Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-20 / 215. szám

1924 szeptember 20. SZEOE D 435 egyszerre csak egy tanú van, de a többiek, akik kihallgatásukra várnak, ott álldogálnak az ajtó előtt, a folyosón is jól hallhatnak minden kirdist is minden feleletet. Ez pedig — talán Papp Ferenc szempontjából sem célirányos állapot. INMMÍNMfMMMM^^ A csongrádi bünpör. Kihallgatták D.ószeghy miniszteri tanácsos koronatanút. az emeleli ablakon át a párkányon dobták be. Kohn Iridor a következő tanú, aki Kókay Jánosra tesz terhelő vallomást, Kókay fenyegette a zsidókat. Msjd Forgó Bálintnét hallgatták ki, aki állítólag azt mondotta, hogy nemsokára fejbeverik a zsidókat. Szolnok, szeptember 19. A csongrádi bombamerénylet pénteki tárgyalását fél 10 órakor nyitotta meg Fuchs Gyula elnök. A tanúkihallgatások során elsőnek Odry Zuárdot hal gatta ki a biróság. Odry elmondja, hogy jelenvolt a merényletnél és azt hiszi, hogy a bombát Diószeghy esküvel cáfolja a vádlottak bántalmazását Diószeghy miniszteri tanácsos kihallgatása következett ezután. Diószeghy nagy érdeklCdés közepette kezdte meg vallomását. Mivel napokon keresztül a nyomozásnak nem volt semmi eredménye, Vass József helyettes miniszterelnök utasítására leutazott Csongrádra és személyesen vette át a nyomozás irányitását. Csongrádon azonnal megállapította az első szemlénél, hogy a bombái csak az utcáról, a táviróoszlopról dobhatták be. December 30-án este jelentették neki, hogy Sági János vádlott kihallgatásra jelelentkezett. Sági előtte is elmondta az egész merénylet történetét Borbola és Wéber rendőrtisztek jelenlétében. A tanú (Diószeghy) intézkedett, hogy a kávéházból két érdektelen polgárt hívjanak fel tanúnak, ezek jelen voltak a kihallgatásnál. Sági vallomását jegyzőkönyvbe vették. Ezután Simkct hallgatták ki, aki elmondotta, miképen dobta be a bombát, tehát beismerésben volt. Simkó ezután kérte a tanút (Diószeghyt), hogy négyszemközt akar vele beszélni 8 ekkor elmondotta, hogy nem ez az első merénylet, amelyről szó volt, mert egyszer már adtak bombát a kezébe, de ezt a gyutacsokkal együtt elrejtette a híd alá. A rendőrök akkor el is mentek a jelzett helyre, ahol megtalálták a bombát 25 patronnal. Közben folytak a kihallgatások és mivel Piroska János ellen is gyanuokok merültek fel, a csendőrparancsnokság engedélyével Piroskát is előállították és letartóztatták. A vádlottakat ezután átvitték Szegedre. Azokra a vádakra vonatkozólag, amelyeket a vádlottak az ellenük alkalmazott tettlegességről hangoztattak, kijelentem és eskü alatt vallom, hogy az én tudomásommal és az én ottlétem alatt tettlegesség nem fordult elő. Ha előbb történt is ilyesmi, erről nem tudok, de nem is hiszem. Az elnök ezután a tanú elé tárja, hogy a vádlottak súlyos bántalmazásokról, sőt kínzásokról beszélnek. Konstatálom — úgymond az elnök —, hogy Méltóságod előtt nem történtek ilyen bántalmazások, de mikor belekapcsolódott ' a nyomozásba, látnia kellett a sérüléseket. Tanú: Egyik vádlotton sem vettem észre sérülést. Elnök: Véres leverésekről és bikacsökről beszélnek. A tanú urnák mégis látni kellett a tesli sérülés nyomait. Tanú: Semmit sem láttam. Elnök: Elhangzott a vádlottak részéről tanú úrral kapcsolatban, hogy Méltóságod szt a kijelentést tette, hogy minden eszközzel vallassanak és hogy ki is vitték a vádlo.takat a tanyára, mivel ott ordíthatnak, ugy sem hallja meg senki. Tanú: Becsületszavamra kijelentem, hogy nem tettem semmi ilyen nyilatkozatot. Elnök: Sági azt vallja, hogy tanú ur azt mondta neki, hogyha vallomást tesz, becsületszavára szabadlábra helyezik. A szabadlábra helyezés meg is történt. Tanú: Sági őszintén bevallotta a dolgokat és kért, hogy mivel fiatal házas és négy nap óta nem aludt, engedjem haza. Mivel töredelmesen bevallolt mindent, el is engedtem. Becsület szavamat azonban nem adtam neki. Sági (közbeszól): Kezet adott rá. Elnök (Ságihoz): Ne szóljon közbe, majd beszélhet Elnök (a tanúhoz): A jegyzőkönyekből kitűnik, hogy éjjel is történtek kihallgatások. Tanú: Igen, éjjel is történtek. Elnök: Mi tette szükségessé az éjjeli kihallgatásokat? A büntető perrendtartás ugyanis tiltja az éjjeli kihallgatásokat. Tanú : En nem foglalkoztam a büntető perrendtartással, mert mint tanú voltam jelen a kihallgatásoknál, hogy ne engedjem az ügyet elposványosodni. Diószeghy jelentése. Elnök: A tanú ur a nyomozás irányítására ment le. Ismernie kellett volna a perrendtartásnak ezen szakaszát. A tanú ur abban a jelentésében, melyet a miniszterelnök-helyettes úrhoz intézett, azt mondja, hogy Sági vallomása ulán az ö útmutatására találták meg a bombát. Ez a beállítás teljesen téves. A bombát ugyanis nem Sági, hanem Bölőnyi vallomása alapján találták meg. A jelentésnek ez a része ellentétben áll a nyomozás összes adataival. Erre vonatkozóan tehát téves a tanú urnák a miniszterelnökhelyettes úrhoz intézett jelentése. A tanú urnák ebben a jelentésében benne van, hogy a tanú ur, amikor Kiskunfélegyházán volt, meg volt győződve arról, hogy a merényletet az ébredők követték el Mire alapította ezt? Tanú: Tessék felolvasni a jelentést. Az elnök felolvassa a jelentést. Eszerint Diószeghy a kiskunfélegyházai rendőrkapitánynyal megállapodott abban, hogy a bombamerénylet tetteseit az ébredőkön kell keresni. Tanú: A szegedi rendőrkapitány a merénylet után a kávéházban elmondotta, hogy a gya• nusitottak legnagyobb része ébredő. Én ezen \i az alapon iriam meg jelentésemet. Diószeghy vitája a védőkkel és vádlottakkal. Széchenyi védő: A jegyzőkönyvben arról is van szó, hogy gyanús emberek járták este a bálterem folyosóján. Ez irányban történt a nyomozás? Tanú A rendőr félszemmel a felettesére pillantott. Biztatást nyerhetett, mert kivette Julcsa néni kezéből a poharat. Katonás állásba vágta magát és tisztelettudóan megszólalt: — Van a Dunában kérem, egy hal, ezt úgy hívják, hogy harcsa... Az Úristen a nagyságét sokáig ... éltesse! — Aaaaa ... — Magát is kedves barátom sokáig tartsa, szólt Julcsa néni mélyen megilletődve. — Hölgyeim és uraim — szólt a szobrász — az idő éjfélre jár. Indulás az Ópiumkávéházba I A rendőrtiszt udvariasan tisztelgett és eltávozott. A társaság tagjai felcihelődtek. Julcsa néni is feltette kalapját, mely temérdek rózsával és strucctollal volt diszítve. Az utcán a Sápadt Grófnő belekarolt Olívéba. — Irma kérem ... — Olíva — szólt a leány. — Munkába áll holnap ... Olíva ? — Holnap ? Olyan késő van már. Majd holnapután. — Na, jó, hét holnapután — mondta a Sápadt Grófnő és pénzt csúsztatott a leány kezébe. Olíva egy gázlámpa fényénél megnézte. Két darab százkoronás volt. — Ez sok — szólt és visszaadott száz kojronáf. (Folytatjuk.) nem tud róla. Széchenyi: Igaz-e, hogy a Csongrádra való megérkezése után kitüntetést és előléptetést helyezett kilátásba a nyomozást végző rendöröknek és csendőröknek. Tanú: Így nem igaz. Ugy igaz, hogy a miniszterelnök urnái ajánlottam, hogy azok a rendőrtisztviselők, rendőrök és csendőrök, akik ilyen nagy munkát végeztek, vagy pénzbeli jutalmat kapjanak, vagy előléptetést. Védő: Igaz-e, hogy a miniszterelnök úrhoz intézett jelentés több példányban megvolt. Tanú: Igaz. Védő: Igaz-e, hogy Budapesten kartársai között és másutt több helyen felolvastatta és felolvasta ezt a jelentést. Tanú: Nem igaz. Védő: Igaz-e, hogy amikor átment azon a szobán, amelyben a vádlottak voltak, azt mondta, hogy Bölönyire már rossz ránézni, a pesti lapok már irnak a tettesekről és még mindig nincs vallomás. Tanú: Én nem tudok róla. December 31-én a MTI. szegedi fiókjának adtam először egy kommünikét és ugyanakkor a miniszterelnökségnek is táviratilag jelentést tettem. Azelőtt semmiféle jelentést nem adtam ki. Védő: Már a december 30-iki lapokban voltak jelentések, hogy ezek a vádlottak, holott akkor még nyoma sem volt az ő vallomásuknak és annak, hogy ők a tettesek. Tanú: Ha egy nyomozás négy napig eredménytelenül folyik, akkor az eljárás lagymatag. Elnök ezután felhívja a vádlottakat, hogy van-e megjegyzésük. Simkó: Harmincadikán éjjel hallottam Bölönyi jajgatását, később bevitték abba a szobába, ahol a tanú ur is volt és hallottam a tanú egy megjegyzését, hogy izzadásig kell vallatni. Később Ságit vitték a vallató terembe, az ő jajgatása is kihallatszott. Hallottam, mikor azt mondta, ha nem vallanak, ki kell őket vinni paraszt szánon a határba. Azt telefonálta Vass József miniszterelnökhelyettesnek, hogy a tettes Bölönyi, vagy Simkó. Engem guzaba kötöttek. Tanú: Ez csak kétségbeesett védekezés. Éjjel l csak nem telefonáltam a miniszterelnökhelyet* lesnek. Elnök: Kizárva nincs. Tanú: De ráértem telefonálni reggel. Ezután Bölönyi állt fel. Azt mondja, hogy a detektívek nagyon megverték, de mielőtt a tanú elé került, megmosdatták. Kérdezte tő'e a tanú, j hogy bántották-e, de ó nem meríj ezt neki meg, mondani. A tanúnak látnia kellett volna az ő j helyzetét. » Tanú: Nem láttam, mert akkor intézkedtem voina. Ezután Fülöp áll fel. A tanú ur a miniszterelmökhöz küldött jelentésében azt mondta, hogy Sági kapta a bombát, ezzel kapcsolatban ott arra kényszeritettek, hogy azt valljam, hogy ő kapta. Hallottam a szomszéd szobából, amikor azt mondta a tanú, hogy izzadásig kell vallatni és azt mondta, hogy Bölönyi ugy néz ki, hogy nem jó ránézni és még sem vall. Tanú: Erre vonatkozólag már nyilatkoztam. Vádlott: Mikor a tanú mellé kerültem, alig tudtam megállni a lábamon, ekkor azt mondta, hogy adjanak széket. Tanú: Láttam, hogy fáradt, azért adattam széket. Piroska .vérazob&ról" beszél. Ezután Piroska György áll fel. Elmondja, hogy december 30-án külön cellába tették, de keresztülvitték az úgynevezett „vérszobán", ahol Bölönyit látta gúzsba kötve. Nyilván azért vitték arra, hogy megfélemlítsék. Tanú ur ott állt az ajtóban, tehát látnia kellett, sőt látta is. Azt mondta nekem, hogy te is erre a sorsra jutsz, ami be is következett. Tanú: Nem igaz. Piroska György: Egy detektív, mikor nem vallottam, azt mondta, hogy vigyék ki és ébresszék fel az emlékező tehetségemet. Mikor a tanú elé kerültem, láthatta, hogy arcomról lement a bőr. Mikor a vádlottakkal szembesitettek, azt mondtam nekik, mondják a szemembe, adtam-e bombát. Nem merték szemembe mondani, csak hebegtek. Erre azt mondta, hogy vigyenek csak ki és puhítsanak. Tanú: Én ilyet nem mondtam. Ezekre a dolgokra lehetetlenség válaszolni. Piroska György: Szegeden január 10-én kértek ki az ügyészségtől. Tanú ur ott volt Borbola tanácsossal, azt mondta ön nekem, „látod fiam, mégis elvállaltad, sajnálom, hogy torturán mentél keresztül". Ekkor már agyon voltam fagya, ugy, hogy alig tudtam beszélni. A vádlott ezeket már izgatott hangon, majdnem sirva kiabálja és az elnök szigorúan rászól, hogy viselkedjék nyugodtan. Piroska György: Ekkor már nem forszírozták a bomba ügyét, hanem az Ulain—Hittler-puccsról vallattak. A tanú ur azt mondta, hogy valljam be, hogy bajorokat rejtegetek. Becsületszavát adja, hogy ha bevallom szabadlábra helyez."Azt mondtam, én nem tudok semmit, igaz-e? Tanú: ön,jelentkezett vallomásra. Vádlott: Én? Mikor átvittek az ügyészségről a rendőrségre? (Az elnök felé): Ne méltóztassék megütközni azon, hogy izgatott vagyok, de nem tudok magamon uralkodni, ha eszembe jut, hogy mit tet-ok velem. Elnök a tanú felé: Tényleg megígérte a vádlottnak, hogy szabadon engedi? Tanú: Nem nyilatkozhatom addig, mig feloldva nem v?gyok. Most oági János áll fel. Azt mondja a tanúnak.