Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-27 / 195. szám

3ZBQB0 1924 augusztus 22. és kultúra épületének szilárd pillérei voltak. — A szolidaritás hiánya kezdetben csak a legyő­zött országokban éreztette hatását, lassankint azon­ban a győző államokban is érezhetővé vált. Ennek részben az az oka, hogy az államok a háború be­fejezése után is ragaszkodtak a merev elzárkózás gazdasági szempontból érthetetlen és meg nem okolt politikájához. A nemzetközi forgalmat a szó igazi értelmében megfojtották. A leromlást teljessé tette a békekonferenciának az a tévedése, vagy vétke, hogy az évszázadok folyamán kialakult ha­talmas gazdasági egységeket darabokra tépte. A gazdasági élet a politikai érdekek kényszere alá került, a kinálat és a kereslet törvényét hatalmi 5 eszközökkel meddőségre kárhoztatták s a termelés fokozása helyett, atni egyedül tehette volna jóvá a hosszú háború természetszerű következményeit, a kormányok tétlenül nézték a termelés csökkené­sét. A legnagyobb baj az, hogy a közép- és kelet­európai államokat nem fűzték ismét gazdasági és vámegységbe, aminek az oka nem az országhatá­rok eltolódásában rejlik. Az egyes államok szuve­rénitása épségben maradt volna s ha itt-ott gaz­dasági nehézségek támadtak volna, ezek számba sem jöhetnének az elzárkózás által okozott végze- ! tes károkkal szemben. Megjegyzendő, hogy ez a j gondolat Magyarországon is erős ellenkezésre talál, } mert a gazdasági egység visszaállítása az utód- | államokkal megbénítaná a magyar ipar fejlődését. J A különérdekeket azonban alá kell rendelni az összesség érdekének s kétségtelen, hogy végered­ményben az érdekek valamennyi állam javára ki­egyenlítődnek. — Ma már ezt az eszmét aligha lehet valóra vál­tani, de egyet még mindig el lehetne érni, még pedig a különböző pénznemek árfolyamának arányba hozását. Ha a valutáris egységnek téve­sen tulajdonítanak is túlzott jelentőséget, kétségte­len, hogy megkönnyíti a nemzetközi forgalmat s | közelebb hozza az érdekelt népeket. A Nemzetek Szövetségére hárul ennek a kérdésnek tanulmá­nyozása és gyakorlati megoldása. Szterényi ezután statisztikai adatokkal feltárta azt a pénzügyi és gazdasági katasztrófát, amelyet a békeszerződések pénzügyi és gazdasági rendel- j kezése, továbbá a jóvátételi kötelezettség • idézett ' elő. Ezután ismertette és megmagyarázta annak a határozati javaslatnak tartalmát, amelynek kidől- I gozásával a pénzügyi és gazdasági bizottság bízta meg. A határozati javaslat a következőképen szól: „A XXII. interparlamentáris konferencia a né­pek gazdasági és szellemi szolidaritását a jelen­kor nemzetközi életének alapelvéül tekinti s épen ezért szükségesnek taríja, hogy az eddigi akadá­lyok eltávolításával a nemzetkőzi gazdasági for­galmat általánosan előmozdítsák. Különösen sür­gősnek és szükségesnek látja, hogy: a) az egyes államok a rendes kereskedelmi és forgalmi szerződéseket az egyenlő elbánás elve alap­ján megkössék és ezzel egyidejűen a még fenn­álló forgalmi korlátozásokat megszüntessék; b) a jelenleg dívó vámeljárást alapos revízió alá vegyék olyan irányban, hogy egyrészt a tranzit­forgalom és tranzitóraktárak felállítása akadály nélkül biztosítva legyen, a forgalmat gátló elévült vámelőírásokat leegyszerűsítsék, másrészt a neme­sítő eljárást az eddig szükséges azonosság-kimu­tatás kiküszöbölésével, mint a termelés előmozdí­tóját bevezessék és alkalmazzák; c) aj vasúti és hajóforgalomban egységes árfo­lyammal tegyék lehetővé a direkt tarifa kiszabá­sát; amíg ez lehetetlen, egységesen osztályozzák az árukat s ezt az egységes osztályozást az egyes országok közlekedési vállalatai között legalább a fontosabb áruviszonylatokban keresztülvigyék s az egész közlekedésügyet nemzetközi szerződések révén egységes jogalapra fektessék; d) az utlevélkényszert, mint a személyforgalmat megakadályozó rendőri intézkedést, teljesen meg­szüntessék, vagy legalább is a láttamozás kény­szerét eltöröljék. Amikor a XXII. interparlamentáris konferencia felkéri nemzeti csoportjait, hogy a normális gaz­dasági állapotok hamaros visszaállítása érdekében ilyen irányban érvényesítsék befolyásukat a par­lamentben és kormányuknál, egyidejűen felszólítja a csoportokat, hassanak oda, hogy azokat a ha­tározatokat és javaslatokat, amelyeket a Nemzetek Szövetség által kezdeményezett^ nemzetközi konfe­renciák a vátnkezelés, továbbá a forgalom és az utlevélügy rendezésének kérdésében hozott, az Illető országok sürgősen elfogadják és megvaló­sítsák. Qrdtz Gusztáv a külpolitika parlamentáris ellenőrzóeóról. A külpolitika parlamentáris ellenőrzésének kér­désénél az erre vonatkozó magyar alkotmányos rendelkezéseket dr. Oratz Gusztáv a következők­ben ismertette: — A régi magyar közjog értelmében a hadüze­nés és békekötés joga a királyt illette. Egyes régi magyar törvények megállapítják, hogy a király ezt a jogot a magyar nemzettel egyetértésben köteles gyakorolni. — Az 1920: I. t-c, amely a most érvényes al­kotmányos rendelkezéseket tartalmazza, a tételt a következőképen állítja be: „A hadüzenéshez,vagy a hadseregnek az ország határán kívüli alkalma­zásához és a békekötéshez a nemzet előzetes hozzájárulása szükséges." — A kormánynak joga — de nem kötelessége — a nemzetgyűlés elé terjeszteni a külpolitikára vonatkozó okmányokat (ez a közlés idáig Fehér­könyv formájában történt). A kormány azonban ezzel az előjogával csupán korlátolt mértékben élt. Gyakran megtörténik, hogy a kormány külpolitiká­ját vita tárgyává teszik, különösen, amikor a vita a kormány általános magatartására vonatkozik, igy például a költségvetés, vagy az índemnitás tárgyalásánál, stb. A külpolitikai kérdéseket inter­pellációk alakjában viszik a Ház elé. A magyar nemzetgyűlés házszabályai szerint minden inter­pellációra 30 napon belül válaszolni kell. Ha a miniszter válaszát nem veszik figyelembe, akkor az interpellációt a nemzetgyűlés napirendjére tűzik j s a nemzetgyűlés valamennyi tagjának jogában áll • az illető kérdésben felszólalni. A német kormány aláirja a londoni jegyzőkönyveket. Berlin, augusztus 26. A birodalmi gyűlés tegnapi vitája során Marx birodalmi kancellár ismételten szói kért, hogy visszautasítsa a nemzeti pártnak a kormány és a birodalmi elnök ellen intézett támadásait. A kancellár beszédének legfontosabb mozzanata annak a ténynek bejelentése volt, hogy a kormány meg­bízást adott Stahmel londoni német követnek a londoni jegyzökönyvek aldirdsdra. A kancellár kijelentette, hogy az aláírás augusztus 30-dn megtörténik, függetlenül attól, hagy a birodalmi gyűlés elfogadja-e a Dawes-tervezetben előirt törvényeket. A birodalmi gyűlés vitája jóval tovább tartolt éjfélnél. A pártvezérek tanácsa kétórás meg­beszélés után elhatározta, hogy a kormány­javaslatoknak első olvasását feltétlenül befejezik. A második olvasásra kedden és szerdán kerül sor, még pedig ugy, hogy valamennyi párt másfél óra beszédidőt kap. A harmadik olvasás csütörtökön lesz. Berlin, tuguszlus 26. A politikai élet közép­pontjában a német nemzeti párt magatartása áll. Hergt képviselőnek, a párt vezérének teg­nap elhangzott beszédével kapcsolatban a lapok olyan közleményeket hoznak, amelyek azt bi­zonyítják, hogy a helyzet még mindig nem tisztázódott. A Berliner Tageblatt azt írja, hogy a német nemzeti párt el állott követelé­seitől s nem kívánja a kormány átalakítását. A jelek kétségkívül arra vallanak, hogy a párt megoldási módot keres, mert jól tudja, hogy a szakériói tervezetben előirt törvényjavaslatok visszautasítása a birodalmi gyűlés feloszlatását vonja maga után, már pedig ez a lépés vég­zetes lehet a nemzeti pártra s legjobb esetben is megrendítené helyzetét. A párt sajtója maga is leszögezi, hogy Hergt beszéde ellenére is tárgyalások folynak a* ellentétek áthidalására. Páris, augusztus 26 A parlament ülésszakát holnap este berekesztik. Herriot minisz erelnök holnap Lausanneba ubzik, ahonnan jövő ked­den a népszövetségi ülés munkálataiban való részvétel céljából Genfbe megy. Berlin, augusztus 26. A német nagyiparosok kijelentették, hogy kilépnek a nemzeti pártból, ha a párt nem ratifikálja a londoni egyez­ményeket. A vádlott Eskütt Lajos vádjai Nagyatádi ellen. Budapest, augusztus 26. A büntetőtörvényszék Töreky Géza kúriai biró elnöklésével ma tárgyalta Eskütt Lajos zsarolási és rágalmazási bünpörét. Eskütt ugyanis Bethlen István gróf miniszterelnököt, valamint nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert loo.ooo, illetve 5o.ooo, végül már csak 2o.ooo dollár erejéig akarta megzsarolni azon az alapon, hogy ha nem adják meg neki a kért összeget, akkor majd a főtárgyalásra kerülő kiviteli botrány pőrében olyan súlyos tanúvallomást fog tenni a két miniszter ellen, hogy abba a kor­mány huszonnégy órán belül belébukik. Ezzel egyidő­ben ugy a kormányelnököt, mint a földmivelésügyi minisztert, valamint Kdllay és Bud minisztereket azzal vádolta meg, hogy 14 milliárd koronát kerestek a svájci állami buzaszállitáson. Polányi Aladár főügyészhelyet­tesról pedig azt híresztelte, hogy a kiviteli panama bűnügyérek zsidó terheltjeit: Szúnyog Mihályt és Kovács Gyulát szabadon engedte, sőt Kovács Gyulának még a tendőrségen tett terhelő vallomását is eltüntette az iratok közül Vásárhelyi Béla vizsgálóbírót pedig azzal támadta meg, hogy az ő ügyében egy vadászfegyverrel vesztegették meg. Mind emiatt az ügyészség hatrend­beli, felhatalmazásra üldözendő rágalmazás és kétrend­beli zsarolás vétsége cimén inditott eljárást Eskütt ellen, majd ugyanezen az alapon hozott vádhatároza­tot a vádtanács is. Ezt a bünpört kezdték el kedden tárgyalni a büntetőtőrvényszéken. Kihallgatják a vádlottat. Eskütt Lajos föláll és az elnök elé lép. Előbb meg­állapítják személyazonosságát. Ennek során az elnök megkérdezi tőle, hogy mi a foglalkozása. Eskütt Lajos: Én igazán nem tudom, mert egyszer azt mondják, hogy köztisztviselő vagyok, máskor nem vagyok. Azt tudom, hogy nagyatádi Szabó István föld­mivelésügyi miniszter titkára voltam, azt megelőzően Máv. irodatiszt. Ezután kezdték meg Eskütt Lajos kihallgatását. Nem érzi magát bűnösnek. Ö mint a párt titkára került nagyatádi Szabó mellé, nem volt közhivatalnok, minisz­teri tisztviselő. Hogy ugy mondja, ő csak a belolyó panama-jövedelmekből kapta a fizetését. A vizsgálat során meg akarta nagyatádi Szabó öt menteni. Olyan orvosi bizonyítványt állítottak ki, amelynek kiállítója sohasem vizsgálta őt meg. Ez a bizonyítvány a leg­drágább volt az egész világon, mai értékben 80,000.000 koronát kapott ezért dr. Riedl tiszti orvos. Zeöke Antal nemzetgyűlési képviselő is biztatta, hogy különböző nyugtákkal igazolni fogja ót, ha a panana-pénzeket le­tagadja. Elmondja ezután, hogy nagyatádi Szabó tuda­tosan adott hamis bizonyítványt a törvényszéknek mű­ködéséről. Bizonyítani tudja, hogy minden kiviteli enge­délyt a miniszter irt alá. Tízszer annyi panamát köve­tett el, mint amennyivel vádolják. Tényleg panamázott, de a legnagyobbrészt Zeöke vágta zsebre a pénzeket. A lószáilitásokról beszél. A panamákról mindig tudott a miniszter is. A panamák kipattanása után Zákány Gyula képviselé addig szaladgált, amig amerikai útleve­let kapott. Ulain képviselőségéről beszél, aki Nagyatádi második kerületét kapta. — Nincs annyi pénz, amennyiért a lezajlott pana­mákat vállaljam, mondta Eskütt. Ergem is ki akartak ) küldeni Amerikába, mint ahogy kiszökött Zákány. Ö csak bűnsegéd volt, folytatja tovább, ő csak azt tette, amit a miniszter parancsolt. Az elnök itt meg­j kérdezi, hogy tudja-e, mivel van vádolva. Eskütt ekkor - megjegyzi: — Hogyne I Zsarolással I En panamáztam az én miniszteremmel. Nagyatádi földmivelésügyi miniszterrel. En neki pénzt adtam át. Ezután arról beszél, hogy öt erkölcsileg akarták rehabilitálni. Azt akarták állítani, hogy hazafias célokra szedett össze pénzeket. Egy zsűrinek kellett volna ezt megállapítani. Az egyik zsivány akart erkölcsi bizonyít­ványt adni a másik zsiványnak. Ezután elmondja, hogy ő nem zsarolt, beismeri, hogy bűntársa Nagyatádinak, de a főszerepet nem vállalja. A svájci buzaszállitás kérdésénél kijelenti, hogy tizen­kétmilliónál többet loptak, ő, Nagyatádi, Zeöke és még többen. Kéri, hogy az aktákat hozassák ide, ne pedig Zeökét hallgassák ki, aki napjában háromszor is jött hozzá könyörögni, hogy ne valljon ellene. — Én ültem Nagyatádi helyett. Nagyatádi Eöry­Szabót küldte hozzám, hogy ne okoskodjak és száz­milliót kapok. Nem fogadtam azt el. Én nem magam­nak panamáztam hanem a pártkasszának. Amikor a vádiratot megkapta, Nagyatádi jobban megijedt, mint ő. Mikor már a börtönben ült, ujabb kísérletet tettek, hogy a százmillióért vonja vissza terhelő vallomásait. Kijelentette akkor ö, hogy csak írásban fogadja el az ajanlatot. Nem ő zsarolt, hanem őt zsarolták Nagy­atádíék Boronkay ügyész ezután beszámithatatlannak mondja Esküttet. Érre a kijelentésre, amikor az ügyész Eskütt elmeállapotának megvizsgálását kérte, hangos derültség támadt a hallgatóság soraiban. Dr. Weisz Ödön védő: Eskütt zseniálisan védeke­zett. Ez az állítólagos őrült olyan okosan beszélt, hogy a közvélemény is szívesen látná, ha bolond volna, nehogy pirulnia kelljen. A szakértők meghallgatása után a biróság elrendelte Eskütt Lajos elmebeli állapotának megvizsgálását. Nagyatádi Szabó miniszter nyilatkozata. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter a keddi tárgyaláson történtekre vonatkozólag a követ­kező nyilatkozatot adta : — Eskütt a vádlottak padjáról felelőtlenül szórta ellenem gyűlölettel és tervszerűen rendezett elvetemült vádjait. En most nem akarok cáfolatokat felhozni. Fel­emelt fővel követelem, hogy ez az ügy tisztáztassék. Hosszú idők óta megakadályoztam, hogy Eskütt mások bemocskolása és fenyegető magatartása révén érintke­zésbe jusson velem. Az volt a meggyőződésem, hogy ezen ügyben az igazságszolgáltatásnak kell teljes vilá­gosságot deríteni és leszámolni azzal, aki bűnös. — Eskütt bizonyosan kívülről jövö irányításra vál­toztatott eddigi taktikáján és kizárólag ellenem szórta hazugságait A nyilvánosság elé kívánkozik, hogy hitelt érdemlő annkkal fogom igazolni minden egyes állítása valótlanságát és azon bizonyítékokat, amelyek kétséget kizárólag igazolják a vádak hazug voltát. Azzal a ténnyel az ügyet nem tartom elintézettnek, hogy Esküttet bolondnak nyilvánítják és követelem, hogy a biróság tisztázza a kérdéseket, hogy én megkapjam a tökéletes elégtételt, a bűnös pedig vegye el könyörtelen bünte­tését A biróság elé akarok állni, nem mint miniszter, hanem mint magánember. A politika mezején épp ugy nem engedem magam meghazudtolni, mint az egyéni becsületemben. Éppen elég volt a meghurcoltatásból és a hátam mögötti alattomos vádakból Nem riadok vissza becsületem védelmében senkitöt és semmitől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom