Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-18 / 290. szám

Egyes sasára ára koa*cna Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-utea 2. (Fö­reáltskolával szemben.) Tele­on 13-33. A .Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden ?ap. Egyes szám ár t 2COO korona. Előfizetési árak : Egy hónapra helyben 4«f0, Buda­pesten és vidéken 45100 kor. TTS^IÍSM EGE ÍJD^ Hirdetési arak: Félhasábon 1 mm. SflU, 1 hasábon 1(00 másfél hasábon 15C0. Szőveg­Vozt 35 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 6000 kor. Szövegközli közlemé­nyek soronként 7CO0, családi értesítés soronként 100CIÜ kor V, évfolyam. Szeged, 1924 december 18, CSÜTÖRTÖK. 290-ik szám. Szedántól Andrássy Gyuláig. 1870 szeptember 4-én a siedáci csatavesz­tés bire elsöpörte Franciaouzágtan a c;á8-ár­ságot. 1871 március 18 án a német békekötés nyomán, areely eísiekiíota Fiancaoisiágtól Elzász- Lolbaringíát és megalázti magát Francia­oiszágot, kitört Párisban a kommün. A pálisi kommün ugyan nem volt az utolsó esztendők értelmében vett kommunizmus, banem a párisi köiségtanácsnak — a kcmmünnek — és Páris lakosságának szembehelyezkedése az államhata­lommal és Verssiüesben székelő nemzetgyűlés­sel. Mint históriai faktum azonban a párisi kommün sokkal borzalmasabb és véresebb volt a magyar kommunizmusnál. A párisi kommün történetéhez fűződik a túszok szedése, a párisi érsek és egész sor magas áliásu tisztviselő agyonlövetése, a petrolörök munkája és a fran­cia dicsőség egész sereg emlékének, közöltök a Tuileriáknak az elpusztítása. Mig Páris barrikádjain folytak a véres har­cok és a kormánycsapstok a németek elleni háborút is báltérbe szoritó elkeseredettséggel foglalták el egyik utcát a másik után tulajdon honfitársaiktól, a verssillesi nemzetgyűlés az ágyuk dörgésínek közepette tárgyalta Francia­ország u] alkotmányának a tervezetét. Senki sem kételkedett benne, hogy >z uj alkotmány csak a monarchiának valamelyes formája lehet. 750 képviEelö között kimondottan 420 volt monarchisls. Valamennyien azt hirdették, hogy csak etélyes monarchiával lehet Franciaorszá­got a teljes lezülléstö! megmenteni. Az elvben mindnyájan megegyeztek, csak az uralkodónak személyére és a restauráció időpontjára vonat­kozólag nem tudtak megegyezni. O/iatosságból tebát elveiknek gyakorlati megvalósítását kikap­csőitek az aktualitások köriből és azt, határoz­ták, hogy rmjd később határoznak. Ovatossá­guknak másik mignyiltlkozasa az voit, hojy szán szándékkal elfelejtették megállapítani, hogy mennyi időre terjed zz alkotmányozó nemzet­gyűlés imndátuma. Mndsn eshetőségre bizto­sítani akarták, hogy végié fogják hajtani n res­taurációt. Hosszú volna elmesélni sz 1871. évi nem­ze'gyülés viszontagságos históriáját, a külön­böző trónkövetelőkkel folytatott tárgyalásokat, a köztársasági pártnak az eiönyomulását és a háború utáni Franciaország első áilem főjének, Thiersnek a bukását, akit azért küldtek el, mert azzal gysnusitottak, hogy akadályokat fog gör­díteni a monarchi8ta restaurációnak az útjába. Tbiertnek menni kellet és Mcc Mahon jctt a helyéb?, ugyanaz a Mtc Mahon, aki III. po­lcon kezéből ki pia a matsail kinevezést és el­vesztette a szedáni csalát. A nemzetgyűlés bét évre ruházta rá a „végrehajtó hatalmat", amely­lyel el akarta kerülni az ominózus köztársasági elnök kifejezést. Benne egyesüli a monarccis­lák reménysége. Az erőskezű katona lesz az, aki vút- fhozza a monatchia lényét, és dicső­ségét Ftüclaorszégnak. Megkezdődött a monarchisla kormányzás monarchia nélkül. Egy kiváló francia történetíró szerint „a minisztérium a kormSnyzást a köz­társaság elleni küzdelem jegyében folytatta; a községházakból eltávolította a köztársaságot jelképező mel szobrot, az okmányokban meg­tiltotta a köztársaság szó használatát. Azt han­goztatta, hogy az erkölcsi rendet akarja vissza­állítani ; azért nevezték el korát ÍZ erkö'csi rend rendszerének." A nemzetgyűlés olyan alkofmány­készitő bizotlságot választóit, melyben öt köz­társasági mellett huszonöt kimondott monar­chisla foglalt helyet. Az uj a ko mány két esz­tendei huzavona után jött létre. Köztársaság ól benne szó sincs. Jogilag a francia köztársaságot soha semmiféle alkotmányozó, vagy parlamen­táris testület rem határozta el. Franciaország még ma is csak közvetve köztársaság egy inci­denfa'ifer elfogadott javaslat révén, amely 353 szavazattal 352 ellen kitrondot'a, hogy az állam feje a köztársasági elnök nevet viseli. Telt és mult tz idő és Frtncisorsjágban kezdett megszokottá válni az uralkodónélküli monarchia. Legitimisták, or'eanisták és mo­natchisfák azzal vigasztalták egymás', hogy meg fog szűnni n átmeneti állopot és hatal­mának teljes fényében újból Ftarcisoiszág tiónjára feg ülni a ciászár, vsgy a király. Vol­tak kabíreltk, melyekben csak monarcbisták voltak és volt kabinet, amelyet a parlament akarata ellenéie kizárólag monircbistákból ne­vezi tt kl III. Napolecn néhíi tábornagya. Nem biéryoztik az clyan közjogi írek, akik ékes embeiek szántottak, vetetek, arattak, ipart űz­tek és kereskedelmet folytattak, de mind ke­vesebbet törfdtek sz államforma problémájával. Közben jöttek fa mentek a kormányok; jöttek uj választások s az u] választásokon jöttek u] emberek, akik már megszokták az uj idők ideológiáját és tiszteletlen hangen követelték, hogy a marsall hozzájuk alkalmazkodjék és hagyjon fel restaurációs és reakciós kísérletezé­seivel. Az ideiglenesnek tartott állapotok igy állsndósulfak és igy lett idők folyamán, először a többség akarata eüenérr, azután a többség belenyugvása melltt», végűi a többség akara­tából Franciaországból végérvényesen köztár­saság. szavakkal bizonyították br, hegy Franciaország a históiiai fejlődés és a jog szabályai szerint Andrássy Oyula gróf beszámoló beszédében cstk mcnaicbja lehet és sz olysn politikusok, megfojtotta a legitimizmus előtt a lobogóját, akik ízt biidették, hogy a dicsőséghez és a de a királykérdést kikapcsolta a gyakorlati korona fényéhez szokott ftancia nép sohasem ' politikának a kérdéseiből. A beszámolót hali­fog beíeryugcdni a szürke köztársasági ál an> i gató közönség „Éljen Ottó király I" kiáltások fotmába. A parlatrenten kivül azonban iz » közepette békésen szétoszlott. Stresemannak felajánlották a kormányalakítást. Berlin, december 17. A birodalmi elnök ma facsszsbb kihal'gatásen fogsdta Stresemann birodalmi külügyminisztert és beszélgetés fo­lyamán felajánlotta neki S resemann ma estig nak a dön'ést. j lyai | Dr. a kormányalakítást fenntartotta magá­Győzött a forradalom Albániában. Róma, december 17. Valonából érkező hirek szerint égisz Észak-Albánia csatlckozolt Ahmed Zogul volt miniszterelnök forradalmához. A kot mány csc patok hűségében nem lehet többi bizni; egyes osztagok máris átpártoltak a főr­re dalmátok hoz. Róma, december 17. Hir szerint ez albán fölkelők elfoglalták Skutarit is Krajdt is most előnyomulóban vannak Albánia székvárosa, Tirana ellen. Róma, december 17. A Tribuna értesülése szerint az albán kormány három koiosztátyt fegyverbe hívott, hogy felvehesse a harcot az Ahmed Zogul által vezetett felkelők ellen. A lap értesülése szerint a felkelők állása Kroja bevételével rendkívül megszilárdult és győzelmük biztosra vehető. Az indemnitást megszavazta a nemzetgyűlés. Budapest, december 17. (Tudósítónk telefon­jelentése.) Scitovszky Béla elnök a nemzet­gyűlés mai ülését fél 11 óra felé nyitotta meg s nyomban horzáfogtak ez indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalásához. Egri-Nagy János előadó ismerteti a pénzügyi bizottság jelentését az indemnitásról s javasolja, hogy négy hónapra adják mrg az irdemnítást a kormánynak Kállay Tamás nrgy hibának íar'ja a munkás­sággal és a munkássság ökleivel való fenye­getőzést. Nem lelkesedik sem a baloldali, sem a jobboldali öklökért. A miniszterelnök sokszor foglalkozott szociális kérdésekkel, ismerik a munkásságban rejlő nagy erőket és helytelennek tartják, hogy a munkásságot az országtól elide­genítik. Beszéde továbbá a választójog kérdé­sével foglalkozik s végül kijelenti, hogy a nyilt szavazás melleit dönt. (Zajos helyeslis a jobb­oldalon.) A zsidókérdésről beszél, amelyben egész külön állásfoglalása van. — £n igenis — mondja itt — erősen meg­vádolom a magyar zsidóság egyreszét, hogy a forradalom előkészítésében, a forradalomban és a kommunizmusban olyan szerepet játszott, amely lényegesen hozzájárni ennek az ország­nak a meitcsonki ásához és lerombolásáhor. Nagyon sok hibát követett el a zsdó sajtó is. Legjobban szeretné, ha a zsidóság tartózkodna még minden politikától. (Derültség.) De ezt nem lehet elérni. A zsidóság soha sem tudott poli­Rassay visszautasítja Peyer támadását. Rassay Károly volt a következő szónok, aki | hogy egyáltalán nem volna az ország kárára, ha szintén a békülékenységet hangoztatja s azt mondja, | a mostani szociáldemokrata pártvezetőség mellett ti kai téren eredményt felmutatni, még egy egy­séges pártot sem tudott létrehozni. Ám azt a gyűlöletet nem érzi, amelyet sokan tanúsítanak azért, mert a zsidóság kulturális és gazdasági téren olyan szép eredményeket ért el. — Legfeljebb a magunk butaságára gondo­lok, hogy mi is nem vettünk részt ebben a munkában, meri búonyos, hogy az országnak is nagy haszna van a zsidóság munkájából. Nagyon helytelen, ha ezzel a zsidóellenes han­gulattal a Csonka-Magyarország határán tul Hő magyar zsidóságot elidegenítik tőlünk, holott azok most a magyarság legtekintélyesebb videl­mezői is a magyar érzés ébrentartói. Nagyon szeretném, ha elkezdődnék a kibékülés folya­mata. — Azt látja, hogy a numerus clausus sérelmet jelent a zsidóságra, amelyből sok fiatatember törekszik sz intelligens pályákra, nem ugy, mint a többi vallásfelekezetnél. Nem tudja, mik vol­tak a numerus clausus kényszerítő okai, azt hiszi azonban, hogy a kormány bölcsesége rö­videsen oda f g veze'ni, hogy revízió alá veszi a numerus clausust. — Szabolcsmegyében 150 szegény gyermeket neveltetnek és a neveltetőknek legalább 80 szd* zaléka olyan zsidó, akiknek a fiát nem vették tel az egyetemre. Kéri a kormányt, b:gy mi­előbb vegye revizió alá a numerus clausus sé­relmes törvényét. Ezután az adővisszaélése\röl beszél. Az in­demniiást elfogídja. (Helyeslés (s taps a jobb­oldalon,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom