Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-17 / 188. szám

1924 aogu&zfcs 17. IZBQBD Fegyvert és töltényt szállítottak az orosz kommunisták Bulgáriába. Szófia, augusztus 16. Augusztus 1-én a bolgár hatóságok arról értesflitek, hogy augusztus 8. és 15- ike között Oroszországból származó nagyobb raennyi8égfl fegyver- és lőszerszállitmányi készülnek partra tenni a Fekete-tenger bolgár partjának, valamint a Duna torkolatának a kezeiében. Ezen értesülésre a bolgár hatóságok szigorú parlmenti őrszolgálatot szerveztek. Augusztus 12-én sz egyik járőr Burgas közelfben egy aomó ládát talált. A ládákat felbontottak és hun ládában fegyvert és egyéb töltényeket, tiz lédaban bombákat, negyvenben pedig töltényeket találtak, amelyek mind orosz gyártmányok. Vizsgálatot indítottak, hogy kik voltak azok, akik ezen ládákat a partra he* lyezték. Az Erzberger—Gömbös-ügyben egy fiatalembert az ügyészségre kisértek. Budapest, augusztus 16. Pénteki számunkban beszámoltunk arríl a rendkívül érdekes esetről, amely szerint Gömbös Gyula nagytétényi birtokán egy elhagyott villában olyan német fiatalemberek tartózkodnak már régebb idő óta, akiket — az egyik fővárosi estilop, az Esti Kurír szerint — Erzlerger német miniszter gyilkosainak lehet tartani. Ez az ügy ma már országos szenzációvá dagadt. Az emiitett újság punkatársa első cikke uián tovább folytatta nyomozását, mivel a budapesti rendőrség nem tett semmit az állítólagos gyilkosok elfogására. Előzőleg már a budapesti fökapitányu v 'i azt mondták, hogy az ügy nem tartozik r juk, mert nem Budapest területén történt. Az ujságiró tegnap ismét hosszabb időt töltött Nagytétényben, Gömbös Gyula birtokán, abol elsősorban megállapította a német vendégek állítólagos neveit: Schneider Henrik az egyik, Főrster Henrik a másik, a harmadik Mayer Konrád néven van bejelentve. Az újságírónak azonban az a föltevése, hogy Schneider Schulz Henrik gyilkossal azonos, mert a fülén ott van az a sebhely, amelyet a személyleírás feltüntet. Förstert, a Tétényben talált másik német fiatalembert Titelsen Henriknek gondolják és Mayer igazi neve az idézett lap szerint König lettet, aki szintén résztvett Erzberger meggyilkolásában. Az ujságiró azt is megá lapitolta, hogy a három fiatalember Nyugat-Magyarországon az ébredőkkel dolgozott együtt és csak aztán jött Gömbös birtokára. Valami Franz Schacke utján leveleztek, ugy látszik, barátaikkal, mert Gömbös villájában, ahol a németek most lak ak, ilyen cimre kiállított újságokat találtak. Éppen akkor, amikor a Kurír munkatársa és egy másik ujságiró künn volt a villában, hazatért •gyik fiatalember, akt vérbeborult szemekkel ugrott nekik, bottal cgyba-főbe ütötte őket s ebben egy másik fegyveres ember is segiteit neki. Revolvert is használtak és ez ujságiró szorongatott helyzetéből c<sak a legnagyobb nehézségek és véletlenek folytán szabadult meg. Ma d< li-'ít! pzuíán végre akcióba kezdett a rendőrig is. Elsősorban pysnusnak tűnt föl az, hogy a rémet fiatalemberek román útlevelei mutattak. Försfer Henriket átkísérték az ügyészségre, mivel a körözvény ben [közölt képhez feltűnően hasonlitoii. Schneidert nem sikerült előállítani. Msyert szabadonbocsátották. Ezzel az üggyel kapcsolatban ma kijelentette a belügyminiszter, hogy már régebben kapott ilyen dologról értesítést, hogy a gyilkosok Gömbös villájában „nyaralnak". Gömbös Gyula ezzel szemben kijelentette, hogy ő csak azért vette magához a fiatalembereket, mert átérezte a politikai menekültek nehéz helyzetét. Tisztek voltak ezek és ő lakást adott nekik. Sejtelme sincs, hogy ezek gyilkosok, de ellenük nyomozni nem hajlandó. Szabad utat enged a rendörségnek, mondotta azután. Igen érdekes még itt, hogy Fényes már egy hónapja nyomoz ebben az ügyben, mert már négy hete hallott bizalmasan erről. Pontosan füljegyezte a fiatalemberek minden lépését. BeszéBgetés S&ienzl Uilmossal. Aussee már régtől fogva kedvenc tartózkodási helye az osztrák énekeseknek, muzsikusoknak és más mindenféle művészeknek, akik szeretik a csendet, a hegyeket, a magasban hoszszan elterülő virágos mezőket. Itt ércesebb a levegő, tüzesebb a nap és hamar felszakadnak a szorongó lélek zsilipjei. Holdvilágos éjszakákon, mikor kigyúlnak a mécse *k a faházacskákban, sok helyiől hozza muzsika hangját a szellő. Oltó Erich Korngold itt komponálja legújabb operáját és vad, szilaj akkordok bukdácsolnak ki a lezárt zsaluk mögül. Egy másik villában Vvellesz, a legmodernebb muzsikus-gárda egyik reprezentánsa dolgozik. Sok helyütt kamarazenét müveinek. Az ausseei éjszakák tehát gyakran érlelik hatalmas alkotások gyümölcsét. Wilhelm Kienzl, a „Bibüás ember" szerzője, akiről itt utcát is elneveztek, egyik legnevezetesebb állandó érdekessége Ausseenak. Hosszú évek óta itt tölti a nyarat és itt irta majd minden operáját. Elsősorban a Bibüás embert, amely világhírűvé tette, azután a Don Kijote-t és a Forradalmi szerelem című operát, amelyet Andor Zsigmond színigazgató az idén kiván szinrehozni Szegeden. Sokszor bukkant fel előttünk, kint a hegyek között, egy fiatalos lépésű, hangos kacagású aggastyán, akinek hófehér lengő baja és hófehér szakálla csúfolódni látszott a rózsás, üde arcca', 9z álmodozó, kék szemekkel. Még nem tudtam, kicsoda, de sejtetlem, hogy művész, költő ... Ahogy elsietett mindenki előtt, céltudatosan a céltalan barangolásban, éreztük, hogy egy mágneses egyéniség, aki vonz és lebilincseli az érdeklődést. Mindenki megált és mindenki utánanézett, ez volt Kienzl. , Egy szép, verőfényes délelőtt bekopogtam hozzá. Kint ült az erkélyén és do'gozoit. A felesége — okos, nyájas hölgy — fogadott, természetesen parasztruhában. — Az uramnak most van a munkaideje, nagyon stjnáiom, de ilyenkor még a jóbarátaii sem engedi fel magáöoz — mondta. Sző szót követett. Kienziné bejelentett az urát ná>, „Liebling" — így kiáltott fel hozzá és néhány perc muiva bemehettem az öreg mesterhez. / A művészek mind hiúk, különösen ha nővel van dolguk. Kienzl is sietve átöltözött, láttam félregombolt kabátján, félig megkötött nyakkendőjén. Kíváncsi volt és tartozkedó és mégsem volt benne semmi póz. Néhány perc múlva a legjobb barátok lettünk. — Óh én nagyon szeretem a magyarokat — így mondta —, mert szilaj a kedvük, nyilt a szivük és mindenki számára teritett az asztaluk. Sokat jártam Magyarországon, mikor még konceriturnén voltam, de Szegede', csodálatosan, mindig kihagytuk. Oda nem hívtak. Mialatt beszélt, körülnéztem. Az asztalon teleirt kottapapírok hevertek és írások. Az öreg észrevette tekintetemet. — A memoárjaimat irom —• szólt és megfordította a papirost. Visszate eltem beszélgetésünket a zenére. — Milyen munkán do'gozik most? — Most lett kész két uj operám: a Hassan és a Sankttssimum, mindkettőt ez évben mutatják be Wienben; az egyiket az állami, a másikat a Népoperában. Szakadatlanul dolgozom és nincs annyi időm, mint ahány gondolat vár megvalósi ásra. — Melyik operájának volt még olyan sikere, mint a Bibliás embernek? — kérdeztem. — A Fmadalml szerelem egyik legsikerültebb operám. A zenéje benne gyökerezik a néplélekbe n, mint ahogy én is elválaszthatatlan közösségben é ek a néppel. Nem a tömeggel, azt nem szere'em, hanem az ősi német fajisággal. iHnen van, hogy megértenek problémák nélküi és nem hangzanak el operáim után okoskodó frázisok. En életet élek a muzsikában, nem csinálok matematikai ördögidézést, mert ugy érzem, hogy a muzsika dallam nélkül tör* vényszegés. — Mit szól akkor Schönberg, Korngold, Schreckerhez? — Schönberg sz tehetség, az egyetlen becsületes tudiSu. Korngold igazi muzsiius, vérrel, temperamen ummal. Én szeretem őket, de Schrecker — nem váh szolok. Egy öreg embernek nem szabad elítélni a fiatal irányokat, mert sírját ássa meg, aki elrekeszti magát a haladó időtől. — És mit tart Bartók Béláról, Kodályról? — Bartók nagyon eredeti, nagyon érdekes, egészen más, mint a többi magyarok, akiket ismerek; felkorbácsolja a vért, igazi szittya. Kcdályrórhalloitam, de még nem ismerem. — Most azonban én kérdek valamit — szólt Kienzl. — Miért hördültek ugy fel a magyarok, mikor Liszt Ferenc egyik könyvében bebhonyilotta, hogy a magyar zene eredetileg cigányzene? Te Ián nem így van? — Nem — válaszoltam. A cigányok a Himalaya aljából vándoroltak széjjel a világba és hozták magukkal a szanszkrittek és hinduk szomorú és az örömben is alázatos dalát. De nem énekel'ek már többet az üldözésben, a hajrában, csak éjszaka, halkan, mikor azt hitték, hogy senki sem hallja őket. A magyarok Árpáddal jöttek be, ajkukon a tárogató harci riadót fujt, de a csendben könnyes bánatot sitt. Ez megmaradt a bolyongásokból. Végtelen vágyak a végtelen síkságokon, a néma puszták nosztalgiájából és ez volt a honszerzők lebomlása, köszönete a földért. A bánatban, a ritmusban volt valami hasonló és a dalok embertől emberhez szálltak. Á cigányok, mint muzsikus faj, ellesték a magyarok énekét, játszották, szerették, az övék is lett, lassankint elfelejtették a magukét s lassankint megszülettek a Dankó Pisták és mátok és megszűnt a válaszfal. Csak Erdélyben maradt meg néhány magyar nóta, a régi bonthatatlan magja az ősi melódiáknak. Bartók Béla és Kodály Zolián kiásták az igazi magyar nép muzsikáját. Ezt természetesen Liszt még nem tudhatta és azt sem, hogy Hermann Antal elleste a cigányok eredeti énekét. Az öreg mester figyelmesen hallgatott, jegyezgetett. — Szeretnék egyszer újra Magyarországba jönni — mondotta. Majd ha a Forradalmi szerelmet berou'atják önöknél. Ez az operám érdekel, mert különös karriérje volt. Szeged lesz a százharmincha'odík színpad, amely előadja. Még sok kedves szava volt, amelyben gyöngédség, finomság, költészet élt. Menni készültem, hiszen már közel két órája beszélgettünk. A mester kikísért és le a hegyről. Felesége lélekszakadva futott utána: — „Liebing", megfázol, hova szaladsz? Kienzl megállt, megsimította homlokát, elmosolyodott és mondta: — Szórakozott voltam. Meg kellett ígérnem, hogy míg Aus? lehen leszek, sokszor feljövök a hegyre, beszég vele. Ezt meg is teltem. Lengyd ' Jlras?yat9 eziist&i, ezüst disztérnyakat, pénzeket a legmagasabb érban vásá- E» RT J^l D ékszerés és órás -olok SayíkySl V -nen-utca 7. § Ne várjon, amíg beáll az & . hanem már most sor- és hócipőit a Gumtni és iarban Szeged, Széchenyi 9. nzám. 7C9 ivg £1 •««A»