Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-21 / 268. szám

310 SZEGED 1924 november 14. robbanás előtti napon Radó otthon volt? Payer: Meg merek esküdni. Ulain: Ön emlékszik arra, hogy Radó ezen a napon otthon volt, ennélfogva nem vehetett részt a bomba elhelyezésében. Puskaoövek a bútorok alatt. Payer: Egy reggel a takarítónő mondotta, hogy egy bútordarab alatt egy fegyvert talált. Ez az eltűnés előtti nagypénteken, vagy csütörlőkön törlént. Három-négy szardiniás skatulyával letakart puskacsövet láttam a bútor alatt. Megkérdeztem Radótól, hogy hol vette, amire azt felelte, hogy az ÉME-től kapta Ezért kikapó t tőlem és erre eltűnt. Dolovschidk ügyész: A tanú megesketésének mellőzését kéri. A biróság rövid tanácskozás után a tanú megesketését mellőzi. Követezőnek mint tanút, Radó édesanyját hallgatja ki a biróság. A tanú azt mondja, hogy vallani akar. A fiút fellengzö, dicsekvő természetűnek mondja. A tanú megesketése körül erős vita folyik a védők és az ügyész között. A biróság v-'gül kimondja a tanú megesketésének mellőzését. Ezután Rogácsi drogériatulajdonos lép a kiróság e'é. A tanú előadja, hogy Marossy 1921 április 15-től 1922 április 15- g volt nála. Egy szombati napon, húsvét előtt azt mondta, hogy valami dolga van; elmeit és azóta sem jöit vissza. Rogácsit a védők tütakozása ellenére a biróság megesketi. S ?űnet után Marossy bocsánatot kért előző botrányos viselkedéseért és erre az elnök elengedte neki a fegyelmi büntetést. ,Meg lesz-e tartva a vacsora?' Elek Hugó tanúvallomására került sor. Eek elmondla, hogy április 3-án mint az Erzsébetvárosi Demokratakor igazgatója vacsorát rendezett. Legnagyobb meglepetéssel látta, hogy az ajtó tárva-nyitva van. Herczeg portást a ruhatárban találta elfoglalva. Eiutin bement a terembe és beszélgetni kezdett, egynzerre csak váratlanul feljött egy idegen ember és azt kérdezte, hogy meglesz-e tartva a vacsora. H:rcteg portás ekkor odaugrott az idegen alakhoz éi gyorsan azt mondotta, hogv Igen. Erre az alak megfordult és gyorsan eltávozott. Azonnal kiadta n a portásnak a parancsot, hogy menjen az alak után és hozza vissza. Herczef? kirohant az uicára, azonban már nem tudta elfogni. Elek Hugó felismeri Márffyt. „Az életemet féltettem." — Megismerné-e azt az embert mostan? — kérdezi a tanutói az elnök. — Lehetséges — válaszolja a tanu. Elnök (a vádlottakhoz): Álljanak föl valamennyien ide sorjába. A tanu végignéz a vádlottakon, majd pedig rámutat Márffyra: — Ez volt az az ember — mondja —, azonban máskép nézett ki akkor, nagyon borostás volt az arca és gyűrött, rendetlen volt a ruházata. Már a rendőrségen felismertem, mikor szembesítettek vele. Akkor még őrültnek tette magát. — Nos, mit szól ehhez? — kérdi Márffytól az elnök. Márffyt láthatólag teljesen kihozza sodrából a tanúnak a kijelentése és majdnem kiabálva válaszol : — Kérem, hogy ha lehet valaki egyidőben egyszerre két helyen, akkor lehetséges, hogv én voltam az, aki beszélt azzal a portással. En bankpénztáros voltam és a bankban voltam akkor. A tanu urnák mostani állítása nem felel meg a>alóságnak. Az utolsó szavakat Márffy már olyan hangosan és felindultan mondja, hogy az elnök kénytelen figyelmeztetni őt, hogy igyekezzék megnyugodni. Dr. Elek vallomásában még a következőket mondja: Féltem a rendőrségen erről bővebben vallani, mivel családos ember vagyok és az életemet is féltettem. Nagyon kritikus idők voltak azok. A tanúnak Herczeg portásról, valamint különösen az Erzsébetvárosi Körben alkalmazott Németről — mondja ezután — az volt már akkor is a felfogása, hogy nagyon gyanús emberek. Az egyik védő kérdést intéz a tanúhoz aziránt, hogy emlékszik e arra, hogy az az ember, aki a portástól aziránt érdeklődött, hogy a vacsorát meg fogják-e tartani, szemüveges volt-e? Mert, mint látjuk — teszi hozzá — Márffy szemüveget hord' Tanu: Igen, akkor is szemüveget hordott. Megesketik E'ek dr.-t. Arra a kérdésre, hogy miért nem járult hozzá a tanu is alapos és részletes vallomásával, hogy a rendőrség minél gyorsabban megtalálhassa a tetteseket, a tanu kijelenti, hogy az Erzsébetvárosi Kör egyáltalán nem óhajtott ingerenciát gyakorolni a nyomozásra semmiféle irányban és teljesen ráhagyta ezt a rendőrségre és a biróságra. Márffy erre a következő megjegyzést teszi: — Indítványozom, hogy a tekintetes törvényszék szerezze be azt a bizonyítékot, amely szerint én 1922 április 2-án délután Kismegyerre utaztam. Elnök: Majd a bizonyítás kiegészítése során tegye meg ezt az indítványát. Ulain védő ezután kéri a bíróságot, függessze fel a tanu megesketését. Dr. Bartek védő aziránt intéz kérdést a tanúhoz, hogy ki volt-e függesztve a Körben, hogy aznap milyen program lesz odabent. A tanu: Igen! Dr. Bartek: Hát akkor miért kellelt Márffyéknak eziránt Herczeget megkérdezni. Hiszen úgyis olvashatta. Tanu: Ezt tessék kérem Márffytól megkérdezni. Az elnök itt helyeslően bólint. — Egyébként nem tünt fel aznap az idegenek jelenléte — folytatja a tanu —, mert hiszen Herczeg portás is figyelmeztetett, hogy a fűtőtest rossz és meg kell javítani. A vádhatóság képviselője kéri a tanu megesketését, a védelem azonban ellenzi ezt, azzal az indokolással, hogy ellentmondások vannak előző vallomásai és a mostani vallomások között. A biróság elrendeli a tanu megesketését. ,Röpülni fognak a zsidók!" Ezután a kővetkező tanu, Rupsko Mirgit hivatalnoknő azt vallja, hegy Márffy egvtzerazt a kijelentést tette, hogy eljön még az idő, amikor olyasvalami történik, ami még nem volt; repülni fognak a zsidók. Márffy erre megjegyzi,* hogy a rendőrségen ok nélkül letartóztatták egy verekedéssel kapcsolatban és ezért mondotta ezt. A tanút va'lomátára megesketik. Sebestyén Ferencet, a köve kező tanút mostanában az 0 utca é) a Nagymező-utca sirkán ismeretlen emberek megfenyegették, hogy ne merjen Márffy ellen vallani, mert ennek rossz következményei lesznek. A robbinás előtti szombaton újságot vitt a körbe és ott beszélgetett a portás egy fiatalemberrel a fűtőtestről. Másnap hallott a robbanásról és tanuként jtlentkezett a főkapitányságon. Még egy tanu felismert Márffyt. Elnök: Nézze meg a vádlottakat, felismeri-e azt, aki a portással beszélgetett. Vigyázzon, ne hamarkodjé*, vegye jól szemügyre valamennyit: A tanu végignéí a vádlottakon és hirtelen rámutat Mdrfjyra: Ez volt azt Márffy kijelenti a tanu varom ás ra, hogy nem ! ssm volt. is járhatott aznap az Erzsébetvárosi Körben, mert nem tartózkodott.Budapesten. Az ügyész kéri, a védők ellenzik a tanu megeske ését. A törvényszék a tanu megesketését elrendeli. Schvartz Károly arról tesz vallomás!, hogy a robban is napján hallotta, amikor a portástól egy fiatalember azt kérdezte, mikor kezdődik a vacsora? A védő kérésére a tanút megesketik. Következik az újpesti bombamerénylet egyik fiatalkorú vádioltjának kihallgatása, aki felett a biróság már Ítélkezett. A merényletet tudvalévően az uipasti zsinagóga ellen ciak megkísérelték, de nem sikerült. Csak óhaj volt. . . A tanu azt mondja, hogy nem megbeszélt terv, csak óhaj volt. hogy a zsidókat megverjék. (Derültség.) ö és még egy fiatalkorú legény Mirossyval mentek ki Újpestre. Arra nem mlékszik, hogy a templomot föl akarták volna robbantani. Kiszely védő kérdésére azt mondja, hogy Márffynak az újpesti kirániuláshoz semmi köze Elnök: Miért kellett a templomból kijövő ' híveket bántalmazni ? Tanu nem válaszol. Most Márffy intéz kérdéseket a tanúhoz: Mit csináltunk mi a Nemzetvédelmi osztályban ? Tud-e arról, hogy én a Nemzetvédelmi osztályban a hadügyminisztérium politikai osztálya által kiadott helyzetjelentést ismertettem, tud-e arról, hogy a belügyminiszter által kiadott helyzetjelentést is ismertettem? Az elnök hevesen csenget: Nem engedem meg a választ. Márffy: Századunk a vasutvonalat őrizte a sztrájk idején. Tud-e erről? Elnök: Nem engedem meg az erre való f feleletadást. i Védő: Hogy honnan vette a jogot Márffy, 1 hogy hatóságok szerepében járjon el, ezzel volt • összefJggésben Márffy két kérdése. 1 A védelem kéri a fiatalember megesketését, a biróság azonban mellőzi, azért, mert az a gyanú merült fel, hogy ő ts résztivett az újpesti merénylet előkészítésében. Következő tanu Péter Tivadar önkéntes, aki szintén kin járt Ujbesten. Bombáról nem volt szó, mondj i, legfeljeab arról, hogy megverjük a zsidókat Márffy újból feladja a kérdéseket ennek is, hogy öt a detektívek kísérgették, 1923 novemberében még szinházi előadásra is követték és egy alkalommal botrányt okozott az, hogy a detektívek nem akarták b . engedni. A had agyminisztérium helyzetjelentésére vonatkozólag a kérdéseket ilt is fel akarja tenni, azonban az elnök nem engedi meg, hogy a tanu válaszoljon. Márffy kiabálva akarja a kérdéseket feltenni, azonban az elnöki csengő végül is lecsendesíti. Kiszely védő kérdi, hogy bántalmazták-e a vádlottakat. A tanu azzal válaszol, hogy Marossyt nagyon elverték, mert szembesítéskor sirva fakadt. Márffy is kapjtt verést. * Délután 2 óra előtt pár perccel az elnök fe függeszti a tárgyalást és holnap délelőttre halasztja. Abbahagyták a fogadalmi templom építését. Szeged, november 20. (Saját tudósítónktól.) A fogadalmi templom építése gyors tempóban haladt az idén előre. Amikor összeállították az idei épités programját, szó volt arról is, hogy a karácsonyi ünnepek alatt már az uj templom orgonája hirdeti a kis Jézus megszületését, mert annyira haladnak az építési munkával a munkások, hogy a karácsonyi misét az uj templom főhajójában mondhatja el a megyéspüspök. A nem minden reális alap nélküli tervezgetéseket azonban megölte a tél ! szokatlanul korán történt beköszöntése. | Szerdáról csütörtökre virradó éjjel eltisztultak a , város fölül a hófelhök, az ég kiderült és reggelre j csontkeménnyé fagyott a föld. A vizeket ujjnyi I vastag jégréteg borította és a malter is kővé derI medt a templom körüli maiteres gödrökben. A j munkások reggel már nehezen folytathatták a tegnap abbahagyott munkát, folytatták ugyan, de az eredmény minden reménye nélkül. Ha a hőmérő fagypont alá sülyed, nem lehet és nem szabad építeni, mert a téglát nem köti meg a fagyott malter és a fagyban fölkent vakolat az első melegebb napon lehullik a falról. — Mit csináljunk a templommal — kérdezte a csütörtöki tanácsülésen Berzenczey Domokos mű szaki főtanácsos, a templomépitő munkák vezetője a polgármestert, miután közölte vele az épités elé gördült akadályok hirét —, ha nem dolgozunk tovább, nem tarthatjuk meg a fogadalmi templomban a karácsonyi misét, ha erőszakosan folytatjuk, hiábavaló munkát végzünk. Az ablaktalan templomot nem füthetjük, mert a léghuzam rögtön kivisz minden meleget. — Nem marad más hátra — mondta szomorú megnyugvással a polgármester, — abba kell hagyni a munkát. Ha nem lehet, hát nem lehet. A természet akaratával nem szállhatunk harcba. Igy tehát, a fagy következtében, holnap már megszűnik minden munka a fogadalmi templomban, a letett épitőszerszámokat a tavasz előtt már nem is veszik fel a munkások. — Ha csak két héttel tartott volna tovább a jó idő — mondotta a tanácsülés után érdeklődésünkre a polgármester —, befejezhettük volna az idei programot és a fogadalmi temploíhban ünnepelhettük volna meg a karácsonyt. Igy az első mise időpontja eltolódott, pedig a tanács nemrégen utalta ki azt a kilenc és félmillió koronát, amibe a régi templom orgonájának az uj templomba való ideiglenes átszerelése kerül.