Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-31 / 199. szám

Egyti síim ára 3000 Iwfena !»»•»» ^«MI M >iMiaur> «< IIU NnsMkl L |N> ia»>*MI*vat raaboU »•>•• o> •«>№• itt MM KMrtMMva! aloda H 3STM uli tn 1800 b­t-m. IWMH ánki lo NMMI MytMa 40000, •w6a­IOM ti «Mékaa 45000 kor áttörtét! irti i peihaueoB • mm. 400, tRJ hasábon 800 máilél basában 1200. Siflve» kfi7t » «tózalékkal drágább Apró hirdette 10 «lóig flOOt kor. StOvegkOxti közlemé­nyek toronként 0000 koron! Culádl értesítés 45000 ka. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 31, VASÁRNAP. 199-ik szám. Művészbecsület. Irta: Juhász Gyula. Vasárnap van, a nyájas olvasó bizonyosan örömmel veszi, ba ezen a helyen ma nem Itsz szó napi politikáról. Utolsó mesterség ez mos­tnnság és ha igy halad, akkor nemsokára be­csületes és Ízléses ember olyan Őszinte undor­ral és lenézéssel fordul el tőle, mini a közép­korban a bélpoklosságtól. Sajnos, az emberi és magyar élet egyéb területein is kevés vigasz­talót és fölemelöt találhatunk ma. Kulturánk is válságban van és ez a válság összefügg a gazdasági és erkölcsi nyomorúsággal. Mert például mi volt az utóbbi hetek leg­többet vitatott, legjobban kiemelkedő kulturális eseménye? Egy szép uj könyv, egy érdekes uj költő feltűnése, egy nagy tudományos fölfede­zés, vagy egy hatalmas alapítvány, »mely a hazai műveltség ügyét előbbre viszi? ő nemi Hosszú heteken keresztül napról-napra terje­delmes tudósítások áradata hömpölygött a fő­városi lapok hasábjain és ezek a terjedelmes tudósítások, amelyek a reklám és pletyka végső határain is lulcsaptak, arról számoltak be a csonka ország boldog és boldogtalan olvasói­nak, hogy egy fiatal színész, aki néhány tős­gyökeres és zamatos alakításával pár év óta magára vonta a közönség figyelmét, elszerző­dik az ország első színházi müintézetéiől és egy tőkeerős magánvállalkozás szolgálatába szegődik. De ez még nem minden és nem elég. Ország-világ előtt részletesen és körülmé­nyesen kiteregették azokat a csábító és kábító ajánlatokat, amelyekkel ezt a fiatal színészt minden o'dalról megkörnyékezték. Történetírói alapossággal megállapították a krónikások, hogy hány hold földet kap ez az ifjú színjátszó, ha a Nemzetinek hátat fordít és az Uniónak mond boldogitó igent ? Kiszámították, hány millió koronát keres dollárban esténkint, ha Szigligeti és Psulay örökét fölcseréli egy tál Faludi­lencséért, amely B!umenthal testvérek között is aranyakat ér. Megirták, hogy hsdd tudja meg ez a világ, miszerint a fiatal művésznek saját külön motorcsónakja, autója, villája és vitézi telke van és lesz és hogy Homerosért nem ver­sengett ugy az a hét görög város, mint ahogy hét pesti szinház verseng ez ifjú legény szép szeméért, bársony hangjáért és deli termetéért. Hát az ilyen kultusz, az ilyen reklám és az ilyen müpártolás az, ami ellen egyezer és min­denkorra tiltakozni kell a kultura, a jóizlés, a valódi művészet nevében 1 En elhiszem, hogy az illető szinész jó szinész, sőt igen jó színész. De mind inkább az, annál inkább kötelessége önmagával és a művészettel szemben, hogy alá­zatos eszközéül tekintse magát az alkotónak, akinek művét tolmácsolja és ha a mai álkuliura nevében és jegyében kénytelen Zerkovítz és Bús Fekete tákolmányaiban domborítani és hó­dítani, akkor is vágja zsebre szó nélkül a föl­lépési dijat, ezt a művészeti Judástallért és gondoljon arra, hogy Shakspere és Madách is vannak még a világon és hogy mivel tartozik talentumának, amelyet Istentől kapót 1 De ami­kor a magyar tudós társaság nem tudja tovább fön'artani folyóiratait, amikor a magyar tudós nem birja megjelentetni alapvető nagy munkáit, amikor Bartók Béla éa Kodály Zoltán örökké­való értékű hatalmas magyar népdalkincsét ki­adatlanul kénytelen hevertetni, amitora magyar irodalom és költészet régi, érdemes és értékes művelői éhbéren tengődnek, amikor a szel em és tudás magyar vezérei a kivándorláson gon­dolkoznak: akkor frivol és lázító komédia az, amit a színházi üzérek és kufárok egy Kiss Ferenc nevű ifjú szinész szerződései és nem­szerződései körül rendeztek és csak a mai szín­házi álkuliura szörnyen alacsony és igen kicsi­nyes nívóját mutatták be a maga szemérmetlen és undorító Vc lóságában. ÉS itt eszembe jut egy másik valami: Vajda Ernő és drámagyáros, darab Iparos, szinmü­kikísiitő társainak, mint nemzeti kuliuránk leg­nagyobb dicsőségének és diadalának rendszeres és állandó föltümetése. Én ezt a kevéssé tisztes ipart őszintén nem kedvelem, de ha a mai világvárosok szellemi és erkölcsi csőcselékének ilyenekben telik a kedve, az ellen biába prédi­kál akár Alfréd Kerr, akár Ambrus Zoltán. Ám vágja zsebre a mindennapi dollárját, vígan fütyörészve az örök értékekre, a Farkas, a Földe*, a Drégely, a Bús Fekete és a Lengyel, azonban megint csak a magyar kultura nevé­ben élénken tiltakozni kell 8z ellen, hogy eiek a napi ízükségleire szánt színházi tömegcikkek Katona és Madách, Vörösmarty, Petőfi és Arany, Kiss József és Ady Endre, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond irodalmának becsületét ¿s világhírét emelnék és gyarapítanák 1 A magyar költő, művész és tudós, aki tiszta hittel, alázattal, egész életével és lelkével szol­gálja az örök magyar kuliurát, aki szegénység­ben és lemondásban él, aki agya aranyát téko­zolja és szive vérét ontja, mint a puszták pelikánja, a magyar mártiromság annyi dicső és koldus hőse legalább annyit megérdemel és elvárhat a nyilvánosság hivatalos és nemhiva­falos babérosztogatóilól, hogy megkülönböz­tessék öt a csepűrágóktól és a kócevőktől 1 Össze hívják a nemzetgyűlést. A kormányzó bizalmát fejezte ki Nagyatádinak. Budapest, jugusztus 30. A kormányhoz kö­zelálló körökben gen szeretnék, ha nagyatádi Szabó István még az októberi Eskütt-főtárgya­lás előtt ismertetné az Eskütt-ügy meritumát, illetve — válat zolna Eskütt Lajosnak. Ezért azt szerették volna, ha a miniszter már vasárnap nyilatkozna az ügyben. Nagyatádi ugyan s ve­zérkarával vasárnap Nagya'ádra utazik a hősök emlék szobrának leleplezési ünnepségére. Eleinte szó is volt etröl a tervről, azonban nagyatádi ma kijelentette, hogy semmi körülmények kö­zött sem fog az ünnepségen politikai nyi atke­zatot tenni, még kevésbé fogja tájékoztatni vá­laszléit az Eskütt-ügyről. Nagyatádi a kormányzónál. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Magyar­ország kormányzója ma déutan2óra 45 perc­kor magánkihallgatáson fogadta nagyatádi Szabó István földmivelt sügyi minisztert. Akihalgatás, melyre a miniszter a kabinetiroda utján kapott meghívást, hosszabb ideig tartott és ezen a kormányzó változatlan bizalmáról biztosította nagyatádi Szabó földmivelésügyi minisztert. Ehhez a félhivatalos jelentéshez még hozzá­fűzi, hogy a kormányzó a földmivelisi minisz­tert egyenesen fölhívta, hegy maradjon a kor­mányban. Nagyatádi Szabó kitüntetése. Politikai körökben elterjedt hirek szerint f Nagyatádi Szabó István kihallgatása még egy ' másik eseménnyel ís összefüggésben áll. Amint ugyanis az egységes párt köreiben beszélik, Nagyatádi Szabó István a magyar közélet terén szerzett érdemeiért legközelebb megkapja a Magyar Érdemkereszt nagykeresztjét. A kitün­tetés az érdemkereszt első magyar tulajdonosá­nak, Bethlen István gróf miniszterelnöknek elő­terjesztésére történik. Nagyatádi Szabó István tehát a má«odik polgári személy leez, aki e magas kitüntetést megkapja. A hirek szerint a kitüntetésről szóló kormányzói kézirat már a hivatalos lap holnap reggeli számában meg­jelenik. y Péntekre hívják össze a nemzetgyűlést. A szociáldemokraták mára összehozták azt a 30 aláírás», amely a házszabályok értelmében a nemzetgyűlés összehívásához szükséges. Az ivet, amely Scitovszky Béla házelnöktől a nemzetgyűlés sürgfs összehívását fogja kérni, a szocialista képviselőkön kivül úgyszólván a liberális ellenzéknek valamennyi árnyalata aláirta. A nemzetgyűlés összehívását kérő ivet legkésőbb hétfőn vagy kedden nyújtja át Scitovszky elnöknek egy háromtagú küldöttség. Scitovszky elnök előreláthatóan a jövő hét pénteki napjára hivja össze a nemzetgyűlést. Az egységes párt a nemzetgyűlés összehivása előtt állást foglal majd mindazon kérdésekben, ame yek miatt a szocialisták és a liberális ellenzék tagjai összehivatták a nemzetgyűlést. Aláipták a londoni egyezményt. Angol és francia vélemények a német birodalmi gyűlés illéséről. London, augusztus 30. A1a déli egy órakor aláírták a lordoni egyezményt. London, augusztus 30. (Wolff.) A londoni megegyezést ma délelőtt írták alá az érdekelt nagyhalainak nagyköve'ei és ügyvivői. Angol részrf 1 a távollévő Mocdonald helyett az állandó külügyi alállamtitkár irta alá az okmányt. London, augusztus 30. (Wolff.) A lapok részletesen foglalkoznak a német birodalmi gyűlés legnapi dCntő ülésével. A Times vezér­cikkébtn azt irja, hogy a tegnapi sravazás credméryéhez gretulálni lehet a német kor­mánynak és a német népnek. Ez a szavazás az egészsfges értelem diadala volt. A Díwes­terv most lelüzdötte a legnagyobb akadslyokaf. Theunis efy lütlichi lap munkatársa előtt nyilatkozva kijelentette, hogy a Ruhr-vidék megszállásának sosem volt egyéb célja, mint­hogy Németországot észretéri sék és a jóvá­tételek megfizetésére szorítsák. A Rajna bal­partjának megszállása ezzel szemben csupán a biztonság megóvására szolgált. A versaillesi szerződés érintetlen maradt és ennek a zóná­nak kiürítése a szerződés szellemében fog bekövetkezni. Páris, augusztus 30. A ma reggeli lapok a birodalmi gyülfs tegnapi szavazatával foglal­kozva azt írják, hogy az csak olyan megalku­vásoknak köszönhető, amelyek csökkentik érté­két. A Petit Párisién igy ír: A komédiának vége. Soha még parlamenti ülés nem nyújtott siralmasabb látványt. Az uj választátoktól való félelem uralkodott mindeneken. A Journol ezeket irja: A képviselők csupán az uj választásoktól való félelmükben szavazták meg a törvényeket, nem pedig azér', hogy a jóvátételeket végrehajtsák. A Matin szerint a színjáték ugy játszódott le, amint előre látták. A baloldali lapok közül az Oeuvre szerint a Dawesterv most már végrehajtásra kerülhet, de azért még mindig van ok nyugtalanságra. A kölcsönadók ugyanis kevesebb hajlandóságot éreznek most, miután látják, hogy a nacionalis­ták, ultranacionalisták és a kommunisták szö­vetkeztek a Dawes-terv ellen és hogy a szava­zás eredményét csak aggasztó alkudozásokkal tudták biztosítani. Az Ere Nouvelle szerint Marx kancellár ura a helyzetnek és a londoni politikát most már Németországban is szentesitették. A Quotidien szerint a bölcsesség végül is győzelmet aratott. Berlin, augusztus 30. A birodalmi gyüléi

Next

/
Oldalképek
Tartalom