Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-19 / 214. szám

2 SZEGED 1924 szeptember 12. várni az igények teljesítését. Végűi felhasználta az alkalmat a helyettes miniszterelnök arra, hogy a hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyét figyelmébe ajánlja a törvényhatóságok legfőbb tisztviselőinek. Megiegyezte, hogy a minisztériumban a kiutalások már megtörléntek és semmiféle hátralék nincsen, a törvényhatóságok tehát a maguk részéről is tegyenek meg mindent aziránt, hogy a fent emiitettek mielőbb illetményekhez jussanak. Az értekezlet fél 2 órakor végződött. (MTI) A miniszterelnök Budapesten. Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este érkezett meg Budapestre. A miniizterelnök a kora délelőtti órákban megjelent hivatalában, ahol átvette a legsürgősebb jelentéseket. Mindenekelőtt hosszabb megbeszélést folytatott Hass József helyettes miniszterelnökkel, aki előzetes jelentést tett a ma délelőtt lefolyt főispáni értekezletről. Veszprém küldöttsége a kereseti adó ügyében. Veszprém vármegye hstalmas monstre-küldöttsége járt csütörtökön délelőtt a pénzügyminisztériumban, hogy a kereseti adó kivetése körüli anomáliák dolgát ismertesse és esetleges állani közbenjárást kérjen. A kereskedők és iparosok több mint kétszázan jöttek fel Budapestre Magyar Károly főispán, Orffy Imre, Dréhr Ioreés Bilkányi Kálmán, az O.VVKE igazgttója vezetésével. A küldöttség először Vargha Imre államtitkárhoz ment, majd vele együtt Bud János miiiszter fogadta őiet. A küldöttség tagjiit délután fél 3 kor fogadta Bud miniszter. Magyar Károly főispán előadta a vármegye kereskedőit és iparosait ért sérelmeket, amelyeköket a túlságos adókivetéssel érték s amiért kényte- i lenek a miniszter elé járulni, hogy a sérelmek orvoslását kérjék. Hajagos Imre rámutatott az iparosok és kereskedők súlyos helyzetére. A miniszter válaszában kijelentett;, hogy adót elengedni nem lehet, mert hiszen adót fizetni az állam minden egyet polgárának fokozott kötelessége, mert az uljáépitést enéikül keresztülvinni nem lehet. Két nap múlva egy hatósági közeget fog l:kü deni Veszprémbe az adókivetések megvizsgálására. Tanácskozás Bud miniszternél. Nagyfontosságú tanácskozás folyt le ma délelőtt Bud János miniszternél, amelyen részt vett Telíszky J mos nyugalmazott pénzügyminisz'er, Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke és Kállay Tibor nyugalmazott pénzügyminiszter. Több órán keresztül tanácskoztak és a tanácskozás során inhrmációnk szerint szóbakerültek az összes aktuális gazdaságpolitikai és pénzügyi kérdések, amelyek a p:nzügyi kormányzatot és a különböző gazdasági érdekcsoportokat legközelebbről érintik. Az értekezleten szóbake.ült a hivataloj kamatláb kérdése, továbbá a tőzsdei helyzet és az aranymérleg ügye. nemzetgyűlési képviselő vezefelt. Eckhardt előadta, hogy kerü etében sok panaszra ad okot Dorozsmaiak ,z a körülmény, hogy a földreformot csak igen a foldmivelési miniszternél, vontatott menetben hajtják végre. A miniszter Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi mi- • válaszában ígérte, hogy az ügyet sürgősen megnisz'er ma délben fogadta a dorosmai föld- I vizsgá ja és amennyiben hatásköre engedi, intézmivesek küldöttségét, amelyet Eckhardt Tibor I kedni fog. MMMMMMMMíMMWMM^^ „Az adóforrások gyarapításának korlátjai vannak/ Belügyminiszteri rendelet a városok háztartásának egyensúlyozásáról. — Az idei költségvetést is aranykoronásra dolgozzák át. — Egyszerűsítés, takarékosság mindéi vonalon. Szeged, szeptember 18. (Saját tudósitónktóL) A városi számvevőség csütörtökön nehéz és bonyodalmas munkába kezdett: megkezdte a már egyszer összeállított 1924. évi költségvetés aranykoronákban való összeállítását. A Belügyi Közlöny legújabb száma ugyanis végre közli a belügyminiszternek a városok háztartásának rendezésére vonatkozó, már régebben beharangozott rendeletét. A belügyminiszter ennek a rendeletnek a keretében arra utasítja a városok hatóságait, hogy a jövő évi költségvetésen kivül az idei költségvetést is állítsák össze újból aranykoronás alapon, még pedig ugy, hogy szeptember harmincadikáig jóváhagyás végett már föl is terjeszthessék a kormányhatósághoz. így tehát teljesen kárbaveszett az a töméntelen munka, amit a mult év őszén az idei költségvetés összeállítása okozott. Scultéty Sándor városi főszámvevő a költségvetés összeállításáról a következőket mondotta érdeklődésünkre : — A munkát ma kezdtük meg. Négyen dolgozunk rajta délelőtt-délután és így, talán sikerül szeptember végéig összeállítani a költségvetést. A tavaly elkészített, papirkoronás költségvetést ugyanis nem használhatjuk fel az uj, arany koronás költségvetés alapjául, mert azóta a költségvetés minden tétele olyan változáson ment keresztül, hogy teljesen uj számitások szükségesek. Minden kiadási és bevételi tételt tehát uj számítással kell megállapítanunk, ami elképzelhetetlenül nagy és körülményes urunkát jelent. A Belügyi Közlöny-nek az a száma, amely a költségvetésre vonatkozik, közli a belügyminiszternek a városok pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról szóló rendeletét is. A rendeletet azzal vezeti be a miniszter, hogy a városoknak fokozott takarékosságra kell törekedniük, mert csak így biztositható háztartásuk egyensúlyának helyreállítása és fenntartása, az állam ugyanis nincsen abban a pénzügyi helyzetben, hogy különböző segélyekkel támogathassa továbbra is a városokat. Ebből a célból gondoskodni kell a bevételi források megfelelő fokozásáról és a kiadások redukálásáról. Mivel azonban a bevételi források, különösen az adóforrások fokozásának korlátjai vannak és az adóalanyok tulzfrtt kihasználása káros hatással lenne az állam pénzügyeire, szükséges, hogy a kiadások a lehető legminimálisabbra redukáltassanak. Ebből a célból csökkentendő a nyugdíjasok ellátásával járó teher, egyszerűsítendő ak igazgatási eljárás, csökkenteni kell a városi alka.mazottak létszámát, be kell szüntetni a túlórák és a külön munkák díjazását és a város egész háztartását a lehető leggazdaságosabb alapra, ahol lehet, kifejezetten kereskedelmi alapokra kell fektetni. A közigazgatási eljárás egyszerűsítése érdekében a kormány egységes rendelkezéseket fog kibocsátani, az erre vonatkozó előkészületek már folyamatban vannak. Elrendeli azonban a miniszter, hogy amit önkormányzati uton egyszerűsíthetnek az eljárásokon a városok, azt a meglevő szabályrendeletek megfelelő módosításával azonnal tegyék meg. Célszerűnek tartaná ugyan, ha ebből a célból a törvényhatóságok egy külön egyszerűsítőbizottságot küldenének ki, vagy pedig az egyszerűsítés munkájával is a létszámcsökkentő bizottságot biznák meg. Az egyszerűsítéshez irányelveket is ad: a kevésforgalmu és rokontermészetű ügyosztályokat vonják össze a városok, a szóbeli elintézés lehetőségének és a telefonnak fokozottabb kihasználával küszöböljék ki a fölösleges írásbeli munkákat, szüntessék meg a nem feltétlenül szükséges hivatalokat, intézményeket, üzemeket és egyéb közigazgatási szervekel. Az árvaszéki elnök, az ülnökök, ügyészek, levéltárosok, közgyámok állásuk tennivalóin kivül egyéb, minősítésüknek megfelelő feladatok elvégzésére is megbízhatók. A főjegyző tanácsnoki tennivalókkal is megbízható. (Taschler Endre főjegyzőtől kapott informácóink szerint a rendeletnek ez a része Szegeden nem okoz semmiféle változást, mert a szervezeti szabályrendelet értelmében a főjegyző ugy is megbízható tanácsnoki tennivalókkal. Hogy megbizatik-e, az más lapra tartozik.) A rendelet kimondja, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok csak egy ügyészi állást tarthatnak fenn, ha több van, a többit meg kell szüntetni. (Az én hivatalomat illetőleg — mondta kérdésünkre Turóczy Mihály tiszti főügyész — ez a rendelet végrehajthatatlan, mert a városnak közel ! tizenhatezer földbérlője és hatvanezer hold földje í van, ami rengeteg ügyészi teendővel jár és ezt ! egy ügyész nem győzi. Eredetileg Szegeden két : szervezett alügyészi állás volt, ebből jelenleg csak j egy van betöltve, a másik Dettre János távozása t óta betöltetlen. Az uj létszámcsökkentés mértékét nem kivánja 1 megállapítani a miniszter, mert elismeri, hogy a 1 városok területe nem csökkent, feladataiK azonban » a háború óta meggyarapodtak, azonban a további „ ..számcsökkentés lehetősége megvan, ha a vároi sok végrehajtják a közigazgatási eljárásott egy1 szerüsitését és jobban kihasználják a munkerőket Nyaralás után. Az asszony (elfogja a korzón az ismerősét): Hogy van, hogy van? Régen láttam, van talán már három hónapja is. Várjon csak, azonnal megmondom. Éppen az elutazásom előtt volt két nappal, amikor. .. Az ismerős: Nekem ugy tetszik, mintha csak tegnap lett volna. Az asszony: Hogy Is ne! Mit gondol, csak nem nyaraltam itthoni Hát az érdekes volt, már mint a nyaralás, mert... Az ismerős: Ne tessék félreérteni, mert mikor azt mondom, hogy mintha csak tegnap lett volna, ezzel akarom jellemezni az időt, ami szédületesen fut. Az ember lefekszik, elalszik, jóformán semmit sem végzett s már szaladnak a hetek, meg a hónapok. Az igaz, hogy az elfoglaltság teszi ezt, meg egy kis gond is hozzá... Az asszony: Jól mondja, a gond I Nekem az volt a legnagyobb gondom, hogy hová menjek. Junius volt már... Az ismerős: Tessék elhinni, nem olyanok már a juniusok sem, mint régen voltak. Emlékszik-e harminc-negyven év előttre, azaz bocsánat, hogyan emlékezhetnék, hiszen akkor maga még gyerek volt, vagy mit is beszélek, a világon se volt, — rendkívül szórakozott ember vagyok, mindent összezavarok, a juniusokról akartam beszélni, amikor majálisokat rendeztünk az erdőben s erre a főigazgatói szünet volt a legalkalmasabb, mert Fehér Ipoly mindig adott egy szabad napot, de azóta eltűntek az erdők is, pedig ez nagy kár, tompább lesz a kedély is... Az asszony: Erdő után vágyakoztam, azért mentem idén... Az ismerős: Bocsásson meg kérem, de miért mondja ugy, hogy: idén? Ez egy rettenetes uj szokás, amit magyarul soha meg nem tanuló pesti riportergyerekek honosítottak meg s mindenki gondolkodás nélkül rohan utánuk. A magyar ember azt mondja: az idén. Abban a másikban nemcsak germanizmus van, de valami nyafka nyegleség is, ujihuzás a nyelv szabályaival, amit végtére mee lehet tanulni, nem olyan boszorkányság az. Csak Budapestet ne utánozzák, az Istenért, mert ott művileg ficamitják ki az értelmet, a jóizlést. Idén! Végigborsódzik a háfam, amikor hallom. Tudhatja rólam, hogy én nem teszek különbséget ember és ember között, csak rendes legyen és tisztességes, de ebben a szóban, igj használva, föltétlen érzem a felekezetiséget, már pedig minek azt kidomborítani ? Ha nekem nem hisz, kérdezze meg Horger tanár urat, az tudja és igazat ad nekem... Az asszony (sóhajtva): Nem bánom, legyen az idén. Szóval az idén erdők közt... A férfi: Az erdők, Istenem, hová lettek azok. Nincsenek meg már az én majálisaim emlékei sem, mikor legutóbb lennt jártam a pátriámban, az irtások nyomát se találtam meg. Amerre a tekintetem elért, mindenütt búzatermő hegy. Fájt ez, már hogyne fájt volna, de aztán elgondoltam, hogy magát az életet látom megtestesítve, vagy szimbolizálva, ha ugy méltóztatik parancsolni. Először jön az ifjuságunk a lombos erdővel, dalos madaraival, a fák között valami vizesésféle is tapasztalható, amit az ifjú kedély szeret csermelynek nevezni. Jól teszi, ez szépen hangzik, versbe való szó, ámbár azt hiszem, hogy legutoljára Komócsy József használta. Népszerű költő a maga idejében, de elfelejtették őt is, csak a róla elnevezett vesepecsenye maradt meg. Az asszony: Az én nyaram az erdőben... Az ismerős: Bocsánat, ne feledje a szavát, azonnal. Szóval az erdők aztán elpusztulnak, mint ahogy véget ér egyszer a dal, meg az ifjúság s elfoglalják helyüket a búzaföldek. A kenyér. Az fontosabb mindennél, megvan benne a kötelesség fogalma, meg a gondé, a komolyságé, hozzáképzeli az ember az őszülő hajfürtöket s olyankor a dal, meg az erdő már csak messziről visszhangzó refrének. Higyje el, nem is merek már erdőbe menni... Az asszony: En teljes nyolc hétig . . . Az ismerős: A költő is azt mondja, hogy oda, ahol egyszer boldog voltál, ne menj többé soha. Mert az ifjúság legerősebb benyomásai csak bennük élnek változatlanul, maga az idő kegyetlen, azt is mondhatnám, hogy gyilkos. Elpusztít mindent s torztükröt tart a jelenben elénk, ha vissza akarunk tekinteni. Az asszony (kétségbeesett erőfeszítést tesz): Igaza van, azonban az én nyaralásom . . . Az ismerős (az órájára pillantva): Jézus Máriám, már hét óra van, elprédálom az időt, mikor odahaza fontos üzleti ügyekben várnak rám. Nagyon örültem asszonyom, hogy olyan jó színben van, csókolom a kezét. (Elszalad.) Az asszony (magában) : Hihetetlen, milyen szószátyár lett ez az ember. Szóhoz se lehet jutni tőle. Az ismerős (magában) : Ebbe ugyan belefojtottam a szót, nekem nem fog eldicsekedni vele, hogy kiket üldözött szeretetreméltóságával halálba a nyáron. Bob.