Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-17 / 212. szám

r* 1924 szeptember 17. SZEGED A katonai ellenőrzés. London, szeptember 16. A Daily Telegraph hosszabb cikkben foglalkozik Ausztria, Magyar­ország és Bulgária felett gyakorlandó katonai ellenőrzés kérdésével. Ebben a kérdésben Ausz­triának az az álláspontja, hogy most már itt az ideje, mikor az állardő katonai ellenőrző bi­zottságokat meg kell sztlntetni. A bizottságok helyett a Nemzetek Szövetsége^ bizottságának kell a békeszerződések szellemében az ellenőr­zést gyakorolnia. Ausztria, Magyarország és Bulgária, noha tagjai voltak a Nemzetek Szö­vetségének, mégis el voltak zárva attól a jogtól, hogy véleményt nyilvánítsanak a katonai ellen­őrző bizottságok össze'élele tekintetében. Az osztrák, magyar és bolgár delegátusok azt ké­rik, hogy a Nemzetek Szövetségének a közgyű­lése vegye le országaikról az ellenőrző bizott­ságok felesleges terheit. A lap kiemeli, hogy Magyarország hatszázezer aranykoronát kény­telen 1 ölteni az ellenőrző katonai bizottságra évenkint, ennek a bizottságnak pedig ma már nincs semmi létjogosultsága. Az érdekelt or­szágok súlyt helyeznek arra, hogy a Nemzetek Szövetsége által alakítandó bizot ság két-három semleges állambeliből és valamelyik nagyhata­lom képviselőjéből álljon, de ne foglaljanak helyet benne szomszédaink képviselői. A bizott­ság elnöke mindenesetre semleges állambei legyen. Magyarország a trianoni szerződésre hivatkozik akkor is, amikor tiltakozik az ellen, hogy a bizottságba felvegyék a most alakult kisállamok képviselőit. Egy évi börtönre Ítélték a csanyteleki féltékenységi dráma tettesét. Szeged, szeptember 16. (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék Pókay-tanácsa kedden dél­előtt igen érdekes bűnügyben tartott most már másodszor is főtárgyalást. Egy közeli község fél­tékenységi drámájáról volt ugyanis szó, amikor is egy egyszerű parasztasszony, akit két hónappal előbb elkergetett a férje, két hónap után zsirszó­dával leöntötte férje éveken át volt szeretőjét, aki fél szemére meg is vakult. Az eset részletei a kö­vetkezők : Csanytelek község igen jómódú gazdálkodója volt Papp István, aki mintegy tiz évvel ezelőtt feleségű! vette az egyik módos gazda leányát. Nem volt semmi baj a házastársak között az első években, amikor néhány évvel ezelőtt Papp István kívánságára odavették a tanyaházba Kovács Amália fiatal varrónőt. Ettől az időtől kezdve örökös civó­dás, súrlódás kezdődött a házastársak között Pappné szerelemféltése miatt, aki többször kijelen­tette férjének, hogy nem fogja tovább tűrni, hogy szeretöt tartson saját házában. Papp azonban továbbra is ott tartotta a házban a csinos, fiatal Kovács Amáliát, akiről el volt terjedve a hir, hogy szeretője a gazdának. A viszony az évek alatt mindjobban elmérgese­dett Pappék közölt, mikor is Papp feleségét több­ször elkergette a háztól. Ez ¿latt az idő alatt a faluban egész nyiltan beszéltek arról, hogy Kovács Amália már egészen Papphoz költözött. Néhány­szor azonban a család kérésére még kibékültek a házasfelek, mig 1921 augusztusában ismét nagy jelenetek voltak Pappék között, majd néhány nap múlva Papp formálisan elkergette házától feleségét. Két hónapig Pappné csöndben meghúzódva élt egyik rokonánál. Október 9 én reggel aztán, ami­kor még Papp aludt, belopódzott a tanyára. A kamrában rejtőzött el, néhány perc múlva Kovács Amália kijött a szobából és valami gyanús neszre lett figyelmes. Benyitott a kamrába, ahol egy női vállat pillantott meg. Többre nem volt ideje, mert Pappné ekkor nekirontott, rákiáltott: — Na itt vagy végre! És ugyanebben a percben egy edény marólúgot öntött Kovács Amália arcába. A varrónő ekkor menekülni próbált, szemeit azonban nem tudta nyitva tartani, az udvaron elesett, mire Pappné rátérdelt és még mielőtt fel tudott volna kelni, fejbevágta hatalmas erővel és a szájába is maró­lúgot öntött. Kovács Amália fél szemére meg is vakult. Az ügyészség minősített súlyos testi sértés miatt emelt Pappné ellen vádat, a törvényszék pedig ebben az ügyben februárban már tartott is főtár­gyalást és egy évi börtönre, valamint tizmillió kár­térítésre Ítélte Papp Józsefnét. Felebbezés folytán az ügy a Tábla elé került, amely alaki okokból megsemmisítette az ítéletet és uj főtárgyalást ren­delt el. A törvényszék Pókay-tanácsa kedden délelőtt tartotta meg ebben az ügyben az uj főtárgyalást. Papp Istvánné most is, mint az egész eljárás alatt, azzal védekezett, hogy ő ott sem volt a tanyán, nem ő követte el a merényletet. Kovács Amália azonban szemébe is mondta neki, hogy ő volt az, aki miatt elvesztette félszemét. A törvényszék ezután mintegy tiz tanút hallgatott ki. Tóth József azt vallotta, hogy hallotta, amikor Kovács Amália segítségért kiáltozott, Torma Jánosné előtt pedig fenyegetődzött Pappné, hogy majd el­teszi láb alól azt az asszonyt. A legfontosabb val­lomást Radó Antatné tette, aki előadta, hogy a merénylet előtt való napon Pappné az ő boltjában ! szódát vásárolt és hangoztatta, hogy kivégzi Ko­J VŰCS Amáliát. Mindegyik tanút szembesítették a vádlottal, aki azonban álhatatosan megmaradt amellett, hogy nem ő követte el a merényletet. Dr. Papp Sándor ügyész kérte ezután a vádlott megbüntetését, dr. Reich Zoltán, Kovács Amália képviselője pedig előadta, hogy a törvényszék egy­szer már megítélt tizmillió kártérítést, azóta azon­ban a gazdasági viszonyok lényegesen megváltoz­tak. Ezért most ötvenmillió korona kértérités meg­ítélését kérte. Dr. Márton József tartotta meg ez­után védőbeszédét, hangoztatta, hogy megnyugtató bizonyíték egyáltalán nincsen és ezért a törvény­széknek föl kell mentenie védettjét. Rövid tanácskozás után a törvényszék kihirdette ítéletét, amely szerint bűnösnek mondották ki Papp Istvánnét a minősített súlyos testi sértés bűntetté­ben és ezért enyhítő szakaszok alkalmazásával egy évi börtönre ítélte és huszonötmillió kártérítés megfizetésére kötelezte. A csanyteleki féltékenységi dráma azonban még nem ért véget, mert ugy az ügyész, mint a védő a Táblához felebbezett. Hol késik a felszólamlás! bizottság? A sok szép reménységgel megindult, de azóta sokban kiábránditó szanálási ekció ér­dekében társadalmunk kettős: egy pozitiv és egy negatív áldozatot hozott. Pozitiv áldozat volt a kényszerkölcsön, melynek összegét min­den adózó kereskedőnek és iparosnak forgó üzemi tőkéjéből kellett kihisitani. A negatív áldozat, melyet még ma is szenved gazdasági életűnk: a beláthatatlan kimenetelű pangás, amely lassan sorvasztja adóalanyainkat s csak a közeljövőben fog pusztító hatása teljes való­ságában kibontakozni. A kormány részéről a társadalom joggal vártatni el, fcogy intézke­déseivel a szanálás érdekében hozott áldozatok terhét a lehetőségig cjökkeníse. A gazdasági . pangást enyhíthetné célszerű kormányintézke- I désekkel, mint a behozatali és kiviteli könnyí­tések, közmunkák, középitkezések megindítása; a kényszerkölcsönbshajtás terheit könnyithetné a súlyos gazdasági viszonyok figyelembevételé­vel, pótlékmentes halasztási kedvezményekkel. A pénzügyi kormánytól azonban távol áll, hogy az átmenetnek ebben 8 véstes időszaká­ban az adózó közönségnek a le«csekélyebb könnyítésiéi is segítségére siessen. S9t azt kell tapasztalnunk, hogy intézkedéseivel még sulyos­biija ennek terheit. Tudvalevő, hogy a kény­szerkölcsön alapját az 1923. évi jövedelmi és vagyonadó összege képezte. Ez az 1923. évi cdó viszont nem szabályszerű kivetés ered­ménye volt, ami után ily kivetés elkészítésére a pénzügyi kormánynak ideje sem volt, hanem az 1921. évi adó szoroztalott meg és igy állott elő az 1923 évre fizetendő jövedelmi és vagyon­adóösszeg. A kényszerkölcsönkivetés alspja tehát már maga is távol állott a reálitás köve­telményétől, mert valóságos alapja sz 1921. évi jövedelmi és vagyonadó volt, jól iehet, 1921 óta gazdasági életünkben általában — s igy az egyes adóalanyok jövedelmi és vagyoni helyzetében is — nagyon jelentékeny eltoló­dások állottak elő. Ennek következménye az, hogy a kényszerkölcsön kivetésénél példátlanul kirívó aránytalanságok jelentkeznek és sok adó­alany számára a kivetett kényszerkölcsön meg­fizetése egyet jelentene teljes anyagi romlásá­nak bekövetkeztével. Az adóalanyok igen nagy száma volt kénytelen a kényszerkölcsön ki­vetés: ellen felebbezéssel élni s az adózó kö­zönség széles rétegeinek egyenes létérdeke jü­ződtk s kényszerkOlcsönfelebbezések igazságos elbírálásához. Aggódva és sürgetve várta a nyári szünet elmultával az adóió közönség, hogy a kény­szerkölcsönkivetés elleni feíebbezések elbírálá­sára a felsiólamlási bizottság mihamarabb összeüljön. A felszólamlási bizottság sürgős döntése nemesik azért fontos, mert a kincstár felebbezésre való tekintet nélkül, a legnagyobb eréllyel folytatja az elsőfokon kivetett Összeg l behajtását, hanem sürgős azért is, mert/zav«/!­j ként tiz százalékos pótlékkal szaporodik az adózónak kényszerkölcsöntartozása. Az európai ; adórendszerekben ez a példátlanul nagy adó­• kamat feszi a kényszerkölcsönadós helyzetét végleg elviselhetetlenné. S mert létérdeke iz adózó közönségnek, hogy kényszerkölcsön felebbezéseit a felszólamlási bizottság a legsürgősebben elintézze, a közel­múltban leérkezett a pénzügyminiszternek egy leirata, amelyben intézkedik, hogy ,költség­kímélés" okából a felszólamlási bizottságok most külön ne ülésezzenek, hanem majd együt­tesen tárgyalják le a kény szer kölcsönfelebbezé­seket az 1924. évi jövedelmi, vagyon• és kere­seti adó kivetések elleni telebbezésekkel. Et pedig annyit jelent, hogy 1925. év eleje előtt nem valószínű, hogy a felszólamlási bizottsá­gok munkához láthatnak. A kincstár igy „kíméli" saját kö.tségét, de egyúttal igy „kiméli" az ő adóalanyait isi Az adózó közönség pedig legyen türelemmel és várja be sérelmeinek bölcs orvoslását, mi­közben az adóvégrehajtók a kényszerkölcsön behajtásánál egymásnak adják nála a kilincset s ne idegeskedjék, miközben lá'ja, hogy az idők végtelenébe lassan pergő hónapokkal a havonkénti tiz százalékos pótlékok folytán tar­tozása annyira feldagad, hogy a felszólamlási bizottságnak későn érkező, részben kedvező dön'ése sem fog már számára enyhülést jelen­teni. Dr. Kertész Béla. Bécs leszállítja az adókat. Bécs, szeptember 16. A bécsi kereskedőket és { iparosokat a minap óriási meglepetés érte. Az osztrák szociáldemokrata párt, amely kezében tartja j a bécsi városházát, elhatározta, hogy a krizis eny­hítése és mihamarabb való megszüntetése érdeké­ben nemcsak eltekint a városi adók tervbevett fel­emelésétől, hanem hajlandók ezek lényeges mér­séklésére is. Breitner Hugó, Bécs városának rettegett pénzügyi tanácsnoka, aki tisztán a befolyt adókkal példátlanul rövid idő alatt szanálta Bécs városá­nak pénzügyeit és deficitmentessé tette a költség­vetést, most elérkezettnek látja az időt, hogy a házépítési, üzlethelyiség- és szociális városi adókat egyharmadával leszállítsa. Az erre vonatkozó ja­vaslatokat Bécs városának közgyűlése már leg­közelebb tárgyalni fogja. A tervezett intézkedések az osztrák fővárosban általános megelégedést kel­tettek. Iskola-cipőket kézigyártmányut legolcsóbban vásárolhat 259 Robitseknél, Feketesas-utca 16. sz. 33fi ruhákat, BLIIU IGNÁC ©, férfi-, nöi­és gyermek­i£elemen-utca 5. sz. K AngaI uri ssabé^ár felöltöket, átmeneti és téli kabátokat, szörme­bundákat raktárról és mérték után is szállít:

Next

/
Oldalképek
Tartalom