Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-17 / 212. szám

8ZBQBD 1924 szeptember 416. _ eredménye az, hogy a háborúban való bünös­ség jegyzékbe foglalása körül semmiféle nézet­eltérés nem áll fenn, a Germdnla megjegyzi, hogy a háborúba való bűnösség jegyzékbe fog­lalása ebben a pillanatban keresztülviheletlen és a politikai helyzetet feleslegesen megnehezí­tené, anélkül, hogy a bűnösség kérdését egy lépéssel is előbbre vinné. A jegyzékbe foglalás egyelőre ennélfogva nem történik meg és erre vonatkozik az a megegyezés is, amiről a hiva­talos kommüniké szól. Bizonyosra vehető, hogy a legközelebbi kedden tartandó minisztertanács ebben az értelembjn fog határocni. Ebben a háborúi bűnösség kérdése egyelőre elintézett­nek veendő és a kérdés tárgyalása mindaddig elhalasztódik, amig kedvező alkalom nem jelent­kezik ujibb táigy»láRra. Az az eset akkor me­rülhet fel, ha Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépése aktuálissá válik. Berlin, szeptember 16. A Z;tt ahhoz a teg­nap megjelent hivatalos közleményhez, amely szerint a háborúban való bűnösség és Német­országnak a Nemzetek Szövetségébe való be­lépése ügyében határozó minisztertanácsot szep­tember 23-án tartják meg, a követkető meg­jegyzést fűzi: Már most megállapítottnak tekinthető, hogy a kabinet ezekben a kérdésekben mindenkor arra az álláspmtra fog helyezkedni, amit már eddig is elfoglalt. Ezek szerint a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy Németország számára biztosítsák az egyonjogu nagyhatalom helyzetét és semmi körülmények között se állítsák fel azt a követelést, hogy Németország ismételten ismerje el a versaitlesi szerződést és hogy alávesse magát a háborúban való bűnösség hamis vádjának. A döntőbírósági eljárás. Genf, szeptember 16. A francia ét angol ki­küldöttek között a döntőbírósági eljárás és a biztonság kérdésében létrejött megállapodásra vonatkozólag a Journal de Genéve azt irja, hogy az angol aggodalom eloszlott, az olasz küldöttségnek is az a felfogása, hogy a döntő­A magyar-cseh kereskedelmi tárgyalások. bírósági eljárást csak jogi természetű szerző­désekbe kivánják foglalni. Az egyik lap ér­tesülése szerint az angolok hajlandót flottáikat a tanács rendelkezésire bocsátani, ha Francia­ország hasonló kötelezettségeket vállal a szá­razföldi és légi haderejét illetőleg. KI a támadó ? Genf, szeptember 16. Miután a leszerelő bi­zottság részéről kiküldött 12-es albizottság teg­nap nem jutott megegyezésre, délután összeűl­tek a francia éí angol delegátusok, hogy a megegyezésre alapot teremtsenek. A megbeszé­lés alatt a két delegáció alapvető megegyezésre jutott mindazokban a kérdésekben, amelyek a döntőbíróságra, a biztonságra és a leszerelésre vonatkoznak. A döntőbíróság tekintetében a támadó fog »I nát o y értelemben sikerült meg­állapítani, hogy lámadónak azt tekintik, aki vo­nakodik m<gát döntőbíráskodás alá vetni. A támadóval szemben az egységokmáiybtn előirt bűntstörendssabályokst alkalmazzák. A szankciók kérdése. Genf, szeptember 16. A közgyűlés III. bi­zottsága által kiküldött 12 es bizottságnak a döntőbíráskodás és a szankció kérdésében folyó tárgyalásainak fejleményeiről még a következők kerültek nyilvánosságra: Azt a megegyezési formulát, amelyet a francia és az angol delegáció állított fel tegnap Benes elnöklete alatt, egyelőre csupán francia-angol megállapodást jelent. A bizott­ság tanácskozása során kell általános nem­zetközi értelemben kibővíteni. Ez alkalommal elsősorban arról lehet szó, hogy biztosítsák azoknak az államoknak a közreműködésé*, ame­lyek, mint az északi államok, nem tudják el­szánni magukat katonai szankciókra, továbbá egy formulát találjanak arra, hogy ezek az álla­mok minő más módon vehetnének részt a támadó állammal szemben teendő kényszerintézkedések­ben. A 12 es bizottság mai tanácskozásai után remélik, hogy hat napon belül a teljes bizott­ság elé végleges tervezetet terjeszthe nek. Budapest, szeptember 16 Magyarország, mint ismeretes, ragaszkodik ahhoz, hogy a mezőgaz­dasági terményeket szabadon importálhassa Csehországba, a csehek pedig elsősorban a textilipar számára igyekeznek előnyöket bizto­sítani. A csehek ezen a téren ezideíg igen kö­vetelődzők voltak és az előző tárgyalások leg­föképen emiatt hiusultak meg. Tudni kell ugyanis azt, hogy Csehország, amely most a német ipar erős fellendülése következében tel­jesen elvesztette nyugati piacait, kelet felé pró­bál terjeszkedni és iparcikkeinek elhelyezésénél ugyanolyan elveket akar követni Magyarország­gal szemben, mint amilyeneket annak idején Ausztria követeti Magyarországgal szemben. A tárgyalások megkezdését október második felére tervezik, azonban, hogy a tárgyalásokon a csehek részéről ki fog megjelenni, még min­dig nem történt döntés. A hírek szerint a csehek a kereskedelmi tárgyalásokon már sok­kal engedékenyebbek akarnak lenni és a ke­reskedelmi sterződéát kölcsönös kedvezmények biztosítása alapján akarják megkötni, még pedig olyanképen, hogy a szerződés egyrészt biztosí­tani fogja a magy*r buta, liszt, bor és egyéb mezőgazdasági termékek exportját, de másrészt elősegíti a csehországi textilipari termékeknek Magyarországba való szállítását. 111 emiitjak meg, hogy a magyar-cseh keres­kedelmi kamara megalakulásának időpontja szintén kitolódott. Az alakuló gyűlést valószínű­leg csak október végén, de legkésőbb novem­ber elején fogják megtartani Prágában, vagy Pozsonyban. A fővárosi rablótámadás. Budapest, szeptember 16. Tegnap éjszaka ame­rikai stilusu, revolveres és automobilos rablótáma­dást kísérelt meg három fiatalember a fővárosban. A zugligeti Disznófőhöz rendeltek ki egy autót, a soffört összeverték, betömték száját és revolver­rel kényszeritették, hogy egy dúsgazdag nagy­kereskedőhöz hajtson, akit majd ki fognak fosztani. A soffőr azonban nem vesztette el lélekjelenlétét és amikor az autó a forgalmas Üllői-uthoz ért, két rendőr között hirtelen megállította az autót. Formális revolveres harc fejlődött ki ezután, hosszas üldözés után a rendőröknek és a járó­kelőknek sikerült elfogni Csorna Sándort és Barta Mártont, mig a harmadik fiatalembernek, Németh Mártonnak sikerült megszöknie. A rendőrségen az­után az éjszakai órákban megkezdték a vallatást, mig a harmadik fiatalembert üldözőbe vették, valószínű azonban, hogy sikerült neki elhagynia a fővárost. Az éjszakai revolveres támadás ügyében a rend­őrség elsősorban részletesen kihallgatta Fekete Béla 24 éves soffört, aki elmondotta a rablótáma­dás részleteit. A sofför a két elfogott bandita kö­zül Csorna Sándorban felismerte azt, aki revolve­rével őt az autó vezetésére kényszeritette. Kihall­gatta a rendőrség a két elfogott banditát is, akik beismerték a rablótámadást és azt is, hogy Heltai Károly és Hammer Antal sertéskereskedőket akar­ták kirabolni. Megnevezték a harmadik tettest is, Német Márton 23 éves kunhegyesi cipész szemé­lyében, aki után energikusan nyomoz a rendőrség. A revolveres rablótámadás egyik elfogott tette­sének, Csorna Sándornak kihallgatása után az ügy referense elé vezették Barta Mártont. Barta abádszalóki születésü, 24 éves, négy elemi osz­tályt végzett. Husz hónapig fogházőr volt, öt hó­napja, mint székesfővárosi vámőr szolgál a buda­keszii vámnál. Szeptember hó kilencedikén barátai a Batthyány-téren lévő vendéglőbe hivták, hogy bevonják őt is egy rablómerénylet végrehajtásába. Hogy kit fognak kirabolni, nem közölték vele. Tegnap délután találkoztak. Merten elhozta neki a most is rajta levő sötétkék ruhát. Csorna pedig revolvert adott neki 16 tölténnyel. Amig két ba­rátja a Pozsony-kávéházból autóért telefonált, addig ő a Vérmezőn felöltötte egyenruhája fölé a kapott kék ruhát. Kiderült vallomásából, hogy mikor a zugligeti villamos végállomás közelében megállí­tották az autót, ő és Merten azt javasolták, nogy hagyják abba az egészen rosszul induló rablás végrehajtását, de Csorna ragaszkodott, hogyha megkezdték, csinálják is végig. A harmadik revolveres banditáról még aemmi hir sincs. Üresek a miramari kastély termei Miramara, szeptember 16. A gőih*jó csen­desen siklik a vízen és a hajó körűi mint a msd r»k, röpködnek a hidroplánok, tele uta­sokkal, akik egy negyedórai le*e|őben való repü ésért síivesen f.zetnek 50 lirát. Egész nip berregnek a hidroplánok motorjai, hol a trieszti házak, hol pedig a tenger fölött, aszerint, amint az utasok kívánják. Most fölötiünk repült el egf gépmadár és megkerülve Miramar fehér kastélyát, Fiume felé kanyarodott. A gőzhajó utasai mind kirándulók. Mellettük nagv csomagban a fürdőruha. Itt még van fű>döszezon, ami értbe ő is, hiszen negyven fokot mutatott ma a hőmérő. Későn érkeztem és a hajókon mellett jutott számomra hely. Kétszeresen érzem az olasz nyarat, de azzal vigasztalom na>sam, hogy majd iehütenek a kék hullámok. Odaérünk a kastély elé. A hatalmas terrasz Erzsébet királyné kedvenc tartózkodási helye, tele kíváncsi emberekkei, akik elmerengnek a mulandóságon és megállapitlák, hogy a sors néha még a kirélyokk*! is kegyetlen ... A kastély parkja nyitva az idegenek előtt. Gondoiott ut«k, nyíló virágok míndenüi és egymástól tiz lépésnyire egy-egy őr, aki vigyáz, nehogy letépjenek belőlük egy szálat is. A kastélyba 2 líra a belépődíj és ezért egy olasz katona elhadarja a szobák nevezetességeit. Először a földszinten megyünk végig. Az első szoba fala tele fényképekkel. Erzsébet, Ferenc JAztef és gyermekeik. Az olasz katona megáll Rudolf arcképe előtt és a következőket mondja: —• Nagyon szerette a magyarokat, akik meg akarták választant királynak, amiért az osztrák udvar megölette. Igy magyarázta, ugy látszik igy tanulta. Le­het, bogy neki van igaza. A könyvtár üres polcai szomorú látványt nyújtanak. Egy kék szalon néhány darabja maradt itt a mult emlékeiből. Az egyik szobát kinevezték hálószobának és a benne lévő ágyra mulatva azt mondja vezetőnk, hogy Erzsébet aludt benne. Én nem hiszem el, mert ilyen ágyban Erzsébet cselédjei aludtak. A többi szobák teljesen üresek, esek a házi kápolnában ég egy örök mécses. Az emeleti termek már magukon viselik a forradalom nyomalt. Buor egyikben sincs. Elvitték Bécsbe valamennyit. A szobák tapétái­nak legnagyobbrésze hiányzik. A vezető azt a magyaráz* tot adja, hogy vörös zászlókat csináltak belőlük. A trónterem képe a legszánalmasabb. A me­nyeztt gyönyörű faragáiu szobrai élénk ellen­tétben állanak a letépett tapétákkal. Nincs benne egyetlen csillár sem. A boldachinos emelvény nyomai még meglátszanak es migam köré kép­zeltem att a fényi és pompát, amely ebben a teremben néha összetalálkozot'. A fürdőben kis fürdőkádhoz fehér márványlépcsők vezetnek le, mellette van a hálószoba. Üresek, birátság­talmok ezek a szobák, mint odakint a tenger, ha bóra lejt táncot a habokkal. A széles hall két oldalán még ott csüng né­hány hatalmas agancs, de a bejárattal szem­ben, a falon, helyei kértek maguknak Viktor Emánuel és Mu<soiíni arcképei. Itt találkozik össze a mult Trianonnal, amely az osztrák császárok számára elérhetetlenné tette a mira­mari kastély gyönyörű termeit. A kastély parkjában hatalmas szökőkút száz­felé dobálja szét sugarait és a medencében apró aranyhalacskákat etetnek az olasz gye­rekek. Fent a kastély kertjének végében dübörögve zakatol a Trieszt—Wien-i gyorsvonat, lent pedig a csendes Adriára lassan ráteriti fekete takaró­ját a sötét éjszaka. Úr György. Magyarország elismer! a Szovjet­köztársaságot (?) Berlin, szeptember 16. Itteni diplomáciai kö­rökben nagy feltűnést keltve az a hír terjedt el, hogy ezok a tárgyalások, amelyek itt Szovjet­Oroszország és Magyarország megbízottai kö­zött folyamatban vannak, eredményre vezettek. Eszerint Magyarország legközelebb de jure elis­meri Szovjet-Oroszországot. A tárgyalások be­fejezés előtt állanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom