Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-03 / 150. szám

1924 jnUttt 3. SZBQBD A külföldi fizetési eszközök beváltása. Budapest, julius 2. A külföldi fizetési eszközök beváltásáról és igényléséről a Magytr Nemzeti Bank a kővetkező hirdetményt idia ki: A Migyar Nemzeti Btnk rétiére a Budapesti Közlöny-ben 1924. évi jucius 24 én megjelent hirdetményben aörfllirt haiáskörrel felruházott cégek, az u. n. autorizált cégek a további intézkedésig devizákat és valutákat ugy belföldiektől, mint külföldiektől a legutóbbi hivatalos árfolyamán korlátlanul vásárolhatnak. A Nemzeti Bank valamely deviza, vigy valuta átvételét azonnal bármibor beszüntetheti, vagy az átvételi árfolyamot napközben is megváltozathatja. A devizaigénylök kéréseket az erre szolgáló űrlap felhasználásával és bizonylatukkal felszerelve az autorizált cégekhez nyújthatják be belföldi cégeknek belföldi cég által, külföldi pénznemben klállitolt számlájára az autorizált cégek igényléseket be nem nyújthatnak. Az elismert igények ezidöszerint tiz napos hstáridö lejártáig érvényesek. Utazási célokra az autorizált cégek a vonatkozó útlevél bemutatása ellenében egy utazásra személyenként négymillió korona értékű devizát és valutát utalhatnak ki a Mtgyar Nemzeti Bank osztályának kfllön engedélye nélkül. A külföldi fizetési eszköz kiutalását az autorizált cégek bemutatott útlevélnek a vonatkozó vizűmet tartalmazó lapján a kiadóit összegnek és a kiu-alás napjának feltüntetése mellett bélyegzőjük lenyomásával igazolják. Az autrotiált cégek az általuk igényelt és kiutalt fizetési eszközöket kötelesek átvenni és amennyiben ügyfeleik a deviza átvételét megtagadnak, kötelesek a külföldi fizetési eszközt a Nemzeti Banknak visszaszármaztaini. Az elszámolás azonbsn csak a visszajelentés napján délben jelzett pénzárfolyamon történhetik, illetve a kiutalási árfolyamon, araennyiben az alacsonyabb, > visszajelentés napján érvényes {árfolyamnál. • Az autorizált cégek jogosultak feleiktől az átvételi kötelezettség biztosítására óvadékot követelni. Részleteiben is elfogadták az indemnitást. h fővárosi törvényjavaslat tárgyalása. Budapest, julius 2. A nemzetgyűlés szerdai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az indemnitási vita részletes tárgyalása során az első szakasznál Kiss Menyhért szólalt fel és a népjóléti minisztérium megszüntetésére vonatkozólag terjeszt elő indítványt. Korányi Frigyes báró az indítványra vonatkozólag kijelenti, hogy teljesen felesleges az indemnitási törvényt olyan intézkedésekkel megterhelni, amelyek nem tartoznak hozzánk. Kéri az indítvány elvetését. A nemzetgyűlés ily értelemben határoz. A többi szakaszt változatlanul, vita nélkül fogadják el, csak az 5. szakasz után örffy Imre előadó egy uj szakasz felvételét kéri, amely szerint a büntetőigazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló 1921. évi 29. tc. hatálya a törvényhozás további rendelkezéséig meghosszabbíttassák. A nemzetgyűlés ezt az indítványt elfogadja. A nemzetgyűlés ezzel az indemnitást részleteiben is letárgyalta. Ezután a fővárosi törvényhatóság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására tér át a Ház, F. Szabó Géza ismerteti a javaslatot. A javaslathoz elsőnek Farkas István szociáldemokrata szólal fel: A törvényjavaslat jogfosztást jelent. Benne csak reakciós törekvést lát. Majd áttér a legutóbbi fővárosi uralom bírálatára. A j villamos vasút, a közvilágítás és a vízellátás kérdéséről beszél és azt bizonyítja, hogy Budapest a városi kultura szempontjából lezüllött a legutóbbi keresztény uralom alatt. Beszéde közben Petrovácz Gyula és Buday Dezső állandó közbeszólásokkal zavarták, ami kisebb bírálatra ad alkalmat a jobboldalon, ugy hogy az elnök kénytelen több izben energikusan beavatkozni. Farkas István a törvényjavaslatot birálva, azt reakciósnak és sötétnek mondja és kijelenti, hogy nem fontos a szociáldemokratákra nézve a választás. Hibáztatja a kinevezési rendszert és kifogásolja, hogy a választói jogot megszükitették s a választópolgárok ezreit fosztották meg a választói joguktól. A választók névjegyzékének összeállítása körül sok szabálytalanság fordult elő és pártpolitikai szempontok érvényesültek. Ezután a fővárosi üzemekről szólva azt a kérdést veti fel, hogy nem volna-e helyesebb, ha a fővárosi üzemeket magán kezekbe adnák. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök ezután a vitát félbeszakítja és megteszi az elnöki előterjesztését, majd az inditványés interpellációs könyvet olvassák fel. Az interpellációs könyvben huszonnégy interpelláció van bejegyezve. Nagy vita az Eskütt-ügyben. Az első interpelláló Györki Imre szociáldemokrata, aki az Eskütt-ügy ujabb rejtelmei tárgyában terjeszti elő interpellációját. A négy hónappal ezelőtt elmondott interpellációjának anyagát ismerteti újból, miután még mindig nem kapott rá választ. Napirenden vannak a szabálytalanságok ez ügyben és elérkezett az ideje annak, hogy az ügyet minden politikától és személyes befolyástól menten elintézzék. Reméli, hogy a pénzügyminiszter a vizsgálatot pártaüanul lefolytatja. Interpellációjában kérdi a földmivelésügyi minisztert, hogy hajlandó-e a nemzetgyűlés asztalára helyezni a kivitel összes aktáit és hajlandó-e megmondani, hogy kik tették le az óvadékot Eskütt és fiömöry Angéla helyett? Ugyancsak ezzel az üggyel kapcsolatban interpellálja az igazságüeyminisztert is. Eöri Szabó Dezső személyes kérdésben szólal fel. Ugy látja, hogy politikát visznek a kérdésbe, személyes feljegyzései és naplója alapján kötelességének érzi, hogy az ezen üggyel kapcsolatos adatokat a nemzetgyűlés elé tárja. Ezután részleteket olvas fel a naplójából, amelyek szerint Ulain Ferenc, Eskütt előbbi védője közölte vele, hogy Esküttnek egymillió koronát, útlevelet, sőt állást is Ígértek, csak menjen ki Amerikába. Tudomása van arról, hogy Neubauer Ferenc képviselő, aki nincs érdekelve, tárgyalásokat folytatott Esküttel. 1923 november 22-én fennjárt a földmivelésügyi miniszternél és kérte őt, hogy legyen bizalommal hozzá, szeretné megtudni a valóságot. A földmivelésügyi miniszter azt mondta, hogy Eskütt kellemetlenkedett neki, pedig ő csak jót akart. Nagy összegekről beszélt, amelyeket Eskütt követelt. ígértek Esküttnek 100 milliót, de ő milliárdokat kért, amikor ő — tudniillik Eöri Szabó — azt mondta, hogy hátha ma már megelégedne ennyivel is Eskütt, a földmivelésügyi miniszter örömmel válaszolt: Arról lehet beszelni! Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter Eöri Szabó felé: Erre majd válaszolok. (Erre nagy zaj tört ki a Ház minden oldalán. Eöri Szabóval több kormánypárti képviselő nagy szóvitába keveredik. Pikler Emil szociáldemokrata a kormánypárt I felé kiáltja: Egy reformátns pap csak nem hazudik.) Eöri Szabó Dezső: Azt hiszem, az hazudik, akinek érdeke. Nagyatádi Szabó István: Én nem jártam el vacsorára Eskütthöz, mint a tisztelendő ur. Eöri Szabó Dezső: Mindaddig, amig a szavahihetőségem kétességét bebizonyítani nem tudják, jogom van követelni, hogy ne kételkedjenek a szavamban. (Ismét nagy zaj tör ki a kormánypárti oldalon. Csoportokban kiáltják Eöri íelé: Tessék bebizonyítani az állításait.) Eöri Szabó Dezső folytatja naplójának ismertetését és felolvassa, hogy november 29-én fenn volt Esküttnél és ott találta Zeöke Antal képviselőt is. Eöri Szabó hat szem között jelentette ki, hogy együtt csinálták a panamát. November 30-án Eskütt nála járt és közölte vele, hogy Neubauer képviselővel kell tárgyalnia. Végül felemlíti, hogy Esküttet azon a napon tartóztatták le, amelyen ezen ügyben — amely Zeöke képviselőt igen érdekli — döntő vallomást kellett volna tennie. Lelkiismeretének tett eleget, amikor ezen dolgot ismertette. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter válaszol: Eöri Szabó vagy nem jól emlékszik, vagy nem irta jól a naplói adatait. Kétségbevonja az állításait, mert jól tudja, hogy a beszélgetések, amelyek bizalmasak voltak, nem ugy folytak le, mint ahogy azokat Eőri elmondotta. Mindenki az önérzetére bizza, hogy bizalmas beszélegtéseket nyilvánosságra hoz-e, vagy sem. Eőri egy izben kérie öt, hogy a Futuránál egymillió koronát járjon ki a részére. (Ismét óriási zaj tör ki az egész vonalon. Pfuj kiáltások hangzanak Eőri Szabó felé a kormánypártról, mire Rassay Károly feláll és elhagyja a termet.) Nem állami pénzről van szó, Eőri a gabonaüzletben szenvedett kárt szerette volna visszaszerezni. Pesthy Pál igazságügyminiszter a kérdés igazságügyi részéhez kiván beszélni. Meg kell állapítani, hogy ami Györkinek a vádtanácsra és az előzetes eljárásra vonatkozó kijelentéseit illeti, annak a taglálásába nem megy bele, mert ez a bíróság előtti két kérdés. Kijelenti, hogy mindent elkövet arra, hogy az ügyet lehetőleg még a nyár folyamán kitűzzék tárgyalásra, ennek a lehetősége azonban Eskütt védőjének a kezébe van letéve. Kijelenti, hogy tudomása van az egyezkedési tárgyalásokról, de azok nem a kormány, hanem Eskütt részéről indultak ki. Bethlen István gróf miniszterelnök is kijelentette, hogy ragaszkodik ez ügynek bírói letárgyalásához. Eöri Szabó: Újból felszólalva mentegeti magát a földmivelésügyi miniszter azon állításaival szemben, mintha ő felkérte volna a minisztert arra, hogy a Futurától számára egymilliós ajándékot eszközöljön ki, azt azonban beismeri, hogy Szijj Bálintnak levelet irt, amelyben azt tanácsolta neki, hogy ragadja magához a kisgazda párt vezetőségét. Az interpellációt kiadják a földmivelésügyi és az igazságügyi miniszternek. Interpelláció a debreceni rendőrségről. A következő interpelláló Hegymegi Kiss Pál, aki szóváteszi, hogy a debreceni rendőrség nem engedélyezi az ellenzéki képviselők beszámolóját. Felhozza, hogy legutóbb is a debreceni képviselők beszámolójának megtartását a rendőrhatóságok azon indokolással tiltották be, hogy azon a helyen, ahol a gyűlést meg akarják tartani, a rendőrség kevés látszáma miatt nem lehet biztosítani a közrendet és a személyes biztonságot. Sem a hatóságok, sem a miniszterek nem orvosolják az ellenzéki képviselők panaszait és felhozza, hogy a múltban is Zalaszentgróton tartott gyűlés alkalmával táviratilag panaszolták el sérelmeiket a belügyminiszternek, aki csak két hónap múlva intézte el az ügyet. — Kérdi a belügyminisztert, hajlandó-e a debreceni rendőrséget utasítani, hogy a debreceni képviselők beszámolóját az Arany János-utca végén levő téren engedélyezzék. A továbbiakban azzal vádolja a debreceni rendőrséget, hogy a kihallgatásoknál brutálisan bánnak | az emberekkel. Ezzel kapcsolatban kérdi, hajlandó-e j a miniszter Debrecenben a személyes szabadságot \ biztosítani és a rendőrségi verekedések ügyében a s vizsgálatot megindítani. Rakovszky Iván belügyminiszter azonnal válaszolt. Az egyik kérdés az, hogy a debreceni rendőrség megakadályozza az ellenzéki képviselők beszámolójának megtartását. Maga az interpelláló képviselő mondotta, hogy a rendőrség nem általánosságban tiltotta meg a gyűléseket, hanem csak azon a bizonyos helyen nem egyezett bele a gyűlés megtartásába, mert ott nem tudta volna a hely speciális viszonyai következtében a közrendet biztosítani. A rendőrség tehát helyesen járt el, mert a múltban gyakran fordultak elő olyan esetek, hogy olyan helyeken tartották a gyűléseket, amelyek rendőrhatósági szempontból nem voltak erre alkalmasak. E zavarok elkerülése céljából már intézkedett, hogy a városokban a gyűlések általában a forgalomtol kivül eső helyeken s lehetőleg zárt helyeken engedélyeztessenek. Ami a zalaszentgróti ügyet illeti, arra az a válasza, hogy egy szűkszavú táviratból nem látta tisztán a helyzetet, annak alapján tehát intézkedni nem is lehetett. Az első kérdésre az a válasza, hogy jelöljenek ki a debreceni képviselők egy zárt helyet, vagy nagyobb udvart és ő garantálja, hogy az engedélyt megkapja. Reisinger Ferenc: A miniszter ur gúnyolódik, maga is nevet azon, amit mond. Rakovszky Iván: Ha a képviselő ur azt mondja, hogy nevettem, akkor valótlanságot mond. Ami a debreceni rendőrség ellen felhozott vádakat illeti, erre vonatkozólag kijelenti, hogy egy régebbi jelentés alapján már vizsgálatot indított ezen ügyben. A verekedéssel kapcsolatban felemiitett Fésűs rendőrfogalmazó ügyében szintén vtzsgálat van már folyamatban. Hegymegi Kiss Pál az interpellációra adott választ nem veszi tudomásul és hangsúlyozza, hogy a miniszter, ugy látszik, nem engedi meg beszámolójuk megtartását. Rakovszky Iván belügyminiszter: Visszautasítom ezt a vádat. Az elnök kérdésére a többség tudomásul veszi a miniszter válaszát. Egyéb interpellációk. Nagy Vince és Györki Imre interpellációjuk elhalasztását kérik. A Ház az engedélyt megadja. Ezután Erödi Harrach Tihamér interpellál a Nemzeti Muzeum egyes osztályainak a válságos helyzete tárgyában. Kérdi a kultuszminisztert, hogy milyen intézkedéseket óhajt tenni a katasztrofális vészé'y elhárítására? Interpellációját kiadják a kultuszminiszternek. Drózdy Győző interpellációját távolléte miatt törlik. Homonnay Tivadar terjeszti be interpellációját és abban az államvasutak szegedi nevelő- és tápintézete megszüntetésének kérdését teszi szóvá. Rámutat arra, hogy a szóbanforgó internátusnak a megszüntetése az amúgy is nehéz viszonyok között élő vasúti alkalmazottakat igen súlyosan érintené. Kérdi a kereskedelmi minisztert, hogy hajlandó-e