Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-10 / 156. szám

Egyig szám ára 1800 keroiii gMiimH»«! to UaMMra­WLMHIIW I<IB1(№ ffUtofesttval namkeo) Tele­IHU>i|«d' mefjeie­aM MttC UvMeMvel mlndca IWlllMiitotnini he­tin. KHHÍMMSI áraki Egy *tb№0l* kelybea 4CU0Q, Bud»» N«m it rtUkn «000 Irt Rlrdettoi árak i Ffikasatai 1 mm. 400, egy katokeo M, má<lél ha»ábon lMSifn» költ 25 százaikkal JrágiM. A pré hirdet é» 10 u6i£ 90BB kar. SzAvegHza khM­nyék «ocookéni (№• bereaa. Családi Meittto CM tm. V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 10, CSÜTÖRTÖK. 156-ik szám. Az erő konferenciája. London, julius 3. A wembleyi kiállítás területén, amely szinte tüntetően nagyszabású méretekben mutatja be a brit világbiroda om erejét és hatilmát, ezidő­szerint Derby herceg elnöklete alatt egy nagyon különös nemzetközi konferencia ülésezik. Az erő konferenciája. Képviselve van rajta vagy harminc állam. A résztvevők között vannak el­méleti tudósok, gyakorlati mérnökök, nemzet­gazdák és statisz ikusok. Miként ebből is lát­ható, az erő konferenciája egyáltalában nincs összefüggésben a brit világbirodalom, vagy más valamely állam politikai erejével és hatalmával. A célja ennek az összejövetelnek egészen más. Számbavétele azoknak a mechanikai erőforrá­soknak, melyek az emberiségnek rendelkezésére állanak és leszögezése azoknak a tendenciák­nak, amelyek az erőkihasználást napjainkban és esetleg a közel jövőben irányítják. Olyan kérdések ezek, melyek szakemberek szempont­jából a legnagyobb érdekességre tarthatnak számot, de nem lehetnek közömbösek az in'el­ligsns nagyközönség szempontjából sem. Szak­szerű csoportosításban és megvitatásban azon­ban ezek a kérdéssk a wembleyi konferencián kerülnek először a nyilvánosság elé. Hogy az előadók alapos munkát végeztek, azt meg lehet itélni abból, hogy az előadások anyaga, melyet a hozzászólások megkönnyítése végett, előre nyomtatásban bocsátottak a résztvevők rendel­kezésére, 5500 oldalra rug. Ehhez az anyag­tömeghez járul míg utólag a tárgyalásoknak gyorsiróilag felvett jegyzőkönyve. Nagy általánosságban az erő kihasználásának fokozatos megismerése a legfontossbb tényezők közé tartozik az emberi haladás történetében. A kerék princípiumának felfedezése és külön­böző formákban való gyakorlati alkalmazása például bármelyik király, hódító, vagy politikus személyénél inkább jelez korszakot az emberi­ség történetében, mert az embert olyan felada­tok elvégzésére képesíti, amelyeket azelőtt fizi­kailag nem tudott ellátni. Az állatok leigázása 8?állitó eszközöket szolgáltatott az embernek és lehetővé tette a föld birtokbavételét. A gőz a politikai forradalmaknál nagyobb változást idézett elö az emberi tevékenységnek min­den mezején. Hosszú kísérletezések után a kis térfogatú, de nagy erőkifejtésü motor tette lehetővé a levegőnél nehezebb gépekkel a re­pülés megoldását. Kétségtelen, hogy az ilyen ter­mészetű találmányok a civilizációnak leodi ő esz­közei. A lehetőségek azonban még sokszorosan nagyobbak, mint amit eddig fel tudunk mutatni. A wembleyi konferenciának egész sor előadása mutat rá arra a körülményre, hogy a szénnek a szupremáciája, amely megdönthetetlenül állott másfélszáz esztendőn keresztül, erősen inog. Sokan azt hiszik, hogy a helyét a folyékony tüzelőanyagok foglalják el, amelyek tisztábbak és sokkal gazdaságosabban használhatók. Van­nak már német találmányok, melyek a szenet is folyékonnyá teszik. Alkalmasint azonban ezek nem teljes megoldások. Amint a földnek szénkészlete korlátozva van, a petroleumkész­letek sem kimeríthetetlenek és hacsak nem sikerül valamely növényi olajfélét hihetetlen tömegekben előállítani, a folyékony tüzelőanya­gok kiapadásával is számolni kell. Mindazonáltal azok a kérdések, amelyek oly sokat szerepeltek a nyolcvanas és kilencvenes években a technikai szaklapok hasábjain, hogy •i lesz, ha a szén elfogy, ma már nem izgat­ják a szakembereket. A wembleyi tárgyalások legjobban mutatják, hogy egész sor olyan ki­apadhatatlan mechanikai erő áll még az embe­riség rendelkezésére, me'y már teljesen isme­retes, csak kihasználásának kielégítő módját kell még megtalálni. A fehér kőszén, a vizierő már annyira ismeretes, hogy felesleges róla bővebben beszélni. Mellette azonban otCvan egy kiapadhatatlan enegia-forrás, a tengerek apályának és dagályának eleven ereje, ezentúl pedig a nap hevének felhasználása. ízeknek és más hasonló problémáknak gyakorlati meg­oldása még hiinyzik. Technikailag már messze­menő kísérletek történtek és már csak a gaz­daságosságot kell biztosítani. Évek óta folynak abban a tekintetben is kísérletek, hogy az erő valamely nagy gyüjtőképességü akkumulátor­ban, vezetékek ' igén> bevétele nélkül legyen egyik helyről a másikra szállítható. Olvasván a konferencia előadói jelentéseit, szinte meg­győződásszerüleg kell feltételeznünk, hogy va­lamely idevágó nagyszabású találmánynak az előestéjén vagyunk. Az erő összegyűjtése, el­raktározás és szállítása pedig jelen'ené egy­úttal a mai nagyon költséges installációk feles­legessé tételé . Tömérdek kiadás, amelyet ma technikai alkotásokba kell belefektetni, meg­maradna az igazi értéktermelő gazdasági munka számára. Ezek nagyjából a wembleyi konferenciának a problémái. Csupa olyan kérdések, amelyek határokra, nyelvre való tekintet nélkül minden államot egyformán érdekehetnek, mert sokkal inkább ezeknek a kérdéseknek megoldásán, semm nt a politikának nevezett napi civódáso­kon fog megfordulni az országok, népek s az egész emberkég jövője. Sándor Béla, mérnök. Pasics újból beterjeszti kormánya lemondását. Belgrád, julius 9. Politikai körökben teljes bizonyossággal állítják, hogy a tegnapi miniszter­tanácson elhatározták, hogy a király megérke­zése napján Pasics miniszterelnök beterjeszti az egész kormány lemondását és megbízást kér a vál.-sztások kiírására. A király előreláthatólag holnap, vagy holnapután érkezik meg Belgrádba. Olasz-magyar egyezmények. Róma, julius 9. A minisztertanács hozzájárult ahhoz a rendelethez, amely az OWszország és Magyarország között kötött és 1924 március 27-én Budapesten aláirt pénzügyi és gazda­sági egyezmény életbeléptetéséről szól. Továbbá elfogadta azt a rendeletet, amely a posta-! távírda- és telefonügyi egyezmény és a forga­lomban érvényes tarifakedvezmények életbe­léptetéséről intézkedik. Macdonald és Herriot párisi tanácskozása. Pár is, julius 9. Herriol és Mícdonald teg­napi tanácskozásáról kitűnő forrásból a követ­kezőket köilik: Heniot Macdonald elé terjesztette azt a jegy­zéket, amelyei a francia nagykövetekhez inttz. Hozzájárul íovábká ahhoz az angol előterjesz­téshez, hogy a londoni konferencia után jegyző­könyvet készítenek és ezt aláirás végett elküldik Németországnak. Macdonald ennél a kérdésnél nyomatékosan utalt tm, hogy a német kormány veszedel­mes helyzetbe kerülne és a Dawes-terv meg­valósulás» is kétséges volna, ha Németország Londonban megint azt a benyomást nyerné, mint ahogy már többször megtörtént, hogy befejezett tények elé állítják és szó nélkül el kell fogadnia a szövetségesek parancsait. Mac­damld azért tartja szükségesnek külön jegyző­könyv készítését, mert a Dawes-terv jelenté­kenyen csökkenti az annakidején Londonban megállapított német fizetési kötelezettségeket és •zért ezt az úgynevezett londoni fizetési tervet uj megegyezéssel kell pótolni. A jóvátételi bizottság illetékessége dolgában, valamint Németország esetleges mulssztásának megállapítása ügyében a két miniszterelnök a következő megoldásban állapodott meg: Ha valamilyen német mulasztást meg kellene állapítani, »kkor megkérik az Egyesült Államo­kat, küldjön delegátust a jóvátételi bizottságba, aki az anwikvi és semleges kötelezvénytulaj­donosok képviselőjéül lépne fel. Ebben az eset­ben szótöbbséggel meg lehetne állapítani, vajon történt-e Németország részéről szándékos mu­lasztás, vagy sem. Ha szótöbbséges döntésre nem kerülhetne sor, akkor az ügyet szakértők elé terjesztenék. Szándékos mulasztás fennforgása esetén a kormányok megállipodnának egymás közt ab­ban, hogy milyen szankciókat alkalmaznak Né­metország ellen. Ezzel a megegyezéssel Francia­ország lemondott az automatikusan életbelépő szankciók elvéről. Nem lörtént azonban meg­egyezés abban a kérdésben, hogy milyen szankciókat lehet alkalmazni, szó lehet-e terü­leti szankciókról, vagyis megszállásról, sor ke­i ülhet- e különf eljárásra stb. A régi francia­angol ellentét tehát ebben a kérdésben még mindig fennforog. Párls, julius 9. Herriot és Macdonald között folytatott megbeszélés 1 óra és 35 perckor vé­get éri. Herriot miniszterelnök egy hozzáintézett kérdésre kijelentette, hogy nézete szerint a tár­gyalások kedvezően haladnak előre. Kijelentette még. hogy ma megfogalmazzák annak a közös nyilatkozatnak szövegét, amelyben leszögezik a francia és angol á láspon'ot a Dawes jelentés alkalmazása kérdésében. Végleges módozatokat a londoni konferencián preciziroziák. Párls, ju'ius 9. Herriot és Macdonald a teg­napi nap folytatták tanácskozásukat, amelyben előterjesztették azt a javaslatot, amelyet Francia­ország a nagykövetek tanácsához fog intézni. Herriot hozzájárult ahhoz az angol előterjesz­téshez, hogy a londoni konferencia után jegyző­könyvet készítsenek és azt aláirás végett meg­küldjék Németországnak. Macdonald újból nyo­matékosan felhívja Németország figyelmét arra, hogy a német kormány veszedelmes helyzetbe kerülne és a Dawes- i terv megva ósulása költsé­ges lenne, ha Németország Londonban megint azta helyzetet provokálja, hogy befejezett tények elé állítsák és szó nélkül el kell fogadni a szövet­ségesek parancsát. Pária, julius 9. Herriot, miután eltávozott az angol követségről, az elmúlt éjszaka folytatott! tanácskozás után kijelentette, hogy a nyilat­kozat előrehaladásáról kedvező benyomása van. Azt hiszi, hogy ma már közös szövegben álla­podhatnak meg, amelyben kifejezésre juttatják a francia-angol álláspontot a szakértői tervezet végrehajtása tekintetében. Páris, julius 9. Herriot miniszterelnök teg­nap este az egyetemi népszövetségi egyesület takomáján a következőket mondta: — Azok közül, akik szembehelyezkednek a Nemzetek Szövetségének híveivel, ma hányan megfeledkeznek a tegnap esélyeiről. Ami engem illet, becsületemet teszem fel, hogy tiszteletben tartom az ügyet. Eddig semmisem történt, hogy az adott Ígéreteket be is váltsák, ha tovább sem történik semmi, akkor kétségtelenül a leg­rövidebb Időn belül kitör a háború. London, julius 9. Macdonald miniszterelnök Párisba utazása alkalmával a Reu'er-iroda

Next

/
Oldalképek
Tartalom