Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-23 / 270. szám

2 SZEQED 1924 november 22. tebb kötelességének, hogy polgártársainak a köz- ! gévé teszi minden hivatali főnöknek, hogy ez a ügyek terén való előzékeny támogatását szolgálja, I rendeletet közvetlenül az alája rendelt valamennyi minthogy azonban a sok oldalról emelt panasz arra tisztviselővel és alkalmazottal élőszóval és a legmutat, hogy akadnak a köztisztviselők körében • részletesebben is ismertesse meg; a felügyelő haolyanok is, akik nemcsak hivatásuk fontosságáról, hanem a legelemibb kötelesség és műveltség követelményeiről is megfeledkeznek. A m. kir. minisztérium utasitja az összes közigazgatási hatóságokat és közegeket, hogy fellépésükkel a felekkel szemben a legmesszebbmenő előzékenységet és türelmet tanúsítsanak. Utasitja a minisztérium az összes rendészeti hatóságokat, hogy olyan esetben, amikor kevésbé ismert, vagy a köztudatban át nem ment jogszabályok megtartásának kikényszerítéséről van szó, figyelmeztetéssel és oktatással igyekezzenek a feleket a jogszabálysértéstől visszatartani és a megtorlást csak ismétlődés, vagy rosszhiszeműség esetében kell alkalmazni és elrendelni. tóságoknak pedig kötelességévé teszi, hogy a jelen rendelet megtartását a legszigorúbban ellenőrizzék és tartsák szigorú kötelességüknek, hogy amennyiben a köztisztviselők, vagy hatósági közegek valamelyike az ezúttal már ismételten felújított eme rendelkezéseket a jövőben is figyelmen kivül hagyná, ezzel mint olyannal szemben, aki köztisztviselői hivatásának magasztosságát felfogni és kötelességének megfelelni nem képes, fegyelmi uton a legszigorúbban járjanak el. Súlyosabb, vagy megismételt esetekben pedig esetleg a létszámapasztás során igyekezzenek őket a közszolgálatból eltávolítani. A rendelet megtartását a főispánok és az egyes miniszterek a legszigorúbban fogják ellenőrizni. (MTI ) A m. kir. minisztérium legszigorúbb kötelesséA kamarák a kereskedelemügyi minis; Szeged, november 22. November elején egy ankét akaimával dr. Tonelli Sánd r szegedi kereskedelmi és iparkamarai főtitkár azt a javaslatot terjesztette rlő Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszternél, hogy a kanárik vezető tisztviselőit meghatározott időközöíben értekezletekre hivja össze, hogy egyrészt a kamarák az aktuális gazdasági kérdés-kről legközvetlenebb módon információkat szerezhessenek, másrészt nekik módjukba legyen a kereskedelemügyi miniszternél egyei bizalmas természelü ügyekben elterjesztést tenni. Az első ilyen értekezlet csütörtökön délelőtt tartatott meg a kereskedelemügyi minisziériu nban. melyen a miniszteren kivül a minisztériumnak több főtisziviselője is résztvett. Walkó miniszter mindenekelőtt a külkereskedelmi forgalom eddigi tapasatalataról és ennek várható alakulásáról informálta a kamarákat. A műit év első kilenc hónapjában külkereskedelmi forgalmunk 104 millió aranykoronával, a folyó év első kilenc hónapjában pedig 101 millió aranykoronával volt passzív. Látszólag tehát alig van javulás, a tényleges javulás azonban igen nagy, mert a mostani passzivitás 50 százalékkal magasabb behozatali és kiviteli forgalom melleit állott elő, de százalékosan a passz vitás sokkal kisebb, mint a mult esztendőben. Okióberről még csak a mennyiség szerinti kimutatások késiültek e', ezekből azonban következtetni lehet arra, hogy ebben a hónapban külkereskedelmi mérlegünk már aktív esz Az autonom vámok életbeléptetése előtt igen na?y volt különösen textilárukban a behozatal, ugy hogy a piac nagyrészt te'itve van. Egyelőre tehát nagyobbmérvü textilbehozatalrs nem kell számítani Eíidöszerint a hely?e! az, hogy a magyar textilipar az ország szükségletének mintigy negyven százalékát fedezi, az arány azonban a jelek szerint még javulóban van. Az iparban legnehezebb vszonyokkal az exportra dolgozó és az építési anyagokat előállító vállalatok kozdenek. Mint érdekes jelenséget említetne meg szonban a miniszter, hogy mig a téglagyártás téliesen pang, igen jó konjunktúra van a cserépiparban, mert a házhelykiosztás folytán nagyon sok vályogból épüit háza' cseréptetővel láttak el és a falvakban ált-Iában is teret hódit a cstrép a zsúppal és jsindellyel szemben. Iti teh*t a cserépkonjunkturflnac a megmaradására kell számi ani. Behatóan informálta s miniszter az értekezletet a forgalmi adó kérdéséről, mellyel szemben igen sok panasz srerül fel az írdekeitség részéről. A kormány ezért tűzte napirendre a forgalmi adó revhiójának ügyét. Az előtanulmányok e tekintetben a néme. és osztrák rendszer figyelembevételével mír meglehetősen előrehaladtak, ugy hogy a kormány november végén, vagy december elején az érdekbép viseleteket ankétra hivhülja össze a tervezet megismertetése és megbeszélése céljából. Foglalkozott még az ér t kezlet a munkásbiztositó pénztár ügyével, ahol a kamarák k*p<iselői egyértelműen azt hangoztatták, hogy kívánatos volna az autonómiának a helyreállítása, mert Az oroszlánetetők. Irta: Móra Ferenc. Nem olvasom én az Esküdt-pört, mert én tekintélytisztelő ember akarok maradni, az most kutyakötelessége minden jó hazafinak. Inkább elandalgok a történelem tarlóján, ahol mindig talál egyegy nevető tökszem-virágot. * Apaffy Mihály egyszer valami bolond nagy oroszlánt kapott ajándékba a török császártól. Remek bestia volt, tüz a nézése, fejedelmi a tartása, erő minden mozdulata. — Tisztelete jeléül küldi ezt nagyságodnak a hatalmas császár — jelentette a török követ —, csak jól gondját viseltesse, mert száz esztendőben egyszer, hajtalálni ilyen pompás vadat. Kicsivel beéri, elég neki egy borjú egy napra. Apaffy Mihályról sok derék dolgot följegyeztek az íródeákjai — persze addig, amig élt —, de azt egyik sem fogta rá, hogy a nagyságos fejedelemben valami oroszlántermészet lakozott volna. Nem is nézte meg a szép macskát, csak ugy az ablakon keresztül s azt gondolta magában, hogy ez ő neki túlságosan szép. A szultán is okosabban tette volna, ha inkább a Leopoldus császárnak küldte volna ezt a dögöt, — hátha megette volna a kétfejű sast. Hanem azért száz aranyat adatott a követnek a kincstartójával s megüzente a szultánnak, hogy gondját viselteti az oroszlánnak, mint a szeme tényének. Mindjárt oda is intett az étekfogói közül egyet, Karó Péter nevezetűt. — Nagy méltóságot szántam neked, fiam, Karó Péter. Te leszel az udvari oroszlánetető. Már csak azért is, mert olyan sovány vagy, hogy tebeléd nem kiván harapni ez a nagy bél ü állat, akár milyen közel jársz hozzá. Karó Péter csakugyan magával hordozta a nevét. Paszulykarónak elmehetett volna a vékonyságával, égnieszelőnek a hosszúságával. Zörgött a csontja, ha mozdult, kopogtak a bordái, ha szusszant. Nézték is egymást az oroszlánnal nagyon, nyilván mind a kettő arra gondolt, melyik eszi meg előbb a másikat. Az oroszlán győzte étvággyal, déltájban akkorákat mordult fel a várkertből a palotába, hogy a fejedelem mindig beleborzongott. Ilyenkor nevetve könyökölték oldalba az oroszlánetetőt a cimborái: — Szaladj, Péter, ehetnék a macskád. Péter vitte is le hűségesen az ebédet mindennap s nem győzte panaszolni, mennyit eszik az a nagvbélü állat, veszett volna a hazájában. Csak az volt a furcsa, hogy hiába fogyott el mindennap egy borjú: az oroszlán egyre soványabb lett, Karó Péter meg egyre gömbölyűbb. Nem éppen szokatlan eset az ilyesmi a világi életben s ha már akkor Arany János megirta volna A tudós macskájá-1, azt Apaffy őnagysága bizonyosan olvasta volna, amilyen literátus fejedelem volt s akkor nem csudálkozott volna el a histórián. Igy azonban szemet szúrt neki a dolog, ahogy sétaközben odatévedt a szeme az oroszlánketrecre. Fülön is fogta mindjárt Karó Pétert: — Mi dolog az, fiam Péter, hogy ugy leromlik a kezed alatt az oroszlán? — Nem jót tesz neki a kerti levegő, nagyságos uram. — Hm — csóválta a fejét Apaffy —, hát az mi dolog, hogy te ugy nekigömbölyödtél mostanában ? — Nekem meg jót tesz a kerti levegő, nagyságos uram. Három álló napig törte a fejét a fejedelem ezen a természeti csodán, akkor aztán gondolt egy okosat. Maga elé parancsolt valami Keszeg Krisróf nevű udvari fittyfirittyet. — Gyere csak. Kristóf fiam. Nem hiszek én ennek a hamis Karó Péternek: terád bizom, nézz neki a körmire. Mától fogva te vagy az oroszlánetető felvigyázója. — Alásan köszönöm nagy kegyelmét nagyságos uramnak, — hajlongott az uj méltóság s futott mindjárt az oroszlárietetőhöz. Az éppen ebédelt, szép pirosra sült borjúcomb volt előtte. a pénztárakkal szemben mutatkozó nagy ellenszenvnek egyik legfontosabb okát abban lá'ják, hogy az intézmény túlságosan elbürokratizalódott, nagyon kölUégessé vált, az érdekeltségnek pedig semmiféle ellenőrző hatásköre az intézményre nincs. Végezetül került szóba a kamarai választások elrendelésének kérdése, amely tu'ajdonképen az értekezlet sürgős összehívását szükségessé tette. A törvé y értelmében ugyanis a kereskedelmi és iparkamaráknál a választások öt évenkint ejtendők meg, ezzel szemben a tény! leges helyzet az, hogy a budapesti kamarát kivéve, a legtöbb kamaránál már tizenkéttizenhárom esztendeje nem volt választás. A k fejlődött eszmecsere során az a nézet alakult ki, hogy a mai helyzetben, m>kor a kamarákra igen foni< s közgazdasági feladatok várakoznak, mindenekfölött az összeülő uj kamarák nívójának biz'ositására kell tö eked ni. Minthogy azonban az ország megeső íkitása alkalmával a legtöbb kamarának a területe is megváltozott, uj beosztást kell készíteni a kamarai alkerüle• tekről, melyek a kültagokat válasz ják. A miniszternek erre vonatkozó felszólítását a kamarák legrövidebb időn belül megkapják. Ezalatt a minisztérium elkésziíi a választási eljárásnak a rend-letterveze ét, melyet még le fog tárgyalni a kamarai főtitkárokkal. A választás ennek megtörtén-e után a most összeállítás alatt levő kamarai illetéklajstromok felhasználásával fog meg öriénni. Tonelli Sándor főtitkár kérésére közölte még a kereskedelemügyi minisz'er, hogy a hatósági üzemek dolgában a minisztérium átirata éppen a megelőző napsn ment át a belügyminisztériumba. Egyúttal informálta a miniszter a szegedi kamara kp viselőjét a vasúi összeköttetések ügtéről, amelyek Szegedet illetőleg tárgyalás alatt vannak. ^ A határmegállapitó bizottság elnökének balesete. Békéscsaba, november 22. Meunler francia tábornok, a határnregállápi ó bizottság elnöke feleségével és segédtisztjével Bukarestből autón Budapest felé uazott. Az autó Románia területén egy utk a nyárod ánál felborult és az utasok kisebb sérüléseket szenvedtek. Az autót Békéscsabán megjavították és még a délelőtt folyamán tovább folytatiák utjukat Budapest felé. — Komám Péter — ütött a vállá$a a fölvigyázó az oroszlánetetőnek —, egyedül akarod megenni azt a borjucombot? — Nem én, komám, hanem káposztasalátával. — Nagyon elhízol akkor, komám. Nézd, énrám is rám férne ám egy kis jó kerti levegő. — Jut is, marad is — mondta a jólelkű Péter. — Nekem elég a borjúból a két első comb. — Nekem meg elég a másik kettő, — mondta Kristóf megelégedetten.—Az oroszlán megköszönheti a maradékot is. Hát nem nagyon köszönte meg a cudar bestia. Egy-két hét alatt valóságos agárkutya lett belőle. No az igaz, hogy a keszegből meg harcsa lett. Szegény fejedelem nagyon megijedt, mikor az oroszlán vesznitértét látta. Hivatta a harmadik inasát, aki szintén magával hordozta a nevét: — Gyere csak, öcsém Cinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Ezután uj hivatalod lesz. Te leszel az oroszlánetető fölvigyázójának az ellenőrzője. Te pótold ki, amit ők ketten elmulasztottak. — Tessék rám bízni I — fogadkozott Cinege Pál s nem hiába fogadkozott. Amit az oroszlánetető, meg az oroszlánetető fölvigyázója meghagytak a borjúból, arra most már ő tette rá a kezét, mint az oroszlánetető fölvigyázójának az ellenőrzője. Az oroszlánnak egy befaló harapás se maradt. Egy hét múlva éhen is veszett szegény. Éppen akkor számoltak be a bőrével Apaffynak, mikor uiegint ott járt a török követ. Az akkorát csóvált a tar fején, hogy két hajdú állította meg két oldalról. — Ejnye, ejnye, hát csak nem viseltette gondját nagyságod a császár ajándékának? — Jaj, dehogy nem, dehogy nem I — legyintett Apaffy bosszúsan. — Hiszen három oroszlánetetőt is tartottam s éppen most akartam kinevezni az oroszlánetető fölvigyázója ellenőrzőjének a felügyelőjét. * Mondom én, ugy-e, hogy nem érdemes a lelkét veszíteni az embernek az Esküdt-pör olvasásával?