Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-05 / 203. szám

1924 szeptember 7. SZBQBD 15 A kínai forradalom. London, szept. 4. A legújabb pekingi jelentés szerint Sanghai városától IS mértföldnyire el­keseredett ütközet fejlődölt ki. A városban ismét hallani az ágyudörgéseket, bár a tüzérség é; repülök működését nagyon akadályozza a zu­hogó zápor. Az ütközet eredményéről még nincs hir. Sanghai előtt az idegen kolóniák védel­mére 21 amerikai-japán, továbbá angol és fran­cia cirkáló sorakozott fel. A dokokkat amerikai katonaság őrzi. Pdris, szeptember 4. A Maiin nak táviratilag jelentik Londonból, hogy a legu'olsó pekingi jelentések szerint a hadműveletek már Shang­haitól 30 kilométernyire kiterjedtek a shanghal— nankingl vasútvonalon. Shanghai előtt nemzet­közi hajóraj horgonyoz, amely 5 angol, 7 ame­rikai, 4 japán, 2 francia és 1 olasz hadihajó­ból áll. Newyork, szeptember 4. Sanghaiba száz­ezrével érkeznek a menekültek a hadműveleti területről. Honkongból jelentik, hogy Szunjacen a Kvanting tartományban szovjet-diktatúrát akar létesíteni és evégből vöröshadsereget szervezett és Moszkvából a szükséges tábornokokat és tiszteket már ki is küldték. A nagyhatalmak képviselői Koó kinai külügyminiszternél meg­jelentek és Sanghai körül semleges zóna létesí­tését kérték, hogy az ott élő idegenek védve legyenek és ne akasszák meg blokád u<ján a kikötő forgalmát. Budapest, szeptember 4. Ismeretes az a konfliktus, amely az osztrák kormány és Zim­mermann népszövetségi főbiztos között támadt. Két évvel ezelőtt ugyanis, midőn a Népszövet­ség elhatározta Ausztria szanálását, az állami kiadások 350 millió aranykorona maximális összegben állapíttattak meg. Minthogy azonban az árak emelkedtek, az osztrák kormány kép­telennek mondta magát arra, hogy az állami szükségleteket ebbe a Prokrustes-ágyba bele tudja szorítani és a Népszövetségtől azt kérie, hogy a 350 millió aranykoronás normál­budgetet 520 millió aranykoronára emelje fel. Egyben kötelezte magát arra, hogy ha a Nép­szövetség az állami kiadásoknak ehhez az eme­léséhez hozzájárul, gondoskodni fog arról, hogy a kiadási többlelet adókból födözze. A Népszövetség még nem határozott az osztrák kormány kérése fölölt, hanem egy bi­zottságot küldött Bécsbe, hogy állapítsa meg, • vájjon az osztrák nép olyan anyagi viszonyok közötl van-e s vájjon az osztrák kereseti viszo­nyok olyanok-e, hogy ezeket az adókat meg­fizetheti. Érthető tehát az osztrák kormány megdöbbenése, mikor közvetlenül ennek a bi­zottságnak megérkezése előtt Zimmermann nép­szövetségi főbiztOB Ausztria gazdasági viszonyai* ról nagyon pesszimista jelentést küldött Genfbe s mikor azt mondta ebben a jelentésben, hogy Ausztria még nyakig úszik a deficitben, még mindig nincs szanálva és hogy 1924 juniusáig 758 milliárd osztrák koronával többet vett igénybe az osztrák kormány a népszövetségi kölcsönből, rci.it amennyit az eredeti terv sze­rint igénybe lett volna szabad vennie és hogy erről a 758 milliárdról Kienböck pénzügy­miniszter még mindeddig nem számolt el. Utalt a jelentés az utóbbi hónapok súlyos tőzsdei és hitelválságára s ennek halásaképen egy küszöbön álló nagy ipari válságról is tett jelentést. Az adókat súlyosaknak mondja, sőt a gazdasági válság egyik okozójának. Szerinte Ausztria gazdasági es pénzügyi helyzete csak ugy gyógyulhat meg, ha a külföldről minél több tőke keres Ausztriában elhelyezést, ez azonban csak akkor lehetséges, ha az osztrák Jegybank a maga hitelpolitikáját a mainál szigorúba elvek szerint folytatja, mert a nagy Az osztrák kormány és Zimmermann főbiztos viszálya. Ausztria ujabb gazdasági válsága. hifelinfláció a bankjegyfedezetet már eddig is lényegesen csökkentette és az osztrák korona stabilitását veszélyeztette. D. Relsch, az Osztrák Jegybank elnöke nagyon heves és nagyon agresszív nyilatkozat­ban támsdta meg Zimmermannt emiatt a jelen­tése miatt s a Genfben most ülésező Nép­szövetség fog afölött a kérdés fölött hstározni, hogy a vitában Zimmermann^, vat?y az osztrák kormánynak voit-e igaza s hogy Zimmermann kérésére az ez év december 31-én lejáró nép­szövetségi ellenőrzést Ausztria pénzügyei felett meg fogja hosszabbítani jövő év december 31 ikéig. Minden attól függ, hogy a Bécsben idözö nép­szövetségi bizotisáf, amelynek az a feladata, hogy vizsgálja meg Ausztria pénzügyi és gazdasági helyzetét és az osztrák nép adófizető képességét, minő jelentést fog Genfbe küldeni. A delegáció meghivta az osztrák ipar, az osztrák kereske­delem és az osztrák munkásság vezetőit, hogy tőlük felvilágosításokat kapjon s hogy magának tiszta képet alkothasson az osztrák gazdasági és szociális helyzetről. Kérdés azonban, hogy ezt a tiszta képet meg fogja-e kapni, mert na­gyon természetesen minden érdekképviselet olyan felvilágosításokat fog a bizottságnak adni, ami a maga érdekeinek felel meg. Egyelőre az osztrá­kok azt hangoztatják, hogy a gazdasági válságot súlyosította, ahelyett, hogy enyhitet volna az, hogy éppen Zimmermann követelésére kellett a Jegybank kamatlábát 12 százalékról 15 száza­lékra felemelni s hogy a hitelt, amelyet az ipar és kereskedelem vett volna igénybe, korlátozni kellett. Mert ezzel Ausztriában olyan pénz­szűkét idéztek elő, amely végveszedelemmel fenyegeti az úgyis nehezen küzködö ipart és kereskedelmet. Az sem következett be, hogy a külföldi tőke a Jegybank kamatlábának feleme­lése folytán az eddiginél nagyobb arányban jött volna Ausziriáb*. Történtek ugyan köicsön­ajánlatok, de olyan feltételek mellett, amelyeket az osztrák piac nem vehetett igénybe. Mindenki kíváncsian várja a népszövetségi bizoitság jelentését. Hir szerint ez a bizottság pénteken már befejezi bécsi tárgyalásait és sürgősen megteszi jelentését. MMMWMMMMMMN^^ Tizenkétmilliós kényszerkölcsönnel tönkretesznek egy szegedi kereskedőt. Szeged, szeptember 4. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi években valami egészen különös politikát folytainak a magyar kereskedelemmel szemben, mintha minden intézkedéssel tönkre­tenni, vagy legalább is megcsonkítani akarnák a kereskedő amúgy is nehéz munkáját. Az ellen­forradalmi idők folyamán ehhez sajnos hozzá kellett mindenkinek szokni. Most azonban egy olyan esettel állunk szemben, amellyel egy jlatal, szegény, kezdő kereskedő szomorú tragé­diáját okozták illetékes faktorok. Ugyanis erre a fiatal kereskedőre tizenkétmillió kény szer köl­csönt vetettek ki akkor, amikor egész raktárá­nak értéke alig tesz ki húszmillió koronát és ez a raktár is csupán bizományban van a ke­reskedőnél. Erről a megdöbbentő esetről a kö­vetkező részteteket jelenti a Szeged munka­társa. A fialel kereskedő mintegy két évvel ezelőtt alatt sem tudott olyan vagyonra szert lenni — éppen a fönti okok miatt —, hogy saját rak­| tárat tudott volna berendezni, hanem mind a - mai nspfg hitelre és bizományba kapta az árukat. Nemrégen azután megkezdődött az a lavina, amely ma már egy szomorú tragédiává tornyosult. Hónapokkal ezelőtt ugyanis értesí­tést kapóit, hogy az 1923. évi kereseti adója után tizenkétmillió kényszerkölcsönt róttak kl rá — akkor, amikor bizományi árulnak értéke nem volt húszmillió korona ... A végzés ellen felebbezéssel éli a kereskedő és okmányokkal igazolta, hogy raktárában lévő áru nem az ő saját tulajdona. Ennek ellenére a pénzügyigazgatóság elutasította a fölebbe­zéss azzal az indokolással, hogy a kereskedő nem tudta eléggé bizonyítani állításait. A ke­reskedő ezután május 30 án ismét megföleb­bezte a határozatot, most már mindennel föl­szerelve — és erre a fölebbezésre a mai napig sem kapott választ. Tegnap azután hirtelen és minden bejelentés nélkül megjelent a kis üzletben egy végrehajtó és a kényszerkölcsöntartozásra lefoglalt az áru­készletből — amely nem a kereskedő tulaj­dona —, ötmillió korona értékű árut. Ezzel azonban még nincs befejezve az Cgy. Csü­törtökön délelőtt ujabb végrehajló jelent meg a kis üzletben és most már ujabb kétmillió korona értékű árut foglalt le. A lefoglalt áru­ból természetesen eladni nem lehet, sőt a a végrehajtó mindjárt el is akarta vinni a le­foglalt árut, annak ellenére, hogy sz nem a kereskedő tulajdona. Csak erélyes közbelépésre állóit el ettől a szándéktól a végrehajtó, de kilátásba helyezte, hogy iz árut karhatalommal fogja elvitetni. Most az az eset állolt elő, hogy ha a bizo­mányos jelentkezik árujáért, ki kell adni a le­foglalt árut, akkor a pénzügylgazgatóság inditja meg a kereskedő ellen az eljárást, ha pedig a végrehajtó elviszi a lefoglalt bizományi árut, akkor a bizományos kereskedő jelenti föl csalá­sért és sikkasztásért a szerencsétlen kereskedőt. A hitelezőket pedig nem tudja kietégiteni, mivel eladni nem tud a kereskedő, hiszen megmaradt raktára sem tesz ki nyolcmilliót. A kereskedő most az elkeseredés utolsó fokán áll. Szinie már könnytelen szemekkel nézi, mint teszik tönkre kis üzleté', egzisztenciáját és mint marad kenyér né kül özvegy édesanyja. A kereskedő most dr. Kertész Béla ügyvéd utján a pénzügyigazgatóságnál megpróbálja helyre­hozni ezt a súlyos hibát. A pénzügyigazgatő­ságnak okvetlenül meg kell változtatni határo­zatát, hiszen régi nagy 400—500 milliós raktár­ral bíró cégekre "nem vetett ki több kényszer­kölcsönt ötszázezer egymillió koronánál. Ha azonban a korrigálás nem történik meg, akkor a tévedésből teljesen tönkretett fiatal kereskedő vissza fogja adni iparjogát, bezárja üzletét, kénytelen lesz visszamenni segédne», özvegy édesanyja pedig megint támasz nélkül marad. És a iiatal öccse pedig vissra fog jönni Bécs­ből négy szemeszter után és most már nem a numerus clausus miatt nem fog tudni tanulni... üzletet nyitott a Belváros szivében. Azelőtt éve­kig tanulta szakmáját és mint segéd volt alkal­mazva igen sok előnyösen ismert szegedi cég­nél ; segédi fizetéséből igy ugy-ahogy fönt tudta tartani önmagát. Két évvel ezelőtt azután telje­sen redszakadt özvegy édesanyja és öccsének eltartása, mivel azok minden támasz nélkül maradtak. A fiatal kereskedő ekkor nagy erő­feszítéssel csupán annyi tökét tudott szerezni, hogy egészen kicsi üzletének berendezését meg­vehette, míg az árut, kis raktárát részint bizo­mányba, részint pedig hiteibe kspta különböző cégektől A kis bolt azonban még igy is töb­bet jövedelmezett, mint a segédi szegényes áll ás és igy nemcsak özvegy édesanyját tudta eltar­tani, hanem öccsét, akit a numerus clausus miatt nem vettek fel az egyetemre, kiküldötte Bécsbe az orvost egyetemre. A fiatal kereskedő azonban az eltelt két év A középosztályuak szervezkedése. Bern, szeptember 4. A középosztályuak nem­zetközi nagygyűlése szerdán egész napon át Interlakenban folytatta tanácskozásait. A nagy­gyűlés tagjaira nagy hatást tett Schulthess szö­vetségi tanácsos, tiszteletbeli elnök beszéde, amely programszerűen foglalta össze a nagy­gyűlés tárgyalásának anyagát. Rámutatott arra,, hogy a középosztályhoz tariozó rétegek inkább egyéni gondolkodásúak és éppen ezért csak nagynehjzen lehetett a szervezkedés munkáját előbbrevinni. Az egyes országokban azonban már megalakullak a nemzeti szerveze'ek és a mostani nagygyűlés alkalmával teszik le alap­kövét a középosztályuak nemzetközi szervezeté­nek, amely kizárólag gazdasági és kulturális célokat fog — a pslitikától teljesen távol — követni. Hangoztatta, hogy a középosztály olyan fontos és nélkülözhetetlen tagja a nemzeti tár­sadalmaknak, amely joggal igényt tarthat az állam támogatására. Végül annak a reményéiek »doh kifejezést, hogy a nemzetközi szervezet kiépitése nagyban hozzá fog járulni a közép­osztályuak érdekeinek megvédéséhez és érvé­nyesítéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom