Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-05 / 229. szám

Ilfig igáin ára 3000 Iwran mnaNwirtiiUFt. trtiMeMval nmabok) Nk •tlHMAind' a* MfM kirtteltoel i m Inm Hbü in aooo k» HM. IHHInMal áraki ED HMM taly&Hi 40000, •wtaIH f idUm 45001 Hat. 5C7EGTD •irdettal trák i Pélhaiáboa I na. 400, tar haUboa: 800 mákltl hasábon 1200. SiOw* közt B izázaltkkal drágább Apró hirdette 10 tzöig 0001 kor. BzOvegkSiti kOxlem*. nyék koronként 0D00 korona. Családi értesítés 45000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 október 5, VASÁRNAP. 229-ik szám. Az attasé. Isten bocsássa bűnünket, de ba a fejünket elütik, akkor se tudunk preciz definícióval felelni arra a kérdésre, hogy mi az az attasi. Sőt erős a gyanúnk, hogy nem igen tudja azt könyv nélkül a nyájatlsn olvasó se, akitől nincs szivünk azt kivánni ebben a szigorú világban, hogy nyájjal is rendelkezzék. De abban _ bizonyára mindnyájan egyetértünk, hogy az attasé egy rendkívül romantikus lény, akit arra teremlett az Islen és azért fizet az állam, bogy Courts-Mahler irőtárs regényalakot mintázzon róla, ikibe az összes olvasónök beleszerelnek, mert lehetetlen bele nem szeretni. Olyan fess, olyan gyermekded, olyan kópé és olyan szerel* mes és olyan bájjal ugrik bele a nagybőgőbe az állam számlájára, hogy azt prózában ki se lehet mondani. Ahhoz Farkas Imre költőtárs kell, a kis kadéfok dalnoka, aminthogy a modern attasé körülbelül ugy jellemezhető, hogy ö a civil kadét. Értve természetesen a régi világbeli kadétot, akiből utóvégre tábornok is lehetett. Az attaséból is lehet konzul, sőt követ, sőt nagykövet is és akkor még háborút is csinálhat, ha a szerencie jól szolgál neki. - Ha ezek után megállapodunk abban, hogy az attasé olyan kutyú-diplomata, aki mint inas tanulja a nemzetek összeveszejlésének művészetét s aki arra is rendeltetelt, hogy segitsen a deficitet előállítani olyan államokban, amelyeknek annyi a pénzük, bogy nem tudják hova tenni, — ezek után még mindig fönnmarad az a kérdés, hát a sajtó-attasé micsoda ? Ez olyan fogós kérdés, hogy ezt még a lexikon se tudja. Valószínűleg azért nem, mert mikor az egyik lexikon Árofate-Bikalen, vagy a másik lexikon Arány-Beke kötete készült, akkor a sajtó-attaséi intézmény még nem volt kitalálva. NagyMagyarország el lehetett enélkül —, de legyünk tárgyilagosak és valljuk be, hogy Nagy-Magyarország alighanem azért bukott el, mert nem volt sajtó- attaséja. Csonkamagyarország ugyan „nem ország", de ország akar lenni, ezért sajtó-attasét tarl Bécsben, Berlinben, Párisban, Londonban, Madridban, tőt talán Varsóban 8 a jövőben nyilván még a vörös Moszkvában is. Ezt azonban csak per analogiam következtetjük, mert eddig csak annyit tudunk biztosan, hogy a bécsi magyar követséghez van beosztva egy ilyen sajtó-attasé s ezt is csak tegnap óta tudjuk s ezt se az állami költségvetésből, vagy zárószámadásból, — hanem a bécsi rendőrség jelentéséből. No nem kell megijedni, a magyar sajtóattasé nem lopott ezüstkanalat, mert azt csak a rrancia rojalista grófok szokták tenni, mikor Budapesten meglátogatják magyar elvtársaikat, •w* nagyúri vendégszeretettel karolják fölöket. « magyar sajtó-attaséval sokkal közBSk r0fn»ntika történt. Bement egy bécsi SE egy színigazgatóval, meg egy opera1 * 0,t whi8*yt illák, ami nagyköveti XfiSl a Pá,inkák közölt és szódáStp.LI ! Igen üditő ital. Mikor aztán a míir er0,t a 8or» némi nézeteltérés fáa »end«8ek és a gazda közt. A venteffi. ?P°h,árral vállaltak, a gazda hétnek ?evoíviiíörtelÍ?' mire az e*yik ur előkapta a színéi u ráf°2ta a iebujosra. Nem a két a mairua jí?er* azok nyugodtan viselkedtek, ™ »llai,ó'allasé V0lt az a temperamentubőrét fz ite"' aki ki ^arta lyukasztani a ki mikor ? ?ta^nimötnek- Ez akkor tudódott ?« J?.entfemnn„fr4ég ,e akarfa tartóztatni a ítermészetesen a gentleman •Zt mrlla„á end5^gnek, hogy „Kuss" és igazolta magát, mint sajtó-attaé, akit a magKyar r11 Mo tt ? 01^ véd- S a rendőrség valóban tisztelgett és elvonult, hogy írásos jelen ést tegyen a magyar kormánynak, - mindössze a neveletlen és duhaj bécsi közönség akarta megverni a magyar állam revolveres sajtóattaséját. Most már itt többféle kérdést fel lehetne vetni. Például azt, bogy mi a fütyülő fülemülének az a sajtó-attasé, mikor a külföldi lapok úgyse attól veszik az információkat? Vagy azt, hogy nem olcsóbban diciérnék-e meg a magyar kormány politikáját a hozzánk „barátságos" érzületű lapok, ha közvetítők kizárásával honorállatnának? £s fel lehetne vetni azt a kérdést is, hogy mikor itthon derék munkás emberek ezreit B-lístázzák a nyomorúságba, szabad-e akkor a magyar államnak sajtóaltasézni ? De nem kérdezünk semmit, mert belátjuk, hogy a sajtóattaséra szükség van, a sajtóattasé nem az államot képviseli, hanem a kurzust és azt nagyon stílusosan reprezentálja: iszik és lövöldöz. MMMWMMMY •tMMMMMMAMMMMMMWAAAAAMWAMMAMAAAMM ***************** Mit tanítanak a cseh középiskolákban? Irta: Tonelii Sándor. olyan természetű volt, hogy Bolesz'áv herceg azontúl „segítette" a császárt különböző hadi vállalkozásaiban. Mindenesetre legszebben hangzó körülírása a vazallus viszonynak. Boleszláv támogatta a császárt a magyarok ellen is. Aki még nem tudta volna, vegye ludomásul, hogy „válogatott cseh vitézek serege tüntette ki magát a Lech melletti csatában, amelyben a magyarokat döntő módon megvertékAi. Boleszlávnak Bretiszldv, a „cseh Achilles" volt az utód*, aki az elszakított Morvaországot Csehországgal ismét egyesitette. A cseh földnek másik része, a Szlovenszkó ellenben 1918-ig magyar uralom alatt maradt. A tizenharmadik században Csehországot egy szürnyü veszedelem fenyegette, a mongolok inváziója. Erről a következőket kell tudni a cseh diáknak: „A mongol lovashordák betörtek Sziléziába és az országot az Oderáig elpusztították. A sziléziai hercegeket hűbéreseikkel együtt legyőzték. A mongolok Csehország határain állottak. Vencel király haderejével a Szudetákhoz vonult, mindenütt erös gyepüket raktak és minden készen állt a rettenetes ellenség viaszaverésére. ők azonban nem jöttek. Bizonyára meggyőződtek róla, hogy Csehország határai mily jól vannak megoltalmazva. Ehelyett Morvaországon át Magyarországra vonultak, melynek királya, IV. Béla ellen nagyon fel voltak bőszülve." Az Árpádok kihalásától kezdődnek a sűrű kapcsolatok a magyar és cseh történelem között. Albert személyében kerültek a Habsburgok első ízben Magyar- és Csehország trónjára. Utószülött fiát, Árva Lászlót azonban a magyarok kezdetben nem ismerték el, hanem helyette a lengyel Ulászlót választották meg királyuknak. Ennek legfőbb támasza volt a törökverő hős Hunyadi János, „származására nézve román'. Hunyadi János sokszor legyőzte a törököket, de a csehekkel, akiket László édesanyja hivott be Magyarországba, nem bírt. A cseheknek Giskra János volt a vezérük, aki az egész Szlovenszkút Kassáig a hatalmában tartotta. Harc tört ki Hunyadi és Giskra között,, melynek folyamán Giskra Hunyadit a Juceneci" (Losonc) csatában amegsemmisitő' módon megverte. „Giskra uralkodásának azért van nagy jelentősége, mert ekkor kezdett a cseh nyelv a szlovákok körében elterjedni. Különösen okmányokban, krónikákban, templomi énekekben és prédikációkban használták a cseh nyelvet. Cseh könyvek, különösen bibliák kerültek Szlovenszkóba. Nemcsak a taborita katonák voltak terjesztői a cseh nyelvnek, kézművesek is jöttek Csehországból és telepedtek meg Szlovenszkóban.* A mohácsi csata után Magyar- és Csehország egyaránt a Habsburgok uralma alá került és ettől fogva sok hasonlatosságot tűntet fel a két ország történelme. A Habsburgok mindkét országban a rendi hatalomnak megtörésére, centralizációra és a katolicizmusnak helyreállítására törekedtek. Mig azonban Magyarország, ha nehezen is, de megtudta őrizni állami önállóságát, Csehországot a fehérhegyi csata után beolvasztották a Habsburgok örökös osztrák 'artományai közé. A magyar történelemnek ezeket a fejezeteit Habsburg-ellenes színezettel írott a cseh tankönyv, min hogy a magyar A nyáron, mikor néhány hetet Csehország- ! ban töltöttem, furcsa szórakozást találtam. Be* mentem egy könyvesboltba és megvettem egy egészen közönséges — iskolakönyvet, egy cseh történelmet, amelyet a középiskolák alsó osztályaiban tanitaRak. Szomszédok vagyunk Csehországgal, a történelmünk évszázdokon át békés és háborús érintkezések, uralkodók közössége révén nagyon is össze volt fonódva, ma pedig a régi Magyarországnak nagyrészei állanak cseh uralom alatt az án'ánt jóvoltából; érdekes lehet, hogy a cseh iskolákban hogy tanítják a történelmet és különösen mit kell ludni a kis diákoknak a magyar vonatkozásokról. A feltevésemben nem is csalódtam. A cseh iskolakönyv nagyon érdekesnek bizonyult. Különösen érdekes nekünk magyaroknak. Esetleg még tanulhatunk is belőle. Távolabbi vonatkozásban minden történelmi kézikönyvnek, még ha iskolában tanítják is, politikai céljai vannak. Az események ismertetése, beállítása, színezése révén a jelen politikájára készíti elő a gyermeket, akiből polgára lesz az államnak. Mi lehet ez a politikai cél egy cseh történelmi tankönyvben? Annak bebizonyítása, hogy a cseh állam a mai formájában természetes történelmi alakulás és egy évezreden keresztül a magyarok voltak azok, akik a cseh nemzeti egységnek a létrejöttét megakadályozták. A csehek azonban nivó és színvonal dolgában felette állanak a kisántánt többi nációinak. Ebből folyik, hogy az eszközeik is részben eltérők. A csehek nem dolgoznak a nyílt történelemhamisítás brutális eszközeivel, hanem óvatosan, szinte észrevétlenül festik át a történelem eseményeit a maguk nemzeti céljainak megfelelően. Eseményeket nem sikkasztanak el, hanem szépítenek, vagy egy-egy árnyalattal sötétítenek. Példákat a kis történelmi tankönyv bőven szolgáltat. A cseh őstörténetem 500 körül kezdődik, mikor a markomannak és kvádok kivonulása ulán különböző szláv törzsek kezdtek beszivárogni a mai Csehország területére. Ennek a szláv őstörténetemnek két legendás alakja van. Cseh apó, Álmosnak a szláv kiadása, aki népét a Moldva, Eger és Elbe folyók vidékére vezette és a már félig históriai hitelességű Samo, egy frank eredetű kalmár, aki az avar háborúk J idején került a csehek közé és őket egyesi- | tette. Hálából a csehek megválasztották öt kirá- ' lyuknak. Hogy azután évszázadokon át mi történt ezeknek a szláv törzseknek a körében, arról hallgat a krónika. A kilencedik század elején Mojmirnak sikerült megalapítani a nagymorva birodalmat, amely Szvatoplak koráig állott fenn. Ezt a birodalmat a magyarok robbantották szét. Keleti részét a saját országukhoz kapcsolták, a nyugati rész — a mai Csehország — pedig hűbéres országa lett a németrómai császárságnak. Tudvalevőleg I. Otlő császár volt az, aki hadat viselt Boleszláv cseh herceg ellen és öt a hűségeskü letételére kényszeritette. Ezt a cseh iskolakönyv abban a szépi ő formában mondja el, hogy háború volt a németek és ctehek között és hosszú hadakozás után „szerződés jött létre a szomszidok közöttE szerződés