Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-20 / 215. szám

SZEGED 1924 szeptember 25. ixflntettOnk, most van még kettő. Sehogyan sem tudom kita'álni, hogyan szüntethessük meg az egyiket. Turóczy Mihály még fiatalember, nem lehet nyugdíjazni, Simkó Elemért pedig el nem engedem egy világért sem. De hát majd csak kitalálunk valamit. — Az ügyosztályok Összevonása már megtörtént. További összevonás nem lehe'séges, hiszen ugy az adó, a pénz, a gazdasági, mint as elöljáróiági ügyosztályban egyesitett építési és katonai ügyosztály túlterhelt már is, a külön kulturűgyosztályra pedig szüksége van egy ilyen nagy városnak. Elmondotta még a polgármester, hogy október elsején megkezdik a délutáni híva aloskodást is. A hivatalos idó délelőtt 8-l-ig, délután 3—6-ig, illetve a fogalmazói kar számára 5-ig tart majd. — Meg kell hosszabbítani a hivatalos munkaidőt — mondotta magyarázólag —,mert uj lehetőség teremtődik a további létszámapasztásra. — Hát a Zsótér-házat megveszi-e a város — kérdeztük végezetül az örök kérdést. — Sajnos, nem birjuk, nincs pénzünk rá, pedig, hej de nagyon szeretném megvenni... Lélektani hatások * a tiizoltófdparancsnok fegyelmi tanúinak kihallgatása körül. Papp Ferenc jelenlétében kihallgatott tűzoltókat még egyszer kihallgatják. Szeged, szeptember 19. (Saját tudósttónktól.) Néhány nap óta érdekes kihallgatások folynak a városházán: Bárdoss Bála tb. főjegyző hallgatja ki Papp Ferenc tüzoltófőparancsnok fegyelmi ügyében a tanukat, akiknek tuluyomó nagyrésze a szegedi tűzoltótestület tagjai sorából kerül ki. Papp Ferenc tüzollófőparancsnokot — mint ismeretes —, néhány hónappal ezelőtt függesztette fel állásától a polgármester több, súlyosabb vádakat tartalmazó följelentés és a megindított közigazgatási vizsgálat eredménye alapján. A följelentők különböző szabálytalanságok és fegyelmi vétségek elkövetésével vádolták a tüzoltófőparancsnokot, akit a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya éppen tbban az időben itélt el hasonló természetű fegyelmi vétségek elkövetése miatt ezer korona birságra, mint a fegyelmi pénzbüntetés legmagasabb fokára. Az egy árnyalattal sulyosabo büntetés ugyanis már állásvesztés lett volna. A polgármester azzal indokolta meg Papp Ferenc felfüggesztését, hogy a fegyelmi Qgy tisztázása szempontjából ajánlatos, ha a tűzoltó-tanuk nem állnak szolgálati viszonyban parancsnokukkal, mert csak igy várható tőlük minden befolyástól mentes tanúvallomás. Papp Ferenc megfeiebbezte ugyan a polgármester végzését, de a közigazgatási bizottság egyhangú határozatával elutasította a feleböezést és szankcionálta a polgármester előrelátó és alaposan megindokolt intézkedését. A megindított fegyelmi eljárás során Bárdoss Béla tb. főjegyzőt nevezték kl Papp Ferenc fegyelmi ügyének vizsgáló biztosává. Birdoss Beia a napokban kezdte meg a városháza első emeletén levő hivatalszobájában a tűzoltó-tanuk Jegyzőkönyvi kihallgatását. Akik a délelőtti órákban azon a folyosón jártak, amelyen Bárdots Béla bivatala van, a bivatalotszoba nyitott ajtaján keresztül furcsa dolgot láthattak: A kihallgatás alatt álló tűzoltó-tanúi kívül állandó vendége volt a vizsgáló-biztos szobájának Papp Ferenc leifüggesztett tüzoltófőparancsnok is, aki teljes tüzoltófőparancsnokl uniformisban hallgatta végig a tanuk vallomásait. Ott ült állandóan a vizsgálóbiztossal szemben lévő Íróasztal mellett, jegyezte a vallomásokat, kérdéseket tett fel, közbeszólt, faggatott. Egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy Papp Ferenc reprezentatív jelenlétében v«lami tervszerűség lenne, hogy a tüzoltófőparancsnok bizonyos lélektani hatások elérése céljából eszközö te ki magának azt a rílka kegyet, amely lrh:tőfé telte, hogy a vele alárendelt szolgáluti viszonyban volt és — esetleg — még le'te tő tűzoltók kihallgatásán jelen lehessen. Papp Ferenc minden bizonnyal csupán azért jelent meg díszes uniformisban a kihallgatásokon, hogy a védekezés minden lehetőségét kihasználhassa. Azonban, ha a tüzoltófőparancsnok személyes közreműködésében nincs is határozottan felismerhető tervszerűség, ha annak nem is célja bizonyos lélektani hatások elérése, ugy véijnk, hogy ez a szokatlan jelenlét mégis csak kiváltja a tanukból azokat a lélektani hatásokat. Hiszen a tanuként kihallgatott tűzoltók nem tudhatják, hogy miként végződik volt parancsnokuk súlyos természetű fegyelmi ügye ? joggal gondolhatnak arra is, hogy Papp Ferenc ismét hófehéren kerül ki a csávából és ebben az esetben ismét elfoglalja díszes pozícióját, Akkor pedig esetleg megteheti azt is, hogy — nem jó szemmel néz azokra a parancsnoki hatalma alá rendelt tűzoltókra, akik terhelő vallomást tettek ellene. Lehet, hogy a tűzoltótanuk aggodalma teljesen alaptalan, lehet, hogy Papp Ferenc lelkében ismeretlen fogalom a bosszúállás, azonban a kihallgatásokon való reprezentatív jelenléte egyáltalában nem szolgálja azt a célt, hogy a vizsgálóbiztos elfogulatlan vallomásokat kaphasson a tanuktól és nogy a közigazgatási bizottság a jegyzőkönyvekbe foglalt vallomások alapján közmegelégedésre valóban tisztázhassa Papp Perenc sulvosabb természetű fegyelmi ügyét. Papp Ferenc egyenruhás jelenlétében ezenkívül a szokatlanság is érzik. Hasonló esetről, amely precedens lehetne, nem igen tudnak a városházán. A felfüggesztett tüzoltófőparancsnok — ér esüIésünk szerint — Bárdoss Bélától, fegyelmi ügyének vizsgálóbiztosától kapott engedélyt arra, hogy személyesen részt vehessen a tanuk kihallgatásán. Hogy Bárdoss Bela vizsgálóbiztos milyen szabályrendelet, vagy törvény, vagy jo^« gyakorlat alapján adta meg ezt az engedélyt, azt nem tudjuk és hiába érdeklődtünk erre vonatkozólag, határozott felvilágosítást sehol sem kaptunk. Taschler Endre főjegyző, aki pedig meglehetősen tájékozoit az idevonatkozó paragrafustömegben, Bárdoss Béla eljárását csak a következőképen tudta megmagyarázni: — A városi alkalmazottak fegyelmi eljárása még mindig tisztázatlan és megoldásra váró í kérdés. Ha ározott rendtartásunk nincs. Bárdoss Béla valószínűleg a tanitók fegyelmi rendtartásának analógiáján adta meg Papp Ferencnek az engedélyt. A tanitók ugyanis bizonyos esetekben jelen lehetnek ügyük tanúinak kihallgatásán és kérdéseket is intézhetnek a ta,lukhoz. A tanitók fegyelmi ügyeinek a tanúi azonban nem állanak szolgálati, sőt alárendelt viszonyban a tanítókkal és igy azokról a bizonyos lélektani hatásokról a tanitók esetében beszélni sem lehet. Ha Bárdoss Bála a tanitók fegyelmi rendtartásának analógiáján indult el Papp Ferenc fegyelmi ügyében, akkor — legjobb esetben — helytelen volt ez az analógiája. Analógiájának helytelenségét különben az is bizonyi ja, hogy a polgármester, aki csü örtökön este Érkezett haza Budapestről, mihelyt értesült a tűzoltók kihallgatásának körülményeiről, azonnal intézkedett, hogy a még kl nem hallgatott tanukat Papp Ferenc távollétében hallgassa ki Bárdoss Béla, a felfüggesztett tüzoltófőparancsnok jelenlétében kihallgatott tanukat pedig hallgassa ki még egyszer, hogy kihallgatásukon — Papp Ferenc ne legyen jelen. — Hasonló eset emlékezetem szerint sohasem fordult még elé — mondotta érdeklődésünkre a polgármester. — Én egyszer egy magasabb tisztséget betöltő tisztviselő fegyelmi ügyében kivételesen megengedtem ugyan, hogy a tanuk kihallgatásán a terhelt — képviselője jelen lehessen, de maga a terhelt, akár szolgálati viszonyban áll a tanukkal, akár függetlenek egymástól, semmiesetre sem lehet jelen. Hisze<i a vizsgálóbíró sem a gyanúsított jelenlétében hallgatja ki a tanukat. A tüzoltófőparancsnok fegyelmi ügyének különben van még egy másik szépséghibája is. A tanukat Bárdoss Béla vizsgálóbiztos nyitott ajtók mellett hallgatja ki. A szobában ugyan Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. (7) Zsiráf arcképes igazolványt vett elő. A rendőrtiszt belepillantott, keményen szemébe nézett a fiatalembernek oldalt fordult s úgy tolta vissza feléje, hanyag kézmozdulattal. Zsiráf kirántotta a kezéből és fütyürészni kezdett. — Ne fütyüljön Itt I — kiáltott rá a rendőrtiszt. — Tessék? — szólt Zsiráf. Fenyegető tekintettel mérték végig egymást. — Mindenki igazolja magát! — szólt zordon arccal a nagyhatalmú ember. Gyanakvó pillantásokkal hirtelen Csőrffy elé állt, ki mögött Olíva igyekezett magát láthatatlanná tenni. Ránézett a lányra. Előbb meglepetés, azután mosoly suhant át az arcán. — Vagy úgy ? — szólt. Egy arcképet húzott elő s Olíva elé tartotta. — Ismeri ezt kisasszony ? — Ezt ? — szólt Olíva halkan — ismerem. — örvendek, hogy első látásra felismeri saját magát... Gróza Irma, én önt letartóztatom. Vidáman nézett körül. — Hát így vagyunk? Letartóztatom az egész társaságot. — Csak tessék — szólt Zsiráf. — Igaz is — szólalt meg Julcsa néni —, szerelném tudni, hogy miért ? De Ilyet ... Az én lakásomban vagyunk, törzsvendégeim ... együtt vagyunk mi itt szépen beszélgetünk ... ez nem lebuj, ez nem zsiványfészek ... — Majd a kapitányságnál lehet tárgyalni. Előre, indulhatunk I E gyászos szavakat követő méla csendet selyemsuhogásba olvadó sóhajtások törték meg. A Sápadt Grófnő emelkedett fel a Bite Ganciból és Tuskóból alkotott bástya mögül. Méltóságteljes lépésekkel jött előre, a karjánál fogva a szoba sarkába vonszolta a rendőrtisztet, egy cserépkályha mögé, írásokat mutatott, suttogva beszélt, lélekzetvisszafojtva, gyorsan, mintha élete függött volna egy-két pillanat múlásán. A rendőrtiszt átható tekintettel figyelte, hallgatta és mosolygott. — Igen uram — szólt a Grófnő most már fenhangon, — úgy történt az eset kérem, hogy megbeszéltük, hogy itt a kávémérésben átvesszUk tőle a pénzt. — Ő itt várt engem a pénzzel szegény lány. Jöjjön csak ide Irma. — Olíva odajött s a Grófnő gyengéden megcirógatta az arcát, melven még ott tüzelt öt ujj égő nyoma ... — És tessék elképzelni, teljesen megfeledkeztem a dologról, vagyis inkább két nappal elszámítottam magamat, azt hittem, hogy már mint tegnapelőtt van Julcsa napja. Csoda ez, ha valakinek annyi a dolga, mint nekem? — Igen, mert tetszik tudni, minden évben eljövünk ide a kedves Julcsa nénihez, minden évben egyszer, mikor a nevenapja van. Régi jó kuncsaftom, ez a babos ruha is az én szalonomban készült és mivel ma van Julcsanap, eljövök és itt találkozom szegény Irinával, aki már kétségbeesve vár engem. — És mi két nap óta tűvé tesszük érte az egész várost — szólt a rendőrtiszt. Julcsa néni is megszólalt. — Igen hát, itt volt már a kislány két napja... itt várt szegény, gondoltam mért ne várjon ? Elfér itt nálam, különben is rokonságban vagyunk ... az én nagynéném és az ő nagynénje .. . — a rendőrtiszt közbeszólt. — Tehát akkor a nagyságos asszonynak a kisasszony ellen nincsen semmi... — Isten mentsen I Szegény gyermek. Sőt én kértem, hogy maradjon itt velünk ezen a szép estén ... tartson velünk kedves doktor I — Indulhatunk? — szólalt meg Zsiráf. — Nagyasszony kérem ... — szemét dörzsölgetve, szipákolva a macskaképű Mári nyitott be. Meglátta az idegeneket. — Jézus Mária! Hát ezek hol jöttek be? — Aaaa ... a felgyülemlett, az erőnek erejével visszatartott kacagás kitört. A közrendőr, aki eddig az ajtó mellett készenlétben állt, nekibátorodott. — A kulcslyukon galambom. Julcsa néni ki akarta használni a kedvező pillanatot. Egy pohár pezsgőt tolt a rendőr orra alá. — Igyon egy kis bort biztos ur az én egészségemre.