Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-19 / 266. szám

2 SZEGED 1924 november 14. (el a középiskolai tanulók sorfala között. Mialatt a Vigadóba fölhaladt a prímás, harangok szóltak. Előbb egy mellékterembe vonult, ahol az előkelőségek üdvözletét fogadta. Ezután a Vigadó nagytermébe ment, amely zsúfolásig megtelt a közönséggel. A közönség első sorát, közvetlenül az emelvény előtt a Budapesten tartózkodó főhercegek alkották. Mikor a hercegprímás a püspökök és az előkelőségek kíséretében a terembe bevonult, az orgonán felhangzott a magyar Himnusz. Elsőnek Schitppa Lőrinc pápai nuncius üdvözölte a prímást a pápa nevében, majd felolvasta latin nyelven a pápa levelét, amelyet a jubileum alkalmával intézett a bíboros hercegprímáshoz. Most Bethlea István gróf a kormány nevében mondott üdvözletet. .Soha nagyobb szükség, mondotta, nem volt arra, hogy az állam és az egyház — mint a testi és az erkölcsi erő — együtt működjenek, mint most*. — Ezután Slpőcz polgármester a főváros, Zichy János gróf az Országol Katolikus Szövetség nevében üdvözölte a prímást, akit a közönség fölállva percekig éljenzett. A hercegprímás meghatott válaszában min den üdvözletre kitért. A miniszterelnöknek adott választban azt mondotta, hogy a kormányzás a tradiciók szellemében folyik, mint a miniszterelnök üdvözletéből is kitűnik, az egyház és állam közli harmóniában, ami Szent István hagyománya. Végül apostoli áldását adta a közönségre, amely sokáig ünnepelte. Az ünnepség a pápai himnusz hangjaival ért véget. A vigadói ünneplés után a hercegprímás a központi papnevelő intézetbe vonult, ahol a papság mutatta be neki hódolatát. Ebéd után visszatért a primási palotába, ahol nem kevesebb, mint harmincöt küldöttséget fogadott. Szeged város üdvözlöiratát dr. Kószó István nyújtotta át. Dr. Aigner Károly főispán a törvényhatóságok üdvözletét tolmácsolta. Vázsonyi törvénytelennek mondja a Budapest, november 18. A nemzetgyűlés mai ülését fél 1-kor nyitotta meg Zsitvay Tibor alelnök. A napirend szerint a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása következnék, mielőtt azonban erre rátérnének, Vázsonyi Vilmos a házszabályokhoz kér szót. A mult pénteki szavazás kapcsán felolvassa Szabó Zoltánnak a 22 kerületi beosztásra vonatkozó indítványát ós azt összehasonlítja Csilléri ismeretes javaslatával. Azt bizonyítja, hogy a két javaslat egyáltalán nem egészíti ki egymást, amint azt Csilléri állította és a többség is vallotta, hanem egyenes ellentétben állanak egymással. Hibáztatja Zsitvay Tibor elnök eljárását is, aki szerinte helytelenül tette fel a kérdést szavazásra. Vádolja Rakovszky belügyminisztert, hogy összejátszott Wolffékkat a baloldali ellenzék rovására. Majd rátér a budapesti tisztviselőtelep kérdésére. Azt állítja, hogy az elfogadott Szabó Zoltán-féle indítvány szerint a Józsefvároshoz, a hasonlókép elfogadott Csilléri-féle javaslat szerint a Kőbányához tartozik a tisztviselőtelep. Törvénytelennek, házszabályellenesnek és semmisnek mondja a szavazást. A belügyminiszter azt mondta, hogy a harmadik olvasásnál alkalma lesz az ellenzéknek az amúgy is csak stiláris hiba korrekciójára. A belügyminiszterrel szemben kénytelen kijelenteni, hogy a szavazás jogilag házszabályellenes és törvényellenes, azért nem a harmadszori olvasásnál óhajtja a korrekciót, hanem az elnökségtől várja azt. Felhívja az elnökséget, hogy maga korrigálja ezt a tévedést és jelentse ki a szavazást semmisnek. Zsitvay Tibor alelnök kijelenti, hogy a legjobb meggyőződése szerint járt el. Visszautasítja azt a vádat, mintha bármilyen előzetes megbeszélés, vagy befolyás vezette volna őt eljárásában. A házszabályok szerint egyedül a harmadik olvasás kapcsán nyilik meg a mód a korrekcióra. Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel. Visszautasítja azt a vádat, mintha közötte és Csilléri között az indítványra vonatkozólag bármilyen megegyezés történt volna. A két indítvány között fennálló ellentét szerinte csak fogalmazás- * beli ellentét, logikai ellenmondásról nem lehet be- ; szél ni. Tény az, hogy a két szövegben ellenmon- . dás van, de ez nem annyira jelentős, hogy a szavazást miatta meg kellene semmisíteni, amire a ' nemzetgyűlés pénteki szavazásáti házszabályok különben sem adnak módot. Az f ellenmondásokat a harmadszori szavazás során ki >. lehet küszöbölni, azt a kérdést kell azonban el- f dönteni, hogy Szabó Zoltán, vagy Csilléri indit- jj ványa ellenmondó-e Ezután még Farkas István és Rassay Károly szólalnak a kérdéshez. Végül Rakovszky Iván belügyminiszter szólal fel és megismétli, hogy az egész kérdés a harmadszori szavazásnál eldönthető. Petrovácz Gyula az eredeti, tehát a Szabó és ; Csilléri módosítása nélküli szakasz elfogadását t kéri. Egyébként Csilléri indítványa nem céloz mást, í minthogy a közigazgatási kerületek határai kon- ± gruensek legvenek a választási kerületek határaival. 5 Vázsonyi Vilmos megállapítja, hogy az elnökség jj kötelessége a reparáció. Csilléri szerint a harma- £ dik szavazásnál van mód a reparációra. Az elnök szavazásra tesri-íöl a kérdést A több- ! ség elfogadja Petrovácz indítványát. Most a 12. szakasz tárgyalására térnek át. Az előadó azt a módosítást ajánlja, hogy a törvénynyel ellenkező plakátokért és röpcédulákért a nyomdát is tegyék felelőssé. Ez ellen Rothenstein Mór szólal fel. Majd az elnök szünetet rendel el. A hosszú szünet után Propper Sándor szólal fel. A 12. szakaszt fölöslegesnek mondja. Hiszen van sajtótörvény. Hegymegi Kiss Pál és Vázsonyi csatlakoznak Propper indítványához. Szabó József elfogadja az előadó javaslatát. Az elnök ezután félbeszakítja a vitát s megállapítja a holnapi napirendet. Most Szilágyi Lajos terjeszti elő sürgős interpellációját a tőzsdei helyzetről. Annak a nagyközönségnek az érdekében beszél, amely akaratán kivül kényszerhelyzetben került a tőzsdére és amely a hádikölcsön és a forradalmak pusztításai folytán sokat szenvedett, sokat veszített. A nagybankok nem álltak a közönség segítségére, hanem ellenkezőleg a tőzsdére csalták őket és ott hagyták őket áldozatul esni. A tőzsde a spekuláció büntanyájává vált. Kérdi, hogy hajlandó-e a kormány a tőzsde ügyében közbelépni és tettjeiről vonatkozólag a nemzetgyűlést tájékoztatni. Az interpellációt kiadják a pénzügyminiszternek. Ezután az ülést négy órakor bezárják. Súlyos az első hó alatt maradtak. A fa ára hatvanezer korona felé közeledik, a széné már régen túlhaladta a százezer koronát. A munkanélküliség nem igen csökkent, sőt bizonyos szakmákban növekedett. A szegény emberek száma szintén nem fogyatkozott meg, sőt a kenyér sem lett olcsóbb. A tél várható nyomorúságáról beszélgettünk ma a polgármesterrel. Feltűnt ugyanis, hogy hivatalának előszobájában szokatlanul sok sápadt arcú, rongyos gunyáju ember várakozott: a polgármesteri gyorssegélyalap gyámolítottjai. — Az első hó bizony alaposan megnövelte a gyorssegélyalap forgalmát, pedig az alap az aggkori elgyengülés tüneteit mutatja. Ha csak nem érkezik valami segítség, ez a bibliai olajos korsó egy szép napon kimerül, pedig soha nem volt olyan szükség rá, mint most, a tél beköszöntésekor. Az első hó nagyon sok munkaalkalmat ölt meg és igy kereset nélkül maradtak azok a városi szegények is, akik a nyári hónapok alatt fönn tudják magukat keresetükből tartani, de télen nagyon rászorulnak a segélyezésre. A téli nyomorúság főoka a fűtőanyag drágasága. Ha a gyorsalap szegényei a kenyérre valót meg is tudják keresni, arra azonban képtelenek, hogy fát is ve- 1 gyenek. Ezért a legtöbb segélyt kérő tüzelőre kéri Szeged, november 18. (Saját tudósítónktól.) Lehetne mélabús elégiákat is írni az első hóról, amely szelíden elfátyolozta a föld arcát és szemfedőt takart a kimúlt őszre, gyermeki ujjongással hozsannázni is lehetne feléje, a téli örömök megérkezésének fehér hirnöke felé, de hát sem az e'égiát, sem a hozsannát nem érdemli meg. A fehér szelídség álarcával jött, de az álarc sötét és engesztelhetetlen kegyetlenséget takar. Véres gondokat hozott kristályos tarsolyában és megzavarja velük az elkényszeredett szegény emberek álmát. Körülbelül tiz év óta minden telet a legínségesebb télnek minősítettek a hivatalos és nem hivatalos körök és mindig biztatták a népet, hogy csak azt állja ki türelemmel, utána már csak jobb következhet. De hát az egymásra következő telek nem sokat törődtek ezekkel az ígéretekkel, mindegyik tul tett elődjének nyomorúságán. A most következő télre is azt mondják, hogy ez lesz a legnyomorúságosabb, mert nyomorúságosabb már nem lehet. Kimondjuk kereken, hogy ebben a tetszetős jóslatban sem tudunk már hinni, az elmúlt tiz tél megölte bennünk a hiszékenységet. Azt azonban készséggel elhisszük, hogy ez a tél nyomorúságosabb lesz minden elődjénél. A régi veszedelmek fokozott arányokban mega pénzt. Egynek-egynek tizezer koronánál többet nem adhatok, mert akkor nem jutna mindenkinek, tizezer koronából azonban alig tizenöt kiló fát vehetnek. Annyi jómódú fakereskedő van Szegeden, megtehetné mindegyik, hogy néhány ingyen-fautalványt küldene hozzám a szegények között való szétosztásra ... Óvatos lépésekkel bejött most Ferenc, a polgármesteri huszár, a gyorssegélyesek felügyelője. Hatalmas utalványcsjmót tett a polgármester elé. A polgármester elszörnyedve nézegette az utalványtömeget és szomorúan szólt rá Ferencre. — Jobban kell vigyázni Ferenc a segélyeknél, cnk annak állítson ki utalványt, akiről tudja, hogy nagyon rászorul, mert különben hamar kimerülünk. Aztán fektessen fel egy nyilvántartást a segélyesekről, nehogy egyik-másik mindennap kapjon a többi rovására. Közben aláirta a polgármester a tizezer koronás utalványokat, volt vagy ötven a csomóban. Aztán másra került a beszélgetés sora. Megkérdeztük a polgármestert, nem enyhithetne-e a város az ipari szakmák munkanélküliségén azáltal, hogy teljesiti az ipartestület elöljáróságának kívánságát. Az ipartestület elöljárósága, mint ismeretes, elhatározta, hogy megkeresi a város tanácsát és megkéri, hogy a Templom-téren és aGyertyámosutcában épülő bérházak előre elkészíthető iparosmunkáit már most adja ki az iparosoknak, hogy azok télen is foglalkoztathassák munkásaikat. — A kívánság teljesítésének financiális akadálya nincs — mondotta a polgármester —, csak az a kérdés, a mérnöki hivatal meg tudja-e adni előre a pontos és végleges méreteket? Ha megadhatja, a tanács minden bizonnyal már most megtartja a versenytárgyalást a kiadható iparosmunkákra. Ezzel tényleg segíthetünk a munkanélküliségen. Csupán az a baj, hogy mindenki a várostól várja a segítséget, pedig a város segélynyújtó képessége nem határtalan és nem csak a városnak vannak kötelezettségei a munkaalkalom-teremtés körül. A lakásépítés sem lenne városi feladat, de a magántőke kosztkamat után fut és nem is gondol a kevésbé jövedelmező építkezésre. Az első hó ilyen kérdéseket vet föl az idén is. És amig feleletet keres rájuk az ember, megfeledkezik a hozsannázásról is, az elégiazengésről is. Ulainékat a Kúria is fölmentette. Budapest, november 18. A Kúria harmadik számú büntetőtanácsa ma tárgyalta az Ulain—Bobula— Szemere-féle bajor horogkeresztes puccs ügyét. A nevezetteket, mint emlékezetes, a vonaton tartóztatta le a rendőrség, amikor Bajorországba utaztak, hogy ott a horogkeresztesekkel lépjenek érintkezésbe. A büntetőtörvényszék lázadásra irányuló szövetkezés vétségében bűnösnek mondotta ki a vádlottakat és mindháromukat 6—6 heti államfogházra itélte, amit azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Ulainék fölebbezésére a Tábla Degré-tanácsa fölmentette őket az ellenük emelt vád alól. A Kúria mai tárgyalása egészen az itélet kihirdetéséig zárt volt. A zárt tárgyaláson Rákosi Imre kúriai biró referálta az ügyet és dr. Aczél koronaügyész indokolta meg a Táblán benyújtott semmiségi panaszát. A zárt tárgyalás fél 12 órakor ért véget, araikor is félórai tanácskozás után Magyar István tanácselnök kihirdette a Kúria Ítéletét, amelyben megerősíti az ítélőtáblától hozott felmentő ítéletet. Az itélet indokolásában kimondja a Kúria, hogy büntetendő cselekmény nem forog fenn. A városi kenyérgyár napi tizenöt mázsára redukálta termelését. Szeged, november 17. Annak idején részletesen beszámoltunk arról az akcióról, amelyet a szegedi pékiparosok indítottak a városi kenyérgyár ellen A kenyérgyár ugyanis, hogy letörje az indokolatlanul magas piaci kenyéráradat, jelentékenyen fokozta termelését és a város szociális üzemei kenyérszükségletének kielégítésén kivül a fogyasztó közönség számára is sütött nagyobb mennyiségű kenyeret és azt a város elárusító bódéiban, valamint a központi tejcsarnok fiókjaiban árusittatta a piaci áraknál jóval mérsékeltebb áron. A harc a város és a pékiparosok között meglehetősen kiéleződött, a pékiparosok közjegyző jelenlétében próbasütést tartottak és annak eredményét memorandumba foglalva közölték a kereskedelmi miniszterrel. A váios hatósága azonban nem engedett álláspontjából. A kenyérgyár szándékos konkurenciájának következtében a kenyérpiacon tényleg mutatkozott bizonyos áresés. A polgármester is tartatott ezután próbasüté3t és annak eredményéből megállapította, hogy az uj kenyárárak már nem haladják tul az indokoltság határait. A városi kenyérgyár ármérséklő akciójának i megszűnt a létjogosultsága és az üzem napi kenyértermelését ennek következtében ismét redukálta az eredeti keretek közé. A pékiparosok azonban tovább folytatják a kenyérgyár ellen indított harcot és remélik, hogy harcuk teljes diadallal fog végződni. Bőrbutort és mindennemű kárpitosmunkát készit, javit Winter, Szeged, Oíztrovszky-u. 3.