Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-17 / 188. szám

Léda és a hattyú Monzában. Az olaszországi Monzában, egy ujsághir szerint, Prampolini futuriita festő kiállításán a közöniég naponta olyan szenvedélyesen vitatkozik a képek érték* és témája fölött, hogy rendszerint verekedéssel végzik. A sérüléseket a mentők kötik be, a verekedőket a rendörök választják szét Az egészet igy képzelem el: Llmonadó: Ez végre egy kép, van benne valör, szapör, egy gyönyörű Léda a hattyúval. Blődió: A maga vaksi szeme. Hol itt a Léda, hol lát maga hattyút? ¡fc Llmonadó: Ezen a differenciált síkon, itt mindjárt jobbra egy kicsit. Blődió: Mondom mindig, hogy túloznak a kisgazdák, tulsok a legelő, mert nem veszik igénybe azok, akik rászorulnak. Mit foglalkozik művészettel az, aki nem ért hozzá? Ha tudni akarja, ez a kép a tejutat ábrázolja középkori meghamisított módszerrel. Mondjuk: eső után. Azt a bizonyos Léda nevű kisasszonyt egyáltalában nem látom. Hol veszi maga őtet? Llmonadó: En foglalkoztam képzőművészettel annyit, mint kegyed. A képet lehet falnak állítani, de engem soha. Én ismerem a festő impulzusát. A Munkácsy, meg a Benczúr dolgozhattak ugy, hogy odamázolták a nyers alakot a maga brutális egyszerűségében. De egy Prampolini nem teheti meg ugyanezt, annak valőrje van, meg dolus eventualisa. Majd megtanítom magát nézni. Látja ezt a szarkafészket? Blődió: Szarkafészek? Nem rossz. Én vezeklő szerzetesnek néztem. Llmonadó: Mert vak. Ez egy szarkafészek, de csak szimbolikusan, mert abból néz ki a Léda. Blődió: Hallja maga, csevegett már magával valamilyen fascista? Mert ha nem, akkor én verem pofon. Izé, szinyor Nientel Niente: Mi tetszik? Blődió: Jöjjön ide, tegye a kezét a szivére és esküdjön tneg, hogy az egyszer igazat mond. De csakis tiszta igazat. Mit ábrázol ez a kép? Niente: Hegy mit ábrázol? Várjon csak. (Összehúzza a pupilláját, a tenyeréből látcsövet formál, ugy nézi.) Mindjárt, csak egy kis türelmet, érzem, hogy megtalálom. Hát alul van a milanói zsinagóga, idő: péntek este. Épp csak azt nem értem, hogy kerül ide magyar motívum, a mezőhegyesi tájfajta lótenyésztés állatorvosa ? Blődió (fogvicsorgatva); Lesz szíves megmutatni, hogy melyik az? Niente: Itt a felső peremen, ahol az a családi poloska mászik, az a kis görbeség. Szinfolt ugyan, de az én impresszionizmusom kiérzi belőle az állatorvost, amint az utiszámláiát állítja össze. Blődió: Uraságod sokat foglalkozik képzőművészettel ? Niente: Lehetősen, lehetősen. Blődió: Olyan ismerős nekem, hamarosan nem tudom, hol láttam. Megvan, Pállik mester festette meg a portréját Régies, de jó. Macaront (közbelép): Ah, ez már döfi: Pompásak azok a dinnyeszedő napszámosok, csupa erő az alakokban. Llmonadó: Tévedés, tévedés, ez Léda a hattyúval. Macaronl: Engem akar tanítani? Léda az első teremben van, de a régi rendszerhez szokott szem monitornak nézi. Hiszen olyan gyönyörű ezen a képen a művészi felfogás, hogy szinte érzem a dinnye szagát. Blődió (elszántan): Mondja maga, Macaroni, miért hagyja állandóan egyedül a lányát azzal a becslőbiztossal ? Abból még baj lesz egyszer. Macaronl: Nézze, én se keresem, hogy a maga anyósa mennyi kapupénzt fizet éjfél után. Elég disznóság, hogy a segédjegyző annyira smucig és hagyja fizetni. Biztosak maguk benne, hogy vállalni fogja a gyereket ? Blődió: Ismerem kegyedet erről az oldaláról, mindig szemtelenkedik, na sarokba szorítják. De a tejutat, meg a becslőbiztost nem látja meg. Macaront: A tejút a fejébe szállt. Persze, otthon van alkalma látni a kifejlődését Na, annyit mondok... Blődió: Maga egészen keveset fog mondani. (Kétszer pofonüti.) Nesze neked, te dinnyés. Macaroni botjával rá akar vágni Blődióra, de Limonadót találja, aki művészi szempontbóí teSZBGBD kinti az eseményeket s azt hiszi, hogy Niente inzultálta. — Kérem, kiabálja a mentegetőzésre, nekem ez az impresszionizmusom. Általános kavarodás. Az egyik ablakfülke függönye mögül előbukkan Macaroniné (á la Rembrandt) lánya a becslőbiztossal, a másikból a Blődió anyósa a segédjegyzővel, résztvesznek az Velencei éjszaka a Tiszán. 19?4 augusztus 17. ^ mm. * • ' L ütközetben, amely viharosan folyik a mentők megérkeztéig. Éppen viszik ki őket hordágyon, mikor megáll a vitás kép előtt Schm?rotzer ur és magyarázza a feleségének. — Idenézz, anyuci, ez aztán a pompás dolog. Szénbányászok sztrájkja az általános szavazati jog kiküzdése érdekében. Csodálatos művészi felfogást Hafiz Etnekir. Szeged, augusztus 16. (Saját tudósítónktól.) Nigyboldogasszony ünnepén sok szem fürkészte az eget, hiszen az ég szeszélyétől függött, hogy lesz-e. lehet-e valami abból a bizonyos „Velencei éjszakából ? Aztán ha lesz, mi lesz belőle? £s a felhők psjkusan játszottak az emberszivekkel, hol elrejtették a napot, hol eltakarodtak előle. Igy folyt a Játék egész nap, csupán késő déiután tisztult ki ismét az ég teljesen. Azért sokan mentek át az ujszegedi strandra. Sokan olyanok is, akik egész nyáron nem látták a Tiszát, akik szivesebben maradtak benn, a kemencévé hevüli házak között és szapora kortyokkai itták az árpa sárga levét valamelyik vendéglő szegényes kertjében. A .Velencei éj" most mégis kicsalta őket, mert olyan ember sok van Szegeden, aki megvan jól a Tisza nélkül, de olyan talán senki sincs, aki ne lenne kíváncsi mindenre, ami valamilyen vonatkozásban van, vagy lehet Velencével. A beígért éjszska jelzője a „velencei" voíf, tehát felkeltette erősen az érdeklődést. Mindenki iampionra, rózsasátras gondolákra gondolt, a lagúnák sötéten csiliogó vizére, lágyan szányaló olasz muzsikára, talán szerelemre is, csókra is. A hölgyek kimosták, kivasalták fürdőruháikat, egyik-másik kacérabbá szabta nagy hirtelen a dekoltázst, a férfiak virágot vásároltak a piacon és aziránt érdeklődtek, lesz-e elég sör a Gyékény-kaszinóban ? Kora délután partra vonszoltak néhány csolnakot, hogy előkészítsék a velencei éjszakára. Zöld galyakkal, fehér ősz'rőísákkal vonták be peremét, hajlékony fűzfavesszőkből boltozatot rögtönöztek föléje, azt is virággal díszítették föl és a virágok közé színes iampiónokat rejtettek. Valóságos verseny fejlődött a díszítés alatt álló csolnakok tulajdonosai között, hogy melyiké lesz a szebb, a velenceiesebb. A győztes természetesen Pongrácz Albert karcsú csolnaka lett. — Könnyű neki — mondták elkeseredve a legyőzöttek —, ö a gáz- és villanygyár igazgatója, megteheti. £s meg is lelte. A virágsátor ágai között apró, színes villanykörték égtek, a csolnak fenekén ugyanis egy miniatűr villanygyárat rejtettek el a kivezényelt szerelők. Büszke is volt Pongrácz Albert szörnyen, győzelmes vezérként intézte a Velencei éj sorsát. A psrtlól távolabb, a keménnyé ázott homokfüídő körül is Iampiónokat lógattak a póznák közé feszitett zsinegekre, de ezekben a Ismpiónokban csak szerény gyeriyácskák pislákoltak, amikor besötétedett. A legnagyobb gyönyörűség mégis csak a ringlspil volt. Azt ugyan senkisem árulta el, hogy ez a vásári szórakozás milyen összefüggésben van Velence éjszakáival, de hát a stílszerűség ilyen esetekben igazán nem fontos. A ringlspil működött és ez a fő. Fürdőruhás urak és hölgyek ülték meg keményen a körbe száguldó faparipákat és rikoitozták tele jókedvükkel a strandot. Lassan besötétedett. Kigyúltak a lamplónok és megindultak a csolnakok a vizén. Voltak vagy öten. Az egyikben valaki a Sancia Luciát énekelte, de gyér hangját rögtön elnyelte ai általános zsivongás. A fürdőruhás mamák előpakolták a vscsorát a ksbinokba rejtett szatyrokból, a Gyékény* kaszinó asztal in habzott a sör és az asztalok között szomorúan cincogott a cigány, de a hegedűk muzsikáját it elnyomta a ringlspil háromtagú rezesbandája. Az egyik tag a trombitát fújta, a másik a dobot verte, a hsrmedik pedig a cintányérral zajongott. A trombita, nagy dob- és cintányéregyveiegből körülbelül az derült ki, hogy „ha megversz is, imádlak én, te drága rossz apacslegény". De azért nagyon szép volt. Félnyolc lehetett, amikor Vékes Imre, a strandgazda szócsővön keresztül adta tudtára mindenkinek, hogy nyolc óráig mindenki tartozik fürdőruháját rendes ruhával fölcserélni, mert igy parancsolja a közrend és a közerkölcs. A figyelmeztetés mégis szükségtelen volt, mert hűvös szelek kerültek valahonnan elö és már korábban felöltözésre késztették a 3trand-fiukat és leányokai egyaránt. Aztán jöttek az árnyképek, úgyis mint műsorunk elsötétített fénypontja. A bejárat mellett fehér lepedőt feszítettek ki, mögéje áilitotiak egy reflektort (ezí is Pongrácz udta kölcsön). A nézőtér elsötétedett, a lepedő és a reflektor közölt pedig egy fürdőírikós úrhölgy simmit táncolt egy fütdőírikós úrral. A produkció szörnyen tetszett A tömeg zajosan újrázott, de voltak olyanok is, akik a szereplők felcserélését kívánták. — Most Vékes Imre táncoljon a Singer bácsival — kiáltotta valaki. Egy másik valaki pedig a vászon mögé lopódzott és műsoron kivűl bemutatta a szamárfül-árnykép című produkciót. Ez is nagyon tetszett. A hangulat aztán részint lanyhult, részint gyorsűtemben emelkedett. A Gyékénykaszinó igazgatója egyik hordót a másik után ütötte csspra, a cigány is belemelegedett ¿8 a Pompadourból játszott szerelmes áriákat. A túlsó partról pedig, ahol nem is volt Velencei éjszaka, szines rakétákat eregettek a levegőbe. Öthatomnál J0'si Domaszéken 25 Ui: SzatymazoniefőSí! Hmvósárhelyen 6J hold 600 millió. Hasán- 5s bérházak, telkek stb. Dafrll/ Antal nyűg. áltpt tanácsos, O. F. B. rciriK iiílldl által engedélyezett ingatlanforgalmi irodája, törv. bej. cég, 8iegeden. Iroda: Amla-atca 7. Telefon; 5-69 — Lakás: SlAciöatca 8/b. Telefon ÍJ—36. 382 1 Szövetek, kosztümkelmék, nosóárok választékos raktára Bäsch Albert divatáruháza Szeged, Kölcsey-utca 5. 2000 Seelenfreund kézimunka••••aaBHsanRXT^'v TünBBsan ÜZlet Mos körút 48. szám. •m Előnyös i>c-.~«.~.:se mindennemű kézimunka anyagnak. Hímzést, előnyomást szépen, olcsón és pontosan készít. MB Augusztus hó 17-én, vasárnap Paramount attrakció! 1 KORZO-MOZI TELEFONSZÁM 11-85 A „NÁSZHAJÓ" főszereplői: BETTY COMPSON í BERT LITTEL FELLÉPTÉVEL1 Bűn és szerelem társadalmi dráma 7 felvonásban. Azonkivül: műsor Előadtok kezdete: Vasárnap: 3, 5, 7, 9 órakor.