Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-21 / 293. szám

2 SZBC1BD 1294 december 21. pedig mit tett ? Élére állt egy pirlnak, amely egy év alatt felbomlott. Kérdezem, vájjon nagy embernek tartji-e Vázsonyit, aki mindig szivvel, lélekkel az igaz ügyért éi az emberiségért harcolt. Kérdezem ezt, mert én nagynak tartom. Szilágyi gyönyörű beszédét Peyer Kirolyé követte, aki rámutatott arra, hogy a reakc ó elvesztette a józan eszét és kapkod. Az egész vonalon az erőszak uralkodik. A nép hajlamos a szélsőségekhez, de ezt nem akarják megérteni. Baross János volt az utoló szónok, aki kijelentette, hogy vegyes érzelmekkel hallgatta az előtte elmondott beszédeke). Ennek az oka pedig az, hogy most érkezett meg Rőtságról és még nagyon élénk emlékezeteben vannak az ottani események, láncraverések, erőszako kodások. Mindentől elmegy a kedve az embernek, ha ilyeneket lát. A rétsági mandátum. A belügyminisztériumból érkezett jelentés szerint a rétsági váliszlókerületben csak Bud János pénzügyminiszter kapta m;g a szükséges ajánlóaláírásokat és igy megválasztott nemzetgyűlési képvi előnek tekinthető. A kormánypárton karácsony utánra az ellenzékkel megegyezést remélnek. Kormánypárti forrásból jelentik: A jelek szerint a három hetes karácsonyi szünet csak látszólag lesz eseménytelen. Eltekintve a rétsági választástól, ugy látszik, a szünet hivat va lesz arra, hogy közben elsimuljanak azok az ellentétek, amelyek az ülésszak végén elkerülhetetlenek voltak. A jelek már-már arra engednek következtetni, hogy az uj ülésszak elejéi meglesz a politikai béke és ujy tudjuk, hogy az ellenzék a maga körében, bár nyilvánosan még nem dönlöt', mégii olyan véleményen van, bogy a törvényhozás alkotmányos menete érdekében előnyösebbnek tartja a puszta passzivitásnál a törvényjavaslatok beható bírálatát. Ezeknek a magánbeszélgetéseknek lefolyásából kitűnik az is, hogy az ellenzék egyrészt Bethlen István gróf miniszterelnöknek a választójog törvényes rendezéséről tett kijelentéseiben, másrészt a tizenhat pontban is olyan bázist lát, ami lehetővé (eszi az érintkezést a jobb- él baloldal között a választójogi vitánál. A nemzetgyűlés programja a karácsonyi szünet után. A nemzetgyűlés a karácsonyi szünet után január 12-én kezdi meg tanácskozását. Az első sorra kerü ő javaslat a költségvetés lesz. Az egyes tárcákat illetően az előadók kijelölése részben már megtörtént, részben még folyamatban van. A főelőadói tisztre Temesváry Imrét kérik fel. A tanácskozás rendjére vonatkozóan kormánypárti oldalról a következő tájékoztatást adták: — Ha az ellenzék részt veiz a költségvetés bizottsági tárgya'ásán, akkor legilább is két hetet kell rá számítani, mert heti négy tárgyalást véve, legkevesebb hit-nyolc bizottsági ülésre leaz szűkség. A kormánypárti péizüjyi bizottsági tagok is inkább olt akarják szó rá tenni aggodalmaikat, mint a plénumoan. Ugy hiszem azonban, biztosra vettetjük, bogy az ellenzék nem vesz réstt a pénzügyi bizottság ülésén és ebben az eseiben néhány nao alatt feltétlenül elkészül a bizottság. Ha sikerül a pénzügyi bizottság tagjiit jstmfr 7—8-raösszehívni, akkor már január 10 re talán be tudják nyújtani a bizottság j:Ien ését. A köliségvetís tárgyalására nyolcórás ülést kell tartani. Ilyenformán, ha az ellenzék még januárban sem adja fel a passzivitását, néhány nap [ alatt végez a Ház a költségvetéssel. Ebben az esetben a költségvetés letárgyalása után újra rövid szünetet tart a Ház. A vakáció alatt t bizottságodik kell letárgyalniok azt a számtilan javaslatot, ami most kerül benyújtásra Értesülésünk szerint Rakovszky Iván be'ügymini.zter már benyújtotta a vármegyei törvénylatós'gokról szóló javaslatát. Ennek a rövid vakációnak a le eltével a főrendiház, a választójog és a vármegye ügyének a tárgyalása foglalkoztatja majd a Házat. A miniszterelnök arra tett kötelező ígéretet, hogy három hónapon bdül a Híz elé terjeszti a választójogot. Nincs kizárva, hogy az uj házszabályok alapjái tárgyaló nemzetgyűlés az emliett három közjogi törvényjavaslat között utolsónak hagyja a választójogot és még akkor is a mondott idMariamon belül kerülhet az tárgyalásra. Az albán kopmány Jugoszláviát vádolja a felkelés előkészítésével. a kormány csapatait. Hire jár, hogy Fan Noli miniszterelnök elmenekült. Az albán kormány jegyzékben jelentette a belgrádi kormánynak, hogy mozgósítást rendelt el. Belgrád, december 20. Ali Riza Koloaya, albán követ tegnap megjelent a külügyminisztériumban, ahol átadta az elbán kormány jegyzékét, melyben kormánya rámu'at arra, hogy Jujoszlávia az Albániába betörő csapatok organizálásábaii részt vett, sőt a támadásokban jugoszláv c apstok is szerepellek. At albán kormány ennek kövstkezlében elrendelte az áltjlános mozgósítást, hogy az országot az idegen inváziótól megvédelmezze. Az albán kormány minden felelősséget elhárít magától a súlyos következmények miatt, amelyek a jugoszláv kormány magatartása következtében előállhatnak. A jegyzék bejelenti, hogy az albán kormány a nagyhatalmakhoz és a nemzetek szövetségéhez fordul intervenció végett. Markovics külügyminiszterhelyettes az albán követ előtt kijelentette, hogy az albán kormány állítása teljesen alaptalanok. Jugoszláviának semmi köze tincs az Albániába lejátszódó eseményekhez. Egyben tiltakozott az ellen, hogy az albán kormány megkísérelje az események miatti felelősséget Jugoszláviára hárítani. Róma, december 20. Az albán forradalom * oka még mfndig tisztázatlan s az albán kormány helyzetéről sem lehet világos képzi al- s kötni. A római albán kOvelséj abban a köz- , leményében, amelyben az általános mozgósításról számol be, azt állítja, hogy szervezett jugoszláv bandák lépték át a határt és Debra tartományban kél falut megszálltak. Az albán kormányc sapatoknak azonban sikerült a támadókat az ország területéről kiszorítani. Ezzel szemben a jugoszláv forrásból szármizó jelentések szerint a fiikelést albán alattvalók robbantották ki éi a miniszterelnök már külföldre is menekült. A Corrlere della Sera, bár elleiőrizhetetleanek tarlja a jelentéseket, megjegyzi, hogr már régebb idő óta támogatják jugoszláv katonai körök azal ián-jugoszláv hitáron történt kéizüiődéiekel. Az albániiból érkező hirek szembeszökő elleniéiben állnak azzal a nemrégiben megjelent hivatalos közleménnyel, hogy Jugoszlávia és 0 aszország megállapodást létesített, továbbá kötelezte magát az albán forradalommal szemben a legszigorúbb semlegességre. A római lapok arról imák, hogy a szovjetkormány diplomáciai képviselője, Krakovicki nagy személyzettel Tíranáoa érkezeit. Az albán kormány a forradalom miatt az általános uj választás határidejét egy hónappal mjghoszsubbitotta. London, december 20. A Daily Mail barii (Olaszország) jelentése szerint B^rádbi angol jegyzéket küld'ek. A jegyzékben Anglia felszólítja Jugoszláviát, hogy vonja vissza Albániából ugy a reguláris, mint az irreguláris csapatalt. Belgrádi távirat szerint a felkelők elfoglalták Kruja egész vidékét és megverték Uj balkán szövetség késiül. Belgrád, december 20. Jól értesüli körök szerint Románia hajlandó balkáni szövetséget létesíteni Görögországgal és Jugoszláviával. Azt állítják, hogy az erre irányuló megbeszélések már a napokban megkezdődnek és ezekben Venizelosz is aktív részt fog venni. A gyémántcserép. Irta: Móra Ferenc. Azt a gyémántcserepet, amelyikről ezt a történetet mondom, kis gyerekkoromban találtam egyszer a szőlőuton. Már messziről ugy tündöklött ki a homokból, hogy majd kiverte a szemem. — Nini, gyémánt! — szaladtam oda lelkendezve s beletörülgettem a kincset az ingecském ujjába. Közelről nem ragyogott ugy, de ha napnak tartottam, gyönyörűen szórta a szikrát.J Azért mégis azt hiszem, más ember nem tartotta volna kincsnek. Inkább azt mondta volna rá, hogy valami vastag pohárfenéknek a darabja. De én ahogy a szemem rávetettem, mindjárt tudtam, hogy gyémánt. Meg abban is bizonyos voltam, hogy valami jókedvű tündér hajította az utamba. Akkoriban azt gondoltam. hogy a tündérek ugy röpködnek körülöttünk, mint a legyek s ugy szórják szanaszét a gyémántot, mint én a cseresznyemagot. — Ugyan melyik lehetett? — néztem körül a kutyatej-virágos homokoa De biz ott nem igen röpködött egy fia-tündér se. Mindössze egy cinege madár bujkált a gilicetövis-bokrok közt. Igaz, hogy az egyre azt kiabálta rám: — Kincs, kincs, kincs I — Tudom én azt te nálad nélkül is, — gondoltam magamban s a szememhez emeltem a gyémántcserepet. De kiáltottam is ám akkorát, hogy a cinege fölrebbent bele. — Hiszen ez Tündérország 1 — hebegtem a kincsen keresztül nézve. A kutyatej-virágokat szivárványszínű fáknak mutatta. A sívó homok csillogott-villogott, mint a porrátört igazgyöngy. Kék hangyácskák mászkáltak rajta és a legyek ugy villantak el előttem, mintha í röpülő rubintcseppek lettek volna, í — Azt hiszem, nem volt még olyan boldog gyerek a világon, mint én voltam akkoriban. Annyiszor jártam Tündérorszországban, amennyiszer akartam. Nem kellett hozzá egyéb, csak a gyémántcserép. Azt meg nem kellett féltenem senkitől. Üvegdarabnak nézte mindenki. Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy az ünneplő kabátkámban észrevette a kincset: — Hát te mit hurcolod magaddal mindig azt a rossz üvegcserepet, te bolondos? — Sose bántsuk, apja! — fogta pártom édesanyám mosolyogva. — Ha gyémánt volna, se játszhatna vele jobb ízűt. — Hiszen az is ez, gyémánt, — mosolyogtam el magamban, — s nincs a világon, amiért odaadnám. Pedig utoljára mégis csak odaadtam biz én. Még pedig a jó Istennek adtam oda egy napsugaras, orgonaillatos, szép tavaszi vasárnapon. Annak a jó Istennek, aki olyan szomorúan nézett le rám a mi kis templomunk régi, gyertyafűstös oltárképéről. Olt ült hosszú kék palástban a felhők felett, aranykorona volt a fején, rózsakoszorus angyalkák röpködtek körülötte és nézett, nézett maga elé szomorúan. Pedig abban a mi kis templomunkban minden olyan vidám volt A nyitott ablakon bebújtak a virágos orgonagallyak, vadméhek döngicséltek a tömjénfüstben. Nevetett a napfény az anyókák fehér haján és a gyerekszemek tiszta tükrében: csak az Istenke nézett örökkön olyan szomorúan. Nagyon megsajnáltam és azt gondoltam magamban, hogy neki adom a gyémántomat. — Mindjárt megvidámodsz attól a sok szépségtől, amit azon keresztül látni, — néztem biztatva a képre, ahogy odasompolyogtam az oltár elé. Kis ezüst tányérka volt az oltár sarkán, jó emberek abba tették, amit Isten dicsőségére, szegények gyámolitására szántak. Abba tettem én is a gyémántomat, a kopott krajcárkák, a fényes ezüst húszasok fölé. Ám Gáspár apó, az öreg harangozó, aki alacsony szalmaszékén az oltár mögött szundikált, föltekintett a csörrenésre és haragosan mordult rám: — Mit akarsz, te gyerek, avval az üvegcseréppel ? És ahogy utánam hajította a kincsemet, az nekem jobban fájt, mintha a fülemet húzta volna meg. Szepegve bújtam meg egy nagy, magas padban, amelyikből a fejem se látszott ki és addig keseregtem, mig utóljára magam maradtam a templomban. Már leborult az este, elhallgatott a vadméhek zsongása és csak a Gáspár apó lassú horkolása hallatszott az oltár mögül. Az Istenke képe a lobogó gyertyafénynél még szomorúbbnak tetszett, mint a napsugárban. — Mégis csak a tied leszi — mutattam feléje a gyémántot és lábujjhegyen odaóvakodtam az oltár elé. Szép lassan tettem le a kincset, az öreg Gáspár nem ébredt fel és én elégedetten surrantam ki a templomból. De ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem. Nagyfejű békácska vacsorázgatott ott mindenféle esti bogárnépséget és én nem mertem tőle kimenni. — Megvárom, mig elmegy, — gondoltam magamban és behúzódtam a legutolsó padba. Ott bóbiskoltam egy darabig s tán el is aludtam volna, mikor egyszer szárnysuhogást hallok az oltár felől. Odatekintek: hát az angyalkák röpültek le az oltárképről. Az egyik éppen az ezüst tányérkát tette az Úristen ölébe.