Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-07 / 180. szám

s z h a a o 1924 augusztus 7. MŰVÉSZEK SZEGEDEN Ferenczy Frigyes. Hét évvel ezelőtt itt volt Szegeden, a szegedi j színház rendezője. Ma Pesten van és főrendező. I Az Opera és a Városi Színház főrendezője. Hét évvel ezelőtt itt volt Szegeden, szivta a kávéhá- c zak terraszán pettyes Britannikáit és rendezett a : színházban. Rendezte Hamlettet, rendezte Boccacciót l és rendezte Troubadourt. Mindennap rendezett, minden este uj premierjeire világított rá a rivalda fénye. Dolgozott, mint egy napszámos. Meg se veregették a vállát. Csak a szinlapra került rá néha a neve. Csak igy: „Rendező: Ferenczy Frigyes." Talán el sem olvasták a nevét, talán azt i sem tudták, hogy az a Britannikás ember, aki leg- ! kisebb Szegeden, a szegedi színházban rendezi í Rómeót, a Csárdáskirálynét, Solness-t és rendezi i Aidát. Ma Pesten van és az Opera főrendezője. Peslen is a legkisebb ember és Pesten jól ismerik Ferenczy Frigyes nevét. A munka után ott ül a Fészek kényelmes foteljében és Békeffy Laci róla konferál a kabaréban. Hét év után eljött a régi, csöndes Szegedre. Eljött a városba, ahol jobban ismerik a szatymazi buckák földjeit, mint azokat a kis embereket, akik a magyar művészet munkásai. Eljött a régi városba, ahonnan el kellett mennie, ahol csak munka volt, napszám és soha siker. Ott lakik a régi házban, ahol hét év előtt dolgozott. És ismét ott ül a cigányok és csirkefogók, a rikkancsok és ripacsok régi asztalánál. Ahogy szivja a Biitannikát, a régi és a mai Szegedről beszélünk: nem változott meg ez álmos város, a régi arcok sápadoznak és mosolyognak, csak kinőtt a dudva a hét év előtti ház előtt... És elmondja az életét. — Kétszer szöktem meg hazulról, fiatalon a színészekhez és kétszer vitetett haza édesapám. Ott találtak meg Rozsnyón a promenádon, éhezve és rongyosan. Az igazgatónak nem volt pénze, megszökött. Apámék látták, hogy menthetetlenül szinész akarok lenni és azt mondták végre: „Ha mindenáron szinész akarsz lenni, legalább tanuljI" így kerültem Bécsbe. Nagybátyámhoz, Goldmarkhoz mentem, aki azt mondta, hogy ha tehetségem van, ugy is fölvesznek az akadémiára, ő nem protezsál. Ha majd fölvettek, megmondhatom, hogy Ooldmark a nagybátyám. — Az akadémián a fölvételin Lewiczkyt utánoztam, Helmestergen igazgató fölvett, mire én kihívóan azt kérdeztem: tudja-e, ki a nagybátyám? Az igazgató kérdezte: ~ — Színész ? — Nem. — Karmester? — Sokkal több! — Az Opera igazgatója? — Annál is több. — Intendáns? — fakadt ki végre Helmestergen i mogorván. — Még nála is több: Goldmarkl — mondtam í büszkén. Az igazgató igy szólt ekkor: — Sie Trottel, warum habén Sie das nichtgleich gesagt? Aztán adott egy névjegyet nagybátyámhoz, ez állott rajta: „Dein Neffe ist ein Vieh, aber ein talentiertes Viehl" — Az akadémia vizsgája után német színészt akartak belőlem csinálni. Mégis Zomborba mentem magyar színésznek. Szép kis társaság volt együtt. Akkor jöttek ki a pesti akadémiáról: Bihari Ákos, Győző Lajos, a későbbi Stoll Károly né és Ambrus Zoltánné, meg ínég sokan, akiknek ma ióhangzásu nevük van. Kassa után öt évig voltam Szabadkán, ahol Deréki Antal volt a rendező. Deréki egyszer hirtelen Pestre utazott, mikor is az igazgató igy szólt hozzám: — Na, rendezz te most Frici. Én vonakodtam, mert mint színésznek, már szép sikereim voltak. Nagy kapacitálás után mégis beugratott. A Bolond volt az első darabom, amit rendeztem. Aztán Krecsányihoz szerződtem, de még mindig színésznek és csak másodsorban rendezőnek. Aztán Nádassyhoz kerültem Pécsre, majd végre Zilahi Debrecenbe általános rendezőnek szerződtetett le. — A következő állomás Almássy, Szeged. Hat évig voltam itt és rendeztem össze-vissza mindent. Az utolsó évben történt, hogy a megboldogult Balogh Károly nagyon szerette piszkálni Almássyt. Egyik szinügyi bizottsági ülésen történt, hogy Balogh Károly minduntalan nekiment Almássynak. Egyszer az volt a baj, hogy mindig Pesten van, másszor, hogy nincsenek szép bútorai, végül hogy pocsékul rendezik a darabokat. Almássy akkor dühösen vágott vissza: — Nekem igenis jó rendezőm van. Mire Balogh Károly igy vágott vissza: — Hogy lehet ilyet mondani, tegnap is kilógott az egyik bőrfotelből egy szál szalma, vagy valami I — Mikor Almássy lejött a városházáról, rám támadt. Miattam kell hallgatnia a bizottságban. Szó szót követett, végre megállapodtunk, hogy elég volt együtt hat év, én elmegyek. Szerződés nélkül állottam. Kétségbeesésemben végre egy merész lépésre határoztam el magamat. — Egyszer láttam Pesten a Hunyadi Lászlót, amelyet még mindig az 1844 es alapon adtak. Megszereztem a darabot és egy uj, eredeti, modern scenariumot készítettem. Felküldtem Bánffy Miklós grófnak, az Opera főigazgatójának. Írtam egy levelet hozzá, körülbelül ez volt a szövege: „Kegyelmes Uram, a szegedi színház főrendezője vagyok, szeretnék az Operához menni. Mellékelten küldöm a Hunyadi László eredeti scenariumát. Kiváló tisztelettel Ferenczy Frigyes." — Egy hét múlva kapok egy levelet: „Bánffy Miklós gróf főigazgató május 31 én várja önt 1 és 2 között.u 31-én fél 11-től egynegyed 3-ig vártam, mig sorra kerültem. Ez a beszélgetés folyt le közöttünk: — ön a szegedi szinház főrendezője ? Ide akar kerülni? Mondja el, mit rendezett már életébenI — Ekkor én csöndesen igy feleltem: — Kegyelmes uram, elmondok egy heti műsort, minden este én rendezek. Csárdáskirályné, Betyár kendője, Velencei kalmár, Tosca, Hannele, 111. Richárd, Pillangó kisasszony, Luxemburg grófja, Három a kislány. — öt órakor mentem ki Bánffytól, aki azzal bocsátott el, hogy a főnökkel beszéljem meg a gázsi kérdését .Leszerződtettek az Operához. Másnap visszautaztam Szegedre. Az Arany fácán cimü operette premierje volt. A második felvonás ment, egy sürgönyt hoztak nekem. Nem mertem felbontani. Talán visszament az egész. A körülöttem levők látták, hogy reszketek. Végre hősi elhatározással Solymossy Sanyi elhatározta, hogy felbontja a sürgönyt és majd kíméletesen tudatja velem, mi történt. Solymossy egyszerre csak hangosan ordítani kezdi a sürgöny tartalmát: „Operaházi rendezőségedhez szívből gratulálok Vidor titkár." Harsány éljenzés, a kollegák a vállukra kapnak, dörgő taps — és a színfalak mögött folyik a premier! Déry Rózsi meghallja a zajt, ijedten kidugja a fejét, mire Solymossy odasúgja neki: Frici az Opera rendezője! Déry Rózsi visszaszalad a színpadra, hátul a lárma még fokozódik, ugy hogy egész a sugólyukig elhangzik. Jászai Böske sugónő ijedten néz az előtte táncoló Déry Rózsira, aki ott a premieren, a színpadon besúgta a lyukba: Frici az Opera rendezője ... — Almássy nem akart elengedni. Szeptemberben mégis fölrohantam Pestre. Megkaptam a szerződésemet : segédrendezője voltam az Operának. A i Bohémek volt az első darabom, amit itt rendeztem, Tangó. Egistóval együtt. Majd a Mignon sikere után Ábrányi megkért, hogy nem rendezném-e el az ő Don Quihoté- ját. Bánffy ezt kérdezte Ábrányitól : Van magának bizalma ebben a kis emberben ? A Don Quihote sikere után egyszer bent voltam Bánffynál. Megmondtam, hogy évi fizetésem 5000 korona. — Lehetetlen! — szólt Bánffy. Ki fogom nevezni rendezőnek! — Aztán a kommün után Ábrányi azonnal kineveztetett főrendezőnek. Közben a Városi Színházba kerültem Stoll Károly helyére, mert 10.000 koronával többet adtak Faludiék. Most az Opera • és a Városi Szinház főrendezője vagyok. Érről nem érdemes beszélni. — A Mikádón dolgozom, hogy őszre készen legyen, utána a Fatinicát rendezem. Wlassicstól ösztöndijat kaptam, nemsokára Bécsbe megyek tanulni. Szegedre pihenni jöttem kicsit. A régi városba . .. És amint rágyújt az uj pettyes Britannikára, azt mondja még: — Nem változott itt semmi, csak a dudva nőtt ki a régi ház előtt a villamos sin között.. . Vér György. Salm grófot rablás bűntettében való részességgel vádolják. Budapest, augusztus 6. A hírhedt Prónayszázsd egyik osztaga 1921-ben Bicskén állomásozott. Abban az időben történt, hogy mintegy 12 civilbe öltözött ember jeleni meg Weisz Jenő házában azzal az ürüggyel, hogy Weisz Jenő ellen feljelentés érkezett és ezért házkutatás vált szükségessé. A látogatók a Prónay-százcd emberei vo'tak és olyan súlyosan bántalmazták We si Jenőt, hogy az sérüléseibe kétőöb belehalt. Feleségét és leányát is Inzultálták, majd kirabolták a lakást és eltávoztak. A r egindult nyomozás során csupán két őrme«!ert fogtak el, Balogh Pjílt és Juhász Lászlót. Balogh Pál első v4>omásában azt állította, hogy a házkutatást gróf Salm Herroann íő'nadnaey rendelte e'. Ké. őbbb ezonban vallomását visszavonta. A Msrgi'-köruti honvédtörvényszék szerdán kezdte meg a bünSgy tárgyalását. A vádlottak tagadják a terhükre rótt bűncselekményt. Felolvasták a sérüléseibe belehalt Weúz Jenő vallomását. Weisz Jenő az emberek közül Balogh Pált határozottan felismerte. Ezután Weisz jenönét hallgatták ki. Elmondja, hogy határozottan felismeri Balogh Pálban azt az egyént, ski elsőnek rontott a lakásba. — Azt mondtam, vigyenek el mindent — mondja vallomásában —, csak a fírjemet ne bántsák. A férjem znebébüi kivette az egyik a pénztárcát és elkiáltotta msgát: „Gyerekek, van dohány." Férjem aia'rocltás után sokáig Betegen feküdt. A>iandóan azt hangoztatta, hogy Salm Hcrmann gróf és Szentmiklósy főh»dnagyok müve volt »z atrocitás. Szentmiklósy főhadnagy agyon is lőtte magát, azt mondják, bántotta a lelkiismeret. Weisz Ilonka, az áldozat leánya a következő tanu. Ugyanazt mondja, mint édesanyja. Kivi Pál cseridőrtiszthelyettes folytatta le sz első nyomozást Bicskén. A következőket mondja: Az ügyről annakidején jelentést irt*m, ma már pontosan a do'gokra nem emlékszem. Sokat emlegettek két forradásos arcú embert, uny emlékszem, hogy Salm főhadnagy ur s Bicskei tizedes arcán forradás volt. Tény, hogy a lovas félszáztd emberei állandó rettegésben tartották Bicskét, folyton lövöldöztek, mulattak, az egész falu rettegett tőlük. Több polgáti egyént kihallgattam. Azt vallották, hogy a lovas félszázad emberei polgári ruhát kértek tőlük, nyilvánvalóan azért, mert igy akartak Weisxéknál megjelenni. Stetner Andor bicskei vendéglős előadja, hogy a rablás előtt egy huszár civilruhát kért tőle. Bucsi Sándornak és Bicskei tizedesnek, a Prónay-század volt tagjának tanukénti kihallgatása alkalmával özvegy Weiizné határozottan, felismerte bennük a rablótámadás részeseit. A legérdekesebb tanúvallomást Mertdel János tette, aki szintén tagja volt a századnak és most fogházőr kíséretében jelent meg a tárgyaláson. Lopásért ítél ék el. Vallomásában elmondotta, hogy egy vasárnap este Salm Hcrmann gróf és Szentmiklósy főhadnagyom azt a parancsot adták, hogy el kell menni Weiszékhoz. Körülbelül tizenketten voltunk — mondja — Megparancsolták, hogy civilruhát vegyünk fel, én nem tudtam szerezni, tehát engern a kapuban hagytak A köveikezőhről tudja, hogy ott voltak: Balogh, Juhász, Berényi tizedes és Bucsi, vagyis a vádlottak és az előbb kihallgatott két tanu is. Az embereket Szentmiklósy főhadnagy jelölte ki, Weisz Jenővel Balogh beszélt. Salm gróf is bement Weiszék lakásába. A tárgyalásvezető szsmbesiti Men'dslt ugy Balofihgai, mint Juhárnál. Mindkettőnek szemébe mondja, hogy résztvettek a rablásban. Cseh András százados-ügyész a tanúkihallgatások megszakítását kéri és akövetkező kijelentést tette: — Min'hogy a tanúvallomások során uj gyanuokok merültek fel, a főtárgyalás elnapolását és az ügynek ujabb kivizsgálását indit' ványozom. A főtárgyaláson komoly gyanuokok ' merültek fel abban az irányban, hogy nemcsak az elsőrendű vád oltak, hanem több más egyén, köztük Salm gróf főhadnagy is és még többen, összesen tizenketten vettek részt a rablásban. Igy az Ogy teljes tisztázása a jelenlegi főtárgyalás keretében nem lehetséges, ezért azt indítványozom, hogy az egész figy küldessék vnsza a vizsgálóbírónak, hogy a vádat és a nyomozást kiterjessze Salm gróf főhadnagyra és a többi megnevezett gyanusíthitóra is. A haditörvényszék rövid tanácskozás után helyt adott sz ügyész indítványának éB a tárgyalást bizonytalan időre elnapolta. 3000 koronáért három lapban hirdet, ha a SZEGED kiadóhivatalában felad egy apróhirdetést