Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1924-09-05 / 203. szám
S 2 2 0 8 0 SZBOBD 1924 szeptember 5. ban terjessze a közgyűlés elé, mint most. Ragadjuk meg ezt az Agyét két kézzel minden bálorságunkkal. Ha valamennyi állam egyetért abban, hogy megalakitja ezt a bizottságot és megadja neki azt a megbízást, hogy ezekről a kérdésekről szőlő jelentését minden tekintet és gátlás nélkül dolgozza ki, akkor a siker biztos. \ Nemzetek Szövetsége ezután egy év mu'va összehívhatná azt a konferenciát, amely bennünket a végcélhoz vezetne. A korlátolt érdekekkel biró kis nemzetekhez, akik hosszú hilál ulán újjászülettek, ezt a figyelmeztetést intézem: — Akár van szerződés, akár nincs, titeket szét fognak taposni. A ti országotok lesz az első, amely a legközelebbi összeütközésnek áldozatul esik. Egyszerű szerződés sohasem nyújt számotokra biztonságot. Állandó és veszélyes illúziók áldozatai vagytok. Defenzív szerződések kötése könnyű, de ez csak a békét rombolja szét. Macdonald beszédét óriási tapssal fogadta a kongresszus. Percekig felállva ünnepelték. Különösen nagy sikere volt az angol, skandináv és holland delegátusok körében. A Nemzetek Szövetsége délutáni ülésén valamennyi szónok ismertette a maga álláspontját a Macdonald által felvetett problémák tekintetében. Macdonald nyilatkozata a sajtó képviselői elö.t. Genf, szept. 4. Macdonald miniszterelnök tegnap este 10 és 11 óra között fogadta a különböző országoknak jelenleg Genfben időző sajtóképviselőit. Azon fesztelen kijelentések és válaszok, amelyeket Macdonald adolt és amelyek A párbajmánia terjedése. Rendelet a tisztek és rendörhivatalnokok közt felmerült ügyekről. kifejezetten nem interjúknak, hanem általános irányvonalaknak minősíthető, a következő eszmekörben mozognak. — A Nemzetek Szövetségéi, amely valamennyi kis államra nézve a béke legnagyobb reménysége,, nem szabad veszélyes próbáknak ki enni, mert ha a Ne nzetek Szövetsége összeroppanna, akkor uj háborút veszedelem előtt állunk. Macdonald a bíke biztosításának lényegét a védő eljárás kiépítésében látja. Azon kérdésre, hogy szankciókat vett-e tervba, az angol miniszterelnök azt válaszolta, hogy az angol kormány a Nemzetek Szövetsége egyezségi okmányát aláirta és az angol kormány nem szokta az aldirdsát megtagadni, bír a beszélgetés később; folyamán a miniszerelnök hangsúlyozta annak a stükséges égé', hogy a Nemzetek Szövetségének az egyezségi okmánya a legszigorúbb vizsgálat alá vétessék. Azon kérdésben, hogy hogyan fogja fel a lefegyverzés során támadt helyzetet, kijelentette, hogy a békeszerződések a lefegyverzést az általános lefegyverzés esetére mondják ki és hogy Anglia a békeszerződésnek nemcsak egyik, vagy másik, hanem valamennyi rendelkezését be óhajtja tartani és keresztül kívánja vinni. A katonai ellenőrzésnek a Nemzetek Szövetségére való átruházását ugyancsak a versaillesi szerződés írja elő Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépésére vonatkozó'ag a miniszterelnök kijelentette, hogy ugy Németország, mint Oroszország belépését reméli. Macdonald kijelentései mind/égig az erős pacifizmus jellegét viselik magukon és azt a benyomást keltik, hogy Genfben a Népszövetség még csak a fejlődés stádiumában van. Budapest, szeptember 4. A legutóbbi időben elharapódzott párbajláz már a legilletékesebb körök figyelmét is felhívta. Köztudomásu, hogy a sokat emlegetett Nagy Pál-féle titkos parancs folytán Homonnay Tivadar nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés holnapi ülésén interpellációra is készül, amelyet az immár közbotrányszámba menő párbajmánia nyomban való megszüntetése tárgyában jegyzett be. Homonnay ebben az interpellációban a nemzetgyűlés figyelmét is fel akarja hívni arra a lehetetlen és mind veszedelmesebb állapotra, hogy az ismeretes titkos rendeletre való hivatkozással mintegy 140 lovagias ügy bonyolódott le, vagy fog lebonyolódni a közeli hetekben. Köztudomásu az is, hogy a Mattyasovszky— Csorba párbaj Mattyasovszky őrnagy súlyos sebesülésével végződött, de ezzel a párba] nem fejeződött be, mert hiszen ugyanezzel a lovagias üggyel kapcsolatban mé? négy lovagi >s ügy keletkezett, amennyiben Csorba Emánuel részéről Hillinger Károly, Csicieci- Rónai alezredes részéről pedig Schweitzer és Mattyasovszky őrnagyok között ujabb lovagias ügyek vannak folyamatban. Ez a lehetetlen állapot már a belügyminisztert is foglalkoztatja, de mindeddig radikális intézkedésre nem szánta magát, ugy hogy a párbajláz nap nap utál tovább fokozódik és a sajtó minden tiltakozása ellenére a középkorra emlékeztető lovagi is ügyek keletkeznek, amelyek gyakran életveszélyes sebesüléssel végződnek. Homonnay Tivad;. holnapi interpellációjának bejegyzése kapcsán olyan birek terjedtek el, hogy a kormány mtga is fontosnak tartja ezt az interpelliert és az interpelláció után kormánynyilatkozat hangzik el a párbajmánia ellen, amely végleg tisztázni fogja Nagy Pál hadseregfőparancsnok ismert rendeletét is. Ma egyébként Marinovich főkapitány napiparancsban közli az országos főkapitány rendkívül érdekes és szorosan a párbajügyre vonatkozó rendeletét. A napiparancs szószerinti szövege a következő: „A magyar királyi belügyminisz'er urnák a rendőrök és katonák között felmerült ügyek soronkivüli elintézése tárgyában folyó évi augusztus 8 án 151.456/VII—1924. szám alatt kelt rendeletét tudomásvétel végett az alábbiakban közlöm: A magyar királyi honvédelmi miniszter ur körrendeletben u'asitotta a ka'onai hatóságokat arra, hogy a honvédelmi és az államrendőrségi egyének között felmerült súrlódási ügyek, valamint ilyen ügyekben az államrendőrségi szervektől beérkező megkeresések sürgősen és soronkivül intéztessenek el. Felhívom Méltóságodat, hogy a fenti ügyek elintézésére alárendelt hatóságait hasonló eljárásra u'asitsa. Budapest, 1924 augusztus 8 án. A miniszter helyett Nádossy s. k., országos főkapitány." Eddig szól az országos főkapitány, illetőleg Marinovich főkapitány rendelete, amely minden valószínűség szerint a további és már folyamatban lévő lovagias ügyek megakadálybzására vonatkozik, amelyek rendőrök és katonák között keletkeztek és még nem fejezték be. A rendőrségen és illetékes körökben természetesen az országos főkapitány rendelete a legnagyobb megértésre talál, de a polgári közönség körében is érthe ő várakozással várják ennek a rendeletnek az eredményét. a városrendezés tengerében. Szeged, szeptember 4. (Saját tudósítónktól.) Mióta dr. Somogyi Szilveszter polgármester hazaérkezett szabadságáról, megint népes a városháza folyosója, tele van emberrel az elnöki előszoba. A hü magyarok egymás kezébe adják a kilincset s akárhány van közöttük, aki heteken keresztül csak reá várt, mondanivalójával — amit akárki elintézhetett volna — mást nem tisztelt meg. Mindenkinek terhes volna ez a bizalom, amely öt perces szabad időt nem engedélyez, csak a polgármester marad változatlanul derűs, mintaképe gyanánt az udvariasságnak. Mikor az iránt érdeklődünk, hogyan nyaralt, szinte elhárítja magától a kérdést. — Pihentem egy kicsit, mert már ideges voltam. Szó sincs róla, jó idegrendszere van. A régi hires makói polgármester sokkal hamarabb elvesztette közgyüési viharokb.n a n ugalmát s akkor születtek meg szállóigékké formálódóit kijelentései, amik akármilyen gorombák voltak, e edetiségükk 1 inégis annyira hatottak, hogy a könnyezésig megnevettették Ti-.za Kálmán miniszterelnököt. Somogyi Szilveszter azonban, mikor a hang már túlmegy azon a határon, ami az annyira hangsúlyozott autonomiát megilleti, legföljebb elpirul. Lelki szemei előtt hirtelen megjelenik Szeged méltósága, aminek ö a védnöke, ha már mások nem respektálják s szinte meglepetve mondja: — Ejnye ... Is'en úgyse, nem mulatságos dolog ma polgármesternek lenni, csupa gond, etnésztődés ez a pálya, eleget tenni mindenkinek, állandóan zsebben tartani a kezet, mert csak ugy szívják erről is, arról is a milliókat, aztán aggódni elseje jöttén, hogy lesz-e elég pénz a város é(ies rajkóinak fizetésére, Akárhányszor leszalad, főleg árendafízetési fertályok idején, a főpénztárba. — Hogy halad? Van-e sok pénz? Mikor az őszi munkaprogram felől érdeklődtünk, akkor bontakozik ki az igazi egyénisége. — Nem vagyok hive a programoknak. Azok csak arra valók, hogy minél kevesebbet valósítsanak meg belőlük. Ma egyébként sem lehet messzire előre látni, az a fő, hogy a jelent tűrhetővé tegyük, azt tartsuk rendben, amire momentán szükség van. Egészen nekilelkesedik, amikor igy folytatja : — Három és télmilliárdot fordítottunk az idén városrendezésre. Husz utcát hoztunk rendbe, köztük olyanok ít is, mint a Szél-, meg a Világos-utca. Ezek eddig sose voltak kikövezve. Kijavítottuk az elromlott aszfjltot, alig valami van még hátra belőle. A Tisza Lajos-körut egy részét, amelyen nem vált be az aszfalt, kiköveztük, rendbehoztuk azokivül a kövezeteket is. Ki van javítva az Alsótanyára vezető ut egész a temetőig, Dorozstia felé pedig a vasúti állomásig. Röszke főutcáján megkezdték a kövezést, azonban itt előbb homokkal kellett feltölteni az utat. Hátra van még a Kossuth Lajos sugárut rókusi szakasza, de ha kedvező marad az időjárás, még az idén készen leszünk ezzel is. A tanyákon rendbehoztuk sz ö3szes szikes utakat, az alsótanyai müutra most hordják a kavicsot autókkal, kocsikkal. Csak maga a kihordás egymilliárdba kerül s jóformán meg se látszik, hogy milyen rengeteg feladatot oldunk meg. Megjavítottuk a Petőfi sugárut külső részét, a Szőregre vezető ulszegedi utat, állandóan foglalkoztatva ezer embert. Ejty pillanatra megáll, szünetet tart, de csakhamar folytatja, mert nincs ma a városban, legkevésbé a városházán ember, aki Szeged hatalmas háztartásának még a legkisebb dolgát, adatát ii olyan alaposan ismerné, mint a polgármester. — A vizvezeték táplálására uj ártéri kutat furunk, itt tovább tart a munka a tervbe vett időnél, mert baleset történt, eltört a furó. Igaz is, kijavítottuk a városi iskolákat, a tantermeket, a fölszereléseket, ami külön egymilliárdot emésztett föj. Csupa külön tétel, de az egyik épp olyan horribilis, mint a másik. Négymilliárd fekszik eddig az uj bérházban, hetenkint itt május óta 60 milliót fizetünk ki munkadíj címén. Ugyancsak heti hatvanmilliót fizet a város a fogadilai templomért végzett munkákért, míg az útjavítások költsége eléri hetenkint a hetvenmilliót. Szédülni kezd ünk a sok számtól s szinte dadogtuk a kérdést. — Miből ? Szinte bájos volt a polgármester, mikor benső megelégedéssel, sugárzó arccal felelte: — Hát adott az Isten. Nem is tudom, mit ciná'nánk, ha nem volna földünk. Ez a fő, mert az összes kereseti adóból 1923 után csak 400 millió jött be, a községi pótadóból 150 millió. — Csöpp a tengerben I — kockáztattuk meg. — Az is igaz, hogy forgalmi adóból, fogyasztási adóból külön-külön másfélmilliárd a bevételünk, vámból, piaci helypénzből s a hasonlókból kettő. Mégis, ha földűnk nem volna... Az előszobában már türelmetlenkedtek a népek, akik részint panasszal jönnek, részint üdvöz'ik a polgármesteri, aki azzal végzi. — Három év alatt nem csináltak azelőtt any • nyit Szegeden, mint mi az idén. Hát ez a programom. 50%-ot takarít meg, ha könyveit használt állapotban szerzi be a Hungária Antlquarlumban Szeged, Batthyány-utca 2. szám, Kass-kávéház mellett, a Stefánia-oldalon. i«