Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-26 / 194. szám

2 _ SZBOBD ben való közléséről gondoskodik és olyan hogy az illető minisztériumoktól felvilágosítást szervet állit fel, amely fel lesz jogosítva arra, ' kémessen. A londoni konferencia sikere. Pdris, augusztus 26. A kamara utolsó éjjeli üléséről irt tudósításában a Matin részletesen ismerteti azt a vitát, amely Franciaország hábo­rús felelősségéről iámadt. Faúré kommunista képviselő ugyanis ezeket a szavakat kiáltotta: — Azt hisszük — s ezt nyomatékosan sze­retném leszögezni —, hogy a háborús felelős­ség mind a két old*it terheli. Faúré szavaira a baloldal, a közép- és a jobboldal egyaránt élénk tiltakozásban (ött ki s Painlevé elnök is közbeszólt: — Nem engedhetem meg, hegy ezen a helyen ilyen kijelentések hangozzanak el. Az ilyen kijelentések ellentétben állnak a versaillesi békeszerződéssel. Lafont kommunista képviselő: — Amit az imént mondtunk, bebizonyított történelmi igazság. Herriot indulatosan vetett véget a szóharcnak: — Nem tűrhetem, hogy a háború kirobban­tásában Franciaországot felelősséggel vádolják, amikor a háborúnak legszerencsétlenebb áldo­zata éppen a mi Imánk. A kommunisták kivételével az egész ház élénk helyesléssel fogid'a a miniszterelnök fellépését, utána az ülés zavartalanul folyt tovább. Pdris, augusztus 25. A francia kamarának a londoni megállapodásokról folytatott vitája Her­riot meglepően nagy sikerével fejeződött be vasárnap reggel öt órakor. Herriot az utolsó Illésen igen tartózkodóan viselkedett, ami hatá­sos ellentétben állt párthiveinek lelkesedésével, akik szóhoz sem engedték jutni az ellenzéket. A miniszterelnök kedden áll ki a szenátus porondjára. A szenátusban már előreláthatóan aligha fog olyan sikert aratni, amely olyan meg­semmisitően hatna az ellenzékre, mint a kamara ülésein. Különösen nagy várakozással tekinte­nek Poincaré beszéde elé. Kétségtelen, hogy a MMVWMMAMVMMWMMMMMMMAMMMMMMMMAAM Két nyaláb furkósbot és egy fél zsák bicska a csengelei földárverésen. szenátus is a londoni határozatok elfogadása mellett fog dönteni. Az ülés délelőtt tiz órakor fog kezdődni s még a délelőtt folyamán három interpelláció hangzik el. Poincaré délután ke­rül sorra. Minden jel arra mutat, hogy a vitát a szenátus még kedden este befejezi. Pdris, augusztus 25. A londoni megegyezés ügyében elrendelt kamarai szavazás során a bizalmi indítvány ellen szavazott 26 kommunista, 14 derokrata, beleértve a baloldali radikáliso­kat, 30 baloldali köztársasági demokrata, 14 konzervatív, a demokrata köztársasági unió 99 tagja és 20 pártonkívüli képviselő, Harminckét képviselő tartózkodott a szavazástól, amig a többi valamennyi a bizalmi Indítvány mellett adta le a szavazatát. London, augusztus 25. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítójának értesülése szerint Franciaország bízva a Dawes-terveiet életbe­léptetésének sikerében, valamint abban, hogy ezzel összefüggésben helyreáll Amerika bizalma Európa iránt, amerikai pénzügyi körökben tájé­kozódott, vájjon volna-e kilátása Franciaország­nak az Egyesűit Államokban kölcsönre, vagy hitelre; mintegy ISO millió dollárnyi hitelről beszélnek. A Iondoni értekezlet alatt Clementel francia pénzügyminiszter bizonyos angol ban­károknál hasonló ajánlatot telt. Pdris, augusztus 25. A kamara hétfő délutáni ülésén 333 szavazattal 166 ellenében elhatá­rozta, hogy Herriotnak a múlt szombaton meg­tartott beszédét kiplakatirozza. Berlin, suguaztus 25. A birodalmi kormány sok kereskedelmi kimarától, valamint más gazdasági szervezetektől, továbbá a különböző politikai irányokhoz tartozó egyesületektől kap táviratokat, amelyek mind fdszólitják a kor­mányt, hogy a londoni egyezményt írja alá. Jói lehet, hogy rendkívül aggodalmat keltő az a kérdés, hogy Németország el tudja-e viselni a rendkivül nehéz terheket. 1924 augusztus 26. Szeged, augusztus 25. (Saját tudósítónktól.) Ot nappal ezelőtt kezdték meg a csengelei bér­földek árverésé*, amely a város legsilányabb bérföldjei közül való, kinn, a helyszínén, Csen­gelén. A legutolsó árverés most, huszonöt esz­tendeje zajlott le — nagyon szegényes ered­ménnyel. Az az ezerkétszáz katasztrális holdnyi terolet, amelyen jelenleg egymást érik a fehér­falu, cserépfedelü fehérházak, huszonöt év elött futóhomok volt, a szegényes rozs is csak kényszeredetten termett meg benne. Szegény, pénznélküli zsellércsaládolt, akiknek nem volt mit kockáztatniok, vettek ctak részt az árveré­seken és könnyűszerrel, úgyszólván konkurren­cia nélkül fogták ki a tetszésszerinti nagyságú pat cellákat néhány koronás holdanként! bér ellenében. Harminc-negyven holdas bérietek is voltak a csengelei homokon, mert abban az időben még löbb volt a föld, mint a földéhei ember. ' Most már megfordult a helyzet: A föld na­gyon, de nagyon megfogyatkozott és a földre éhes emberek száma igen-igen megnövekedeü. A csengelei homok, ha futását meg is akadá­lyozzák már a szőlőtelepítések és a fölbecsül­hetetien értékű, kedves ákácfák, még mindig a legsilányabb városi löldek közül való. A bérlők rengeteg koplalás és mérhetetlen, verejtékes raunka árán mégis kicsikariák a meddő hoaok­.L^TOan a termőképességet, hosszú EK? . , u'án ^fürkészték « áldatlan fö d Ü ra|zát éj berekedték belőle minden " ff"*®*- Ltssan felépültek a meszed HfS^ munkával, kitartással a harcot .homokellen a földért, az meggyarapodott. A háboru és á háború utáni páratlanul szerencsés konjunktúrák amikor aranyat ért minden, ami föld volt, kin­csesbányává varázsolták a csengelei homokot is A csengelei bérlők, akik huszonöt év óta har­colnak ugyanazzal a homokkal, huszonöt év alatt annyira odanőttek hozzá, hogy szinte el­vitathatatlan sajátluknak tekistik a város föld­jét. Az árverés kitűzése éppen ezért sérelemkent halott, pedig a szerződés világosan kimondja, hogy a bérlet az 1923—1924. gazdasági esz­tendő végével lejár. A város hatóságát a sza­bályrendeletek is megkötik, mert kimondják, hogy a lejárt ingatlanbérleteket uj árverésen kell hasznosítani. Kivétel van ugyan a szabály alól, de az szokás szerint csak erősíti a sza­j bályt I yen kivétel például az olyan bérföld, j amelyen értékesebb gazdasági beruházás, tanye, J szőlő, vagy gyümölcsös van. A közgyűlés egyik ujabb keletű határozata értelmében ezek a be­ruházott bérletek árverés nélkül meghagyhatók a régi bérlő kezén, ba a régi bérlő megadja érte a dülöjebeli löldek tiz százalékkal megtol­dott átlagbérét. Mivel azonban ez a kivétel is szabály, ez alól is vannak kivételek, még pedig olyanok, amelyeket a józan belátás és a mél­tányosság parancsol rá a város hatóságára. A föld ugyanis erősen megfogyatkozott az utóbbi időben a földre éhes népek megszapo­rodása miatt. A földéhséget valahogyan ki kell elégíteni. Mivel pedig a városi fö!dek határa nem szélesíthető ki, nem maradt más hátra, mint az, hogy a város hatósága évről-évre ki­sebb parcellákra osztja a meglévő bérföldeket. A csengelei homokon a letelt huszonöt esz­tendős bérleli idő alatt harminc-negyven, sőt ötven holdas bérletek is voltak. Huszonöt év előtt örült a város, ha bérlöt fogott a homokra és nem bánta, akármennyi földet vett árendába egy-egy árverező zsellér, vagy gazda. Most kénytelen volt kimondani, hogy a csengelei ezerhétszáz holdas homokból egy ember tiz holdnál nagyobb darabot nem bérelhet ki, mert igy is csak százhetven család juthat földhöz belőle. Az a bérlő tehát, aki eddig harminc­negyven holdon gazdálkodott és tanyát épített bérletén, a közgyűlés kivételes rendelkezése alapján sem tarthatja meg az egész bérletét, hanem csupán fiz holdat bérelhet ki belőle, még pedig azt a tiz holdat, amelyen tanyaháza áll. A többit tizhotda8 parcellákban árverés alá bocsátja az árverező bizottság és annak adja oda, aki több búzabért kínál érte. Tehát, ha a helyzet ugy kívánja, még a kivétel alól is vannak kivételek. Ilyen körülmények között egyáltalában nem keltelt meglepetést az a hatalmas érdeklődés, amely a csengelei homok árverésén megnyil­vánult. Közel ezer ember vett részt a száz­hetven parcella árverésén, pedig még ebből a százhetven parcellából is nagyon sok beruhá­zott parcella nem került árverés alá. A nagy érdeklődésnek természetesen hatal­mas verseny és vetélkedés volt a következ­ménye. A főidre éhes árverezők gyorsütemben és kétségbeesett erőlködéssel licitálták tut egy­mást és olyan eredményt produkáltak, amilyenre senkisem mert volna számítani s városházán. A silány homokföldek holdjáért a legkisebb évi bér a most következő huszonöt esztendőre százharmincöt kiló buza, a legnagyobb pedig négyszáznyolcvan kiló. Az átlagbér még nem állapitható meg, mert az árverést csak szerdán fejezik be. Akik jeienvoltik az árverésen, határozottan állítják, hogy ilyen izgalmas árverés még nem volt a város határában. Az árverező tömeg hingulata állandó feszültséget teremtett és minden egyes parcella árverésénél joggal lehe­tett a verekedés kitörésétől tartani. Állandóan botok, öklök emelkedtek a levegőbe, durva káromkodások röpködtek a túllicitálok felé és a kivonult rendőri készültség ellenére több ízben komoly tettlegességre került a sor. Pénteken két sógor akaszkodott össze. Ugyanarra a parcellára árvereztek és dühösebb ellenfelek voltak holmi idegeneknél. A bér gyors ütemben emelkedett az öt mázsa felé. Az após a fiatalabbat, támogatta és ő is az idősebb veje ellen dolgozott. A szemek szik­ráztak, a számok vadul pattogtak, végre az idősebb elhallgatott. Amikor az árverező bizott­ság a fiatalabb ajánlatára kimondta a .senki többet harmadszori", az idö:ebb kezében meg­lendült ék ólmosvégü bot és a fiatalabb be­zúzott koponyával, ájultan dőlt el a meghódí­tott homokon. Erre az após a támadónak ron­tott és formális bunkó-párbaj fejlődött ki kö­zöttük. A tömeg sűrű gyűrűvé tágult a dula­kodók körül, nem szólt bele a harcba senki —• privát-ügy, másra nem tartozik, majd el­intézik ők — és el is intézték volna alaposan, ha a rendörök nem lépnek közbe és le nem szerelik a nekidühödött rokonokat. Aztán tovább folyt az árverés. Később egy asszonyról szedték le a konytyot, még később idegen vetélytársak verekedtek össze. Már bicska is került elö a csizmaszár mellől, de a rend­örök akkor erélyesebben léptek föl. Az összes botokat és bicskákat elszedték az árverezőktől, Másnap két hatalmas nyalábra való furkós­botot és egy fél zsáknyi bicskát szállítottak be a központba. Komoly harc ez, ami kinn folyik a csengelei homokon, mert hát az a tiz hold homok mégis csak biztosítja egy-egy család exisztenciáját huszonöt esztendőre. Pedig a harc nehezebb fele csak azután kezdődik. A csengelei homok nehezen adja vissza az érte megajánlott öt­mázsás béreket... A csengelei földárverés történetéhez tartozik az a beadvány is, amelyet negyvenkét csen­gelei lakó adott be most a város tanácsához. A csengeleiek azt kérik, hogy egyik bérlő­társukat, Hegedűs Istvánt bázanépével együtt tiltsa el a tanács az árveréstől, mert azok »* környék lakosságának vagyonbiztonságát ve­szélyeztetik, kisebb-nagyobb lopásokkal folyto­nos rettegésben tartják, a közbiztonságot nem respektálják", állandó izgalom van Csengetés miattuk. Hivatkoznak Mabari János rendőr ese­tére, akit Hegedűs István félig agyonvert. A beadványt a tanács hétfőn tárgyalta és ugy határozott, hogy Balassa József felsőtanyai biroi sürgős jelentéstételre szólítja fel ebben az ügy­ben. Hegedűs István bérletének árverését pedig addig felfüggeszti. (m- L>. Varga Mihály ^ Szeged Telefen 469. Hndl-iIM Mindennemű kötéláru, zsineg, zsák, ponyg' szőlőkötöző fonalak és háló

Next

/
Oldalképek
Tartalom