Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-19 / 266. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztősig és kiadóhivatal: Deák Ferenc-utca 2. (F6reáliskolával szemben.) Teleon 15-33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak : Egy kónapra helyben 40t(0, Budapesten és vidéken 45(10 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 1(00 másfél hasábon 15* 0. Szövegkőzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 6000 kor. Szövegközti közlemények soronként 7C00, családi értesítés soronként 10000 kor V, évfolyam. Szeged, 1924 november 19, SZERDA. 266-ik szám. „A világ nyugalomra vágyik." Lloyd Oeorge annak az angol liberális pártnak vezére, amely a bárom hét előtt lezajlott választásokon 615 mandátumból mindössze negyvenet tudott behozni és a világ első parlamentjének számszerűleg jelentéktelen töredékévé zsugorodott össze. Lloyd Oeorge azért mégis valaki maradt. Mögötte van egy nem kicsinylendő politikai mull, amely a walesi szénbányász fiiból lett ügyvédet a világtörténelem legdöntőbb szakában tette Anglia, sőt részben az egész emberiség sorsinak intézőjévé, mellette szól, hogy a számszerűleg kis liberális párt élén is egyik legnagyobb politikai tekintélye Angliának és legfélelmetesebb debattere a brit parlamentnek. L!oyd George mióta nem aktív miniszter, a parlamenti szereplése mellett a legelőkelőbb politikai vezércikkírók sorába is emelkedett. A cikkeit ugyan nem egy lapnak szokta irogatni, hanem írásai egyszerre egész sereg újságban jelennek meg a világ minden részében. Cikkeiben van éles megfigyelés, sokjudicium, eredeti humor, ragyogó stílussal párosulva és ami nagyon sok pubicistánál hiányzik, rendesen van még mondanivalója is. Mindenesetre érdekes lenet, ha egy ilyen kvalitásokkal felruházott politikai vezér elmondja a nézeteit egy olyan választásról, amely összetörte a saját pártját, egyben í pedig világpolitikai szenzációvá nőtte ki magát a határokon kivfll. Köznapi rekriminációk egy ilyen politikushoz nem volnának méltóak és Lloyd Oeorge ezt nem is cselekszi. O az angol választásokat » világpolitika szemszögletébe állítja bele és a tavasszal lezajlott francia választásokkal, illetőleg az amerikai elnökvalasxtitssal való összehasonlítás alapján igyekszik levonni bizonyos tanulságokat. „A világ nyugalomra vágyik", — ez a Lloyd Oeorge konklúziója. A világ megelégelte a politikai, gazdasági és katonai feszültségnek az esztendőit és azok felé fordul, akik leginkább látszanak a nyugodt és békés munkálkodás lehetőségét biztosítani. A politikai elv és párt átmenetileg elvesztette a jelentőségét; a tömegek szavazatára azok számithatnak, akik a nyugalmat hozzák, vagy legalább igérik. A mindennspi ember megunta a politikusokat, minisztereket, tábornokokat, admirálisokat; hallani sem akar már róluk. Egyéb nem kell neki, minthogy békében hagyják és ne uszítsák akár nemzeti dicsőség, akár fajvédelem, akár szociális megújhodás cimén hozzá hasonlóan fáradt és nyugalomra vágyó embertársai ellen. Énből az alapvető tételből vezeti le Lloyd Oeorge, hogy májúikban miért kellett a francia választóknak balfelé, most pedig az angol választóknak jobbfelé dönteniök. Franciaországban a jobboldal volt az, amely az országot belevitte a Ruíir-vidéki kalandba; a jobboldal volt az, amely hallani sem akart a Németországgal való megegyezésről, hanem büntető szankciókat emlegetett és katonai expedíciókat rendezett. Kiemelte a francia fiatalságot otthonából, hogy szenegáli szerecsenekkel együtt segítsen terjeszteni a nyugati civilizációt és demokráciát a Rajna vidékén. A verdikt ennek a politikának az elitéléje volt. A francia kispolgárok elkQidték Poincarét és Millerandol, a harcos kijelentések és idegességet keltő nagy szólamok politikutaif. Angliában egy éven belül kétszer választottak, tavaly december elején és az idén októberben. Decemberben megbukott a konzervatív párt, most pedig a munkáspárt, amely majd egy esztendőn keresztül kétségbevonhatatlan ügyességgel intézte ugy a külső, mint belső politika ügyeit. Mi lehet ennek a sajátságos fordulatnak és politikai hangulatváltozásnak a magyarázata Lloyd George értelmezése szerint ? A magyarázat tetszetős, sőt minden valószínűség szerint igaz is. Tavaly decemberben a konzervatív kormány azért választatott, mert szakítani akart a szabad kereskedelemmel és védvámos politikát akart behozni Nagy-Britanniában. Kétségtelen, hogy ez csak nagy gazdasági megrázkódtatások árán lett volna megvalósítható, sőt minden valószínűség szerint ellentéteket idézett volna fel Anglia és más államok között. Ezt akarták elkerülni az angol választók. „A világ nyugalomra vágyik." Nem kell kardcsörtető nacionalizmus, gazdasági imperializmus és nyugtalanságot keltő kereskedelmi politika, hanem békesség és nyugalom a határokon belül és kivül. Kétségtelenül ezt akarta a munkáspárt is. De hát akkor miéri kellett most neki is megbuknia ? Lloyd Oeorge erre is megfelel. A munkáspárt békét, sőt túlságosan sok békét akart. Megegyezést keresett még az orosz szovjettel is, amellyel az angol választóközönség zömének véleménye szerint nem lehet a megegyezést megtalálni Lehetetlen megegyezni egy olyan rendszerrel — nyilatkozott meg az angol választók véleménye —, amely forradalmositani akarja a többi országokat is. A szovjettel való megegyezés ugrás a sötétbe. Ha elég volt a nagyhangú politikusokból, tábornokokból és admirálisokból, legyen elég a vörös népboldogitókból is. „A világ nyugalomra vágyik." A világnak nyugalomra van szüksége. Ebben a nyugalom utáni vágyakozásban keresi Lloyd Oeorge a magyarázatot saját pártjának a trsgédiájára is. Az angol választók a konzervatívokhoz fordultak, akik azzal az ígérettel jöttek, hogy odahaza fenntartják a rendet, kifelé pedig semmiféle kalandba nem bocsájtkoznak. Ez a nyugalom utáni vágyakozás szerzett Amerikában majoritást Coolidge elnöknek, aki nem akar a még mindig marakodó Európának az ügyeibe beavatkozni. Ez a nyugalom utáni vágyakozás dönti el a választásokat majd balra, majd pedig jobbra, aszerint, amint az egyszerű polgár jobban várhatja nyugalmának és békéjének a biztosítását. „A világ nyugalomra vágyik", — állapítja meg Lloyd George. Gyönyörű szép volna ez a megállapítás, de van két htbála. Az egyik az, hogy annak idején Lloyd George is segített megácsolni azokat a békéket, amelyek miatt ma nem lehet végleges nyugalom, a másik az, hogy megállapításának az igazságát sokan nem akarják megérteni. Seypel utóda — dr. Ramek. Bics, novritber 18. Dr. Ramek nevét nem most emiegeük előf?ör, mint leendő szövetségi kancellárt. D.. Ender vorthbergi tartományfőnökkel egyUtt iimeielten kombinációba kerül mindtnnyis7or, valthányszor válságos hangulat uralkodik. Annak idején dr. Erder elutssitoita, hogy a kormány ékre álljon. Dr. Ramek !ehá< mar hoif-zabb idő óta egyetlen kemoly jelöltje a kereszfényfzccislista pártnak aion esetben, ba dr. Sejpel siöveltégí kancellár lemondás?, válik sjPhégersé. Dr. Ramek tárgyalni fog a tartományok képviselőivel és azután programot ad. Mindenekelőtt azt a kérdést kell eldönteni, vájjon a nagynéniét párt hajlandó-e továbbra is n unkaköiöííéfcbcn rmradri a teres* tény BIOCÍÍlistákkal és küld-e képviselőket a pártból a Ramek-kabinetbe. Amennyiben a keresztényszocialista és a nagynémet párt koalíciója újból megalakul, az alkancellári állást és a kereskedelmi miniszterit foglalják el a nagynémetek. Valószínűbb azonban, hogy a nagynémetek elutasítják a kabinet alakításában való aktív részvételt és egyelCre csak a Ramek-kabinet megalakítását teszik szükségessé. (Budapesti tudósítónk tele fon jelentése.) A főbizottság elfogadta Seypel lemondását és a kormányalakítással Rameket bizta meg. Remélik, hogy a kormányalakítás csütörtökön megtörténhet. Buchinger távozása bizonyosra vehető, helyébe Fodermayer lép. zszabályreviziós javaslat. Budapest, november 18. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A házszabályrevizió előkészítésére alakult bizottság ma délután folytatólagos ülést tartott. Gaál Gaszton visszatért a már letárgyalt 215. §-ra, amely a házszabályokhoz való felszólalásról szól. Azt indítványozza, hogy amennyiben a Ház törvényalkotási eljárása során olyan újításról van szó, amelynek alkalmazása esetén az eddig fennálló tanácskozási rend lényegében megváltoztatnék, pkkor feltétlenül joguk legyen a képviselőknek a napirend letárgyalására szánt időn belül a házszabályokhoz szólni. Az inditványt kiadták az előadónak, hogy tegye megfontolás tárgyává. A bizottság utasította ezután hosszabb vita után az előadót, hogy uj szöveget készítsen a 237. §-hoz, amely a törvényjavaslatoknak háromszori felolvasására vonatkozik. Áttértek ezután a vita bezárására és a beszédidő korlátozására vonatkozó részekre. Bethlen | miniszterelnök arra kérte a bizottságot, hogy a két szakaszt együttesen tárgyalja. Hosszú vita keletkezett, amelyben a miniszterelnök kijelentette, hogy kész kompromisszumos szöveg elfogadására, de az olyan legyen, hogy nemcsak technikai, hanem beszélő obstrukció letörésére is alkalmas legyen. A vitát holnap folytatják és a beszédidő korlátozásának kérdését albizottságra bizzák, amely majd a végleges szöveget megállapítja. A hercegprímás aranymiséje. Budapest, november 18. Csernoch János bíboros hercegprímás áldoiópappá szentelésének 50 éves évfordulóját, amely tulajdonképpen a mai napra esik, különös fénnyel ünnepelte meg a magyar főváros és ezzel együtt az egész ország. Az ünnepi napot hálaadó istentisztelet vezette be, amely 10 órakor kezdődött a Szent István Bazilikában. Jelen voltak a kormányzó fe'esége, a püspöki kar tagjai, Schloppa Lőrinc pápai nuncius, Izabella és Auguszta főhercegnők, Ferenc József főherceg, Gabriella főhercegnő, Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József, Klebelsberg Kunó gróf, Bud János, Mayer János és Csáky Károly gróf miniszterek. Pontban fél 10 órakor érkezett meg Horthy Miklós kormányzó és a jubiláns főpap Leopold prelátus kíséretében. A hercegprímás a papság által kisérve alabárdos testőrök sorfala között vonult be a templomba. A bibornok az oltárnál a Te Deumot intonálta, majd megkezdte a pontifikális misét. Ezután Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök lépett a szószékre. Beszédében kifejtette a mai ünnep hármas jelentőségét: ünnepe a mai nap a hercegprímásnak, a katolikus híveknek és végül az országnak is. A szen beszéd befejeztével a jubiláló főpap tovább folytatta a főoltárnál aranymiséjét, majd teljes főpapi ornátusban, kezében pásztorbottal a szószékre lépett és onnan adta áldását az egybegyűlt hivőközönségre. A mise után a püspöki kar nevében az egri érsek üdvözölte a jubiláns hercegprímást. A templomi ünnepség után a hercegprímás a főváros diszhntóján, Sipőcz polgármester kíséretében a Vigadóba hajtatolt, óriási kiséret-