Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-25 / 296. szám

6 SZEGED 1924 december 21. A csongrádi rendőrség uj nyomozása jelentős bizonyítékokat produkált a fölmentettek ellen. A csongrádi rendőrség egyébként már a főtárgya ás előtt figyelte az eseményeket, pláne akkor, amikor egy titokzatos autóról tettek említést a védők. A felmentő itélet után azután a rendőrség a saját hatáskörében bizalmas nyomozást inditott. A legutolsó napok folyamán olyan adatok jutottak a rendőrség birtokába, amelyek kétségtelenül erős bizonyítékai lesznek a vádnak. A Szeged munkatársa is megállapította ezeket, azonban a sikeres nyomozás befejezéséig pem kerülhetnek ezek a nyilvánosság elé, mivel ez az eredményt veszélyeztetné. Ezek az ujabb jelentős, érdekes és mindenkit meglepő bizonyítékok döntően fognak latba esni a táblai tárgyaláson és annak idején a Szeged részletesen fogja tájékoztatni ezekről a nyilvánosságot. Aki látta Sági Jánost. Most azonban már meg lehet állapítani azt, hogy a Csemegi Kdroly-utcdban lakik egy idősebb asszony, aki a robbanás éjjelin kinézett szobája ablakán és az egyik menekülő alakban határozottan felismerte Sági Jánost. Ez a bizo- i nyiték még nem krrült egyetlen hatóság elé f sem, pedig ez teljesen megdönti Sági János ; alibijét. Amikor ezt jelentetlék a rendőrségnek, az • egyik tisztviselő a legtapintatosabban kezdte j kikérdezni az idős asszonyt. Az asszony min; den kérdésre felelt, de amint a merényletről , volt szó, azonnal sirógörcsbe esett és zokogva ' jelentette ki, hogy nagyon fél és egy szót sem ' akar vallani... ! Csongrádon mindenki fél. Amikor megidéztek egy uriasszonyt Szolnokra, hogy tanúvallomást tegyen, összeesett és elájult. Zokogva mondta, hogy őt megölik, nem mond egy szót sem... Csongrádon csönd van. És mindenki hallgat. Mindenki fél. \ A havas temetőben pedig háron megbékélt I halott alszik. Kisjános Julianna egyszerű virágj talan sírban, Farkas Balázs cigányprímás sírjára most tettek egy márványtáblát. A banda gyűjtötte, í Egy esztend5 után búcsúzom Csongrádtól. Dr. Vida Sándor mondja: — Elmúlt egy esztendő. A három halottat nem lehet föltámasztani. És azt az éjszakát nem lehe elfe'ejteni... 1923 december 26. Éjfél. Farkas Balázs négyesre nótázik. A mosolygó lányok fehér ruhában, karon fogiák a frakkos táncosokat... Azt az éjszakát nem lehet elfelejteni. Vér György. A gyálaiak rossz csillaga. Mégis csak szörnyűség, hogy itt él az a többi, de nagyon tanulmányos esze leheember a szomszédságban és nem tudja a tett neki. körülötte lebegő legendákat; Nekem is Milo- ; Elég az hozzá, hogy beszélgettek, gyülérád bácsira volt szükségem, hogy megtudjam, seztek, mig egyszer azt mondja a Láló. miért maradtak szegények a gyálaiak. Az öreg — Most egész olcsón meg lehetne kapni Milorád odaátra optált és költözködés köz- Gyálát, még pedig a neuzinaiak módszerével, ben találkoztam vete. j Látjátok, hogy olt az egész falu nemes. — Te is? i Ugyanezt hallottam a bókaiakról, hogy éppen — Mit csináljak, ifiurkám, ha nem lehet i Mililicset ne említsem. megélni, öreg ember vagyok, valamikor ugy \ Az asszonynépet elöntötte a jövő gőgje. számítottam, hogy ebben a korban már megpihenhetek. Hát nem sikerült. A derekam nem olyan hajlékony többé, mint amikor lányokkal kergetőztem, nézd az ujjaimat is, milyen bütykösek 1 — Ez a köszvény. — Nekem mindegy, hogy minek hívják, az a rossz benne, hogy fáj, — az ördög vigye el a Lálót. — Jobb lesz odaát? — ígérik. A dobrovoljácoktól elveszik a földeket, mert lusta népség, nem akarja maga művelni, hál ebből kapunk, — hogy százszor egymásután forduljon meg a sírjában az a Láló. Fellünt a távollevő ismeretlen bántalmazása, megkérdeztem hát. — Miért haragszol a Lálóra ? — Mert megcsalt, kifosztott. — Ejnye, a gézengúz. Hét nálatok nincs Nemes asszonynak lenni nem is olyan I tréfaság. Akkor állanak szóba a deszkiekkel, ! amikor nekik tetszik. \ — Tudjátok, lelkeim, mi, nemesek ... A Láló hagyta őket éldelegni, csak szöí vögessék az ábrándjaikat, neki lesz az jó. j — Kétféleképpen lehet a dolgot megcsi; nálni, folytatta. A bókaiak szerencséje az i volt, hogy a királynő egyszer ott aludt a ; faluban, jó álma lehetett, mert másnap mindenbe belement, amit csak kértek tőle. i — Hát hívjátok ide, aludjon egyszer nálunk 1 is, pattant fel a szép Trifunáczné. — Bolond vagy lelkem, Szavéla, hogy 1 ilyet kívánsz. Majd már otthagyja a tornyos arany ágyát a tied kedveért. j — Van az enyém olyan puha, mint az övé. ; Aludt abban már. j Hamar elharapta a szót, zavarba jött, bár I tudta mindenki, hogy a szolgabírót akarta hatom, formás menyecske, nem állhattam meg, hogy meg ne tapogassam. Azt mondta, elmenj innen, te bolondos, mert a képedre kenem a kovászt. Azért nem volt igazán mérges, mert nem veszi az ilyesmit zokon az asszonynép akkor se, ha királyné. Azt mondod, Szavéla lelkem, hogy istentelen cudar vagyok ? Nézd, kérlek, ne mondjunk mi egymásról semmit, mert bizonytalan, hogy melyikünk győzi tovább. — De inkább mesélem Bécset. Otthagytam el a konyhában, a kenyérdagasztásnál. Körülöttünk lábatlankodott a kis József is, pacsit adott, én pedig megkínáltam mézes buzá<al. Ugy esett neki, hogy csupa maszatos lett az arca. Soha ilyen jót nem evett, pedig valószínű, hogy ügyes szakácsnét tartanak. De tudják is azok, mi a jó ? A királyné aztán végzett a dagasztással s meghánytuk-veteltük a dolgokat. Eleinte alkudni próbált, de megcsörgettem az aranyakat s erre beadta a derekát. — Rendben van minden ? — kérdezte a rangéhes Trifunáczné. — Mondom, hogy most irja három diák az adományleveleket. Gyála a miénk és mindnyájan nemesek leszünk. Egy hónap múlva megint ulrakeít Láló, hogy megsürgesse a dolgot, aztán nem jött vissza soha. Pedig várták türelmetlenül, gáncsoskodva, később káromkodva, — egyszerűen nyoma veszett. A falubeliek, akik a rendesnél is szegényebbek lettek, hiszen az aranyak kedvéért mindenüket eladták, — sokat civakodtak, egymást okolták, azért egészen a reményről sem mondtak le. — Majd, majdl Akkor lesz csak jó világ, ha megjön a Láló. — Élő gyálai ember nem találkozott azzal soha többé. — Hová lehetett ? — kérdem Milorád bácsit. — Hallottam olyasmit, hogy a szegedi tanyákon bujt meg, volt neki ott egy menyecskéje, ottmaradt, még a nevél is megváltoztatta. De hát az ilyet nem lehet bizonyosan tudni, ifiurkám. Bob. F 0 G H U Z Á S tcoP aranykoronák, Nliifogak, levehető és rögzített fogsorok, aranyhidak legjobban és iegjutányosabban készülnek BARTA ÁGOSTON fogmütermében Szeged, Kigyó-utca 1. sz. F 0 G T •• O É S szolgabíró? > mondani. Az pedig elég nagy ur, holmi kisebbMilorád bácsi nevelve simogatta kajla ősz \ fajta királlyal nem is cserélne. bajuszát. — Rég volt az, nem is ösmerlem, csak tudom, hogy élt egyszer s az ő nyomorékjai vagyunk most mindnyájan. Maguk nem, ifiurkám, csak a gyálaiak. Akkor mondta el az öreg a történetet, hosszan és zavarosan, valahogy azért ki tudom hámozni a magját. Visszanyúlik ez a Mária Terézia korabeli nagy földéhségre, amikor mindenki birtokhoz akart jutni, akárcsak ma. A törökök végre kitakarodtak az országból s régi jussát kereste sok hajdani tulajdonos. A királyasszony azonban szigorú volt és tudta, hogy mit csinál. — A legbiztosabb módja azonban a pénz, — folytatta Láló. Össze kell szedni ezer aranyat, azzal és fölmegyek Bécsbe és rendbehozok mindent. — Ismered ott a járást ? Láló elbiggyesztette a száját. — Szszsz... akárcsak a zsebemet. A férfi, valóban titokzatos férfi volt, néha hetekre is eltűnt és senki se tudta, merre jár. A gyálaiak nem találkozhattak vele idegenben, mert a gyálaiak nagyrésze esztendőszámra nem mozdult ki a faluból, még a buzájukért is eljöttek a szegediek helybe. Azonban Lálónak nagy összeköttetései lehetnek, a szóhoz is ért, — emberek, ennek a fele se tréfa. Szó se lehet a lörök hódoltság előtti j —• összehozzuk a pénzt, jelentették ki igényekről, ilyen kéréssel senkit se eresz- | végül is. szenek hozzám. Pört még elfogadni sem volt szabad ezen a cimen, ami aztán rendkívül föllelkesítette a gazdag örmények vásárlási kedvét. A kincstár állandóan üres volt, jó pénzért mindent lehetett kapni, birtokot épp ugy, mini nemességet. A gyálaiak is sokadt tanakodtak, hogy milyen jó idő volna ez a megtollasodásukra, a tüzet pedig az a bizonyos Láló szította bennük. Mi volt a másik neve? — kérdem, — Ti pedig komposzesszorok lesztek. — Azonkívül nemesek. — Természetesen. Ezer arannyal a zsebében útnak eredt Láló, az egész falu elkísérte a határig. Sokáig volt oda, fáradtan tért meg. — Mi van? — Elintéztem mindent, már hozzáfogtak az irások kiállításához. — Beszéltél a királynéval? — Csakis ővele magával. Odataláltam azonnal, az ő udvarában voltak a legnagyobb Yiztoronynál, üízlrovszky-utca 27. sx. 3 szobAs magánház, ipartelepnek alkalmas nagy telekkel, tágas mellékhelyiségekkel és gazdasági épQIettel kedvező tizet-sí teltételekkel eladó. 4 — A fene jobban tudja. Mi csak ugy hal- j szénakazlak. Éppen kenyeret dagasztott a Iottuk mindig, hogy Láló. Paraszt volt, mint 1 szentem, könyökön felül gyűrve a réklije. MondTransylvania pezsgő 1113