Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-02 / 277. szám

Egyes siám áfa 2000 korona Szerkesztőséé és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-utca 2. (Fö­reiliskolával szemben.) Tele­in 15-33. A .Szeged" megjele­nik héttő kivételével minden nap. Egyes szín ára 2000 korosa. Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 4U (I, Buda­pesten és vidéken 45 10 kor. EGED Hirdetési árak : Félhasában 1 mm <*<!, ' hasábon II01 másiél hasábon ÍM 0. Szöveg­közi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 6000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 7C 00, családi értesítés soronként 10U0U kor V. évfolyam. Szeged, 1924 december 2, KEDD. 277-ik szám. Kedves Lajosom! Kedves Lajosom, bocsássa meg nekem ezt a fidélis megszólítást, ami talán nem egészen heyétvaló egy vadidegen embertől, akinek, sajnos, sohase volt szerencséje önnel találkozni. Mert meg kell vallanom, hogy én nem vagyok se 11 csiszár, se repceügynök, de még csak azzal se dicsekedhetem, hogy szigorú törffnyt hoznék a hazának és mnt ilyen vigyáznék a köz­erkölcsre, amely minden osztálynak támasza és talpköve, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görnyed. (Ha hibás volna az idézet, majd helyreigazi ja Kuna P. A. nagyságos ur, aki mostanában klasszikusokba mártotta magát 8 a minapminthaldokló üdvözölfeBeihlenCezart.) Látja, kedves Lajosom, ha én régi barátja és üzletfele volnék magának, akkor legfeljebb a fáskosérban található leveleimben szólítanám önt kedves Lajosomnak s megbízható grafoló­gusok támogaiásával azt is letagadnám. Ha mink valamikor együtt autóztunk volna, vapy brúdert itlunk volna pezsgővel — ugy rémlik a régi világból, hogy igy hívják azt a puttyogós bort, amitől Cnök, nagy emberek be szoktak rúgni — mondom, kedves Lajosom, ha mink együtt őriztünk volna csordát, akarom mondani : együtt szillüottunk volna ova», akk r én önt ma nem illetném ezzel a baráti megszólítással Akkor én önt ma cs rkefogónak, vagy egy­szerűen izé-nek, vagy ha nagyon megakarnám becsülni, tisztelt cimü uraságednak szólítanám De mivel én nem voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy önnek bármilyen hazafias célra sarcot fizethettem volna — például az ö i szmokingja beszerzésire, vagy az Angéla selyem papucs ira — ma abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy nem kell gyűlölnöm önt és merhetem kedves Lajosomnak szólítani. Kedves Lajosom, ont talán zsenirozza kissé, hogy kiváló konslruktiv pogár léére igy bizal­mkskodik önnel egy magam formájú aljas és becstelen destruktív, egy notórius hazaáruló. De vejye tekintetbe, kedves Lajoso n, hogy nekem a hazámon kivül semmi egyebem nincs a világon s abból is csak az a parcella lesz enyém örök jogon, amelybe majd beledugnak egyszer —, hát én nem á ulhatok mást, csak a hazát, nagyban és egészíen. S bizony, a szó köztünk maradjon, a h»zát angróban árulii megközelítőleg se olyan jó üzlet, mint deiailok­ban: lóban, zabban, marhában, repcében, ré­pában és szénában. L4ssa te, kedves Lajosom, öcgy bármilyen kompromittáó is önre egy magam formájú bélpoklos liberálisnak a köze­ledése, aki mindeddig c ak szégyent hozott s hazára, egy megbecsülni való hazafias erény még is megmaradt bennem: tisztelem korunk tekinté'yeit és önt azzal a tisztelettel nézem, ami megilleti m pj ink egyik diktátorát. Igaz, hogy ön ma bukóit diktátor, kedves Lajosom, de ez nem azt jelenti, mintha ön nem vclna zseni, csak azt, hogy önnek nem kedve­zett a szerencse, ön a csillagokra emelt tekin­tettel haladt gigantikus pályáján, mint aho#y egy jő konstruktívhoz illik s kö ben elcsúszott egy Kavicson, azaz maradjunk stílusosak, egy zabszerreo, illetve egy citromán annak az or­szágútnak, amelyen az ön ügyfelei a lovakat kihajtották. Enélkül ön megmaradhatott vo na tovább is hazánk reprezentáns hősének, a legközelebbi választáson fellépett volna kép viselőnek, lett volna belőle államtitkár és mi­niszter s egész máskép került volna be a ma­gyar történelembe, mint ahogy igy belekerül. Hja, sic jata tulere... (Tessék K. P. A-hoz fordu'ni e szintén klasszikus citátum értelmeért.) Kedves Lajosom, önnek már mináagy, mer; ön egyelőre uját dugába dőlt, de eddigi hon­fiúi munkáját mégis betetőzhetné még valami­vel Bocsássa meg a bfinokei azoknak, akik önt — ha pillanainyilsg is — most megtagad­ták és mint valami Irprást, kiközösítettek ma­guk kőiül s esetleg it ternálni is fogják a de- f őbeíőle is emigráns lett... cfriilrotÁ e*J na Mro AAti'ceoa ITPO fln hnov npm » WÍTTH 1rcrlnoa I ilnonm slrukció szigetére. Mu'sssa meg ön, bogy nem hiába ment át a kezén fnnyi ló és legyen lovígias még a bukásban is. Né;ze, ledves Lajosom, ön úgyis annyira tenne van a lelep­lezésekben, leplezze le önmagát is: vallja be, hogy ön zsidó és Argela is zsidó és Ztőke Antal is 28t'dó és zsidók az összes sógorok, komák, bárók és giófok, akikkel ön együtt munkálkodott a keresztény nemzeti reneszán­szon, sót hogy titokban zsidó veit Zákány fő­tisztelendő ur ie, *mi abból is látnivaló, hof.y Nézze, kedves L«josom, nekünk, liberálisok­nak ugy se áit vele, írért mi már abba is telelCrőd'ünk, hogy a bomb'merényleteket ma­gunk követjük el magunk ellen. De Woiif Ká­roly és Gömbös Gju a nagyon boldogok len­nének, ha elmordhalnák bordóról és kathedrá­tó>, hegy a magyar történelem iegpiszkota'b panamáját csupa zsidók csínálfák. És Wolff Káró y és Qömbös Qyula a leghatalmasabb emberek ebben az országban, — gondolja meg a dolgot, ked?es LijosomI Sürgősen tárgyalják a házszabályreviziót. A baloldali ellenzék nem vesz részt a tárgyaláson. Az ellenzék kivonult az Ülésteremből. Budapest, december 1 A nemzefgyülés mai ülését fél 12 órakor njitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az ülésteremben majdnem teljes s?ánb«n megjelentek a kormányt támogató pártok, de távolim r«dt a baloldali el'enzék és rövid időre csak kétöbb vonult be csupán eddig, amig Hegyiregyi Kiss Pál bejelentette, hogy az ellen­zék a javaslat tárgyalásától (ávolrmrad. Az ülés megnyitása után dr. Rubinek István, , a mentelmi bizot ság előadója tesz Jelentés*. Jelenti, hogy a Ház november 28-iki ülésén elr.öki javallatra Györki Imrét és 12 társát két izben, Hébelt Edét egy izben a mentelmi bizottsághoz utasították, A mentelmi bi-ot ság ma megállapította, hogy Györki egyik képviselő­társával (a miniszterelnökkel szemben) durva sértést követeit el, miért az elnök negvoota tőle a szót. Györki ezek dacára tovább be­szélt és az elnökkel szemben renitens maga­tartási tanúsított. Szilágyi L?jos ugyanezen hi­bába esett. Megállapította a bizot s g, hogy a szóbanforgó képviselők a Ház tanácskozási rendjét lehetetlenné tették, ugy hogy az elnök ismé'elten kénytelen volt az üést felfüggesz­teni. A mentelmi bizottság javaslata. A mentelmi bizot ság a következő j vaslatct terjeszti a Ház eié: Javasolja, hogy a nemze gyüKs Györki Imre és Szilágyi Lajos képviselőket a Ház egymás­utáni 25 üléséről, Propper Sándor és Kabók Lajos képviselőket a Ház egymásután! 22 ülé­séről, Peyer Károly, Baticz Gyula, Sütő Józsi f, Szabó In re, Klárik Ferenc, Farkas István, Sze­der Ferenc é Malasits Géza képviselőket egy­másul ni 20 ülésről és Peidl Gyulát egymás­utáni 10 ülésről zárják ki, javasolja, hogy Hébelt Edét utasilsák arra, hogy a H zat ünne­pélyesen kövesse meg. Az elnök jelenti, hogy a mentelmi bizottságba kisebbségi kérelmet terjesztettek elő, amelyre vonatkezölag felkéri Bartha Gábort a kisebb­ségi kérelem megindokolására. Bartha hangoztatja, hogy bár teljesen egyet­ért az előadó felfogásával, mégis a bünte­tést túlsúlyosnak tartja. A házszabály revízió napirendrttüzéíe véletlenül összeesik ezen bot­rányos jelenetekkel. Lesznek, akik összefüggést keresnek ezek között. Megvan győződve arról, hogy ez a kérdés a házszabályrevizió napi­i endretüzésével semmi összefüggésben nincs, de mégis megvan a lát zat és éppen ezért azt helyeselné, ha nem szabnának ki ilyen súlyos büntetést. Kaas Albert báróval együtt a követ kező kisebbségi indítványt terje zteíte elő: Györki Imrét és Szilágyi Lajost 25 nap hel> e t 6 napra, a többi képviselőt 3 napra, Peidl Gyulát pedig 1 napra zárják ki a nem­zetgyűlésből. A nemzetgyűlés többsége azonban az elnök indítványát fogadta el. Ezu án Nikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója beje enti a mentelmi bizottság je'ente­sét a kiv<zetett képviselők ügyében. Baross János a kivezetett képviselők mentelmi jogának a megsértését jelente te be és ő — Nikov.'nyi — a « enteltri biz'-t's^gn.k idevonatkozó jelen­tését beterje zti. örffy előadó előterjesztése a házszabáiyrevizióról. Majd átférnek a házszabályrevizió tárgyalására. Az elnök bejelenti, hogy 50 nél több képviselő a házszabályrevizió tárgyalások idejére a sür­gősség kimondását kéri. És egyben e rendeli a névsor felolvasását, hogy az indítványt aláíró 50 képviselő jelen van-e. Ezután megá lapi ja, hogy a sürgősséget kérő k pviselők ktzül több mint 50 képviselő jelen van és a kérés felett a legközelebbi ülésen fog dönteni a Ház. Egy­uttaj megadja a szólásjogot az előadónak. Örffy Imre elöídó szólal fel: A nemzetgyű­lés előadójának a házszabályok szerint külön­böző jogai vannak, amelyek a többi képviselő­ket nem illetik meg. A jogok zonban köteles­ségekkel is járnak, ámenek közül a legfonto­sabb az, hogy az előadónak a tárgyilagosság terén kell maradnia és kerülnie kell minden olyan memen umot, amely alkalmas a szenve­délyek felkorbácsolására. Kijelenti, hogy min­den tekintelbeH a tárgyilagoss'g lerén kiván maradni. Ezután rátér a javaslat ismertetésére és megállapítja, hogy a házszabályrevizió kér­dése oly halaim s komplexum, amilyen c»;ak nagy törvényeknél szokott előfordulni és igy nehéz helyzetben van. A törvényjavaslata' at azonban mindenkor miniszteri indokolás k'séri. Megnehetili a helyze ét az is, hogy az elő­adandó javaslat roppant fontossággal bir. Meg­állapítja, hogy minden alkotmányos országban egyetlen egy tes'ület van, amely tanácskozási szabályait maga állapítja meg és ez az illető ország törvényhozó festülele. Épp ezért minden tCrvényhozó tesiülelben ki kell fejlődnie olyan irányelveknek, amelyek utján tevékenységét megköti. E kérdés kő rül óriási viták folytak és az emberiség legnagyobb jogászai óriási anya­got hordtak össze. Vázolja a házszabálykérdés történetét. Kijelenti, hogy a szólásszabadságot a tör»ényjavaslat nem érinti. Rámutat ezután a külföldi parlamentek munkaképességének kér­désére; megemliti, hogy pl, a cseh parlament 24 óra alatt 21 súlyos horderejű törvényjavas­latot volt képes letárgyalni és hivatkozik az angol pailament hatalmas munkaképességére. Ezután felsorolja mindazokat a szempontoka', amelyeket a 913 as házszabályokból nem vet­tek át. Az uj javaslat 12 órában szabja meg a m ximális napi tárgyalási időt, az 1913-as ház­szabály a többség önkényére bízta azt, h gy a napirend előiti felszólalás jogát megadják-e, vagy sem. Majd azokat az elveket sorolja fel, ame­lyeket a mostani javaslatnál szem előtt tartó.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom