Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-21 / 268. szám

1924 november 20. SZEGED 3 A szegedi ébredők nem kívánják Héjjas Iván és Gömbös Gyula le] öve telét. Elkedvetlenedtek a szegedi vezérek. Elmaradt a csütörtöki nagy fogadtatás. Szeged, november 20. (Saját tudósítónktól.) Meg emlékezetes, hogy a szegedi ébredők és fajvédők hatalmas plakátokon hirdet1 ék, hogy sz elmúlt vasárnapi gyűlés nsgt jelentőségét Héjjas Iván és Gömbös Gyula adjék neg. Ismeretes az is, hogy csupán a „második garnitúra" érkezett mtg — Kiss Meny ért ti Kádár Lehel — és néhány lelkes fiatalember a második garnitúra díszkocsijából fogta ki a lovakat — tévedésből. A szegedi ébredő-vezérek retteneíe sen kétségbe voltak esve ezután az esemény után és eikeieredéiük csak nőit akkor, amibor a gyűléEen ablamázs-nak hangj«i hallatszottak. A vezérek kéhégbeeséstttben az utolsó percben attól sem riadtak tistz?, hogy a következő sürgönyt küldj'k el sürgősen Héjjas Ivánnak: „Ha Istent ismersz: jösszl A Szegedi Ébredő Magyarok." Héjjas és GDmbös azonban még ennek a táviratnak ellenére ÍJ cserben hagyták szegedi társaikat és illetékes helyen ezt ugy megyarázták meg, hogy Héjjasék is tudják azt, hogy Szegeden nincs mit keresniök. A vasárnapi blamázs után tz elkeseredés csak nőtt a szegedi vezeiőkörökben és a fövezet ők körében már olyan hangok hallatszottak, hogy ilyen körülmények közölt — mikor éppen a „nagyvezérek" hagyják cserben Szegedet — nem érdemes dolgozni az ébredő eszméért és komolyan fogtaikoztak azzal a tervvel, hogy elhagyják állásukat. Bíitnyos körOk erről az elhatározásról azonnal értesítették a budapesti központot, valamint arról is, hogy a szepedí ébredik kétségbe vannak esve Hsjjíg és Gömbös magr.tartásán. Erre azután a Központ valamiképen korrigálni akarta a két „nagy vezéi" eljárását éa a délutáni lapjukben már arról számottak be, hogy Héjjas és Gömbös szivükön viselik Szeged ébredését és igy csütörtökön le is utamak Szegedre. Két nap múlva azután a szegedi kedveveszfett vezetők értesítést k«p!ak a központból, hogy tegyenek meg minden előkészületet a csötörtOfei fogadtatásra. Egyes körök a ssját hatáskörökben azonnal hozzáláttak a nagy ünnep rregsztrvezésénez és már el is határozták, hogy az állomási díszes fogadtatás után, mivel gyűlést csütörtökön nem leket tartani, nagyszabású díszvacsorát fognak rendezni Héjjasék tiszteletére. Ez azonban nem történt meg. A szegedi ébredők vezérei még ma is ibban a hangulatben élnek, ami a Vísárnapi blamá/s után köve'kezett be és minden kedvüket elvesztették a további munkától. A fogadtatást és díszvacsorát idejében lefújták é« sürgősen megitták a budapesti központnak, hogy bármennyire ünnepnek tartják Héjjasék szegedi szereplését, az időt nem tartják alkalmasnak erre. Idővel majd értésük a központot, amikor méltó fogantatással fogják várni a nagy vezéreket. Igy most Héjjasék szegedi látogatása ismét elmaradt. Ez alkalommal nem a nagy vezérek indo'enciáján múlott. Szeged nem kíváncsi az ellenforradalom nemzeti hőse re. Az ügyész: Voli-e Esküdtnek, mint a miniszter személyi titkárának módja arra, hagy az ögyositályok vezetőivel telefonon érintkezzék és a miniszter megbízásából utasításokat adhasson nekik? A tanú: Erre mki teljes mid és alkalma volf, de tisztában vagyok azzal, hogy nem a miniszter megbízásából tette ilyen esetekben, meri a miniszter és Esküdt szobája között még egy nsgy szalon volt és ha a miniszter el volt foglalva a referádákkal, nem tudhatta, mit csinál Esküdt. Nagyatádi Szsbó egyébként rendkívüli ember volt abban a tekintetben, hogy mindenkinek bizalmat előlegezett és emberismeret tekintetében nagyon könnyen fogadott mindenkit barátjává. A* ügyész: Lehetséges-e, hogy ilymődon Esküdi azokat a kérvényeket, amelyekért pénzt fogadott el, sürgethette és a miniszter tudta nélkül intézhette el ? Esküdt Lajos továbbra is letartóztatásban marad. - Mayer János mindenkit tisztázott, csak E»klidtet vádolta. — Érdekes tanúvallomások. Budapest, november 20. Az Esküdt-ügy tárgyalásának folytatását a biróság ma délelőtt 10 órára tüzle ki, 10-kor azonban még egészen üres volt a tárgyalóterem. A vádlottak közül egyedül csak Esküdt van jelen, aki kevéssel 10 ó.>a elCtt érkezett meg két szuronyos fegyházőr knére'ében. Nemsokara megérkezett védője is, akivel Esküdt hosszasabban beszélgetett. Majd Esküdt asztalt hozatott be a fogházörökkel és maga elé helyezte a magával bozott iratokat. Később Esküdtet le is fényképezték az egyik napilap számára. A biróság háromnegyed 11-kor vonult be a lárgyalóterembe. Töreky tanácselnök megnyitotta a tárgyalást és ellenőrizte, hogy a vádlottak és a tanuk megjelentek-e. A vádlottak közül Mengele és dr. Kenedi hiányzanak, akik tegnap sem je entek meg. A tanuk közül többen nincsenek jelen. Boronkay ügyész kéri, hogy azon lanuka, akik a szabályszerű idézés ellenére sem jelenlek meg, holnap vezessék elS. Töreky tanácselnök kije leni, hogy egyelőre csak az általános körülményekre fogják a tanuk kihallgatását folytatni. Dr. Weisz védő kijelenti, hogy védence tegnap a kihallgatás során vallomását megtagadta és ezért felolvas ák az iratokat. Védence utasitásá a kéri az elnököt, engedje meg neki, hogy most e mondhassa mondanivalóját. Töreky: Esküdt elő dh it mindent, * mi a pörre vonatkozik, de csak »Itkor beszelhet, amikor krdezem rs cs k arról, amiről *n kérdezem. Esküdtnek módjában lesz mindent elmondani, tehát nem panaszkodhat jogtalanságról, mert saját maga mondott le jogáró'. Mayer János vallomáia. Belép a terembe Mayer János földmivelétügyi miniszter, aki tanúkihallgatásra jelentkezik az elnöknél. A tanú: Csak annyit tudok, hogy a pártkörben Meskó Zolién egy izben rendkívül fe hábo • rodva fakadt ki az ellen, hogy Esküdt Lajos bizonyos visszaéléseket követ el a minisztériumban. Nagyatádi Szabó István ekkor felháborodott, azonnal behivatta Esküdt Lajost, aki tiltakozott az ő meggyanusltása ellen és azt mondotta, hogy valaki a rágalmak utján akarja őt innen eltávolítani. Elnök: Más panasz nem merült fel Esküdt ellen ? Tanú: De igen, igazolni azonban abban az Időben még senki sem tudta őket. Mikor a panaszokról jelentést tettem a miniszternek Esküdt megint igazolta magát és miután nem tudtunk konkrét adatokai találni, hogy elmozdíthattuk volna, ottmaradt. Csak később győződtünk meg róla, hogy az ő működése mennyire nem kívánatos és ekkor már elhatározta magát a miniszter Esküdi ?l4ávolilására, akkor azonban már megindult a vizsgálat és megtörtént a letartóztatás. Mindenki kiviteli eagedélyört házalt. Az elnök ezután a báró Szonnaruga Valde- i márné-féle kiviteli ügyről kérdezi a minisztert, ' Esküdtet le'artóziatták, látlam, mic?od« emberaki írre csak halványan emlékszik. • rel aolgoitunk s^yüií a minisztériumban. — Kérem — mondja — engem már sokszor reggel 6 órakor felzavartak az ágyból kiviteli engedélyek kérésével. Ha kiléplem a házból, amikor au'óba ültem, kiviteli engedélyekkel zaklattak. Mikor a bárónő hozzám jött, meg is kérdeztem tí le, hogy lehet, hogy egy uríhölgy kiviteli engedélyek ügyében kilincsel és házal, de jellemző az akkori időkre, hogy akkor mindenki szállítani akart, vagy ki, vagy be. Elnök: Esküdtnek volt valamilyen szerepe ebben az ügyben? Tanú: Erről nem tudok. Én mikor a róla szóló panaszokról tudomást szereztem, felelősségre is vontam öt. Elnök: A minisztérium tisztviselői nem panaszkodtak Esküdtre ? Tanú: Igen, több izben is s én arra hiviam fel őket, hozzanak konkrét adatokat s akkor majd elbánok veíe. D.Í amig ez r.em történt meg, kénytelenek voltunk ői tűrni. Ezután Boronkay ügyész intéz kérdéseket Mayer János töidmivelésügyi miniszterhez. — Nagyatádi Szabó István — mondja — az Esküdt ellen felmerült panaszok folytán ellene elrendelt vizsgálat vezetésével ugyebár egy i ben Excellenciádat bizta meg? Tauu: Igen, de, sajnos, konkrét adatok hijján nem iudeam ellene eljárni. C:ak amikor Hogyan folyt a paaamázás? Mayer János most rendkívül érdekes vallomást tett arról, hogy az ő elképzelése szerint hogyan vált leheti égeisé Esküdtre nézve a kiviteli engedélyekkel való panamázás. — Nem hiszem — adta elő —, hogy Esküdtnek módjában lett volna a kérvények elintézésére bármiiyen befolyást gyakorolnia. En így képzelem el a dolgot. — A miniszier dolgozószobájának egyik oldalán a titkár s referenseket fogadta, a másik ajtónál pedig a jelentkező magánfeleket fogadja egy titkár. Az akták lereferálása után a miniszter szokat sz irodába küldi letisztázás végeit és mikor a letisztázott akták a miniszter aláírása végett újból felkerülnek hozzá, akkor a referens ezt már nem várj», hanem ha aláírás kell, odaadják a titkárnak, hogy ez vigye a miniszterhez, aki akkor irja alá, amikor ideje van a fogadások közben erre. Esküdi a lereferált, letisztázott aláírásra váró aktákat vihette be és amikor az aláírás megtörtént és látta, hogy valaki engedélyt kapott, eltette az aktákat, magánál megtartotta, még aznap kiment a városba is közölte az érdekelt féllel, hogy ha ennyi is ennyi összeget fizet, megkapja a kiviteli engedilyt, mert hiszen akkor ö már tudta, hogy a kiviteli engedily kiszen várja az illetőt. Az elnök: Vagyis Esfeüdt ugy tüntette föl a \ dolgot, mintha az ö közbenjárása folytán sikerült volna ax engedély megszerzése? A tanú: Csak Igy tudom elképzelni. Az elnök ezután Esküdthöz fordul, hogy ha van kérdése a tanúhoz, tegye fel. A miniszter autója. Esküdt Lajos: A kegyelmes ur azt adta elő, hogy az aláirás végett beadott aktákat aláírás után visszatartottam s azzal mentem ki a városba, hogy értesítsem a feleket az engedély megszerzésének lehetőségéről. Excellenciád — fordul Esküdt Mayer János felé — nagyon jól tudja, hogy ez nem történhetett meg. Majd a fölindulástól reszkető hangon, szinte sírásba csapva folytatja: — A kegyelmes urnák tudnia kell... Az elnök közbevág: Már megint kezdi. Figyelmeztetem, viselje magát rendesen és beszéljen nyugodtan. Esküdt: Tud-e arról a kegyelmes ur, hogy Tömör Angéla és én mennyit autóztunk és hogy a miniszter autójával a miniszter, vagy én rendelkeztem ? A tanú: Ön nem rendelkezhetett az autóval. Esküdt: Terjesztettek elő a kegyelmes urnák kimutatást arról, hogy én ennyit és ennyit autóztam? A tanú: Kimutatásra nem emlékszem. Esküdt ezután újból a Szonnaruga bárónő esetét kérdezi a tanutói, aki azonban kijelenti, hogy annak elintézéséről nem tud, majd Eskütt a Petrányiügyről kezd újból beszélni, mire az elnök figyelmezteti, hogy ez az ügy éppen ő rá nézve kedvezően intéződött el, nincs értelme tehát, hogy azt feszegesse. Esküdt Lajos: Nagyon köszönöm a jóindulatot, én azonban a tényeket szeretném leszögezni. Az elnök: Ezzel végeztünk. Kérdezzen mást. Esküdt: Megfelel-e a valóságnak, hogy ön figyelmeztette a földmivelésügyi minisztert, hogy engem ne hozzanak át hozzá? A tanú: Ön ellen kifogásai voltak a tisztviselői karnak és én nem akartam, hogy odakerüljön, mert a tisztviselők kifogásolták, hogy a státuson kivül álló embert hozzanak be. Ön azonban visszaélt a miniszter bizalmával, befurakodott abba és olyan súlyosan visszaélt vele, ahogyan még senki. Arról különben nem is akarok beszélni, hogy milyen módon fúrta ön be magát a miniszter bizalmába.