Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-17 / 188. szám

2 SZEQBD 1924 augusztus 17. utasigazolványok kényszerét. A vámigazgatás, be- és kiviteli engedélyek az állami és uradalmi birtokok igazgatásának a visszahelyezése a németek kezére és a vasúi francia-belga igaz­gatás megszüntetése. Bookmakerek is megjelentek a pénteki lóversenyen. Szeged, augusztus 16. (Saját tudósítónktól.) Eviöl-évre megrendezi a Délvidéki Lovas­Egyesület a Szegedi Qazdasági Egyesülettel karöltve a szegedi versenyeket, amelyek a leg­utolsó években nem mindig sikerüllek az igé­nyeknek és a várakozásoknak megfelelőleg. Az idén a szokásos kétnapos meetinget kibővítet­ték még egy harmadik nappal is, amikor is lebonyolították azokat a lovaimérközéseket, amelyek szerepelnek minden nemzetközi Con­cours Hippique programján. A meeting pénteken kezdődött, amikor is a sikversenyek és az akadályversenyek egyrésrét tartolták meg. Szokatlanul népes mezönyök vettek részt az egyes versenyekben és a tribü­nök és a páholyok is szépen megteltek, ugy hogy az első versenynap mozgalmas képet és szép «portot nyújtóit. Nem egyszer 8—10— 12-ös mezönyök is indultak, ami fokozta a fogadók kedvét. A lotalizateur jól működött és nem egyszer — Szegeden — szép osztalékot is fizetett. Az ötödik versenyben három és fél­szeres pénzzel távoztak a győztes fogadói, ami teljesen kielégítette a másfélszeres pénzekhez szokott szegedi fogadókat. A pénteki versenyen egyébként két buda­pesti bookmaker is megjelent. Erre a célra kü­lön kis ,rlngel* ácsoltak össze a tribün elölt. A könyvesek elölt az első peicekben csak nehezen indultak a fogadások, azonban a szép adásoknak később mégis meglett az ered­ménye. Az egyes nagyobb futamoknál már egy kis tömeg verődött össze a könyvesek előtt és igy a versenynapnak minden kelléke, zsivaja ás izgalma megvolt. Általában azonban a versenyek végén az a vélemény alakult ki, hogy a »bukik" nem egészen kövér táskákkal tértek pihenőre. Az első nap eredményei egyébkéat a követ­kezők: I. Félvérek sikversenye. 1. Dalsy (lov. Bln­der). 2. Dorian Orey. 3. Csavargó. Biztosan, hosszakkal nyerve. Tot: 10: 13. Nyolc induló. Binder százados fölényesen vezette az egész mezőnyt. II. Legénységi vadászverseny. 1. Akarat (Urbán tizedet). Küzdelem után fé hosszal nyerve. Tot: 10:19. Nyolc induló. A mezőny legjobb lova Szögi Qyörgy Avas-a volt, aki azonban az egyenes előtt oly szerencsétlenül tört ki, hogy semmi reménye nem lehetett a további versenyre. III. Szegedi gdtverseny. 1. Ragyogós (Orosz). 2. Bonika. 3. László. Végig vezetve, fölenyesen, nyakhosszal első. Tot: 10:33. Négy induló. IV. Repkény akadályverseny. 1. Elsőm (Sel­тесгу). 2. Pelile (Огои). 3. Patkó Pista II. (Stépán). Föltartva, könnyen nyerve. Tot: 10:17. Négy induló. V. Robin sikverseny. 1. Rarltas (Stépán). Küzdelem után első. Tot: 10:36. Hét induló. VI. Vadász dijugratóverseny. Tizenkét in­duló. A sötétség miatt csak hat versenyző lovagolta végig a távot, mig a többiekre vasár­nap félkettőkor kerül sor. A szombati második versenynapon rendezték még a nem minden érdekességnélküii lovas­mérkőzéseket. Az érdeklődés kissé megcsap­pant, mett hiszen ezen a versenynapon hiányoz­tak a bookmakerek és toializateurök, a díj­ugratások és dijiovsgiások egyikében sem lehet fogadni, ami természetes is. A második ver­senynapra csak azok mentek ki a lóverseny­térre, akik valóban sportélvezetet akartak. Az egyes díjugratások izgalmai teljesen ki is elé­ghették a szépszámú közönséget, amely éppen olyan figyelemmel kisérte az egyes akadályok és gátak átugrását, mint a díjlovaglásokat. A mezönyök itt is igen népesek voltak és fel­tűnően sok jó eredmény. Nem tartozott a ritka­ság közé, amikor 15—20 ló is indult egy ver­senyben és igy kissé e'huzódUk az egyes számok. Réizletes eredmény a következő: I. Altiszti díjugratás. 1. Alibaba (Pető tiszt­helyettes). 2. BOzse (Krizsán). Tizenöt induló. II. Nyeretlenek di|ugratási. Holtversenyben elsők: Iby (Schaurek Ólmát), négy pont. Azért is (Stépán) és Bányász (Edwy), négy-négy pont. Huszonkét induló. Erős küzdelem öt versenyző közöit. Legelőször Schaurek had­nagy lova vitte át a 16 akadályt csupán négy büntetőponttal. Volt olyan versenyző, aki 29 ponttal tudott csak a bírói emelvény elé ér­kezni, mig a versenyzők fele föladta a ver­senyt a nehéz akadályok miatt. A hirmadik versenyt (Hátaslovak dijazása) vasárnap félkettőkor tartják meg. IV. Díjlovaglás. 1. Damazér (Burián ezredes). 2. Q«sí (Stépán) 3. Pálma (Forsler). Öt induló. V. Díjugratás (Magyar Gazdák és Lótenyész­tők dija). 1. Ametisz (Schaurek Otlmár) hat ponttal. 2. Snowdropp (Cseh Kálmán) tiz ponttal. 3. Rózsi (Binder Oltó) tizenhat ponttal. Huszonkét induló. Schaures hadnagy meg­érdemelt győzelmet aratott pompásan ugró lovával. A nehéi akadályokon (20) a mezőny fele elvérzett, többen fel sem vették a versenyt. Régi szegedi színházak. Irta: dr. Czimer Károly. (Hetedik közlemény.) V. A szabadságharc után a harmadik nyári szín­kört állították föl Bonyhádi (Perczel) István csá­szári biztos idejében, aki a magyar színészeket üldözte, ellenben a német színészeket pártfogolta, akik a városházi színházat foglalták el, nyáron pedig a rókusi Pacsirta-színkörben játszottak. A zaklatott magyar színészek, amint fentebb láttuk, a felsővárosi Kiskaszinó tánctermében ütötték fel a színpadot, de nyáron, a fullasztó hőségben ke­vés látogatójuk akadt. Ez okból harmadik nyári színkör építését sür­gette a hazafiasan érző uri közönség és e köz­óhajnak főmozgatója német apának derék magyar iia: Hoffer Károly kiváló épitész volt, aki erős támogatója volt a nemzeti szinügynek. Társával, a szintén német eredetű fteszlényi (Heiszler) Józseffel 1856-ban a mai rendezőpálya­udvarban a vasúti állomásházat átépítették és a kimaradt anyagból színházat akartak építeni. E célra a nőegyletnek a Könyök- (ma Kelemen-) utcában, Mayer Ferdinánd vaskereskedő díszes eótstilu palotája („Feketeház") melletti üres telkét (amelyen ma a Haggenmacher-sörcsarnok áll) bé­relték ki három esztendőre és azon 1856. évi má­jus végén a tetőnélküli favázas nyári színkör ké­szen állott. A megnyitás május 30-án történt He­gedűs Lajos színigazgató „Bíbor és gyász" cimü drámájának bemutatásával. A nyitott színkörnek emeletes oldala volt és a földszinti és emeleti páholyok azon voltak el­helyezve, hátul széles és lejtős karzat zárta be az épületet. Miután födele nem volt, ha esett, a föld­szinti nézőtér közönsége ernyő alól élvezte az elő­adást. Az épület 800 forintba került Hoffer és Heszlényi két év múlva a nőegyletnek azon ajánlatot tették, hogy a nyitott színkört be­fedik, oldalát befalazzák és téli előadásokra alkal­massá teszik, ha tizenöt évre haszonbérbe adja nekik a telket. A nőegylet elfogadta és 1858. áp­rilis 20-án a szerződést ilyen értelemben kötötték meg. Amikor a vállalkozók a színkört téli színházzá átépítették, ugyanakkor a földszint lejtős padoza­tát olyan szerkezettel látták el, hogy azt fel lehe­tett emelni, a színpaddal egy vonalba lehetett hozni és a nézőteret táncvigalmak tartására is al­kalmassá tették. Ettől kezdve az álarcos bálakat állandóan ott tartották. A páholyokat, amelyek ed­dig korlátokkal voltak elválasztva, most oldalfalak­kal és ajtókkal látták el. A földszinten, a nézőtér közepén járda futott végig; ennek két oldalán zárszékekül vörös vá­szonnal bevont padok állottak, amiknek támláján számozva voltak az ülőhelyek. A zárszékek két oldalán állóhelyek voltak a diákok számára. Leg­hátul a bejáratul szolgáló hosszú, szük folyosó, pénztár és ruhatár fölött fekvő lejtős karzat egészítette ki a nézőteret. A színház befödése, a téglából készült oldalfalak és a berendezés költ­sége 30.000 forintra rúgott. Külön jelmez- és ruhatár, diszlettartó raktár, könyvtár és festőterem járult a színházhoz. Az épületet két nagy vaskályha fűtötte. Eleinte olaj­lámpásokkal világítottak, de 1864-ben a gázgyár felépülvén, ettől kezdve gázvilágitást rendez­tek be. A rendezés mindkét nap a megszokott volt, néhány hosszabb szünettel azonban nem igen lehet barátokat szerezni a lovas mérkőzéseknek. Meg kell itt állapitanunk azt is, hogy — különö­sen pénfeken — csak a véletlen akadályozta meg, hogy a tribünhöz vezető szik, pocsolyás és süppedékes utón nem történt nagyobb sze­rencsétlenség. Az autóktól lovak bokrosodtak meg, ami érlhető pánikot okozott a távozó közönség körében. Ideje volna már, ha a vá­ros rendes utakat csináltatna — és ne csak a tanyák felé —, a meglévő rosszakat pedig leg­alább tétesse használhatóvá. A jól sikerült meetinget vasárnap délután folytatják, amely alkalommal néhány izgalmas szám szerepel a programon. Nagyszabású gyűlésben fog tüntetni a béke mellett a szegedi munkásság. Szeged, augusztus 16. (Saját tudósítónktól.) Hetek óta készül Szeged város szervezett mun­kássága annak a békegyülésnek a megtartására, amelyen vasárnap délelőtt szinte egész Magyar­ország munkássága és progresszív polgársága tüntetni fog az örök béke gondolata mellett, hiszen jóformán Magyarország minden városá­ban és nagyobb községében ilyen irányú gyű­léseket tartanak. Ezek a gyűlések folyományai an­nak «¡nagyarányú békeagitációnak, amelyet a vi­lágégés boraalmának tízéves évfordulója, ju'ius 29-ike után indult meg nemcsak a legyőzött, de a győztes államokban is. A külföldi gyűléseken részt vett mindenki, aki valóban értékeli a drága emberéletet és aki nem féli kimondani az egész világ jelszavát: Ne legyen többé háborúi Szegeden a munkásság, valamint a pro­gresszív polgárság teljes lelkesedéssel készül erre a gyűlésre és a jelek szetint hatalmas tö­megek fogják felemelni szavukat vasárnap Sze­geden is a béke gondolata mellett. A szegedi rendőrség minden ellenvetés nélkül engedé­lyezte ezt a gyűlést, hiszen ez csupán néma tün'etés a békéért, az utca minden zsivaja és dübörgése nélkül. A szegedi rendőrség méltá­nyolni tudta a munkások néma demonstrációját, nem ugy, mint a debreceni rendőrség, amely érthetetlenül, indokolatlanul és az egész világon egyedül, nem engedett tüntetni az örök béke gondolata mellett. Politikai körökben ugy tudják, hogy ennek a debreceni békegyülés betiltásának még következményei lesznek. A szegedi gyűlést — mint ismeretes — vasárnap délelőtt 10 órakor tartják meg a Víg­színpad (a Széchenyi Mozi mellett) helyiségében. A világbéke gondolatát Kabók Lajos nemzet­gyűlési képviselő, a szociáldemokraták parla­menti frakciójának tagja fogja beszédében ismertetni. Ez a fából épült helyiség rettenetes tűzveszélyes volt. A színpad és mögötte a diszlettár borzalmas tűzfészek voU. A ki-bejárásra szolgáló egyetlen szük, sikátoros folyosóban 2—3 ember haladhatott egymás mellett. Naponkint sürü torlódás között özönlött ki a közönség és hála a gondatlanok fö­lött őrködő Gondviselésnek, 30 év alatt semmi szerencsétlenség sem történt. A bécsi Ring-színház leégése, a nagyszámú né­zők borzalmas tűzhalála, valamennyire megriasz­totta a szegedi hatóságot is és ennek hatása alatt a színház talára az utca felől olyan menekülő fa­erkélyt készíttetett, aminőt a parasztházak végén lépcsőzetes padlásfeljáróképen szoktak használni és a páholyok közönségének menekülésére egy fogas létra volt a faerkély alá akasztva. Ezt a létrát minden este a színházhoz rendelt hajdúk­nak a falról le kellett akasztani és a menekü­lésre szolgáló faerkélyhez támasztani, amelyen a hölgyeknek és uraknak egyenkint kellett volna lemászniok. Eleinte Keméndy Nándor biztos, aki előbb maga is színész volt, pontosan végeztette e müveletet, azonban utóbb a bécsi színházi katasztrófa fele­désbe menvén, a létra felállításával senki sem tö­rődött, amint hogy ma is a színháznak menekü­lésre szolgáló oldalajtajait gyakran csak akkor zárják ki, amikor a közönség kifelé igyekszik. A szinházmelletti tüzoltófészereket, ahol a vízi­puskákat tartották, 1858-ban lebontották és ven­déglővé alakították át és a színházzal födött fo­lyosóval kötötték össze, de amikor a népszert Próféta sörcsarnok a közeli Kárász-utcában meg­nyílt, ee a színházi vendéglőt agyonütötte. (Folytatlak.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom