Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-31 / 199. szám

2 SZ BOB D 1924 augusztus 31. vazás eredményé iek kihirdetését nagy ujjongás kövene, amelyből a karzat is kivette részét, ugy hogy az elnMc a karzatok kiürítésé vei volt kénytelmegf .nyegetni a közönséget. Berlin, augusztus 30. A birodalmi gyűlés a Spjnyolországgal kötött kereskedelmi egyezményt a gazdasági bizottsághoz u'a'ta, ezután október 15 ig a birodalmi gyűlés elnapolta magát. » Pdris, augusztus 30. A londani egyez mélyben megszabott határidők szánitása akkor vesri kezdetét, amikor a jóvátételi bizottság is megállapítja a D.wes-tervezet életbeléptetésére szükséges törvények kitiirdetésének megtörténtét, tej napi ülése amelyen a Dawes-törv toyek sorsa eldőlt, bővelkedett az irgalmas jelenetekben A szavazás ulán von G'aete, a szélső nacionalisták vezére ki jele illette, hogy pártja felfogása szerint ez a legfeketébb nap, amelyet az ország 1918 november óla megért. Szégyenkezve és méltatlankodva állapija meg, hogy körülbelül fele annak a pártnak, mely németnek és nemzetinek nevezi magát, őrült elvakultságában szintén árulást követett el. A szónok utolsó szivai elvesztek a kormánypárt erélyes tiltakozásában. A szélső mcionalis'ák merevsége ha ás nélkül maradt. A szaA kisántánt a leszereléssel szemben fentartással él. Véget ért a kisántánt minisztereinek tanácskozása. Belgrád, augusztus 30. A kisántánt külügyminiszterei közti tanácskozások pénteken véget értek. Marinkovics és Duca este 11 óra után Liusanneból elutaztak Qenfbe. A tanácskozás utolsó napján mindenekelőtt a prágai konferencián hozott megállapodásokat tekintették át és a külügyminisz erek ugy találták, hogy azoknak a megvitatására semmi szükség nincsen. Ezután a Nemzetek Szövetsége ülésezésének a tárgysorozatát nézték át és elhatározták, hogy a kisántánt a tárgyalások során egységesen fog fellépni. Ami a katonai ellenőrzés kérdését illeti, a ksántánt bizonyos fenntartásokat fog hangsúlyozni és azok mellett ki is fog tartani. A leszerelés kérdésében a kisántánt álláspontja az, hogy a Nemzetek Szövetségének kölcsönös segítéséről és a les terelésről szóló törvénytervezetek nem adnak elegendő garanciát. Szovjet jroszország elismerésénél minden ország fentartja magának a szabad kezet Nétiány jugoszlá/ és román kérdés is szóba került. Elsősorban a bánsági határ Nincsics ésEmaidi szerződésnek a nagyköve ek tanácsa részéről való elismerése. Duca ezután a bánsági román kisebbségek egyházi ügyeit hozta szóba. A népszövetségi tanács első ülése. Genf, augusztus 30. A Népszövetség tanácsa Hymans belga külügyminiszter elnöklete alatt tegnap délelőtt tartotta a 30 ik ülésszak első ülését. Ezen a szesszion Németországra, Magyarországra, Ausztriára és Bulgáriára nézve rendkivül fontos kérdés kerül tárgyalásra, a katonai ellenőrzés dolga. Az el ő ü ésen tárgyalt kérdések között a legnagyobb figyelemre érdemes a mandátumbizottság jelentése, amilyet Branttng ismertetett mint előadó. Bejelen ette hogy a brit kormány a tanács kívánságára eláll a mandátuma alatt lévő területeken a katonai toborzástól, holott eddig az volt a: angol gyakorlat, hogy a benszülötteket sorozták. Most Nagybritannia a mandátum területe í kívül fog sorozni. Hogy ez valójában megoldás-e és a helyzet javulását jelenti, nagy kárdés, mert sok visszaélés lehet belőle. B anting azután előterjesztette az ópiumés a rabszolgakereskedés megszüntetésére hivatott bizottság jelentéseit, amelyeket a tanács tudomásul vatl, majd lord Purmoor ismertette annak a népszövetségi bizo'tságnak előter.esz| lését, amely Konstantinápolyban és Aleppóban az asszonyok és gyermekek megoltalmazása céljábJl áldásos tevékenységet fejt ki. A tanácsülés után zárt tanácskozáson megállapították a napirendet, kijelölték az eg.es előadókat és személyi ügyeket intéztek el, utolsónak pedig jóváhagyták az állandó nemzetközi törvényszék bíráinak szabályzatát. A tanács munkaprogramjának kiemelkedő pmtjai: A fegyverkezés korlátozása (előadó Benes külügyminísz'er), Magyarország pénzügyi szanálása (előadó Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos). Ausztria pénzügyi szanálása (előadó a Népszövetség pénzügyi bizottsága), amelynek delegátusai Bécibjn tartózkodnak), továbbá a brit kormány javaslata, hogy a Nőszövetség je ölje meg Mossui határait. Még egy határviszályt kell eisimitani a Népszövetségnek, azt, amely Albánia és Jugoszlávia között tört ki s végül azt a fontos kérdést, hogy az (gykori középhit'almak államaiban fog matositandó katonai ellenőrzés műy kormányokra tartozik. A magyar bizottság zárt ülése. A Nemzetek Szövetségének ugyneveaett magyar bizottsága zárt ülést tartott, amelynek a tárgya a magyar újjáépítést program lesz. Az Ülésen résztvett Smlth főbiztos is, aki legelőször jelentést lelt a magyar rekonstrukció terén eddig elért eredményeiről. Elismeréssel szólt a magyar kormány energikus közremüködéséröl és azon reményének adott kifejezést, hogy a helyzet Magyarom igon a reformok folytatásával és a magyar kormány állandó közreműködése melleit tovább stabilizálódik. A magyar kormány nevében Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter szólalt fel. A magyar bizottság majdnem egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot, amelyet elfogadás végett a tanács elé terjesztetlek. A javaslat megállap tja, hogy Európa és Amerika jegyzésével a külföld lényegesen résztvett a talpraállitás munkájában. Az uj Nemzeti Bank megnyilott, az infláció megállott, a közigazgatási reformok megkezdődlek és a kiviteli és behozatali tilalmak megszűntetése megindult. A pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy Magyarország kész a Nemre ek Szövetsége programjának a keresztülvitelére és megköszönte a Nemzeiek Szövetségének, hogy a magyar tőke szegénységének a magyar hitel helyreállításával véget vetett. A magyar nép bizalommal viseltetik a Nemzetek Szövetsége működése és céljai iránt. A walesi herceg Newyorkban. Newyork, augusztus 30. A walesi herceg tegnap ideérkezett. A herceg a Fehér-Házban ma fogja meglátogatni Coolidge elnököt. A herceget a vasuii állomáson Hughes államtitkár fogadta. Az elnök szűk családi körben lunch-öt ad a vendég kiráyi herceg tiszteletére. Miért nem jött létre a Szentszék konkordátuma Romániával Budapest, augusztus 30 Azon konkordátumos tárgyalások, amelyeket Románia folytatott a Szentszékkel, legutóbb megakadtak, amit a román illetékes körök a nyári vatikáni szünettel igyekeznek kapcsol itba hozni. Beavatott helyről való értesülés sze.int a konkordátumos tárgyalások egészen má3 okból szakadlak meg, nevezetesen a: ért, mert Róma nem honorálta a román kormány azon kívánságát, hogy a püspöki és főbb egyházi állások betöltésébe beleszólhasson, de meghiusul ak azért is, m.rt a Szentszék nem járult hozzá ahhoz, hogy a püspöki köt levelek, az egyházi javak az állani ellenőri zésnek vétessenek alá, ami szintén benne van a ' román kormány konkordátumos propozic ójában. A csuda. Irta: Móra Ferenc. Messziről jött etnber azt mond, amit akar, hát ezen az alapon szabad legyen nekem is azt mondanom, hogy a Nemzeti Muzeum botanikai osztályában láttam spirituszba téve a tengeri kigyót. Nem egészen olyan volt, amilyen a régi világban az óceánokon ijesztgette a hajósokat, mert azoknak a hosszúsága ezer rőfnél kezdődött, ahogy a tengerészek állították, azok pedig mindig igen szavahihető emberek voltak. A magyar tengeri kigyó nem hosszabb négy méternél s ebből látnivaló, hogy nem valami képletes magyar tengeri kigyóról beszélek, mert ezek közt vannak négyszáz esztendő hosszúak is. Ez kézzel fogható jószág, savanyítani való uborka nagyságú, szép fehér bőrű, csak éppen pikkelyek nincsenek rajta. Nem is lehetnek, mert ez a muzeumi tengeri kigyó homokon termett, még pedig Hevesben a csányi homokon, ahol az a hires dinnye terem, vagy legalább termett valaha. Szinte rosszul esett, mikor a botanikusok felokositottak, hogy ez a tengeri herkentyű se nem tengeri, se nem herkentyű, hanem egészen közönséges dinnye. Kigyódinnyének hívják, akik ismerik. Én nem ismertem, de hát én nem is vagyok „szenvedelmes dinnyész". (Ez volt a cime az első magyar dinnyetudománynak, a Szontágh Gusztáv könyvének. Ezért képzelem én Szent Lőrinc napja körül mindig ugy a szenvedelmes dinnyészt, hogy könyökig nekigyürkőzve, vérben forgó szemekkel jár a dinnyeföldön és handzsárral fenyegeti a gömbölyded görögdinnyéket: mindiárt vége a nyárnak, siessetek érni, az apátok lelkét, különben léket vágok a hasatokba!) Nagyobb baj volt az, hogy a csányi magyarok se ismerték a kigyódinnyét. Véletlenül kerülhetett a magja a becsületes magyar dinnyemagok közé, ki is kelt, virágzott is, meg is kötött s egyszer csak megjelentek az indákon a kis dinnyék. Hosszuk és vékonyak voltak, mint a pióca. A gazda, akié a föld volt, szorongó szivvel várta, hogy mi lesz belélük. Hát az lett, hogy elkezdtek nyuladozni, ki két méterre, ki háromra, világos volt, hogy az ördög keze van a dologban. Megijedtek a csányiak, ráolvastak, meghintették szentelt vizzel, mind nem ért az semmit. Sőt a szentelt viz tán használt a dinnyéknek, mert még sebesebben nyúltak. Erre aztán kapták magukat a derék dinnyészek, nagy szenvedelemmel nekiestek a legöregebb csudadinnyének és agyonverték furkósbottal. Meghallotta az eset hirét a csányi pap, ő aztán a megmaradt három kigyódinnyét eljuttatta oda, ahová való volt, a múzeumba. Derék tudósaink kettőt megtapasztaltak belőlük, már csak a magja miatt is, a harmadikat pedig mint kuriózus dolgot spirituszba tették s mikor ilyen magamformáiu laikusra találnak, azzal megbámultatják, mint valódi magyar tengeri kigyót. A csányi csudadlnnyének most párja akadt a mi határunkban is. Piros Tari János tanyaföldjén bujt elő a csuda, amely még fölözi is a csányi csudát. Mert a kigyódinnye végre se egyéb, mint tenyészhető faja a sárgadinnyének, aki magot tud belőle szerezni, az nevelheti. A Piros Tari János dinnyéi azonban igazi lusus naturae-V.: kettős dinnyék. Keltős szilvát, barackot, diót már sokan láttak, az asszonyok azt is tudják, hogy az ilyent nem szabad megenni, — már azt csak ők tudják, miért. Kettős szőlőszemet is láttam már, de kettős dinnyiről még nem hallottam. A Piros Tari kis földjén azonban mind ilyenek termettek, sőt állítólag hármas is volt köztük, ez azonban nem birt kifejlődni. Hanem a kettősek egészen rendesek. Mutatóba behozott ma a gazda a csudák közül egyet a városba, még pedig egyenesen hozzám. — Ugyan egy finánc kérte útközben, de annak nem adtam, mert az nem vót tökéletös embör. — Már mért ne lett volna ? — adom alá a szót. — Mert csak kétezör koronát igért érte az az abszurdum embör. De igérhetött vóna neköm százezöret is, mégse adtam vóna, mert én ezt ide szántam a kurtulpalotába. — No ez derék szándék, bátya. — Hát, mondok, hogy lögyön itt is jele a veszödelömnek. — Micsoda veszedelemnek? — Mindönki asszongya, hallja, nem jót jelöz az, hogy igy mögjátszotta magát a dinnye. Vagy leégök az idén, vagy a disznók mögdöglenek. Hát hagy tuggyák mög még a maradékok is, hogy milyen nagy istenverése vót énrajtam akkor, mikor a dinnyék ikröket fiadzottak. Mög aztán, nézze, igy csak mögtérül valami a kárbul is. — Hogy gondolja, János ? — Kétszázezör koronát gondolok, kérőm. Azt csak nem sokalja ilyen röttentő ritkaságért? Oszt nézze, ölég ám ennek a csudának a haját üveg alá tönni, a bélit mög kiszödögetheti kalánnal. Amúgy nagyon fajdinnye ez, ikrás, vérbélü. A kétszázezer korona nem lepett meg. Kértek már én tőlem ennyit angyalos négykrajcárosért is, szintén mint „röttentő ritkaság"-ért. Válaszul megmutattam Jánosnak a pénztárkönyvemet, amibe éppen akkor vezettem be egy ötszázezer koronás könyvet. Ebből kiderül, hogy éppen százhúsz koronám van még befektetésekre a jelen való esztendőben. — Tud-e irást? kérdezem az emberemet. — Csak föltételössön.