jelenség gyanánt lehet megemlíteni, hogy mig a téglagyártás telje­sen pangott, addig a cserépgyártásban meglehető­sen jó konjunktura mutatkozott. Ezt főleg annak kell tulajdonítani, hogy a falvakban nagy volt az építkezés, de vályogból építettek és a vályoghá­zaknál cserepet használtak fedőanyagul. Ezek a falusi építkezések adtak részben rendeléseket a faketeskedelmi vállalatoknak is. Uj nagyobb iparvállalatok ez évben Szegeden nein alakultak, szomorú jelenség gyanánt kell azonban megemlíteni, hogy sok kisebb iparos a mutatkozó nehézségekkel nem akart tovább küz­deni és visszaadta az iparigazolványát. Csakis a fentiekben vázolt nyomasztó gazdasági helyzet és az ipar terén egyébként mutatkozó nehézségek szolgálhatnak magyarázatul annak az elkeseredett harcnak, amelyet a szegedi kisiparosok a külön­böző hatósági üzemek ellen indítottak. Ennek a harcnak az ipartestületben volt a gyújtópontja. A magyarázata az volt, hogy a nyomasztó viszonyok közepette az iparosok táma­dásba mentek át minden olyan üzem ellen, amely I saját üzemeikre nézve konkurrenciát jelentett. Hogy a harc nem juthatott nyugvópontra, annak oka pedig az ipartörvénynovellának kétértelmű szövegezése, amely egyrészt megállapítja, hogy a városoknak nem feladatuk, hogy ipart űzzenek s a hatósági üzemek visszafejlesztését tűzi ki cé!ul, más oldalról azonban megengedi az ilyen üzemek fenntartását, ha azt a közérdek indokolja. Több ilyen üzemet a város a háború befejezése óta már beszüntetett, nem volt azonban hajlandó ezt megcselekedni a hatósági pék- és húsüzemnél, mert biztosítani akarta, hogy ezek árszabályozó működésükkel a legfontosabb közélelmezési cik­kekben a nagyközönség olcsó és jó ellátását biz­tosítsák. A hatósági üzemek elleni harc különösen az év vége felé élesedett ki, mikor az érdekelt iparosok beadványaikkal, küldöttségeikkel keresték fel nem­csak az ipartestületet, hanem a kereskedelmi és iparkamarát, polgármestert, tanácsot, közgyűlést, kereskedelemügyi minisztert és miniszterelnököt is. Döntés ebben az ügyben még nem történt, csu­pán halasztó és közbevető jellegű intézkedések. Kétségtelen ugyanis, hogy ebben a kérdésben a termelőiparnak és a magas árak nyomása alatt sínylődő fogyasztó közönségnek nehezen össze­egyeztethető érdeke áll egymással szemben. Munkásviszonyok tekintetében a folyó évben lényegesebb ne­hézségek, egyes elszigetelt sztrájkmozgalmak­tól eltekintve, nem voltak tapasztalhatók. A munkásság részéről természetesen az a na­gyon érthető törekvés érvényesült, hogy a béreket a háború előtti paritásra emelje és * a békeidők életstandardját szerezze vissza. A Szegedi Munkaadók Szövetsége részéről élet­beléptetett indexrendszer az ellentétek jó le­vezetőjének bizonyult, mert a bérmegállapí­tást a vitatkozások izgalmas teréről egy ál­landó jellegű alapra helyezte át. A munka­\ nélküliség, bár az év dereka fáján voltak ag­godalmat keltő jelenségek, ősszel sem öltött olyan arányokat, mint várták, sőt azt lehet mondani, hogy inkább alatta maradi az orszá­gos mértéknek. A szegedi szociáldemokrata párt titkársága elismerésremélfó módon igyekezett a mun­kásság szellemi színvonalát emelni és egy politikától mentes tudományos előadás-soro­zafot rendezett a munkásság részére, mely­nek előadói gyanánt a legkülönbözőbb körök­ből való szakemberek szerepeltek. Ezekkel az előadásokkal szemben a munkásság igen nagy megértést tanúsított és a Szegeden rendezett szabadoktatási jellegű előadások közül ezek sikerültek a legjobban. Végezetül a kép teljessé tétele végett meg kell még emlékeznünk azokról a mezőgazdasági terményekről is, amelyek Szeged terménykereskedelmének nagyrészt az anyagát szolgáltatják. Gabonafé­lékben országszerte a termés gyenge közepes volt és mintegy egyharmadrészét telte a meg­előző esztendei termésnek. Éppen igy gyenge volt a szőlőtermés is. A nedves augusztus na­gyon előmozdította azonban a kapásnövények termését s ezek mindenfelé igen jól sikerül­tek. Egyenesen rekordtermés volt Szeged leg­fontosabb mezőgazdasági specialitásában, a paprikában. Az óriási termés folytán a paprika­árak meglehetősen estek, de ezzel szemben a termelők a mennyiségben találták meg az el­lenértéket. A paprikánál meg kell azonban emlékezni egy nagyon áttetsző célzatú mozgalomról, melyet egyes alsóvárosi vezérek a minősítési rendszer ellen indítottak, azzal a célzattal, hogy csak a külföldre kerülő paprika kerüljön minősítés alá, a belföldön eladott áru ellen­ben nem. A nyilvánvaló célja ennek a mester­ségesen szított mozgalomnak az volt, hogy az : esetleges leminősités ódiumát a második j kézre, a kereskedőre hárítsa át, aki a paprikát a külföldi kivilel céljából megvásárolja. Noha az „érdekeltek" ennek a tervnek átmenetileg még Schandl államtitkárt is megnyerték, a keresztülvitelét sikerült megakadályozni és ehelyütt az őrlési tanúsítványok rendszerét helyettesítették egyszerűbb eljárással és a ha­tósági ellenőrzés dijait szállították le. Ennek kétségtelenül több az értéke, mert még a mai nagy termés mellett is a spanyol paprika a miénknél sokkal olcsóbb a világpiacon és minden fillér súlyosan esik a latba, amely a magyar paprikának a versenyképességét növeli. A sok kedvezőtlen jelenség mellett is, melyekről beszámoltunk, a jövő kilátások Szeged kereskedelme és ipara szempontjából kedvezőbbek, mint voltak a mult esztendőnek ugyanebben az időpontjában. A piacon a fokozódó szilárdulás jelei észlelhetők, a ke­reskedelmi szerződések útban vannak és a megbénult határszéli forgalomnak a feléle­désére lehet számítani. Abban a mértékben, mint a pénzpiac kilengései megszűnnek s a külföldi tőke kezd teret foglalni a magyar közgazdasági életben, mérséklődni fog a mai abnormisan magas kamatláb és gyümöl­csözővé válnak egyes olyan foglalkozások, melyektől ma mindenki visszahúzódik. Itt el­sősorban a magánépitkezések megindulására gondolunk. Kétségtelennek kell tekintenünk azt is, hogy egy emelkedő konjukfura többet fog érni ugy az iparosok, mint a keres­kedők szempontjából minden törvényi és rendeleti intézkedésnél. Az utolsó évek tapasztalatai megmutathatták ugyanis, hogy a demagóg fogadkozások, hogy igy vagy ugy segítenek a közgazdasági élet bajain, nem váltak be és legfeljebb csalódást váltottak ki azokból, akik felültek az ilyen ígéreteknek. Mi könnyebb termelési viszonyo­kat, jobb értékesítési lehetőségeket, mindenek­felett pedig munkaalkalmat kívánunk a keres­kedelemnek és iparnak a jövő esztendőre. Valódi angol szövetek, ragián és télikabátkel­mék, női kosztüm-szö­vetek, valódi antilop­velurkelmék, bélésáruk és az összes szabókellé­kek legjutányosabb beszerzési forrása: Fischcr Aurél Szeged, Széchenyi-tér Csongrádi-palota Gárgyán Imre és Fia szőlőbirtokos, bor-, szesz­és pálinkanagykereskedö SZEGED, Kórház-utca. H40 Telefon : 11-43. Mindenki nézze meg a, Nemzeti Áruház kirakatait

Next

/
Oldalképek
Tartalom