Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-18 / 213. szám

SZBQBD után ii Vass JÓJtet népjóléti miniszter fogja ! főispáni értekezleten ii, amelyet a mlniszterellátni a miniszterelnöki teendőket ét ö fog el- \ eínükaé^i palotában fognak tartani, nökölni bolnap a közmunkák agyében tartandó ! Értekezleten tárgyalják a válságba jutott szegedi index ügyét. Szeged, szeptember 17. (Saját tudósítónktól.) Beszámolt a Szeged arról az akcióról, amelyet a legutolsó napokban indítottak a szegedi szervezett munkások és amelynek az a célja, hogy az elmúlt év októbere óta érvényben levő szegedi indexrendszert — fölmondják. Ebben az ügyben átiratot intéztek a Szegedi Munkaadók Szövetségéhez, amelyben kifejtik, hogy a mostani szegedi munkabérek nem fedezik a legszükségesebb mindennapi kiadásokat és a szegedi index lényegesen alacsonyabb a Budapesten érvényben levő indexnél. A munkásság átiratában kifejti, hogyha a Szövetség elsősorban a nemrégen tiz százalékkal leszállított indexet visszaállítja 350-re, valamint ha a bérredukció addig nem következik be, míg a munkabérek el nem érik a békenivót —, akkor továbbra is tartják az indexet, ellenkező esetben rövid terminusra felmondják azt és a béreket minden szakmában, illetve munkaadónál külön fogják tárgyalni. Az átirat ügyében a Munkaadók Szövetsége szerdán délben igazgatósági ülést tartott. A sokáig elhúzódó ülésnek az lett az eredménye, hogy a szegedi munkaadók továbbra is szilárdan állnak a szegedi index alapján és bármi történjék is, ők az index alapján fogják folyósítani a hetibéreket. A Szövetségnek az az álláspontja, hogy bizonyos súrlódások miatt nem lehet felborítani a tizenegy hónapja érvényben levő és bevált módszert. A A népjóléti miniszter nem törődik a szegedi munkanélküliséggel és a szegedi házakkal. munkaadók egyébként hajlandók azoknál a szakmáknál, ahol szerintük is aránytalanul kicsi a bér, bizonyos alapbérreviziót beállítani. Ezt a határozatot közölték is a munkásság képviselőivel és értesülésünk szerint a jövő héten értekezletre jönnek össze a munkások és a munkaadók képviselői, amelyen megtárgyalják, hogy mit lehet csinálni a zavartalan munka és rendes fizetés biztosítása érdekében. Az értekezlet határozatáig egyébként a munkások az index alapján kapják béreiket. A munkásság köréből azt az információt kaptuk, hogy csupán akkor tartják továbbra is az indexet, ha a levett 10 százalékot visszaadják, mivel még a 350-es indexnél is magasabb a budapesti index és ebből a bérből is csak nehezen lehet fedezni a kiadásokat, mivel az alapbérek alacsonyak. A munkásság egyébként komolyan foglalkozik az index elvetésével, mivel az a meggyőződés, hogy az index nélkül a legtöbb szegedi szakmában lényegesen magasabb béreket lehetne elérni, mint a helytelen alapon számított index szel. Az indexből előnye a munkásnak csupán egy-két üzemben van, ez pedig nem indok arra, hogy egy alacsonyabb bérnél meg legyen kötve az összes munkások keze. Remélhető azonban, hogy a fölveendő tárgyalások folyamán meg fogják találni a kivezető utat, illetve kisebb módosítással továbbra is fönt lehet tartani a szegedi indexet. Szeged, szeptember 17. (Saját tudósítónktól.) Többször beszámolt már a Szeged arról az erélyes akcióról, amelyet a szegedi ötmilliárdos tatarozási hitel ügyében hetekkel ezelőtt indítottak. Ebben az ügyben a legutolsó napokban egészen szokatlan és a kormánnyal kapcsolatban egészen furcsa és érthetetlen dolgok történtek. A népjóléti miniszter egy leiratot intézett a kereskedelmi és iparkamarához, amelyben elhárítja magától az intézkedést a hitel ügyében és ezzel rávilágít arra, hogy milyen félvállról kezeli a munkanélküliség problémáját. Az egyik percben hangos ankétokat rendez és erélyes leiratokat intéz a munkanélküliség enyhítése ügyében, a másik percben, amikor tettekkel kellene megmutatni szociális érzelmeit, elhárít magáról mindent, nem törődik semmivel. Ugy látszik, hogy ettől a jelszavas „liberális" kormányzattól tettek helyett csupán állandó nagyhangú szónoklatokat lehet várni. Az Ugy részletei egyébként a következők: Ismeretes, hogy hetekkel ezelőtt a népjóléti miniszter ankétot nivott össze a munkanélküliség enyhítése ügyében, majd nemsokára a kormány el is határozta, hogy százmilliárd könnyű feltételes hitelt bocsát a háztulajdonosok rendelkezésére a Pénzintézeti Központ utján, hogy végre meginduljon a házak tatarozása és igy enyhíteni lehessen a munkanélküliségen. Nem tartozik ide szorosan, hogy az évad végétől alig pár hét választ el, de komoly lépések a hitel és a tatarozás! munkák ügyében alig történtek. A kormánynak szándékáról akkoriban értesítették egyébként a városokat is. Amikor ez a dolog nyilvánosságra került, a Szegedi Háztulajdonosok Szövetsége összeírta, hogy kik azok, akik Szegeden részt akarnak venni ebben az akcióban, hogy részint végre kijavítsák a lerongyolódott házakat, részint pedig bizonyos munkák Szegeden is megkezdődjenek Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. (6) Bite Ganci pezsgőbe márlolt datolyával kínálta a nőket, most épen rajta volt a sor s Olíva mint egy egér rágicsálta le a szájához dugott villáról s közben le nem vette forró tekintetét az ifjú szeméről. A Sápadt Crófnő idegesen mozgott a helyén. — Hegedűijön édes Pityu — szólt most Zoé. Mély és zengő hangja volt ennek a leánynak. — Táncoljunk ... táncolunk 1 — Válófélia kiáltotta ezt elragadtatással és örvendező helyeslés fogadta szavait. Felugrállak s egy perc múlva a fal mellett álltak az asztalok. Csőrffy álla alá szorította hegedűjét, néhány erőteljes futam: mintha forgószél süvitett volna végig a szobácskán s már illegtek, forogtak a párok. Bite Ganci Julcsa nénit kérte fel. — Nem, nem I — tiltakozott Julcsa néni — nem tudom ezt a disznóságot... de azért engedte magát tovasodortatni. Rezgésbe jöttek a rengeteg csípők, széles dereka és minden porcikája hozzáidomult a bizarr, érzéki zene ütemeihez. — Elég .. . elég ... lihegte csakhamar, hatalmas keble félelmetesen lengett, — elég ... elég — fujt, lélekzet után kapkodott, homlokáról az izzadtság csermelyei indultak meg... — elég, elég... — Bite Ganci meghajolt, egy székhez vezette, melyre aztán a megelégedés sóhajával leroskadt. Most kiki a párjával perdült táncra. Olíva egyedül maradt. A táncolókat nézte. A Sápadt Grófnőt és mosolygott. A Grófnő tűzzel, odaadóan lejtett Bite Ganci oldalán. Olíva kitartóan leste az ifjú tekintetét és szemük mindig gyakran villant össze. • Változtak a párok. Bite Ganci Olívát vitte i táncba. Ragyogó arccal, kéjes pillantással enj gedte át magát a tánc gyönyörűségének, riti mikusan ingott, hajladozott karcsú teste, ér! zékien görbült, vagy merevre feszült s sze| meiből tűz-szikrák lobbanlak táncosa szemébe. I A Sápadt Grófnőnek ökölbe szorult a keze. Elfordult. Julcsa nénire mosolygott, aki homlokát törülgetve boldogan ült a helyén. A hegedű elhallgatott. — Hogy volt, hogy volt ? — kiáltozott Olíva. — Hogy volt... hogy volt ? — ismételte Bite Ganci. — A hegedű újra szólt A Sápadt Grófnő felhajtott egy pohár pezsgőt, aztán hátrálva és minlha véletlenségből történne, Bite Ganci és Olíva közé ékelte magát. — Mit akar? — rivall rá a lány. Arca e pillanatban a feltóduló vértől feketének látszott. i A Sápadt Grófnő szembe fordult vele. — Tolvaj! Tompa csattanás hallatszott, utána vad sikolj tás. Olíva az asztalról felkapott egy kést s ; őrült dühvel rohant az asszonyra. ; A szobrász megkapta kezét. Bántó küzdei lem keletkezett most az izmos férfi s a nyu; Iánk, még fejletlen lány között. A szobrászt ! meglepte és zavarba ejtette a fel nem tételezett erő, mely a leány testéből kiáradt, a féktelen szilajsag, mellyel karját igyekezett kiszabadítani, a villámgyors mozdulatok pillanatokig védekezésre kényszeritették. Fogait harapásra készen összecsikorítva, ütötte, tépte, | karmolta a lány, lábára taposott, gáncsot ! vetett neki, belerúgott s mindezek mellett 1914 szeptember 18. végre Szeptember 2-án ebben az ügyben a szegedi kereskedelmi és iparkamara értekezletet tartott, amelynek eredményeképen felterjesztést intéztek a népjóléti miniszterhez. A fölterjesztés kifejti, hogy Szegednek mintegy ötmilliárd korona kellene a tatarozásl hitelből, amelyből a munkanélküliség lényeges csökkenése is következne. A kamara ezért kérte a minisztert, hogy a százmilliárd hitelbe vonja bele a Szegedi Háztulajdonosok Szövetségét is, hiszen nemcsak a budapesti házak tatarozása és a fővárosi munkanélküliség csökkentése fontos, hanem a vidéki is. Erre a feliratra aztán igen érdekes és igen jellemző válasz érkezett, amellyel a kormány elhárít mindent magától és elküldi a szegedi érdekelteket — máshová. A népjóléti miniszter ugyanis válaszában kijelenti, hogy a tatarozási hitelek nem az állami hitelből utaltatnak ki, ez az akció csak a miniszter kezdeményezésére indult meg, de az összegeket a P. K. utján a nagybankok folyósítják. Így a kamara kérésével nem foglalkozhatik a miniszter, hanem menjenek a Háztulajdonosok Országos Szövetségéhez... A miniszternek tehát nem fontos, hogy mi történik a szegedi munkanélküliséggel, a szegedi házakkal. A kamarát nem is alantas szervhez, hanem egy magánjellegű egyesülethez utasítja. Próbáljanak ott szerencsét, ha ott sem sikerül, hát Szegeden tovább fognak omladozni a házak és tovább fognak kenyérért kiáltani a munkanélküli munkások százai. Meg kell itt emliteni azt is, hogy amikor ezt a választ elküldte a kormány egyik embere, ugyanakkor a kormány másik embere a főispánokat egy ankétra hivta össze és az ankét tárgya — többek között — a vidék munkanélküliségének enyhítése lesz. Ezek után el lehet képzelni, hogy ezen a főispáni ankéton a magyar nyelvnek milyen fényes stilisztái és rétorai fognak kivágni ragyogó szónoklatokat ... A szegedi kamara azonban a miniszternek ebben a válaszában nem nyugodott meg. Ma ujabb és erélyesebb hangú fölterjesztést intézett a népjóléti miniszterhez. Erélyes formában kéri a kamara a minisztert, hogy hasson oda, hogy Szegedre is kiterjesszék ezt a kölcsönt és főként az ötmilliárdot a legrövidebb időn belül megkapják a szegedi háztulajdonosok, hiszen az építési szezon bevégződésétől, az esős ősz, a havas tél kezdetétől már alig néhány hét választ el. Amíg majd a miniszter kegyesen válaszolni fog erre az ujabb leiratra, (talán ismét máshová küldi a kamarát, hiszen a magyar népjólétek miniszterének nincs köze a magyar munkások munkanélküliségéhez), addig már rég elhasználták a százmilliárdot, addig megindul a tél hava és addig összedűlnek a szegedi házak és a szegedi kenyérért kiáltó munkások már nem tudnak majd kenyérért kiáltani. Helyszűke miatt minden elfogadható áron részletre is elad olajfestményeket Engel Lajos mükereskedése. íoo i még volt ideje, hogy a Sápadt Grófnő felé jól irányzott köpéseket küldjön. — Elég, — kiáltotta a szobrász, átnyalá* bolta a térdeinél s magasra emelte. — De ilyet... — sóhajtott Julcsa néni s igaz könnyek peregtek végig arcán. — Engedd el 1 — szólt Csőrffy holthaloványan, egész testében remegve. Zsiráf is megszólalt. — Elég voll a tréfából I Zúgolódó hangok mindenfelől. — Hopp, hoppl — kiáltott a szobrász. — Angyalhullás ... Kimerülten, félrebillent fejjel, lógó karokkal állt Olíva. Megtapogatta csuklóját, megnyálazta. Félszemmel a Sápadt Grófnő felé pillantott s fáradt, alig hallható hangon megSZÓlftlt * — Megütött ? ... Jól van ... holnap tudja az egész város... — Aeaa ... Zsiráf olyan hangokat hallatott, mint a malac mikor a legelőről hazafut. — UjL. ujiii... Olíva szikrázó szemekkel mérte végig. Csend. Bibi felkapaszkodott egy székre. — Várjanak, — szólt — én a tehenet fogom utánozni, ide hallgassanak — és ártatlan arccal gőgicsélni kezdett: — mú ... múúú ... — Maga mert engem megülni ? AQQB • • • — Gyerekei vannak és idejön... Cudar— — Aaa ... aaaa ... — Hajashi nyerített, a szobrász az oroszlán ordítását, Zsiráf a disznóölés vegyes hangjait utánozta; mindnyájan segítettek zajt csinálni, csak Bite Ganci állt komoly töprengésben, hátával eltakarva a Sápadt Grófnőt.