Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-31 / 199. szám

Egyti síim ára 3000 Iwfena !»»•»» ^«MI M >iMiaur> «< IIU NnsMkl L |N> ia»>*MI*vat raaboU »•>•• o> •«>№• itt MM KMrtMMva! aloda H 3STM uli tn 1800 bt-m. IWMH ánki lo NMMI MytMa 40000, •w6aIOM ti «Mékaa 45000 kor áttörtét! irti i peihaueoB • mm. 400, tRJ hasábon 800 máilél basában 1200. Siflve» kfi7t » «tózalékkal drágább Apró hirdette 10 «lóig flOOt kor. StOvegkOxti közlemények toronként 0000 koron! Culádl értesítés 45000 ka. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 31, VASÁRNAP. 199-ik szám. Művészbecsület. Irta: Juhász Gyula. Vasárnap van, a nyájas olvasó bizonyosan örömmel veszi, ba ezen a helyen ma nem Itsz szó napi politikáról. Utolsó mesterség ez mostnnság és ha igy halad, akkor nemsokára becsületes és Ízléses ember olyan Őszinte undorral és lenézéssel fordul el tőle, mini a középkorban a bélpoklosságtól. Sajnos, az emberi és magyar élet egyéb területein is kevés vigasztalót és fölemelöt találhatunk ma. Kulturánk is válságban van és ez a válság összefügg a gazdasági és erkölcsi nyomorúsággal. Mert például mi volt az utóbbi hetek legtöbbet vitatott, legjobban kiemelkedő kulturális eseménye? Egy szép uj könyv, egy érdekes uj költő feltűnése, egy nagy tudományos fölfedezés, vagy egy hatalmas alapítvány, »mely a hazai műveltség ügyét előbbre viszi? ő nemi Hosszú heteken keresztül napról-napra terjedelmes tudósítások áradata hömpölygött a fővárosi lapok hasábjain és ezek a terjedelmes tudósítások, amelyek a reklám és pletyka végső határain is lulcsaptak, arról számoltak be a csonka ország boldog és boldogtalan olvasóinak, hogy egy fiatal színész, aki néhány tősgyökeres és zamatos alakításával pár év óta magára vonta a közönség figyelmét, elszerződik az ország első színházi müintézetéiől és egy tőkeerős magánvállalkozás szolgálatába szegődik. De ez még nem minden és nem elég. Ország-világ előtt részletesen és körülményesen kiteregették azokat a csábító és kábító ajánlatokat, amelyekkel ezt a fiatal színészt minden o'dalról megkörnyékezték. Történetírói alapossággal megállapították a krónikások, hogy hány hold földet kap ez az ifjú színjátszó, ha a Nemzetinek hátat fordít és az Uniónak mond boldogitó igent ? Kiszámították, hány millió koronát keres dollárban esténkint, ha Szigligeti és Psulay örökét fölcseréli egy tál Faludilencséért, amely B!umenthal testvérek között is aranyakat ér. Megirták, hogy hsdd tudja meg ez a világ, miszerint a fiatal művésznek saját külön motorcsónakja, autója, villája és vitézi telke van és lesz és hogy Homerosért nem versengett ugy az a hét görög város, mint ahogy hét pesti szinház verseng ez ifjú legény szép szeméért, bársony hangjáért és deli termetéért. Hát az ilyen kultusz, az ilyen reklám és az ilyen müpártolás az, ami ellen egyezer és mindenkorra tiltakozni kell a kultura, a jóizlés, a valódi művészet nevében 1 En elhiszem, hogy az illető szinész jó szinész, sőt igen jó színész. De mind inkább az, annál inkább kötelessége önmagával és a művészettel szemben, hogy alázatos eszközéül tekintse magát az alkotónak, akinek művét tolmácsolja és ha a mai álkuliura nevében és jegyében kénytelen Zerkovítz és Bús Fekete tákolmányaiban domborítani és hódítani, akkor is vágja zsebre szó nélkül a föllépési dijat, ezt a művészeti Judástallért és gondoljon arra, hogy Shakspere és Madách is vannak még a világon és hogy mivel tartozik talentumának, amelyet Istentől kapót 1 De amikor a magyar tudós társaság nem tudja tovább fön'artani folyóiratait, amikor a magyar tudós nem birja megjelentetni alapvető nagy munkáit, amikor Bartók Béla éa Kodály Zoltán örökkévaló értékű hatalmas magyar népdalkincsét kiadatlanul kénytelen hevertetni, amitora magyar irodalom és költészet régi, érdemes és értékes művelői éhbéren tengődnek, amikor a szel em és tudás magyar vezérei a kivándorláson gondolkoznak: akkor frivol és lázító komédia az, amit a színházi üzérek és kufárok egy Kiss Ferenc nevű ifjú szinész szerződései és nemszerződései körül rendeztek és csak a mai színházi álkuliura szörnyen alacsony és igen kicsinyes nívóját mutatták be a maga szemérmetlen és undorító Vc lóságában. ÉS itt eszembe jut egy másik valami: Vajda Ernő és drámagyáros, darab Iparos, szinmükikísiitő társainak, mint nemzeti kuliuránk legnagyobb dicsőségének és diadalának rendszeres és állandó föltümetése. Én ezt a kevéssé tisztes ipart őszintén nem kedvelem, de ha a mai világvárosok szellemi és erkölcsi csőcselékének ilyenekben telik a kedve, az ellen biába prédikál akár Alfréd Kerr, akár Ambrus Zoltán. Ám vágja zsebre a mindennapi dollárját, vígan fütyörészve az örök értékekre, a Farkas, a Földe*, a Drégely, a Bús Fekete és a Lengyel, azonban megint csak a magyar kultura nevében élénken tiltakozni kell 8z ellen, hogy eiek a napi ízükségleire szánt színházi tömegcikkek Katona és Madách, Vörösmarty, Petőfi és Arany, Kiss József és Ady Endre, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond irodalmának becsületét ¿s világhírét emelnék és gyarapítanák 1 A magyar költő, művész és tudós, aki tiszta hittel, alázattal, egész életével és lelkével szolgálja az örök magyar kuliurát, aki szegénységben és lemondásban él, aki agya aranyát tékozolja és szive vérét ontja, mint a puszták pelikánja, a magyar mártiromság annyi dicső és koldus hőse legalább annyit megérdemel és elvárhat a nyilvánosság hivatalos és nemhivafalos babérosztogatóilól, hogy megkülönböztessék öt a csepűrágóktól és a kócevőktől 1 Össze hívják a nemzetgyűlést. A kormányzó bizalmát fejezte ki Nagyatádinak. Budapest, jugusztus 30. A kormányhoz közelálló körökben gen szeretnék, ha nagyatádi Szabó István még az októberi Eskütt-főtárgyalás előtt ismertetné az Eskütt-ügy meritumát, illetve — válat zolna Eskütt Lajosnak. Ezért azt szerették volna, ha a miniszter már vasárnap nyilatkozna az ügyben. Nagyatádi ugyan s vezérkarával vasárnap Nagya'ádra utazik a hősök emlék szobrának leleplezési ünnepségére. Eleinte szó is volt etröl a tervről, azonban nagyatádi ma kijelentette, hogy semmi körülmények között sem fog az ünnepségen politikai nyi atkezatot tenni, még kevésbé fogja tájékoztatni válaszléit az Eskütt-ügyről. Nagyatádi a kormányzónál. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Magyarország kormányzója ma déutan2óra 45 perckor magánkihallgatáson fogadta nagyatádi Szabó István földmivelt sügyi minisztert. Akihalgatás, melyre a miniszter a kabinetiroda utján kapott meghívást, hosszabb ideig tartott és ezen a kormányzó változatlan bizalmáról biztosította nagyatádi Szabó földmivelésügyi minisztert. Ehhez a félhivatalos jelentéshez még hozzáfűzi, hogy a kormányzó a földmivelisi minisztert egyenesen fölhívta, hegy maradjon a kormányban. Nagyatádi Szabó kitüntetése. Politikai körökben elterjedt hirek szerint f Nagyatádi Szabó István kihallgatása még egy ' másik eseménnyel ís összefüggésben áll. Amint ugyanis az egységes párt köreiben beszélik, Nagyatádi Szabó István a magyar közélet terén szerzett érdemeiért legközelebb megkapja a Magyar Érdemkereszt nagykeresztjét. A kitüntetés az érdemkereszt első magyar tulajdonosának, Bethlen István gróf miniszterelnöknek előterjesztésére történik. Nagyatádi Szabó István tehát a má«odik polgári személy leez, aki e magas kitüntetést megkapja. A hirek szerint a kitüntetésről szóló kormányzói kézirat már a hivatalos lap holnap reggeli számában megjelenik. y Péntekre hívják össze a nemzetgyűlést. A szociáldemokraták mára összehozták azt a 30 aláírás», amely a házszabályok értelmében a nemzetgyűlés összehívásához szükséges. Az ivet, amely Scitovszky Béla házelnöktől a nemzetgyűlés sürgfs összehívását fogja kérni, a szocialista képviselőkön kivül úgyszólván a liberális ellenzéknek valamennyi árnyalata aláirta. A nemzetgyűlés összehívását kérő ivet legkésőbb hétfőn vagy kedden nyújtja át Scitovszky elnöknek egy háromtagú küldöttség. Scitovszky elnök előreláthatóan a jövő hét pénteki napjára hivja össze a nemzetgyűlést. Az egységes párt a nemzetgyűlés összehivása előtt állást foglal majd mindazon kérdésekben, ame yek miatt a szocialisták és a liberális ellenzék tagjai összehivatták a nemzetgyűlést. Aláipták a londoni egyezményt. Angol és francia vélemények a német birodalmi gyűlés illéséről. London, augusztus 30. A1a déli egy órakor aláírták a lordoni egyezményt. London, augusztus 30. (Wolff.) A londoni megegyezést ma délelőtt írták alá az érdekelt nagyhalainak nagyköve'ei és ügyvivői. Angol részrf 1 a távollévő Mocdonald helyett az állandó külügyi alállamtitkár irta alá az okmányt. London, augusztus 30. (Wolff.) A lapok részletesen foglalkoznak a német birodalmi gyűlés legnapi dCntő ülésével. A Times vezércikkébtn azt irja, hogy a tegnapi sravazás credméryéhez gretulálni lehet a német kormánynak és a német népnek. Ez a szavazás az egészsfges értelem diadala volt. A Díwesterv most lelüzdötte a legnagyobb akadslyokaf. Theunis efy lütlichi lap munkatársa előtt nyilatkozva kijelentette, hogy a Ruhr-vidék megszállásának sosem volt egyéb célja, minthogy Németországot észretéri sék és a jóvátételek megfizetésére szorítsák. A Rajna balpartjának megszállása ezzel szemben csupán a biztonság megóvására szolgált. A versaillesi szerződés érintetlen maradt és ennek a zónának kiürítése a szerződés szellemében fog bekövetkezni. Páris, augusztus 30. A ma reggeli lapok a birodalmi gyülfs tegnapi szavazatával foglalkozva azt írják, hogy az csak olyan megalkuvásoknak köszönhető, amelyek csökkentik értékét. A Petit Párisién igy ír: A komédiának vége. Soha még parlamenti ülés nem nyújtott siralmasabb látványt. Az uj választátoktól való félelem uralkodott mindeneken. A Journol ezeket irja: A képviselők csupán az uj választásoktól való félelmükben szavazták meg a törvényeket, nem pedig azér', hogy a jóvátételeket végrehajtsák. A Matin szerint a színjáték ugy játszódott le, amint előre látták. A baloldali lapok közül az Oeuvre szerint a Dawesterv most már végrehajtásra kerülhet, de azért még mindig van ok nyugtalanságra. A kölcsönadók ugyanis kevesebb hajlandóságot éreznek most, miután látják, hogy a nacionalisták, ultranacionalisták és a kommunisták szövetkeztek a Dawes-terv ellen és hogy a szavazás eredményét csak aggasztó alkudozásokkal tudták biztosítani. Az Ere Nouvelle szerint Marx kancellár ura a helyzetnek és a londoni politikát most már Németországban is szentesitették. A Quotidien szerint a bölcsesség végül is győzelmet aratott. Berlin, augusztus 30. A birodalmi gyüléi