Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-26 / 247. szám

Egyes szám ára 3000 tMi isii Pmat-trtca IJFC. s«!ítlr.!í»*l «i»ben.) 7a>« tn n>{«.A.Sma«j- ncEleic •a mm *ivM«i黫i amde* r». Má« ara 2000 <-£«. 3:3IMM»i iraki «g> }f*B»S« Snl»b«H «nts, is4» "» rtdMa* 4500B «r r ZEGID fl -detesi »rai. fel nauDui I nm. 400, egy hasában 900 siaaitl hatóbon 1200. Szöveg' kOit 2J százalékkal dragábB Apró Hirdetés 10 szóig 800i kor. SzOvegkflzti közlemények toronként 6000 korona. Cliládl értesítés 43000 kor. V, évfolyam. Szeged, 1924 október 26, VASARNAP. 247-ik szám. A puszpátig-furulya. Tizenkét pontja volt a márciusi ifjúságnak ezernyolcszáznfgyvennyolcban és abban a tizenkét pontban elfért minden, amit az akkori magyar nemzet kivánt. A kisgazda nemzetnek ezerkilencszázhuszonnégyben tizenhat pontja van és ez valóban nem sok, tekintve azt, hogy ezernyolcszáznegyvennyolc óta hetvenhat év telt el és azóta a világ többi nációinak igen megnőttek az igényei. Mert éppen ma olvassuk például, hogy valahol Belső Ázsia pusztáin az esküdtbíróság bevezetését követeli a karakirgizek társadalma, amely minálunk meglehetősen ismeretlen társadalom, még legtöbbet a műveltebb kisgazda-körök tudnak róla, írért azok még szokták emlegetni a kutyofejtl tatárok-at. (Igaz, hogy a Fináncot és a végrehajtót is ehbez az emberfajhoz számítják.) Ér hető volna és nem volna lu'zásnak mondható, ha a kisgazda nemzet is felbuzdult volna a kutyafejű tatárok példáján és valamivel többet kivánna ezerkilencszázhuszonnégyben Bethlen István nagy urunktól, a vérünkből való vérből, mint amennyit kivánt ezernyoicszáznegyvennyolcban Metternich hercegtől, a gyűlölködő 6s gyűlölt idegentől, fajunknak halálos ellenségétől. Nem lehetne csodálni, ha a magyar nemzet, amely mflgött ezeréves történelem van, valamivel követelőbb volna a közszabadságok terén, mint a karakirgizek dicső nemzete, amely szintén ezer esztendeje terelgeti ugyan birkáit és tevéit Túrán füvellő pusztáin, de még eddig nem szült olyan reprezentatív man-eket az emberiségnek, mint Hiller István, vagy GOmbös Qyula. Nos, bármennyire érthető volna is, ha a fejlődésben lépést tartanánk a középázsiai tevehajcsárokkal, meg kell állapitanunk, bogy azok az ak-sakál- ok, akik a kisgazda nemzetet képviselik a magyar pirlamentben, kimondhatatlanul szerényebbek, mint az ázsiai puszták jurtalakói. Tizenhat ponttal feleinek a kisgazdák arra a kérdésre, hogy nmlt kíván a magyar nemzet ?* és ebben a tizenhal pontban nincs benne, amit a tevekergelö kirgizek kivánnak ezerkilencszázhuszonnégyben, söt nincs benne az sem, amit Kossuth Lajos nemzete kivánt ezernyolcszáznegyvennyolcban. Se esküdtszék, se szabad sajtó, se egyenlőség, se testvériség, se közteherviselés nincs benne a nagyatádiék tizenhat pontjában, — kiiűst van benne, kisgazdák ad£ könnyítése van benne, termelő érdekek védelme van benne és majdnem az is benne van, vagy talán elburkoltan beane is van, hogy ezután kukoricából is lehessen pálinkát főzni, meit ezt is igen kívánja a nemzet és az is egyik föltétele az integer Magyarországnak, hogy kukoricapálinkával is lehessen enyhíteni a honfibút. Minden iskolásgyerek tudja a márciusi destruMivok tizénkét pontját és fogja is tudni mindaddig, mig magyar történelem lesz a világon, ellenben az októberi tizenhat pont nem fog belekerülni a megy r történelembe és mi nem tartjuk érdemesnek ennek a szatócskontraktusnak tizenhat pontját pontonkint méltatni. Egyet azonban, a legelsőt ki kell vennünk belője, mert ez azt mondja, hogy a kisgazdák a népies kormányzati irány kifejezésre jut'a'ását és biztosítását kívánják. A többi tizenöt pont már csak függelék* ennek az egynek, a kisüst és társai mind a népies kormányzati irány kifejezői és geracciái. — Mit kell érteni a népies politika alatt ? — kérdezték Nagyatádit azok, akik eddig a népies irányt csak iz irodalomtörténetből ismerték, de f a politikában még edd'g legfeljebb s „malom alatt" találkozik vele, nem a neme1 Rubeleiében. — £n és a miniszterelnök a népies szót ki- ] mondottan é* ^p^állepodottan í demokrata szóval egye; 'tk t haiinállufe és én akartam, hogy a demokrata helyett a magyaros népies-1 alkalmazzuk, — felelte nagyatádi Szabó I tvár, úgyis mint nyelvésj, aki a p? rlaicentben is több izben tiltakozott már az ellen, hogy a kisgazdát ptrmlnak nevezzek. Nos, mi nagyon helyesnek tartjuk, hogy azt a politikát, amiben most megegyezlek Bethlen István és nagyaádi Szabó István, nem demokratikus, hanem népies politikának nevezik. Mert sehol Pumpában, söt még a kutyafejű tatárok kőit te fogadnák el demokratikus politikának azt a politikát, amelyből hiányzik az általános választójog, a szobadsajtó, a közteherviselés, a jogegyenlőség és amelynek vezérmotivuma a kisüst. Ez valóban nem az a demokratikus poitika, amelyet Bethlen István Qenlben felkOszOn'ö t, ez „népiét" politika, amelyet azonban még népiesebbé lehetne tenni, ha puszpángfurulya-polltikának neveznének el. Ismerik a kegyelmes urak a puszpángfurulya történeté ? Ha meghal'gatják, ugy megörülnek neki, hogy mindjárt festetnek egy puízpátig-fu ulyát schildnek az egységet párt kapuja fölé. Elmegy az ispán a falusi bognárhoz és megkérdezi töle, hogy ludna-e neki egy furulyát csinálni ? — Hát hogyne tudnék ? Hiszen az nekem trnuit mesterségem. — De hát van magának ahhoz való jó puszpáng fájt ? — Majd éppen nekem nincs. Hiszen csakis az van. — Aztán ki tudja ezt maga fúrni ? — Hát ki tudná, ha én nem? Hiizen az a legfőbb tudományom. — Aztán szép rézbillentyüket is tud beleilleszteni ? — Hit ez meg már micsoda beszéd ? Hiszen ahhoz értek csak igazán. Elmegy az úpán egy hét múlva a puszpángfurulyáért. Fö'veszi, nézegeti, megctóvá'ja a fejét: — De ember, hiszen ez nem puszpáng-fa. — No azt az egyet el te szett találni, mert puszpáng-fának csakugyan nem puszpáng fa. — De hát nincsenek raj'a rézbillentyük se. — Angyal szólt az úrból, mert rézbillen yük csakugyan ninc enek rajta. — No jól van, de hát ez ki sincs fúrva. — No ebben az egyben tökéletesen igaza van, mert csakugyan nincs kifúrva. — De a kutya-teremtésit neki, akkor eiea nem is Ievet furulyázni I — Hát azt az e* yet nem áiitom, meri furulyázni csakugyan nem lehet rajta. Hát ilye.i puszpáng furu'ya nemzetünk Istvánjainak most inaugurált népies politikája. Politika az, népies az, csak éppen kormányozni nem lehet vele. MJMAMMMMMMMMMMWMMMAMMAMMMMMMMMAMWMMMMM^C MMMMMMMMMM Bonyodalmak az angol választás előtt. London, október 25. A külügyminisztérium jegyzéket intézett Rakovtzki orosz szovjetügyvivőhöz, amelyben felhiv|a figyelmét a harmadik intemacionale aknair unkájára és Szinovjev levelére, amelyet az angol kommunista pártnak küldött s amelybei utasításokat ad a brit kormány megbuktatására. Ez a levél olyan kitéíeleket tartalmaz, amelyek a brit alkotmány és a királyi hatalom ellen irányulnak. A\ külügyminisztérium til akoző jegyzékét Macdonald távollétében Gregory irta alá s többek között ezeket mondja: — Kötelességem önnek tudomására juttatni, hogy a kormány nem tűr olyan propagandát, amely kívülről beleavatkozik Anglia belpolitikai ügyeibe. Ez az eljárás nemcsak horlokegyenest ellentétben áll a nemzetközi szabályokkal, hanem egyenes megszegése azoknak az ünnepies ígéreteknek, amelyeket az ön kormánya több izben tett Angliának. r4 A küiűgyminisilérium jegyzékéhez mellékelve van a harmadik intemacionale .rendkívül titkoa'-nak jelzett levele másolatban, amely az angol kommunista párt központi komiléjához van Intézve és keltezése 1924 azeptember 15. Szinovjev ebben kifejti, hogy miután az angol prolelárság rászoriíolta Ramsay Macdonaldot az orosz szerződés aláírására, az angol proletárság tartozik a legnagyobb eréllyel és minden eszközzel oda hatni, hogy a szerződésben kivivőit jogok ét kivállságok érvényre jussanak. A kormányé lenes lapok nagy tőkét kovácsolnak Ramsay Macdonald ellen az orosz propagandából s nem átalj k meggyanusi ani a min szterelnököt azzal, hogy Gregory ezúttal gazdája né'kül csinálta a számvetés', mert ez a jegyzék semmiesere sincs ínyére Ramsay Macdonaldnak. A kiegyezés Budapest, október 25. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Ellenzéki körökben a tegnapi, úgynevezett megegyezésnek nem tulajdonítanak döntő fontosságot és mirdösste arra tartják alkalmasnak, hogy a válság kirobbanását néhány héttel elodázza. A Bethlen éi Nagyatádi között létn jött tárgyi megegyezés ugyanis — ellenzéki körök véleménye szerint semmi esetre sem fogja megszüntetni a kisgazdaképviselők személyes érvényesülést vágyát, ame'y előbb, vagy utóob komplikációkra fog vezetni. Ezek a komplikációk ínnál hamarabb és annál elkerülhetetlenebbül fognak bekövetkezni, mivel a miniszterelnök egyébként is aligha lesz abban a helyzetben, hogy a kisgazdakövetelések teljesítésére irányuló igére ét maradék nélkül végrehajthassa. A kormányhoz közel lló helyen bizonyos elégtétellel állap tják meg, hogy a kisgazdakövetelések teljesítésére irányuló tárgyalásokon személyi kérdések egyál'alán szíb* sem kerültek. Ez azonban nen jelenti azt, mint hogyha a kormány mai összetételében elmar dnárak azok a változások, a? eyek a további kotmányzás zavartalanságának egyik föl ételéül tekinthetők. Immár nem vehető bizonyosra az, hogy Szabó István újra át fogja venni a földmivelésügyi tárcát. Szabó utódjául általában Hoyos Miksa grófot szokták emlegetni. Ripka Ferene visszavonta lemondását. Jelenleltük, hogy Ripka Ferenc kormánybiztos elkedvetlenedett azért, mert a főváros pénzügyeinek élére olyan szakérlőt akarnak kinevezni, aki tőle teljesen függetlenül működne és a főváros pénzügyelt teljhatalommal irányítaná. Amikor ezt Ripka meghallotta, magánkívül kiáltott fel és kijelentéseit sokan hallották is: — Én ilyen körülmények között nem maradhatok meg kormánybiztosnak. Ha ez a kinevezés megtörténik, akkor a legmesszebbmenő konzekvenciákat fogom a magam számára levenni és lemondok állásomról. A miniszterek ezután kérlelték és ez ügyben tovább folytatták a megbeszé'éseket. Az ujabb tárgyalásoknak, ugy látszik, az az eredménye, hogy Ripka Fere c kormánybiztos kívánságait honorálják és elállnak attól a tervtől, hogy tubjdonképen nem is mel'éje, de föléje rendeljenek kilpénzBgyi szakértőt.