Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-23 / 217. szám

SZEGED 1924 szeptember 25. A kamara táviratban fordult a pénzügyminiszterhez a horribilis kereseti adók revíziója elrendeléseért. A pénzügyigazgatóság azt hisz!, hogy a szegedi kisegziszteqciák megkeresik a bankjegyállomány egyharmadát. . . Szeged, szeptember 22. (Saját tudósítónktól.) Nem egyszer számolt be már arról a Szeged, hogy a legutolsó napokban nemcsak a kereskedelmi és ipari érdekeltség körébe tartozókra, de a szellemi foglalkozásúakra: az ügyvédekre, orvosokra és mérnökökre is olyan horribilis is szinte fantasztikus összegű kereseti adókat vetettek ki, amelyek nemcsak minden embert számítást múlnak fölül, amelyek nemcsak a valóságos kereseteket haladják tul, — hanem való sággal vagyonelkobzásokkal volnának egyenlők. Egészen kis egzisztenciákra olyan keresetet állapitoltak meg, amelyek a legnagyobb szegedi jövedelmeket is meghaladnák. Ezek a szemmel látható brutális igazságtalanságok most a kereskedelmi és iparkamarát is erélyes lépésekre birták. A kereskedelmi és iparkamara — mint a Szeged munkatársa értesül — hétfőn délelőtt elöször is eljárt azoknál a hatóságoknál, amelyek a kivetést eszközölték és érdeklődött a lehetetlen, vagyonokat eltipró kivetések módja, kötfllményei és bizonyos számadatok iránt. Elsősorban megállapították azt, hogy az elmúlt évben mindössze egymilliárd papirkoronát vetettek ki, mig ezzel szemben a kivetisek összege az idin egymillióhatszázezer aranykorona, ami huszonhitmillldrd papirkoronának felel meg. Ez a hihetetlen összegű kivetés annyit jelent, hogy ebben az esztendőben a szegedi kisegzisilenclák ötszáznegyvenmillidrdot keresninek, — ami nem tesz ki kevesebbet, mint az égisz magyar bankjegyállomány egy harmadriszit... Elképzelhető ezekből a számokból, hogy milyen alapos adatok alapján vetették ki Szegeden a kereseti adókat, hiszen már az első látásra is látszik, hogy a szegedi kisegzisztenciák ebben az esztendőben nem kereshetik meg egész Magyarország bankjegyállományának egyharmadrészét. A kamarában ezután még a délelőtt folyamán értekezletet tartottak, amelyen résztvett az ipartestület képviseletében Körmendy Mátyás, a kamara képviseletében Wtmmer Fülöp és dr. Tonellt Sándor, a kereskedők szövetségének képviseletében Virtes Miksa, valamint dr. Bodnár Géza ügyvéd, aki ebben az ügyben, mint ismeretes, interpellál a szerdai közgyűlésen. Az értekezleten elsősorban megállapították, hogy a pinzügymlntszter három esetben, Veszprim, Újpest is Pesterzsébet hasonló esetiben elrendelte, hogy a rendes felszólamlást eljárás előtt az igazságtalan kereseti adókivetiseket vegyik revízió alá. Az értekezlet ezután elhatározta, hogy a többi érdekképviseletek nevében is azonnal táviratot intiz a miniszterhez a revízió elrendelise ügyiben. A távirat szószerint a következő: Pénzügyminiszter Budapest. Kereseti adóban Szegeden egymillióhatszázezer aranykorona, vagyis huszonhétmilliárd vettetett ki a tavalyi egymilliárd végösszeggel szemben. Állami kötelezettségekkel túlterheli érdekeltségünk nevében felszólalunk legnagyobb pangás idején, vallomások mellőzésével eszközölt, keresetet, sőt vagyont meghaladó horribilis kivetés ellen. Kérjük felszólamlási eljárás elölt érdekképviseletek bevonásával tai Ihatatlan kivetések revíziójának elrendelését és érdekeltségünk táv• irati megnyugtatását, összes érdekképviseletek nevébsn kereskedelmi és iparkamara. Az értekezlet után egyébként V/immer Frtlöp | elnök és dr. Tonelli Sándor főtitkár átmentek ! a polgármesterhez. Hangsúlyozták, hogy a vá' rosnak saját pénztára szempontjából érdeke, \ hogy az adóból mennél több folyjon be, mégis a városnak nem lehet célja, hogy saját polgárait vagyonllag teljesen megnyomorítsa. Kérték ezután, hogy a pénzügyminiszterhez intézendő táviratot irjs ő is alá. Dr. Somogyi Szilveszter ezt az aláírást azzal hárította el magától, hogy ö, mint a város feje, nem Írhatja alá egy érdekképviselet táviratát. A polgármester azonban azt a tanácsot adta, hogy az érdekeltek a rendes felszólamlási eljárás folyamán kisireljik meg a revíziót. Mint a Szeged munkatársa értesül, a kereskedők szövetsige, valamint az ipartestület vasárnap délelőtt 10 órakor a Tisza be. (helyiségében, rossz idő esetében pedig a nagyteremben tiltakozó monstregyülést tart. Ha pedig a kamara táviratára történne intézkedés, ugy küldöttség fog menni a pénzügyminiszterhez a revízió elrendelise dijából. Az ipartestület pedig ezt megelőzően csütörtökön este előkészítő nagygyűlést tart. A Szeged már vasárnapi számában jelentette, hogy dr. Bodnár Géza a szerdai közgyűlésen indítványt fog benyújtani, amelyben uatározott formában kérni fogja a közgyűlést, hogy a pénzügyi bizottság vizsgálja felül az igazságnak megfelelően a horribilis kivetiseket, — másodsorban pedig mondja ki a közgyülis, hogy a kivetiseket ezentúl nem kerületenkint, hanem szakmánkint állapítsák meg. Ezzel kapcsolatban a törvényhatóság kereskedő, iparos és értelmiségi tagjai elhatározták, hogy a szerdai közgyülisen teljes számban riszt fognak venni. A jelek szerint a vasárnapi monstregyülis is hatalmasnak ígérkezik. Ezektől az erélyes mozgalmaktól azonban függetlenül az irdekeltek adják be felszólamlásaikat a pinzügyígazgatósághoz, hogy a horribilis követelések megváltoztatása érdekében mindenképen fedezve, illetve biztosítva legyenek. Létesitsen a város művésztelepet Újszegeden. Pap Róbert inditványa a szeptemberi közgyűlésre. Kétségtelen, hogy városunk helyt is áll ezekért, amikor az egyetemért, az iskolákéit szinte erőn fölüli áldozatot hoz. Ezek a tudományos művelődést szolgálják. A művészetekért azonban ebben a városban a színház támogatásán kivül az utolsó évtizedben a háború és a nehéz gazdasági viszonyok folytán semmi sem történt, mert azt, hogy a város képeket és szobrokat ajándékképen elfogad, áldozatnak aligha tekinthetjük. Országos hirü szegedi festőművészeink, szobrászaink vannak, akik nem találnak otthont ebben a városban, mert nem tudnak műteremhez jutni, ahol megfelelően dolgozhatnának. Pedig Szeged itt a magyar Alföld szivében nagyszerű motívumokkal szolgálhatna itt dolgozó művészeknek." Ezután hivatkozik Szolnok, Kecskemét és Nagybánya müvésztelepei, illetve müvésziskoláira és reméli, hogy Szeged város is segítségére siet a nehéz időket élő magyar képzőművészeknek azzal, hogy részükre, művészetük gyakorlásához, megfelelő otthont biztosit." Szeged, szeptember 22. (Saját tudósítónktól.) Régi óhaj már Szegeden, hogy a város hatósága ne csak szóval, hanem kézzelfogható cselekedetekkel is tegyen tanúbizonyságot a magyar művészet támogatásáról és szeretetéről. Évek óta beszélnek már arról, hogy jó lenne, ha Szegeden is lenne művésztelep, azonban ez a kívánság hiu óhaj marad, a legkomolyabb törekvések is hajótörést szenvedtek a közigazgatás ősi közömbösségén. A törvényhatósági bizottság egyik tagja, dr. Pap Róbert most ismét kísérletet tesz, hogy ráirányítsa erre a fontos kulturkérdésre az arra illetékesek figyelmét. A szeptemberi közgyűlésre indítványt jegyzett be, indítványozza, hogy határozza el a város közgyűlése, „hogy a városi mérnökség által művészek bevonása mellett kijelölendő városi területen, Újszegeden művésztelepet létesit és műteremből, 2—2 lakószobából és mellékhelyiségekből álló két stílszerű müvészházat már most felépít". Dr. Pap Róbert részletesen meg is indokolja indítványát. Elmondja, hogy a város a kél uj bérpalota építésére költendö milliárdok mellett erre a célra könnyű szerrel áldozhat két-háromszázmilliót. „Nem lehet, nem szabad szem elől vesztenünk — mondja Pap Róbert —, hogy városunk nemcsak lakosságának számával, hanem vagyoni ereje szerint is az ország második városa, amelynek sok egyéb téren, de különösen a művészetek fejlesztése, a kultura előmozdítása terén bár súlyos, de meg nem tagadható kötelezettségei vannak. Jön! Jön! A BALNA Orion világattrakcióI Az általános kereseti adó kivetése A városi adóhivatal a napokban kezdte meg az 1924. évi általános kereseti adó kivetéséről szóló fizetési meghagyások kézbesítését és ezek a fizetési meghagyások általános felzudulást idéztek elő az iparosok és kereskedők között. Az általános kereseti adót tudvalévőleg már aranykoronában vetik ki az idén és ez már magában véve súlyos terhet jelent az adózókra, mert amig a tavalyi jövedelmet 3500 koronás átszámítási kulcs alkalmazásával számítják át aranykoronára, addig az aranykoronában kivetett adót már 17.000 koronás szorzószám mellett kell befizetni. Az átszámítási kulcsoknak ez a különbözősége, önmagában körülbelül ötszörösére emeli az adóterhet, amit a mai rossz gazdasági viszonyok mellett igazán csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet elviselni. Az idei adókivetés előmunkálatai természetesen olyan időben történtek, amikor az aranykorona alapon való adózás kérdése még nem volt szabályozva és igy a koronaromlással szemben azt a régi módszert alkalmazták az összeiró bizottságok, hogy az adóalapokat magasabb összegre becsülték fel. Ennek az eljárásnak ugyan nem volt törvényes alapja a múltban sem, de legalább indokolható volt azzal, hogy az adózó tulajdonképpen semmiféle hátrányt sem szenved azzal, hogy az adóalapot a valóságos jövedelemnél magasabb összegben állapították meg, mert hiszen az adót úgyis vásárló erejű pénzben fizeti ki. Az aranykorona alapon való adózás rendszere azonban megszüntelte ezt az állapotot és a kincstár nem károsodhatik a korona vásárló erejének romlása miatt, mert amilyen méí lékben csökkent a korona vásárló ereje, ugyanolyan mértékben emelkedik az aranykorona ellenértéke is. Az adókivető hatóságok azonban ugylátszik, nem gondoltak arra, hogy minden 1000 aranykorona adó fejében 17 millió papirkoronát kell fizetni és a papírkorona alapra való adófizetéshez szabott magas adóalapokat továbbra is meghagyták és azokat egyszerűen átszámították aranykoronára. Természetes, hogy ez az eljárás hihetetlenül magas adóösszegeket eredményezett, amely adóöszszegek sok esetben az adózó egész évi jövedelmét meghaladják és amelyek teljesen érthetővé teszik azt a nagyfokú elkeseredést, amit az általános kereseti adó kivetése az iparosok és kereskedők között előidézett. Ha végig tekintünk az idei kereseti adó kivetésen, ugy azt kell hinnünk, hogy az iparosok és kereskedők ma többet keresnek aranyban, mint a békében, mert amig békében ritkaság volt, ha valakire 10C3 korona adót vetettek ki, addig ma a 1000 aranykorona adó épen nem ritkaság, sőt igen J nagy azoknak a száma, akikre 3000—50C0 arany* korona adót vetettek ki. Ezek természetesen abban bíznak, hogy az adófelszólamlási bizottság majd korrigálni fogja ezeket a túlzásokat. A mult tapasztalatai alapján ez a bizalom csak bizonyos mértékig jogosult és igy mindenkinek a legszélesebb mederben bizonyítania kell az összes rendelkezésre álló eszközökkel a kivetés adatainak alaptalanságát. Nem elegendő egyszerűen tagadni az adóalap összegét, vagy az adó nagysága miatt panaszkodni, hanem bizonyítékokat kell felajánlani. Véleményem szerint a pontosan vezetett könyvek teszik a felebbezésnél a legjobb szolgálatot, mert amennyiben a könyvek vezetése megbízható, ugy a törvény értelmében a könyvvizsgálat eredményét kell a határozat meghozatalánál alapul venni. A könyvek megbízhatóságát könyvszakértő utján lehet megállapítani és a határozatban részletesen indokolni kell azt, hogy a könyvek vezetése miért nem tekinthető megbízhatónak. Igen becses bizonyítási eszköz továbbá a felebbezés során a forgalmi adókönyv, mert ennek vezetése állandó ellenőrzés alatt áll és igy a bruttó bevétel igazolásánál csak abban az esetben lehet figyelmen kivül hagyni, ha az adózó terhére adócsalást állapítottak meg. Érdekes különben, hogy az adókivetési eljárás során egyáltalán nem érdeklődtek az illetékes hatóságok a könyvek tartalma iránt. Igy történhetett meg, hogy igen sok esetben nagyobb tiszta jövedelmet állapítottak meg a bruttó bevétel öszszegénél is. A könyvek tartalmának ilyen nagyfokú negligálása mellett egészen jogos az a kérdés, hogy miért kell azokat egyáltalán vezetni és miért büntetik olyan szigorúan azt, aki a könyveket nem pontosan vezeti? Hiszen az adókivetésnél rá sem hederítettek ezekre a könyvekre. Mi szükség van az óriási költséggel fentartott ellenőrző apparátusra, ha a százféle jogcimen ellenőrzött könyvek tartalma végtelenül fontos, amikor az adózó ellen kell felhasználni, de értéktelen feljegyzéssé minősül, mihelyt az adózó a saját érdekében hivatkozik azokra. Ezt a gyakorlatot meg kell akadályozni és ennek egyedüli módja, ha az adózok igénybeveszik mindazt a jogvédelmet, amit a törvény részükre biztosit Dr. Szekerke Lajos.