Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-17 / 188. szám

Léda és a hattyú Monzában. Az olaszországi Monzában, egy ujsághir szerint, Prampolini futuriita festő kiállításán a közöniég naponta olyan szenvedélyesen vitatkozik a képek érték* és témája fölött, hogy rendszerint verekedés­sel végzik. A sérüléseket a mentők kötik be, a vere­kedőket a rendörök választják szét Az egészet igy képzelem el: Llmonadó: Ez végre egy kép, van benne valör, szapör, egy gyönyörű Léda a hattyúval. Blődió: A maga vaksi szeme. Hol itt a Léda, hol lát maga hattyút? ¡fc Llmonadó: Ezen a differenciált síkon, itt mind­járt jobbra egy kicsit. Blődió: Mondom mindig, hogy túloznak a kis­gazdák, tulsok a legelő, mert nem veszik igénybe azok, akik rászorulnak. Mit foglalkozik művészet­tel az, aki nem ért hozzá? Ha tudni akarja, ez a kép a tejutat ábrázolja középkori meghamisított módszerrel. Mondjuk: eső után. Azt a bizonyos Léda nevű kisasszonyt egyáltalában nem látom. Hol veszi maga őtet? Llmonadó: En foglalkoztam képzőművészettel annyit, mint kegyed. A képet lehet falnak állítani, de engem soha. Én ismerem a festő impulzusát. A Munkácsy, meg a Benczúr dolgozhattak ugy, hogy odamázolták a nyers alakot a maga brutális egyszerűségében. De egy Prampolini nem teheti meg ugyanezt, annak valőrje van, meg dolus eventualisa. Majd megtanítom magát nézni. Látja ezt a szarkafészket? Blődió: Szarkafészek? Nem rossz. Én vezeklő szerzetesnek néztem. Llmonadó: Mert vak. Ez egy szarkafészek, de csak szimbolikusan, mert abból néz ki a Léda. Blődió: Hallja maga, csevegett már magával valamilyen fascista? Mert ha nem, akkor én ve­rem pofon. Izé, szinyor Nientel Niente: Mi tetszik? Blődió: Jöjjön ide, tegye a kezét a szivére és esküdjön tneg, hogy az egyszer igazat mond. De csakis tiszta igazat. Mit ábrázol ez a kép? Niente: Hegy mit ábrázol? Várjon csak. (Össze­húzza a pupilláját, a tenyeréből látcsövet formál, ugy nézi.) Mindjárt, csak egy kis türelmet, érzem, hogy megtalálom. Hát alul van a milanói zsina­góga, idő: péntek este. Épp csak azt nem értem, hogy kerül ide magyar motívum, a mezőhegyesi tájfajta lótenyésztés állatorvosa ? Blődió (fogvicsorgatva); Lesz szíves megmu­tatni, hogy melyik az? Niente: Itt a felső peremen, ahol az a családi poloska mászik, az a kis görbeség. Szinfolt ugyan, de az én impresszionizmusom kiérzi belőle az állatorvost, amint az utiszámláiát állítja össze. Blődió: Uraságod sokat foglalkozik képzőművé­szettel ? Niente: Lehetősen, lehetősen. Blődió: Olyan ismerős nekem, hamarosan nem tudom, hol láttam. Megvan, Pállik mester festette meg a portréját Régies, de jó. Macaront (közbelép): Ah, ez már döfi: Pompá­sak azok a dinnyeszedő napszámosok, csupa erő az alakokban. Llmonadó: Tévedés, tévedés, ez Léda a hattyú­val. Macaronl: Engem akar tanítani? Léda az első teremben van, de a régi rendszerhez szokott szem monitornak nézi. Hiszen olyan gyönyörű ezen a képen a művészi felfogás, hogy szinte érzem a dinnye szagát. Blődió (elszántan): Mondja maga, Macaroni, miért hagyja állandóan egyedül a lányát azzal a becslőbiztossal ? Abból még baj lesz egyszer. Macaronl: Nézze, én se keresem, hogy a maga anyósa mennyi kapupénzt fizet éjfél után. Elég disznóság, hogy a segédjegyző annyira smucig és hagyja fizetni. Biztosak maguk benne, hogy vál­lalni fogja a gyereket ? Blődió: Ismerem kegyedet erről az oldaláról, mindig szemtelenkedik, na sarokba szorítják. De a tejutat, meg a becslőbiztost nem látja meg. Macaront: A tejút a fejébe szállt. Persze, ott­hon van alkalma látni a kifejlődését Na, annyit mondok... Blődió: Maga egészen keveset fog mondani. (Kétszer pofonüti.) Nesze neked, te dinnyés. Macaroni botjával rá akar vágni Blődióra, de Limonadót találja, aki művészi szempontbóí te­SZBGBD kinti az eseményeket s azt hiszi, hogy Niente in­zultálta. — Kérem, kiabálja a mentegetőzésre, nekem ez az impresszionizmusom. Általános kavarodás. Az egyik ablakfülke füg­gönye mögül előbukkan Macaroniné (á la Rem­brandt) lánya a becslőbiztossal, a másikból a Blődió anyósa a segédjegyzővel, résztvesznek az Velencei éjszaka a Tiszán. 19?4 augusztus 17. ^ mm. * • ' L ütközetben, amely viharosan folyik a mentők meg­érkeztéig. Éppen viszik ki őket hordágyon, mikor megáll a vitás kép előtt Schm?rotzer ur és magya­rázza a feleségének. — Idenézz, anyuci, ez aztán a pompás dolog. Szénbányászok sztrájkja az általános szavazati jog kiküzdése érdekében. Csodálatos művészi felfogást Hafiz Etnekir. Szeged, augusztus 16. (Saját tudósítónktól.) Nigyboldogasszony ünnepén sok szem für­készte az eget, hiszen az ég szeszélyétől füg­gött, hogy lesz-e. lehet-e valami abból a bi­zonyos „Velencei éjszakából ? Aztán ha lesz, mi lesz belőle? £s a felhők psjkusan játszot­tak az emberszivekkel, hol elrejtették a napot, hol eltakarodtak előle. Igy folyt a Játék egész nap, csupán késő déiután tisztult ki ismét az ég teljesen. Azért sokan mentek át az ujszegedi strandra. Sokan olyanok is, akik egész nyáron nem lát­ták a Tiszát, akik szivesebben maradtak benn, a kemencévé hevüli házak között és szapora kortyokkai itták az árpa sárga levét valamelyik vendéglő szegényes kertjében. A .Velencei éj" most mégis kicsalta őket, mert olyan ember sok van Szegeden, aki megvan jól a Tisza nélkül, de olyan talán senki sincs, aki ne lenne kíváncsi mindenre, ami valamilyen vonat­kozásban van, vagy lehet Velencével. A be­ígért éjszska jelzője a „velencei" voíf, tehát felkeltette erősen az érdeklődést. Mindenki iampionra, rózsasátras gondolákra gondolt, a lagúnák sötéten csiliogó vizére, lágyan szányaló olasz muzsikára, talán szerelemre is, csókra is. A hölgyek kimosták, kivasalták fürdőruháikat, egyik-másik kacérabbá szabta nagy hirtelen a dekoltázst, a férfiak virágot vásároltak a piacon és aziránt érdeklődtek, lesz-e elég sör a Gyékény-kaszinóban ? Kora délután partra vonszoltak néhány csol­nakot, hogy előkészítsék a velencei éjszakára. Zöld galyakkal, fehér ősz'rőísákkal vonták be peremét, hajlékony fűzfavesszőkből boltozatot rögtönöztek föléje, azt is virággal díszítették föl és a virágok közé színes iampiónokat rej­tettek. Valóságos verseny fejlődött a díszítés alatt álló csolnakok tulajdonosai között, hogy melyiké lesz a szebb, a velenceiesebb. A győztes természetesen Pongrácz Albert karcsú csolnaka lett. — Könnyű neki — mondták elkeseredve a legyőzöttek —, ö a gáz- és villanygyár igaz­gatója, megteheti. £s meg is lelte. A virágsátor ágai között apró, színes villanykörték égtek, a csolnak fenekén ugyanis egy miniatűr villanygyárat rej­tettek el a kivezényelt szerelők. Büszke is volt Pongrácz Albert szörnyen, győzelmes vezérként intézte a Velencei éj sorsát. A psrtlól távolabb, a keménnyé ázott homok­füídő körül is Iampiónokat lógattak a póznák közé feszitett zsinegekre, de ezekben a Ismpió­nokban csak szerény gyeriyácskák pislákoltak, amikor besötétedett. A legnagyobb gyönyörűség mégis csak a ringlspil volt. Azt ugyan senkisem árulta el, hogy ez a vásári szórakozás milyen össze­függésben van Velence éjszakáival, de hát a stílszerűség ilyen esetekben igazán nem fontos. A ringlspil működött és ez a fő. Fürdőruhás urak és hölgyek ülték meg keményen a körbe száguldó faparipákat és rikoitozták tele jó­kedvükkel a strandot. Lassan besötétedett. Kigyúltak a lamplónok és megindultak a csolnakok a vizén. Voltak vagy öten. Az egyikben valaki a Sancia Luciát énekelte, de gyér hangját rögtön elnyelte ai általános zsivongás. A fürdőruhás mamák előpakolták a vscsorát a ksbinokba rejtett szatyrokból, a Gyékény* kaszinó asztal in habzott a sör és az asztalok között szomorúan cincogott a cigány, de a hegedűk muzsikáját it elnyomta a ringlspil háromtagú rezesbandája. Az egyik tag a trom­bitát fújta, a másik a dobot verte, a hsrmedik pedig a cintányérral zajongott. A trombita, nagy dob- és cintányéregyveiegből körülbelül az derült ki, hogy „ha megversz is, imádlak én, te drága rossz apacslegény". De azért nagyon szép volt. Félnyolc lehetett, amikor Vékes Imre, a strandgazda szócsővön keresztül adta tudtára mindenkinek, hogy nyolc óráig mindenki tar­tozik fürdőruháját rendes ruhával fölcserélni, mert igy parancsolja a közrend és a közerkölcs. A figyelmeztetés mégis szükségtelen volt, mert hűvös szelek kerültek valahonnan elö és már korábban felöltözésre késztették a 3trand-fiukat és leányokai egyaránt. Aztán jöttek az árnyképek, úgyis mint mű­sorunk elsötétített fénypontja. A bejárat mellett fehér lepedőt feszítettek ki, mögéje áilitotiak egy reflektort (ezí is Pongrácz udta kölcsön). A nézőtér elsötétedett, a lepedő és a reflektor közölt pedig egy fürdőírikós úrhölgy simmit táncolt egy fütdőírikós úrral. A produkció szörnyen tetszett A tömeg za­josan újrázott, de voltak olyanok is, akik a szereplők felcserélését kívánták. — Most Vékes Imre táncoljon a Singer bá­csival — kiáltotta valaki. Egy másik valaki pedig a vászon mögé lo­pódzott és műsoron kivűl bemutatta a szamár­fül-árnykép című produkciót. Ez is nagyon tetszett. A hangulat aztán részint lanyhult, részint gyorsűtemben emelkedett. A Gyékénykaszinó igazgatója egyik hordót a másik után ütötte csspra, a cigány is belemelegedett ¿8 a Pom­padourból játszott szerelmes áriákat. A túlsó partról pedig, ahol nem is volt Ve­lencei éjszaka, szines rakétákat eregettek a levegőbe. Öthatomnál J0'si Domaszé­ken 25 Ui: SzatymazoniefőSí! Hmvósárhelyen 6J hold 600 millió. Hasán- 5s bérházak, telkek stb. Dafrll/ Antal nyűg. áltpt tanácsos, O. F. B. rciriK iiílldl által engedélyezett ingatlan­forgalmi irodája, törv. bej. cég, 8iegeden. Iroda: Amla-atca 7. Telefon; 5-69 — Lakás: SlAciö­atca 8/b. Telefon ÍJ—36. 382 1 Szövetek, kosztümkelmék, nosóárok választékos raktára Bäsch Albert divatáruháza Szeged, Kölcsey-utca 5. 2000 Seelenfreund kézimunka­••••aaBHsanRXT^'v TünBBsan ÜZlet Mos körút 48. szám. •m Előnyös i>c-.~«.~.:se mindennemű kézimunka anyagnak. Hímzést, előnyomást szépen, olcsón és pontosan készít. MB Augusztus hó 17-én, vasárnap Paramount attrakció! 1 KORZO-MOZI TELEFONSZÁM 11-85 A „NÁSZHAJÓ" főszereplői: BETTY COMPSON í BERT LITTEL FEL­LÉP­TÉ­VEL1 Bűn és szerelem társadalmi dráma 7 fel­vonásban. Azonkivül: műsor Előadtok kezdete: Vasárnap: 3, 5, 7, 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom