Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-26 / 194. szám

Iqyü mmém ára 1800 korona. <•11 Mt HWMI lm L (FftMM UaMral SMmbenj Tato> ón IMMJieKd- Mdefr 9»» MSlfl klrtlelével mlndM án 1800 ka. J mt. Kldlüxatáfi iraki Egj H»s»i» Helyben 40000, • 'HM «* eKUkea 450« k<n. Hirdetési (rak i rélbasaoon I mm. 400, egy hasábon 800 mástél hasábon ímSzOve* közt a százalékkal drágába Apróhirdetés 10 szóig 0000 kor. Szövegközti közieméoyek soronként 0000 korona. Családi értesltéa 45000 ho(. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 26, KEDD. 194-ik szám. A császárváros. Ez a cime egy bécsi író, Paul Zifferer regényének, amely a mult év végén jelent meg német eredetiben, most pedig francia fordításban, mint a legnagyobb francia képes hetilap* nak, az lllustration-nak a regénymelléklete. Ebből az alkalomból Paul Zifferernek a regényével egy budapesti újság is foglalkozott. A budapesti újság cikke részben ismertelés volt, részben kritika. Ismertette Paul Zifferernek a személyi körülményeit. A bécsi iró jelenleg nagyon fontos, de a mi szemünkben talán kissé különösnek tetsző állást tölt be: a párisi osztrák követségnek irodalmi és művészeti attaséja. Ebben a minőségében tudta elérni, bogy az lllustration, amely nem szokott idegen fordításokat közölni, a regényét francia nyelven kiadja. Rámutat a pesti újság, bogy Paul Zifferer a regényével nagyobb propagandát csinált a néhai császárvárosnak, mint iz osztrák követségnek valamennyi tagja együttvéve és felveti a kérdést, bogy miért nem tudjuk mi is ezt a példát követni, miért nem tudunk mi is hasonló módon életjelt adni magunkról? Paul Zifferer regényének fordítása az idegen szellem minden megnyilvánulásától idegenkedő francia világban feltétlenül siker — Ausztria szempontjából. Pedig amit irt, mint regény nem is elsőrangú. Felbe Salten feltétlenül finomabb tollal, a színeknek sokkal gazdagabb árnyalatával tudta Bécset megrajzolni és megfesteni. Mi azt hisszük, hogy a cikknek a kritikai része kissé szigorúbb a kelleténél. Nem tételezhetjük fel, hogy az lllustration vállalkoznék akármilyen külföldi regénynek a közlésére, ha annak nincsenek határozott értékei. Lehe', hogy ezek az értékek nem tisztán irodalmi természetűek és nem a feldolgozás művészi formájában jelentkeznek, de mindenesetre megvannak a tárgyban, az anyagban, melyek a regénynek a gerincét alkotják. A valóságban ez a Zifferer regényének az esete. A meséje a háború derekán, Perenc József temetése napján kezdőd k és az összeomlással, a néhai császári Ausztriának a felbomlásával ér végei. Ebben a keretben, egy hadifogságból visszatért ember történetének kapcsán kaleidoszkopsierüen vonulnak el az olvasó előtt a háborúnak egyes fázisai, a reménykedések, a szertehuzás, a kapkodás, a győzelmi hangulat szertefoszlása, a harctereken egyre kegyetlenebbül pusztító halál, a harcterek mögött egyre növekvő nyomor és szenvedés és végül a teljes összeomlás és pusztulás. Ez a regény a háborús esztendőknek a hangulatát örökíti meg és mint ilyen, dokumentum azok számára, akik végigélték ezeket az esztendőket, vagy akik később ezeket az esztendőket meg akarják ismerni. A regényíró szabadságával többet is elmond, mint ami okmányszerüleg bizonyítható, de amit mindanayian tudlunk, sejtettünk és éreztünk. Egyszerű emberek viszonyain, tapasztalatain keiesztü! érzékelteti, hogy ami bekövetkezett, annak miért kellett be ís következni. A frontokon, Oroszországban, a szerb he8yek között, az Isonzo sziklás vidékén százával, ezrével hullanak az emberek. A vérükből idehaza hadivagyonok keletkeznek. A regény főJ'akja, mint csercrokfeant hazatér Elba szigetééi és idehaza az első szó, ami éri, az, hogy «inleli a betegségét. Az első hir, amely beleJ.a lelkébe, az, hogy távolléte alatt egy eljwajdonitott találmányával, amelyre a hadvezerSt .,nek 82ük8ége van, mások milliókat sze£ i°gát, az igazát hiába keresi, mindekrt»a » atlan' leküzdhetetlen akadályokba ütUZlk. A tno&firt UI'UAII nrarlmánutalan kflirUlpm de ugyanakkor felmentették a vállalatnak tulajdonosait, akik nem a tudásukat, hanem a pénzüket fektették az üzemekbe. Idehaz* sétálnak tisztviselők, akiknek a legnagyobb megpróbáltatások napjaiban a legfőbb gondjuk, hogy a császári előterjesztéseken megfelelő legyen az aláírás. Idehaza vannak a válogatottan erős burgzsandárok, a testőrök, még a minisztériumok parádés szolgái, ajtónállói is, akiket tekintélyi okokból nem lehet nélkülözni. Idehaza vannak, vagy veszélytelen főhadiszállásokon, hadtestparancsnokságokon hölgytársaságban szórakoznak és halomra gyűjtik a háborús kitüntetéseket a tffrtáie//m arisztokrácia sok reményre jogosító sarjai, Tiszteket, akiknek a háború volna a mesterségük és lőszergyári munkásokat, akik elégedetlenkedni mernek, büntetésből osztanak be frontszolgálatra, mikor a Höferek a csapatok lelkenedéséröl számolnak be, a lapokban pedig szaporodnak a kellemetlen jelenségeket eláruló fehér ablakok. A színhelye mindezeknek az eseteknek, képeknek, törrénéseknek Bécs, a derűs pesszimizmusban élő császárváros, ahol a kiválasztottak lefüggönyözött ablakok mögött táncolnak a császár temetése napján, a külvárosokban pedig nyomorog és a napi kenyérért sorfalat áll a kiéhezet, beesett arcú tömeg. A színhely Bécs, ahol otthon van a lengyel hercegnő, az isztriai olasz család, a magyar minisztérium portása, a brünni zsidó, a félkezü cteh festő és otthon vannak még nagyon sokan, akiknek a császárváros otthonuk, de Ausztria nem hazájuk. Zifferernek a megvilágításában nagyon komplikált és nagyon egeszségtelen államrendszer volt a monarchia, ahol abban merült ki a kormányzás tudománya, hogy egyforma elégedetlenségben tartsák az összes népeket. A monarchia — tekintet nélkül arra, hogy Ausztriáról vagy Magyarországról volt-e szó —, volt az az alakulás, ahol a fejlődésnek a legmagasabb fokára emelkedett az eltitkolásoknak, az elhallgatásoknak a rendszere, ahol a parlamentek, a bíróságok, a közigazgatás mellett egy másik, sokkal hatalmasabb rendszer fejlődött ki, amelyeknek zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalások, bizalmas telefonüzenetek, illatos nöi névjegyek voltak az alkotó elemei. Egy ilyen rendszer mellett fejlődhetett naggyá a törvények és rendeletek megkerülésének a sportja, állíthattak meg muníciós vonatokat, ha keresni kellett a hercegnőnek valamelyik állomáson elveszett kutyáját és lehetett letagadni a főherceg előtt az ablakon át behajított követ, amelyeket látott száz meg száz ember és látott ő maga is. Zifferer regénye lehet tartalmilag gyenge alkotás. Bizonyára irtak már és fognak még írni nála jobb regényeket. De az értéke egy kiáltó tanúság, amelyet nem lehet elhallgatni és nem lehet elhallgattatni. Bukásra és összeomlásra van ítélve az a reneszer, amely eltitkolásokon épült fel, ahol az igazság nem találja meg az érvényesülését, ahol a nép elveszti a bizalmát a parlamentben, bíróságban és közigazgatásban s ahol a tekintélyek tiszteletét erőszakkal keli fenntartani. MMMMMMMMMMMMMMMMMMIMMMHN^^ A svájci elnök a nemzetközi döntőbíróság kiépítéséről. Berzeviczy a kisebbségi kérdésről. — Az intcrlamentária konferencia. 8oS i°8áért vívott eredménytelen küzdelem dik u0k minden elvonul előtte. MegismerkeN* a háborús igazságtalanságoknak a légiójával. feltv{ a kémikusnak, akire a hadvezetőségnek '^tienül szüksége lett volna, be kellett vonulni, Bern, augusz'us 25. Az Interparlamentáris Unió tagjainak körében dr. Motta, a svájci szövetség elnökének beszéde, amelyben nyomatékosan sikraszállt a nemzetközi döntőbíróság kiépítéséért és közvetlen felszólítást intézett a nagyhatalmakhoz, hogy a maguk részéről is csatlakozzanak a döntőbírósági eszméhez, mély benyomást kel'ett. Motta elnök többek között a következőket mondotta: — Az Interparlamentáris Unió a nemzetközi döntőbíróság eszméjének köszönhtti eredetét. Össze kell vonni azon parlamenti férfiakat, akik másoknál jobban ismerik a politika szokásait és tapasztalait. Az államoknak az államok közt fellépő viszályok erőszakmentes elintézésére irányuló kisérleiei az Interparlamentáris Unió eredeti és tulajdonképeni céljai később újra kitágították eme tevékenység kereteit. A nemzetközi döntőbíróság szabályait megállapították és 1921. évben ez a biróság a birák megválasztásával véglegesen megalakult. — A nemzetközi döntőbíróság csak akkor lehet az, ami lenni akar és csak akkor teljesítheti föladatait tökéletesen, ha a nagyhatalmak is rászánják magukat arra, hogy a kis államok példáját követik. Érthető, hogy a nagyhatalmak vonakodnak a kötelező döntőbíróság eszrcéit elismerni és valószínű, hogy csak a közvélemény nyomása alatt lesznek erre hajlandóak. Ezt a közvéleményt buzdítani és sarkalni — ez az egyik legfőbb feladat, amelyre az Uniónak gondot kell fordítani. Valamennyi ország szellemi és testi munkása ebben a hatalomban fogja látni az uj rend megteremtőjét és fejlesztőjét. A közvélemény, az a szuverén hatalom az, amelynek semmi sem állhat ellen. Nincs szebb feladat, mint a lelkek egymáshoz való közeledésén dolgozni, a gyűlölet korlátait letörni és a gazdasági érdekekből származó ellentétekkel szemben a szellemi összetartozás gondolatát vinni diadalra. Bern, augusztus 25. A berni Interparlamentáris Unió fötanácsi ülésén a főtitkárság évi jelentése tárgyalásánál Berzeviczy Albert, a magyar csoport elnöke kifogásolta a jelentés azon passzusát, amely szerint „a békeszerződés által teremtett helyzet a nemzeti kisebbségekre kedvezőbb, mint a háboruelőtti, mert ugyanazon fuj hozzátartozói erőszakos szétválasztása nem forog fenn". Berzeviczy kimutatta, hogy a békeszerződés negyedfélmillió magyart szakított el véreinktől és pedig nagyrészt olyan területekről, amelyek határosak a megmaradt magyar területekkel. Azon egy esetben, amelyben megengedték, Sopron és vidéke Magyarország mellett szavaztak. Ebből következtetni lehet arra, hogy mi lett volna a népszavazás eredménye azon sok magyar városban és községben, amelyeket tőlünk elszakítottak. A békeszerződésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseit nem tartják be, ezért a magyar csoport a kisebbségek kérdését továbbra is napirenden fogja tartani. A főtitkár válaszában megköszönte a figyelmeztetést és kijelentette, hogy a jelentés ezen passzusa félreérthető. A gazdasági bizottságban Szterényi József báró képviselte a magyar csoportot és megkezdték az általa előterjesztett javaslatok tárgyalását. Berlin, augusztus 25. Az interparlamentáris konferencia teljes ülését ma délelőtt megnyitották. Az ülésen a felszólalásokat meghatározott időtartamra korlátozzák. Burton beszédében azon reményének adott kifejezést, hogy Franciaország és Németország között a jobb viszony újból helyreáll. Ezután a konferencia nagy többsége elutasította a svédek több határozatát, amelyek közül egyikben a népszövetségi szerződés revízióját, a másodikban pedig az Egyesült Államoknak a Nemzetek Szövetségébe való meghívását alánlották. 1 A konferencia ezután áttért a külpolitika parlamentáris ellenőrzésének kérdésére. A jogagyi bizottság nevében a német csopoit elnöke referált és három határozatot terjesztett a jogügyi bizottság elé: valamennyi országban az alkotmányba olyan pontot vegyenek fel, amely a titkos szerződések és titkos egyezmények megkötését tiltják, minden szerződésnek a parlamentit n •ifi í ^ L'JH W í í! 4 J fi* • f öt