Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-06 / 153. szám

Egy— siám ára 2500 fcapon« iRaraMi ta UMU» HllBtalifMMl •lul.ff» lOIWHUnl nwilMa) N^ •1 IHUJnud' •esjeíeUl MÉM Mvtteltari ninfea {H»BO«náaáninO k»UH BMiatatai áraki Eo MMffa Mjftaa 40000, Bad»9a«« ta vklékM 45000 kM. Mrdettai trák • Píltunábon 1 mm. 400, egy hasábon 800, matti hasábon 1200. SsOveg. kOzt 25 százalékkal drágább. Apró Hirdeti* 10 szóig 0000 kot. SxAvegkOzti kflzlemónyek soronkánt Hü korou. Családi ártesités 45000 lm. V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 6, VASÁRNAP. 153-ik szám. Nagy idők nagy emberek nélkül. Carlyle nagy iró volt és nagy kónyvet irt a nagy emberekről — a Hősök- röl — de azért azt a problémát ö se tudta eldönteni, hogy a nagy idők szülik- e a nagy embereket, vagy a nagy emberek csinálják a nagy időket. Mi könnyebb helyzetben vagyunk, mint a chelseai filozofus volt, mert nekünk az az átok jutott részünkül, hogy megérjünk olyan nagy időket, aminőket a római birodalom bukása óta nem ért meg az emberiség. De ebből csak azt tanultuk meg, hogy nagy időkben élni nem jó, mert a nagy időkbe igen könnyű belehalni s talán azok szenvednek kevesebbet, akik belehalnak a nagy időkbe. A nagy embereket illetőleg azonban homályban maradtunk most is, amennyiben a tizesztendőt betöltő nagy időkben egyáltalán nem látni nagy embereket. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezeket a förtelmes nagy időket nem nagy emberek csinálták és éppen azért nem tudunk kigázolni belőlük, mert a nagy idők egyetlen nagy embert se neveltek, aki fölébe tudott volna kerekedni a kornak. A tizedik évforduló juliusi visszaemlékezései ugyan hemzsegnek a nagy emberektől, akik mind előre látták a világ végét, azonban épp ezek bizonyítják, hogy a világháború kitörésekor legföljebb egy nagy embere volt Európának : jaurés, a francia szocialista, akit épp azért kellett aljas gyilkossággal eltenni az útból, hogy ne zavarja a liliputi államférfiak cirkuíusait, akik a háborúval akartak nagy emberek lenni. Nem tudni, mi lesz, ha a francia pacifista életben marad, nem tudni, megbirt volna-e nagy embernek maradni, — halálával minden esetre megszerezte a történelem koszorúját, mint korának egyetlen nagy embere. Ha 1914-ben ő rajta kivül is lettek volna Európának történeti mértékkel mérhető igazi nagy államférfiai, akkor az apokaliptikus fenevad nem szabadult volna ki ketrecéből, hogy fölhasogassa a beleit és kiszívja a vérét az egész világnak. De sehol se voltak nagy államfé fiak, se a költő-politikusok, se a szatócs-politikusok közt, se a központi hatalmaknál, se az ántánt hatalmaknál. Amazok ugy álmodtak, mint a szatócsok, emezek ugy számítottak, mint a költök. Mindenütt suta volt a fantázia és hibás a kalkuláció. Nem szólunk a monarchia államférfi karrikaturáiról, akiknek a nevében Hötzendorffi Conrad azzal mosakodott a háború után, hogy se az olaszok, se az oláhok árulására nem számítottak, holott azzal számot vetett nálunk az utolsó falusi kocsmáros is. Nem szólunk a magyar imperializmus vak fanatikusáról, aki ugy konferálta be a háborút, hogy az csak egy szerb csárda, ahol a magyar patrull rendet csinál a duhajok közt. Még kevésbé jöhet szóba a csecse Lipót gróf, a szépen vasalt Bercbtold, aki táncmesteri elmével rendezte meg a világbálat. De maga Lloyd George is ugy nyilatkozott a háború után, hogy egyetlen állam se ment bele volna a háborúba, ha[sejthette volna, hogy mi lesz belőle s hogy a győztesnek is tebbe kerül a győzelem, mint amennyit ér. Ennél lesújtóbb Ítéletet nem lehet mondani a tíz évvel ezelőtti világpolitika vezetőiről, akik törpeségükkel idézték fel a »nagy idők"-et. Szó szerint igaz, amit Lloyd George mondott, csak éppen az államok helyett államférfiakról kell beszélni, mert a háború nem az államok lutrija volt, hanem az államférfiaké, akiknek kezében az államnak csak a tét szerepe jutott. Egyformán megalázó szerep, a veszedelemről nem is szólva, tétnek lenni, akár gyönge, akár erős kezek játszanak a téttel, akár vörösre, akár feketére, de az államok vakon hitték, hogy nekik kötelességük ezt a szerepet vállalni s nem is tehettek mást, mert hiszen az államokat .mindenütt csak akkor kérdezték meg az államférfiak, mikor ők már elvetették a háború kockáját. Nem bizonyos, hogy valaha máskép lesz-e s hogy egyáltalán lehet-e máskép, de bizonyos, hogy a világ akkori és mai berendezése szerint még mindig nem az államférfiak vannak az államokért, hanem az államok vannak őérttik. Ez teljesen független az államformától, a Trotzkijék Oroszországában ez csak ugy van, mint a Romanowokéban volt s mi a világ mai rendjében csak ugy el tudunk képze'ni egy üdvösséges abszolutizmust, mint egy mindent megsemmisítő, még Tolsztojt is indexre és máglyára tevő szocialista köztársaságot. Ez a Renau igazsága volt a hetvenes években, de igazság még mais. Persze üdvösséges abszolutizmust csak elképzelni lehet, de a züllött köztársaságról nem kell képzelődni, az megvan. (Még pedig nem is egy példányban.) Ha jól van, ha nem jól van, a történelmet még mindig a kevesek csinálják a sok millió élő sakkfigurával, akiket sokkal kevesebb gondolkozással áldoznak fel az államférfiak, mint a fából faragott parasztokat, ha leülnek sakkozni a szórakozásnak szentelt óráikban. És ki tudja, kivánatos-e, hogy gondolkodni és számolni tudjanak a tömegek sorsának urai? Napoleon Toulon ostromakor kiszámította, hogy hány köbmé er a sáncok térfogata és hány katonát kell hősi halottá avatni, hogy a hullák betemessék az árkokat. Ha kutyakölyköket dögleszt valaki az árokba, attól megundorodunk és azt mondjuk rá: pecér. Ha embertársaival végez ilyen operációkat sikeresen, akkor a halhatatlanság koronáját teszi a fejére a történelem. Eddig ez volt a „nagy ember" közkeletű tipusa s ilyen régi értelemben vett nagy emberei voltak a világháborúnak is s a hozzákapcsolódó békének is vannak. De az emberisig a tizedik évfordulón nem a hóhértipusu és milliók vérétől puffadt nagy emberektől várja többé a megváltást. A mindig tanuul idézett, de. soha meg nem kérdezett nemzetek ma már csak azt ismernék el nagy embernek, aki visszaadná Európának a nyugalmat, a békés ír unka szürke éveit s a nagy idők helye't a történelem nélkül való életet, amilyent élt a nagy katasztrófa előtt. Amerikában és Svédországban is túljegyezték a magyar Lordon, julius 5. Az tngol sajtó kiemeli a magyar kölcsön amerikai sikerérek nagy jelentőségét. A Times azt irja, hegy a magyar koronaérlék állandóan emelkedik a londoni piacon. Kz Econtmic szerint a magyar kölcsön sikere jellemző eset arra nézve, hogy miként lehet más országokat is talpraállitcni, például idővel Németorsiágot, Oroszországot és Tfrökcrszágot. Stockholm, julius 5. A magyar kölcsönnek Svédországra eső részletét túljegyezték. A kölcsön magyar kibocsátás«. Budapest, julius 5. Értesülésünk szerint Teleszky ho nap kezdi meg tárgyalásait a bankvezérekkel, hogy megbeszélje velük a kibocsátás feltételeit. A közvélemény nincs tisztában azza>, hogy miért van szükség a külföldi kölcsön magyarországi kibocsátására is, mikor Londonban a biradások szerint kétszeresen túljegyezték a kölcsönt. Idevonaikőzd lag a következő felvilágosítást kaptuk: Az angol bankárok egymásközti megállapodása értelmiben az angol pénzpiac a m?gyar kölcsön céljaira nem tud több pénzt nélkülözni, mint amennyit elvállalt. Az elvi kérdés, amelyet nem tud megdönteni az, hogy az angol közönségben nagyobb a bizalom Magyarország rekonstrukciója iránt, mint amenryit vártak. Francia hangulat a londoni konferencia ellen. Páris, julius 5. Politikai körökben sokat foglalkoznak a kamara egyesitett pénzügyi és külügyi bizottságának a tegnapi ülésével, amelyen Herrtot miniszterelnök hosszabb nyilatkozatot tett. A hivatalos kommüniké nem szól erről, de egyes képviselők elárulták, hogy az ülés menete nem volt nyugodt. Helyenként a vita igeu szenvedélyessé vált és nem egyszer heves összeütközés támadt a miniszterelnök és a bizottság tagjai között. Az ülés után a külügyi bizottság tagjai kijelentették a hírlapírók, hogy az izgalmas vita lefolyásának hatása alatt pesszimi8ztiku8sá vált a felfogásuk. A jelek arra vallanak, hogy a londoni konferencia kedvezőtlen kilátások mellett fog kezdődni. Komolyan számításba kell venni azon lehetőségeket, hogy a konferenciát esetleg elhalasztják, sőt az is lehetséges, hogy egyáltatán nem fogják megtartani. Páris, julius 5. A Matin ma reggeli számában hosszabb cikkben az sngol memorandum által teremtett helyzettel foglalkozik. A cikk felfogása és stilusa arra vall, hogy alkalmasint Poincaré a szerzője. Anglia — mondja a cikk — nagyköveteihez intézett memorandumában leszögezte álláspontját, ugyanezt fogja tenni Francitország is a képviselőihez intézett diplomáciai utasításokban. Ha a két felfogást julius 16- lka előtt nem lehet összeegyeztetni, akkor a francia és az angol kormány jeje megjelenik majd a konferencián és ott fognak egymással megmérkőzni. Az eredmény végzetes lesz, mert hogyha a két kormány a konferencia előtt nem tud megegyezni, akkor a megegyezés a konferencia folyamán nem sikerül. Ezért Londonnak és Párisnak meg kell egymással egyeznie, vagy pedig halasszák jobb időre a konferenciát. Sokkal helyénvalóbb volna, hogy ha tovább folytatják a jelenlegi politikát és nem hivják össze az egész világot pusztán azért, hogy tanuja legyen hosszú Időre szóló angol-francia szakadásnak. Páris, julius 5. A Petit Párisién az angol meghívókkal kapcsolatos bonyodalomról irva, megállapítja, hogy a Dawss-terv egyetlen részlete sem jelzi annik szükségességét, hogy Németország további mulasztásai esetén nem a jóvátételi bizottság, hanem valamely más szervezet volna hivatva ezt megállapítani. Herriot mind a kamara külügyi bizottságában, mind pedig a szenátusban határozottan kijelentette, hogy a francia kormánynak is ez az álláspontja. London, julius 5. Az itteni politikai körökben csodálkozással nézik azon izgalmat, amely az angoloknak a londoni szövetségesköil konferenciának kibocsátott meghívója keltett. Ugy vélekednek, hogy a francia politikusoknak és diplomatáknak semmi okuk nincs a megütközésre. Az angoloknak mint ezelőtt, ezután is az a felfogásuk, hogy az érdekelt szövetségeseket a maga részéről Franciaországgal együttesen hivta meg a konferenciára és ezzel kapcsolatban arra hivatkoznak, hogy a formális meghívás nem csupán Anglia, hanem kifejezetten mindkét állam nevében történt. Páris, julius 5. Auriol, a kamara pénzttgyi bizottságának az elnöke azt közölte a síkó képviselőjével, hogy Herriot miniszterelnöke mindenesetre elkíséri Londonba, ahol' mint pénzügyi technikai szakértő fog a konferencián szerepelni.