Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-04 / 151. szám

ggyig »iám ára4800 koron« atrdetéíi ftnk i NHniáboo 1 mm. 400, egy hasibon HÓ, máslíl hasábén 1200. SzSvegkőit 25 izázalíkkal drágább. Apróhirdetéi 10 sz«ig «00 kor. SiOvegkOzU kOzlem*. nyek «erőnként 6900 korvat Családi értesité» 45000 hot. jWmna.il ét MaMMva» ialt Baák Penae-atce L (Fftiatll(lMU*al OMabenJ Tito. • I IHU,l»«d" Mdel» dl* MtM kivitelivel nindea 9»IO«ntalnlHl) lw nw. WHlnttli árak I Egy ülMpfa helyben 40000, Badainta fa vldtfcsn 45000 lm. V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 4, PÉNTEK. 151-ik szám« Gyermekek sanyargatása. — £n nem olyannak képzeltem a felvételi vizrgit, amilyenné a gyakorlatban telték, akik a rendelet intencióit félremagyarázták, — jelentette ki a kultuszminiszter annik a gyermekmészárlásnak a ballatára, amit ellenzéki képviselők hoztak a tudomására. — Adatszerzésnek van az szánva, nem kimondott vizsgáltatásnak s gondoskodni fogok a revízióról. Az iskola-miniszter ]ószándéka kétségtelen ebből a nyilatkozatból, atrely az egész országnak van szánva, mert az idén országos az elégedetlenség a felvételi vizsgák embertelen szigora miatt. Sietünk kijelenteni, hogy Szegeden nem hallottunk panaszt a tehetség rosta célzatos kezeléséről, nemcsak az idén nem, hanem már az előző vadabb esztendőkben sem, amikor bizalmas utasítások is szóllak erről az iskolai politikumról. Becsületére válik a szegedi tanárságnak, hogy az esküjéhez tartotta magát és a lelkiismeretére hallgatott akkor is, mikor másfelé társadalmi és felekezeti szempontok szerint billegtetik a rostát, amelyben apró emberkék pirittatnak meg a -Haller István által kieszelt lassú tűzön. Ámde abból, hogy olyan sok helyen fordulnak elő Szegeden ismeretlen visszaélések, azt kell látnunk, hogy középiskoláink egyrészében még mindig azt hiszik, hogy a kultuszminisztert ma is Haller litvánnak hivják. A felvételi vizsgában nem okvetlenül kell reakciót látni, noha kétségtelen, hogy az ringatta a bölcsőjét. Mikor az apró gyerekeknek ezt a numerus claususát kitalálták, akkor a botcsinálta kulturpolitikusok azt hányforgatták, hogy ebben az országban a kuliura csinált minden bajt és azt következtették belőle, hogy minden jóra fordul, ha a kulturát szűkebben mérik. Akik ezt komolyan hitlék, azoknak csakugyan nagyon szűken mérték a kulturát, mert hiszen tudnivaló, hogy a kultura az egyetlen ital, amiből soha se lehet olyan sokat fogyasztani, hogy megártana, ellenben a kevés kultúrától sokkal jobban meg lehet kótyagosodni, mint a semmi kulturától, ezt láttuk a forradalmakban is, meg az ellenforradalomban ir, a katedrán is, meg a miniszteri székben is. Nem arról kell tehát beszélni, hogy kevesebb kulturát adjunk, mint eddig, hanem hogy adjunk többet, mint eddig adtunk, de azt adjuk okosabban. Az a gondolat, hogy a lateinernevelő középiskolába csak az kerüljön, aki odavaló, alapjában nem egészségtelen gondolat. Sokkal egészségtelenebb dolog az, hogy mindenki oda tolong a gyerekével, lekicsinyelve a polgárit, meg a kereskedelmit, meg a többi szakiskolát. S ami eddig is baj volt, az kési veszedelem most, amikor az a kis parasztmajorság, amivé a régi nagy Magyarország összezsugorodott, a meglevő diplomás koldusait se birja eltartani. Hát még ha itt valósítja meg azt a többtermelést, amit ott, ahol kellene, nem tud megcsinálni I Ezt mindenki mondja és mindenki tudja és mindenki a szomszédjára bizza, hogy vonja le a konzekvenciákat. Mi szerintünk tehát igenis helyénvaló volna egy minden sanda célzat nélkül való rendszabály, amely rákényszerítené az embereket az okossagra. A felvételi vizsga mint szükséges rossz elfogadható volna, ha ezt a tehetségrostát becsületesen meg lehetne csinálni. Ugy, hogy a kezelésénél ne legyen irányadó semmi más tekintet, csak a tehetség. Hogy ne csússzon rajta keresztül se a földesúr, se a szolgabíró, se a bankvezér fia, ha olyan megátalkodottan tehetségtelen, hogy soha nem is Ígérkezik belőle más. Az ilyen menjen más iskolába, esetleg inasiskolába, — noha országgyűlési képviselő is lehet belőle, sőt nevezetes pártelnök is, mert maholnap ez lesz az egyetlen pály'., amelyen helyesírás nélkül is lehet boldogulni, sőt talán e nélkül még könnyebben. £s ha nem szabad keresztül hullajtani az ocsút a rostának, csak azért, mert búzaföldön termett, a buzaszemet akkor is keresztül kell rajta engedni, ha az árokparton nőtt és olyan földben, amelyre Márk napján nem hintettek széniéit vizet. Könyörtelenül vissza keíl dobni az ólomlehetséget, ha a papája, vagy protektora aranyával van is befuttatva, viszont a munkás, a béres, a szolgáló, sőt a faluvégi zsidó boltos gye ekét is keresztül teli ereszteni, ha a tehetség fémjelzését a természet ütötte rá. Az a kérdés azonban, a mai viszonyok közt el lehet-e képzelni ennek az eszmének a becsületes gyakorlati keresztülvitelét? Aki őszintén f kar rá felelni, az ctak nemmel felelhet. Olyan eszközre pedig, amely a társadalmi és felekezeli szelektálást már a tízéves gyerekeknél kezdi, semmi szükség nincs. Az olyan eszközt el kell hajítani, még ha megfordul is politikai sírjában — a néhai Tanítók Bankjábtn — Hailer István őnsgyméltóságs. Ha azonban a kultuszminiszter azt hiszi, hogy neki sikerűi illusztris elődje szellemétől megtisztogatva haszonravalóvá fenni a felvételi vizsgát, akkor egy alapvető k orr aktívumra van szükség: nem a középiskolai tanárokra kell ezt bízni, hsnem az elemi iskolsi tanítókra. Az egyetemre való bocsátás rostája, az érettségi, a középiskolai tanárokra van bizva és az nagyon természetes, mert ők ismerik legjobban az anyagot, amellyel nyolc éven át dolgoztak. De éppen ilyen természetes volna az, hogy az e emit végzett gyerek is a maga szakbirósága e é kerüljön, ne egy idegen testület elé, amelynek már a szokatlansága is zavarba hozza. Végre is ha rá lehet bízni a gyereket a magyar tanítókra négy éven keresztül, a négy év után még egy negyedórára talán szintén rájuk lehet bizni. Volna aztán még egy korrektivum: a felvételi vizsga dijának az eltörlése. Az természetes, hogy a vizsgáztató fáradságát meg kell fizetni, de fizesse meg az állam. Mert az mégis furcsa, hogy az aranyjánosi tehetségnek is el kell veszni az elemi iskola süllyesztőjében, ha az apja tizgyerekes napszámos, vagy az anyja hadiözvegy mosóasszony, aki nem birja a vizsgadíjat kiverejfékezni. Ez nem fajvédelem és ebből nem lesz kulíurfölény, — mindakettö olyan szó, amely mellé egyre nagyobb kérdőI jelet kell odaképzelni. Módosítják a felvételi vizsgák rendeletét. Budapest, julius 3. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter a középiskolai felvételi vizsgákról a következőket mondotta : „Az idén abból kifolyólag, hogy a középiskolai felvételi vizsgálatok alkalmából a szokottnál nagyobb számban buktak el olyanok, akik jeles eredménnyel végezték el az elemi iskolákat, a szülők körében nagy nyugtalanság támadt. Éppen ezért a tanulóknak az írásbeli dolgozatukat betekintés céljából haladéktalanul magamhoz kérettem. A konkrét bajokat a rendelet módosításával akarom orvosolni. A rendeletet ugyanis ugy mídositom, hogy megengedem, hogy az elemi iskolában jeles eredménnyel végzett, de a felvételi vizsgálatokon mégis megbukott tanulók még a jövS iskolaszezon előtt megismételhessék a felvételt vizsgálatokat." A kormánypárt pénteki értekezlete. Pénteken tartja utolsó értekezletét az egységes párt. A gazd »képviselők kívánságára az ülés napirendjén szerepel a gabonaforgalmi adó kérdése, amelyről a napokban Bud János miniszternél szakértekezlet yolt és Bud a döntést magának tartotta fenn. A gazdaképviselők a pénteki értekezleten felvilágosítást akarnak tőle kérni. Ugyancsak felvilágosítást akarnak kérni a kormánytól ai idei gabonatermés külföldi értékesítése tekintetében, mivel a mult esztendőben a gazdák érdekeinek megvédésére e téren semmi sem történ», A eiooiáldamokraták ötazo akarják hivatni a Házat. A szociáldemokrata képviselők azzal a tervvel foglalkoznak, hogy mindjárt a parlament nyári szünele előtt összehivatják a nemzetgyűlést a munkanélküliség kérdésében. A kormány azonban ebben az esetben újból elnapoltatja a Házat október Mg: • A kölcsön belföldi jegyzése. Lontknb n száz százalékkal jegyezték tul a kölcsönt. Budapest, julius 3. A pénzügyminiszter a legutóbb azt jelentette ki, hogy a belföldön jegyzésre kerülő 10 millió aranykorona kibocsátási árfolyamánál a londoni kibocsátás árfolyamát veszik alapul. Erre vonatkozólag értesülésünk szerint holnap történik meg a végleges döntés, amikor is a bankok és az ipari vállalatok a pénzügyminiszter meghívását várják az utolsó megbeszélésre. A terv szerint a belföldön jegyzésre kerülő összeg kibocsátási árfolyama 88 lesz, a kamatláb pedig 7 százalék. A törlesztés itt is 1944 ig esedékes. Az összeg nyilvános jegyzésre kerül és abból bárki jegyezheti a magyar népszövetségi kölcsön kötvényeit. Még nincs döntés arról, hogy a kölcsön befizetése Magyarországon csak valutában történik-e, vagy pedig magyar koronában is. A bankok és a vállalatok részéről felmerült az a kívánság, hogy engedjék meg a népszövetségi kölcsön kötvényeinek Magyarországon magyar koronában való jegyzését is, mert így a jegyzés sikerét jobban lehet biztosítani. Budapest, julius 3. A külföldi kölcsönnel kapcsolatos tárgyalások most már az egész vonalon teljesen befejeződtek, ugy hogy a szanálási akció első és legfontosabb fejezete lezártnak tekinthető. A kölese nűgynek és az egész szanálási akciónak sz egyik ¡egbeavatottabb ismerőjétől a következő felvilágosítást kaptuk: — A jelen pillanatban a világ egyetlen piacán sem volt a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehetséges kedvezőbb feltételeket a kölcsön ügyében elérni. A kölcsöntárgyalások eredményei elérésében természetesen oroszlán része van azon két tagu delegációnak, amely a külföldi tárgyalásokat az európai pénzpiacokon folytatta. Ez a két fétfiu Teleszky János és Bark Péter, akik óriási munkával, fáradságot nem kiméivé aránylag igen rövid idő alatt tető alá hozták a kölcsön jegyzésére vonatkozó tárgyalásokat. Hasonlóképen igen nagy szolgá'atot tettek a magyar kormánynak a kölcsönakcióban Sir Wiliam Gocd is, aki éveken át tartó szakadatlan munkával igen nagy mértékben elősegítette a kölcsön megszerzésnek lehetőségeit. Sir Wiliam Gocd mint a magyar kormány tanácsadója különösen a külfötdi pénzpiacok figyelmének a felkeltésével ért el jelentős eredményeket és most, amikor a munka befejeződött, lehetetlen, hogy köszönetet ne szavazzunk meg neki. Végül természetesen legtöbb köszönettel tartoznak Sir Henrik Strakoschnak, a budapesti külföldi delegáció elnökének. London, julius 3. Londoni távirat szerint már hirt adtunk arról, hogy a magyar kölcsönt, amelynek a jegyzését tegnap írták ki, 35 perc alatt lejegyezték. Most arról értesültünk, hogy Wemes fslCl]egy7és is történt és csupán Lon-