Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-22 / 243. szám

Egyes szám ára 2000 tearawa U W*S»irr»3l! #Mk PaniM-wIci 1. (FftItfltakntival sssMben.) í alatt 15-%*,S'i«geű" •aelelsMH« kivitelivel utadat se. tísm nU) ki 2ooo *»• na. maimtcsi traki SEJ iMlTbea 40000, Bwl». >»•><<» is ««JMm« 45008 » -i EGED Hirdetési arak i Ftlhartbon I mm. 400, egy hasábon 800 mástél hasábon 1200. Szöveg kOzt 25 százalikkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 6000 kor. SzOvegkOztt közlemények toronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 október 22, SZERDA. 243-ik szám. A német példa. A járadékmárka a legérdekesebb kísérletek egyike egy teljesen dezolátt pénzrendszernek és megbomlott gazdasági állapotaik a szanálására, amely nagyon sok egészséges tanulságot rejt magában Magyarországra nézve is. Trotzkij állapifotla meg, hogy a legbiztosabb eszköz egy kapitalista jellegű társadalomnak a felbomlaszlására a szakadatten infláció és a bankóprésrek nyakló nélküli járatása. Az 1923. év folyamén ez történt Németországban. Január legelején a franciák megszállották a Ruhr-vidéket, ahol ki'ört az általancs sztrájk és megkezdődött a passzív ellenállás. A német kormány azzal támogatta az ellenállást, hogy szinte korlátlan mértékben bocsájtott pénzt a sztrájkolók rendelkezésére. A pepitpénznek korlátlan nyomása következtében a márka, amely 1922 december végén 1:7350 arányban állt a dollárhoz, rohamosan vesztette ei megmaradt értékét. Junius elsején 80.952, október 1-én 242 millió, november 15-én 2520 milliárd, december 1-én pedig 6700 milliárd márka volt egy dolláiral egyenlő éttékü. A gazdasági élet ennek következtében teljesen dezorganizálődott, politikai válságok állottak be -- Szászországban a kommunista kormány, Bajorországban a Hitler- puccs, forradalmi jellegű sztrájkok váltogatták egymást —, a kormány pedig kénytelen volt elismerni, hogy a Ruhrvidék i passziv rezisztencia megbukott. Ilyen nehéz viszonyok között merült fel a járadékmárkának a gondolata, amelyet tulajdonképen pénzügyi Kolumbus-tojásnak lehetne nevezni. A tervnek Heljjerich volt a kezdeményezője, aki az arany helyett egy olyan cikket akart megtenni értékmérőnek és közvetve fizetési eszköznek, amely Németországnak rendelkezésére áll és állandóan termelhető. 0 a rozsra gondolt és a rozsmárkái hozta javaslatba. A tárgyalások során a terve odamódosuff, hogy egy uj és EZ- államtól független jegykibocsájtó bank fedezetének céljaira a mezőgazdaságilag használt ingatlanok, ipari, kereskedelmi és közlekedési tőkék, jelzáloglevelek és arany-kötelezvények formájában mozgösittassanak és ezen a módon teremtsék elő a bank számára szükséges mobil fedezetet. Ezzel akarták elkerülni a francia forradalomnak azt a tévedését, amely a lefoglalt egyházi birtokokat jelölte meg a kibocsátott assignaták fedezetéül, melyek igy a gyakorlatban beválthatatlanoknak bizonyultak. A német járadékbank ezen alapelvek szerint 1923 ok óber 15-én alakult meg, tényleges működését azonban csak néhány héttel később kezdette meg. A bank 1250 millió aranymárkában megállítpitott alaptőkéjének előteremtését aranyra szóló jelzálogkötvények formájában a német közgazdasági érdekképviseletek vállalták és ők választották a bank első igazgatóságát is, melynek csak elnökét erősitette meg a birodalmi kormány az állásában. A játadékbankot és a járadékmárkát ugy a közgazdasági érdekképviseletek, mint a birodalmi kormány esek kisegítő jellegű rendszabálynak tervezték addig az időpontig, mig a valóságos aranymárka kiboceájlása megkezdődhetik. Ehhez képest a papirmárka maradt meg törvényes fizetési eszköznek, de mellette a járadékmárka lett az igazi értékmérő. A járadékbank igazgatósága a járadékmárkának a dollárhoz való értékarányát, a békemárkát t&rtva szem előtt, ugy állapította meg, hogy 4.20 járadékmárkát vett egy dollárral és ezer milliárd papírtnál kát egy járadékmárkával egyenlő értékűnek. Eltő pilhnatban ez nagyon merész, majdnem hazárd vállalkozásnak tetszett, mert ugyanakkor a papirmárka tényleges paritása 6700 volt Newyorfcban. Biztak azonban benne, hogy sz uj pénzt a közvélemény megnyugváss&l fogadja és « járadékmátka, ha az infláció megszűnik, alá fogja tá* masztani a papint árkát is. A kúra, melynek a német gazdasági élet igy alávetette magát, drasztikus volt, de sikerült. Bebizonyosodott ismét, hogy a lélektani szempontok a gazdasági életben sokkal hatalmasabbak, mint általában feltételezik. Rövid idővel a járadékmárka kibocsátása után a pénzpánik megszűnt, a tényleges dollárkurzus visszament 4200 milliárdra, a rej'ett árukészletek előkerültek, sőt a szociális nyugtalanságnak egyik legerősebb, forrása is, amely az inflációval van szerves összefüggésben, megszűnt. Még az államra is jó hatással volt a járadékmárka kibocsátása, mert kénytelen volt a rendelkezésére bocsátott eszközökkel megelégedni és nem folyamodhatott többé a jegykibocsátásnak kényelmes, de veszedelmes eszközéhez. Kétségtelen, hogy az aranymárkát előkészítő járadékmárka átmeneti válságot is idézett elő nagyon sok vonatozásban. H hetetlen pénzszűke állott elő, oz élet megdrágult az egész vonalon. A magyarázata ennek nagyon egyszerű. Többé nem lehetett az alkalmazottak szemét sokmilliárdos, de alapjában véve semm t sem érő fizetés- és munkabéreme'ésekkel kiszúrni. Mihelyt a békemárkával egyenlő értékű járadékmárka lett a számolási egység, ehhez alakultak a javadalmazások is. Az árak rohamosan ugrottak fel a békeszinvoralra. Németország drága ország lett, amelyet nem látogathatlak többé az idegenek, hogy ott olcsón megéljenek. Ugyanakkor azonban bent megtörtént a keresetek és megélhetési költségek kiegyensulyozódása. Bent a jixftzetésükből és munkabérükből élő osztályok sokkal kevésbé érzik a drágaságot, mint nálunk, ahol még mindig tfriási aránytalanság áll fenn a keresetek és megélhetési költségek között. Németországban ugy az állam, mint a magánvállalatok tapasztalják, hogy a ke< esetek megnövekedésének arányában a munkafegyelem jelentősen megjavult és a munkateljesítmény erősen megnövekedett. A jelek azt mutatják ugyan, hogy az előző esztendőkkel szemben a német iparnak a versenyképessége megcsökkent. Ezt azonban téves volna tisztán a jaradékmárka rovására írni. A versenyképesség megcsappanásának a járadékmárka n.lkül is be kellett volna következni egy olyan országban, ahol az iparnak egy aránytalanul nagy holt tőkét kell kamatoztatni, ahol a kamatláb a háromszorosa és négyszerese a londoni és newyorki kama lábnak és ahol a békeszerződések kényszerítő rendelkezései értelmében a nemzeti jövedelemnek egynegyedét kell adóra elfizetni. Hogy miként fogja a német ipar ezt a megcsökkent versenyképességét kiegyensúlyozni, azt nehéz megjósolni. A járadékmárka bevezetése óta az egész német iparban egy nagyszabású trősztöződési és kartellirozódási processzus indult meg, amely az üzemek összefogása révén akarja a terme ési költségeket leszállítani. Hozzájárul ehhez a technikai tökéletesedés, a zökkenésmentes kalkuláció és a munkateljesítmény megnövekedése. Igen megbízható informátorok adatai szerint az ipari válság akuttá válását mérsékelte az is, hogy ugyanakkor, mikor a külfölddel szemben az átmeneti versenyképtelenség je'entfcezett, azok az osztályok a belföldön, amelyek éveken át úgyszólván a létminimumon alul voltak kénytelenek leszorítani igényeiket, léptek fel erős vásárló gyanánt. A járadékmárka Németországban előkészítette az igazi aranymárkára való á menetelt. Stabilizálódása folytán ez az átmenet már zökkenés nélkül mehet végbe. Tanulságait mi is, ahol az aranykoronának még mindig jelentős ellenzéke van, nagyon jól hasznosii habjuk. Az aranykoronától nekünk sem szabad megijedni. Bevezetése alkalmával lesznek ugyan elhullások, illetőleg kidéiül, hogy a papirkeronában felfujt vagyonok tulajdonképen nem is vagyonok. Lesznek megint szegény emberek álgazdagok helyet*. De a lélektani momen'umok alapján következtetni lehet nálunk is arra, hogy a milliókban és milliárdokban való számolás után az egyben és kettőben való számolás lesz az igazi normális állapotokra való visszatérésnek a kezdete. T. S. „Lendvai szabadon uszíthat gyilkosságra a piactéren." Rassay nagy beszéde a fővárosi javaslat vitájában. Budapest, október 21. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés keddi ülését háromnegyed 12-kor nyitotta meg Scitovszky Béla einök. Jelenti, hogy a miniszterelnöktől értesítés jöit arról, hogy a kormány Nagyatádi földmüvelésügyi minisztert fölmentette és a minisztérium vezetésével Schandl Károly államtitkárt bízta meg. Jelenti, hogy Friedrich István és Drózdy Győző a napirend előtti felszólalásra kértek engedélyt. Drózdynak az engedélyt megadta, Frledrichnek ellenben nem. Friedrich a horvát és rutén memorandumban a Népszövetséghez történendő előterjesztés tárgyában kért engedélyt a felszólalásra. Az elnök kérdezi a Házat, hogy megadja-e az engedélyt. A Ház ezután szótöbbséggel az engedélyt megadja. Ezután Drózdy Győző napirend előtti felszólalása következik. A jegyzők gyűlésén foglalkoztak a személyével és Patai főjegyző indíívár yára lapjának betiltását követelték. Kijelenti, hogy ö a jegyzői kart sem írásban, sem szóban nem bántotta. Felhívja a jegyzői kar figyelmét arra, hogy ezt az akciót a zalamegyei jegyzőgyülésen már megindította elltne Böhm Béla, akinek a földreform körüli tevékenységét egyszer szóvátette. Most a Patai főjegyző, Gömbös Rezső tette meg ellene az ^ indiiványt. Gömböst egyszer már hamis tartalmú I bizonyítványokéi- elítélte a kanizsai biróság és másodszer is elitélték, nurt múlatás közben belepiszkolt a pékmester kapujába, jj Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy 1 olyat sem mondani, sem felolvasni nem szabad, ami a parlament illemét sértené és ezért Drózdyt rendreutasítja. Ezután Drózdy kijelenti, hogy a jegyzőt becsühtsértés miatt pénzbüntetésre Ítélték. Ha még ezután is szolidárisak vele a jegyzők, akkor üzenetüket visszaküldi nekik. Friedrich ismét szónokol. Ezután Friedrich István szóiali fel. A legutóbbi genfi tárgyalások olyan színben tüntetik fel az európai helyzetei, mintha Középeurópában már minden rendben volna, pedig Középeurópának több olyan kérése van, amely még egyáltalában nem nyert elintézést. Ilyen kérdés a ruthén föld kérdése. Ezután röviden visszapillant a ruthén nép küzdelmeire. A saintgermaini béke alkalmával még mega Csehország sem ragaszkodott a ruthén földhöz, hanem azt az álláspontot foglalta el, hogy a ruthének maguk döntsenek a sorsukról. Mindezek ellenére a ruthén nép még ma is, 5 évvel a békeszerződések után csen impérium alatt áll és elképzelhetetlenül szenred a jogtalan elnyomatás alatt. A mult ősszel a ruthének memorandummal fordultak a nemzetek szövetségéhez, amelyben féltárták súlyos sérelmeiket és követelték, hogy vilsoni elvek alapján maguk dönthessenek sorsukról. Magyarország nem tud segiíséget nyújtani a ruthéneknek a nagy küzdelmében, de viszont elzárkózni sem szabad ezen kérdés dűlőre vitele tekintetében. A cseh elnyomás kétségbeesésbe kergeti a ruthéneke*. Felhívja a nemzetgyűlés emlékezetét arra a memorandumra, amelyet 1919-ben a saintgermaini szerződés tárgyalása idején Híinka és társai vittek el Párisb?, amelyben a tótok tiltakoznak az ellen, hogy a csehekkel egy népnek tartsák őket, sőt tiltakoznak még a csehekkel való rokonság